Összefoglalás

A tanulmány, egy 2003-ban lebonyolított kísérleti vizsgálat eredményeire támaszkodva, a segélyezettekkel szemben támasztott magatartási követelmények érvényesítésének hatásaival foglalkozik. Először a segélyben részesülők ellenőrzésének hatásairól szóló szakirodalmat tekinti át, a kísérleti vizsgálatok eredményeire helyezve a hangsúlyt, majd a munkanélküli járadékban részesülők ellenőrzésének magyarországi gyakorlatát mutatja be munkaügyi kirendeltségeknél készített esettanulmányok és statisztikai adatok alapján. A tapasztalatok szerint a munkaügyi kirendeltségek elhanyagolják a járadékban részesülők elhelyezkedési készségének vizsgálatát: a járadékosokat csak ritkán hívják a kirendeltségre, az önálló álláskeresés meglétét ekkor sem kérik számon, a mulasztókkal szemben pedig elnézőek. A hat megyében végrehajtott kísérlet keretében a munkaügyi kirendeltségek a járadékra kerülők egy csoportját szigorúbban ellenőrizték, mint a kontrollcsoport tagjait (gyakrabban rendelték be őket a kirendeltségre és kérdőívet töltöttek ki az önálló álláskereséről). Az eredmények szerint a beavatkozás a 30 éves és idősebb nők elhelyezkedését számottevően felgyorsította, míg a többi járadékos magatartására nem gyakorolt kimutatható hatást.

Abstract

The impact of the administration of unemployment benefits on time spent unemployed has been a neglected issue in discussion of incentive effects in Central and Eastern Europe. We use survey data, administrative registers and inspection of benefit office practices to show that there is good reason to investigate this issue in Hungary. We then report on results from a field experiment of the impact of tightening the administration of benefits in Hungary in 2003 in which benefit claimants were randomly assigned to treatment and control groups. The treatment has quite a large positive effect on women aged 30 and over while we find no effect for younger women or for men.