Előszó

Régóta foglalkoztat az újratermelés matematikai modellezésének problémája.

Kutatásaim eredményeit azonban nem volt szándékomban kiteljesíteni és közreadni, mert amikor több mint egy évtizede visszavonultam az aktív tudományos élettől elhatároztam, hogy - az akkor már félig kész könyvem 1998-ban szerzői kiadásban történő megjelentetését, később pedig az Interneten történő közreadását, valamint néhány félig kész szakcikkem megjelentetését kivéve - a továbbiakban nem publikálok, hanem kutatási eredményeimet kizárólag íróasztalomnak (számítógépemnek) rögzítem.

Annak, hogy ezen elhatározásom részben feladtam, s jelenleg kutatási eredményeim egy kis részének kibontásával egy tanulmány megírásához kezdek, amit (ha egyáltalán végigviszem) az Interneten kívánok megjelentetni, csak az egyik oka, hogy az Internet adta lehetőségek csábítóak a publikációra.

Mi tagadás, mindig is vonzottak az új, a korszerű megoldások. Az Internet pedig olyan új korszerű publikációs lehetőség, amely nagy szabadságot ad az alkotónak. Nem jár anyagi haszonnal, szerzői jogdíjjal, igaz jelentősebb költséggel sem, csupán munkával és azzal az önzetlen elhatározással, hogy gondolatainkat, vagy tudományos eredményeinket önzetlenül, haszon nélkül, bocsáthatjuk az olvasók rendelkezésére, számítva arra is, hogy - jelenleg még - csekélyszámú olvasói kört érint meg publikációnk.

A jelenlegi tanulmány megírásához azonban egy másik ok is vezetett. Az, hogy a Népszabadság 2004. 02. 23-i számában elolvastam Gazdag László (közgazdász): "Tankönyv ízű fejtegetés" c. cikkét és ez, (a cikkben olvasott leegyszerűsítés és fejtegetés) mindenképpen vitára és kutatási eredményeim egy részének kibontására, írásban történő összefoglalására és közzétételére inspirált, számolva természetesen azzal is, hogy e tanulmány megírása és közzététele a - nagymennyiségű számításigény miatt is - viszonylag hosszú időt igényel. Más kérdés, hogy akkor még magam sem számoltam azzal, hogy egészségi állapotom, valamint a (számítás)technika ördöge, s több más probléma ezt az időt ilyen hosszúra nyújtja. Sőt azt sem gondoltam, hogy a problémakör vizsgálata oly sok gondolatot, újabb és újabb kérdéseket vet fel, amelyek teljes körű vizsgálata meghaladja jelenlegi lehetőségeimet. Nem kizárt azonban, hogy később - ha lehetőségeim úgy alakulnak, vagy megfelelő kutató munkatársra találok - egy bővített kiadásban - kiszélesítem a vizsgálatokat és részletesebben kifejtem azok eredményeit.

Igaz, hogy Gazdag László cikkében leszögezte, hogy - ezek után (cikke megjelentetése után) - nem fog decemberben elrepülni Stockholmba, hogy átvegye e felfedezéséért a közgazdasági Nobel-díjat. Ugyanis - mint írja - ez a "pofonegyszerű összefüggés" (melyet felmelegítve a továbbiakban kifejt, s amelyet vitatok) már rég fel van fedezve! "Egy Pasinetti nevű olasz közgazda az itt leírtaknál sokkal mélyebben, matematikai bizonyítással együtt kifejtette már ezt évtizedekkel ezelőtt."

Jómagam éppen matematikai modellezéssel végzett vizsgálataim alapján (is) vitatom a Pasinetti - paradoxont, s még inkább a Gazdag László által kifejtetteket.

Munkám során nem törekszem feltétlenül és kizárólag új elméleti törvényszerűségek megállapítására, csupán arra, hogy matematikailag, bizonyítható gazdasági törvényszerűségeket fogalmazzak meg és írjak le. Ha mégis sikerül új, vagy újszerű gazdasági törvényszerűségeket megfogalmazni, (ami esetleg vizsgálataim melléktermékeként is tekinthető), az csak azért lehetséges, mert azt még más nem fogalmazta meg.

Nem törekszem gyakorlati alkalmazásokra sem. Ha mégis levonhatók bizonyos gyakorlati következtetések vizsgálataimból, azok is csak munkám melléktermékeként tekinthetők. Más kérdés, hogy megfelelő feltételek mellett a kifejtett módszerek és azok továbbfejlesztése számos gyakorlati döntés megalapozásához lennének felhasználhatók.