Ajánlás

Bizonyára nem veszi zokon a Tisztelt Olvasó, hogy bevezető soraimat egy szubjektív megjegyzéssel kezdem. Örültem, és megtiszteltetésnek veszem, hogy e mű szerzője engem kért fel könyve ajánlására.

H. Szabó Lajosnak az elmúlt évtized során ugyanis több olyan munkája jelent meg szűkebb pátriája, Pápa és környéke, illetve Veszprém megye 1848/49-es történelmével kapcsolatban, melyek a történész szakma művelői, valamint a nemzeti múlt iránt érdeklődő olvasók táborának figyelmét, érdeklődését egyaránt felkeltették.

Ezirányú munkássága most egy újabb fontos láncszemmel bővült. "Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából" című jelen kötete méltó megemlékezés a magyar nemzet heroikus küzdelmének 150. évfordulójáról, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Veszprém megyéhez kötődő résztvevőiről.

A kötetben szereplő, eddig többnyire kiadatlan írásműveket - mint azt maga is írja - H. Szabó Lajos tárta fel szorgos munkával, hogy azokat közkinccsé tehesse.

Jóllehet, e naplók, versek többsége nehezen volna az irodalmi remekművek, vagy a kiemelkedő fontosságú történeti források körébe sorolható. Mégis, így együtt, egymást kiegészítve szerves egységet alkotnak, s nemcsak a kor hangulatát adják vissza számunkra, de annak sokszínűségét is.

A naplók írói, a nagy idők tanúi többnyire pápai diákok voltak. A Buda bevételénél hősi halált halt 23 éves Győrffy Endre, akinek naplótöredékéből nem is annyira a vele történt eseményekről értesülünk, mint inkább azokról az ideákról, melyek 1848/49 jurátus- ifjúságát mozgatták. Társa, a későbbi híres református lelkész, Körmendy Sándor a szemlélődő típust képviseli. A Somogyországból származó, honvéd főhadnaggyá avanzsált pápai diák 1849 tavaszán a felső-magyarországi hadszíntérre vetődve naplójában megelevenítő erővel szól az ismeretlen tájakról, falvakról és városokról, azok népéről, vagy éppen a Körmöcbánya melletti aranybányászat általa megfigyelt fogásairól. Élvezetes útleírásának is beillő naplója ugyanakkor más szempontból sem jelentéktelen: jóformán az egyetlen fennmaradt hiteles visszaemlékezés Görgei Ármin őrnagy kicsiny seregtestének tevékenységével kapcsolatban. Perlaky Géza honvéd hadnagy szintén csonka formában fennmaradt naplója a műfaj szűkebb keretei között marad, mondanivalója a vele és a körülötte történt eseményekre koncentrálódik.

A naplók és visszaemlékezések között egyedi helyet foglal el Plosszer Ferenc, az egykori pápai káplán írása. Kitűnő összefoglalása ez dióhéjban a Pápán 1848/49 során történt fontosabb eseményeknek, reális és elfogulatlan. Jóllehet szerzője egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy ő is a magyar forradalom és szabadságharc táborához tartozik, ez az elkötelezettség azonban már nem a jurátus-ifjúság szinte vak lelkesedése, hanem a java korban lévő, megállapodott egyházfié. Azé, aki a forradalomban a túlzásokat, az erkölcsileg elfogadhatatlant is észreveszi és szóvá teszi.

Érdekes és fontos információkat szerezhetünk továbbá Pápa és környéke konkrét szabadságharcbeli erőfeszítéseiről Baráth Ferenc egykori honvéd százados visszaemlékezéseiből.

E fegyveres küzdelmeknek volt részese Lőw Lipót, aki 1848 nyarán, a Veszprém megyei nemzetőrség mozgósítása idején, mint a pápai zsidó hitközség vezetője maga járt elöl a jó példával. Lelkesítő - s itt közölt - szónoklatai hatására vagy 87 hittársa indult a Dráva-vonal, a haza védelmére. Hazafiságáért később a pesti Újépületben kellett fogságot szenvednie, mellyel kapcsolatos börtönjegyzeteit H. Szabó Lajos szintén most teszi közzé.

A H. Szabó Lajos kötetének második felében található versek és levelek szinte magyarázatul szolgálnak a munka első részében közölt naplókhoz, illetve visszaemlékezésekhez. Már csak azért is, mivel ez utóbbiak írói, illetve az előbbiek költői több esetben azonos személyek. Egykor a híres Pápai Református Kollégium diákjai, az önképzőkör tagjai, akik együtt kezdték próbálgatni a verselés művészetét a halhatatlan naggyal, Petőfivel. Baráth Ferenc, Győrffy Endre, s mellettük Ács Károly, Bozzay Bál, Pap Gábort stb. 1840-es években írt és a kollégium Érdemkönyvébe bekerült hazafias verseiből válogatott H. Szabó Lajos egy csokorra valót. E kiválasztott költemények jól példázzák a pápai kollégium hazafias szellemét, egyben azt a szerves kapcsolatot, mely a tanulóifjúság és az 1840-es évek Magyarországának reformtörekvései között létezett.

Ezt a nemzettel való együttélést, az annak gondjaiból való részesedést tanusítják az 1850-es évek Érdemkönyvének szintén itt olvasható versei is.

E szellemiség volt tehát az, mely a verselők érzésvilágát, gondolatait megszabta, s ragadta őket azután nagy tettekre 1848-1849-ben.

H. Szabó Lajos legújabb könyve a 150 évvel ezelőtti kor eme most is és minden időkben becsülendő értékét elevenítette fel számomra. Ezért is ajánlhatom munkáját jó szívvel minden hasonló gondolkozású olvasó számára.

Dr. Bona Gábor
honv. ezredes
a HIM Hadtörténeti Intézet igazgatója