Abstract

This paper compares the New Keynesian Phillips curve with the hybrid Phillips curve for its ability to reproduce observed inflation and output dynamics. The analysis is based on impulse responses of a miniature general equilibrium model incorporating price and inflation inertia as the only friction. Impulse responses to a monetary policy shock for different intesities of inertia are compared with empirical impulse responses of the US economy estimated using a structural VAR. We found that the NKPC does a reasonably good job of reproducing the dynamic link between current output and future inflation. It fails however to reproduce the co-movement of current output with current and lagged inflation and it generates too low degrees of inflation and output persistence. The assumption of inflation inertia improves a model's performance of reproducing inflation persistence and the dynamic inflation-output link. A significant improvement requires high intensity of inflation inertia. The fit of observed output persistence can not be improved.

Összefoglalás

Ez a cikk az Új Keynesi Phillips görbét és a hibrid Phillips görbét hasonlítja össze abból a szempontból, hogy a két specifikáció mennyire képes a megfigyelt inflációs és termelés dinamikát reprodukálni. Az elemzés egy olyan miniatűr általános egyensúlyi modell impulzus válaszain alapul, melyben a súrlódások kizárólagos forrása az árak és az infláció ragadóssága. A modell különböző intenzitású inflációs ragadósság mellett adott impulzus reakcióit az infláció és a kibocsátás valóságban megfigyelhető reakcióival hasonlítjuk össze. Az empirikus reakciókat strukturális VAR-ral becsüljük az USA gazdaságára.

Az elemzés során azt állapítjuk meg, hogy az Új Keynesi Phillips görbe viszonylag jól reprodukálja a jelenlegi kibocsátás és a jövőbeli infláció közötti dinamikus kapcsolatot. A jelenlegi kibocsátás együttmozgását az egyidejű illetve a múltbeli inflációval, valamint az infláció és az output gap perzisztenciáját ellenben ez a specifikáció nem képes reprodukálni. Az infláció ragadósságának feltételezése javítja a modell teljesítményét az infláció perzisztenciája és a dinamikus infláció-kibocsátás kapcsolat reprodukálása szempontjából. Szignifikáns javulás azonban csak az inflációs ragadósság erős intenzitásának feltételezésével érhető el. A megfigyelt kibocsátás perzisztencia illeszkedése nem javítható.