Akadémiai kutatóintézetek

Az MTA saját kutatóintézeteket hozott létre, a Központi Fizikai Kutató Intézetet (KFKI), a Központi Kémiai Kutató Intézetet (KKKI), később az Automatizálási Kutató Intézetet (AKI), a Kibernetikai Kutatócsoportot, valamint Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Veszprémben, Pécsett, Sopronban egyetemi tanszékek mellett működő akadémiai kutatóhelyeket.

Az MTA kutatóhelyeit, intézeteit alapkutatások végzésére hozták létre, míg az ipari kutató-fejlesztő intézményeknek az lett volna a feladata, hogy a gyárakat lássák el sorozatban gyártható és értékesíthető termékek gyártási dokumentációival. Ez a szándék a műszer-, automatika-, számítástechnikai ipar vonatkozásában nem valósult meg, a kutatóhelyek gyártani kezdték kis sorozatban eladható, az ipar által nem vállalt fejlesztési eredményeiket, az ipari üzemek pedig saját fejlesztőrészlegeket hoztak létre náluk gazdaságos sorozatban gyártható és értékesíthető termékek kifejlesztésére.

Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetet 1950-ben alapították elsősorban a részecskefizika, ezen belül is a kozmikus sugárzás kutatására. A KFKI fennállása alatt mindvégig a legnagyobb magyar kutatóintézet volt. A nagyság nemcsak a létszámban vagy a költségvetési támogatásban nyilvánult meg, hanem elsősorban a tudományos eredményekben vagy a saját árbevétel nagyságában. Az intézetben kifejlesztett műszerek, laboratóriumi mérőrendszerek és a számítógépek keresett termékké váltak a KGST-ben és a fejlődő országokban. Jó néhány terméket később átvett a hazai ipar, elsősorban az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, a Gamma Optikai Művek és a Magyar Optikai Művek. Négy évtizedes fennállása alatt a KFKI kiemelkedően eredményes, országos kisugárzású, nemzetközileg elismert kutató-fejlesztő központ volt. Szakemberei nagyszámú egyedi berendezés tervezése {IV-287.} és építése mellett néhány szakmai területen nemzetközileg is elismert munkát végeztek.