{235.} Medgyesi Pál

A magyar puritánus irodalom legtevékenyebb képviselője, s egyúttal a puritánus eszmék első magyarországi hirdetője Medgyesi Pál (1605–1663) volt. Bártfán és Debrecenben tanult, majd német, holland és angol egyetemeket látogatott. 1631-ben tért haza s lett a debreceni kollégium tanára, 1634-től kezdve különböző helyeken lelkészkedett, végül 1638-ban az erdélyi fejedelem udvari prédikátoraként működött. Nagy befolyásra tett szert Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynál, s I. Rákóczi György halála után is mellette maradt. Puritánus elvei s emiatt az új fejedelem bizalmatlansága is hozzájárult az udvari papi állásból való távozásához. Élete utolsó szakaszát az özvegy fejedelemné sárospataki környezetében töltötte.

Nagyszámú munkái közül a legnagyobb hatású, a puritánus kegyesség manifesztumának, az angol Lewis Bayly Praxis pietatisának (A kegyesség gyakorlásahasonló) címen kiadott magyar fordítása (Debrecen 1636) volt. Fordításához már Angliában hozzákezdett, s Debrecenben Szenci Molnár Albert biztatására folytatta és fejezte be munkáját. Az angol puritánok kegyességi művei az önvizsgálat, az elmélkedés s így bizonyos mértékben a lélektani elemzés iskolái. Ezt teszi át magyarra Medgyesi igen fejlett stílusérzékkel, jelentékeny helyet biztosítva magának a magyar műfordítás történetében, s egyben szemléltetően tanúsítva a protestáns vallásos prózában is végbemenő nagy stílusváltást. Tartózkodóan, de ügyesen használja még a manierista fordulatokat (az előszóban például "ez árnyékként múló életnek veszélyes és idvesség akadályoztató gondjainak tövises bokrai között való magaelfeledés"-ről szól), szép imádságaiban pedig a bibliás "szent retorikát", de ugyanakkor elítéli már a korabeli református egyházi irodalom "udvari piperé"-jét, vagyis Prágai András, Geleji Katona István bonyolult manierizmusát. Fordítási elvei azokhoz hasonlatosak, melyeket Pázmány vallott Kempis-fordításának előszavában: "A fordításnak ... az én ítéletem szerint – írja Medgyesi – úgy kellene esni, hogy ne ismernék fordításnak lenni." A magyarosságnak ez a követelménye egyesül nála a stílus egyszerűségével, a feltűnő barokk jegyek kerülésével. A protestáns barokk próza története ezzel ugyanúgy a cifra, pompázatos manierista retorikára való "puritán" visszahatással kezdődik, mint a jezsuita íróknál. Medgyesi Praxis pietatisa az ortodox dogmatizmus helyébe etikai követelményeket állítva, a szabadabb, kötetlenebb vallásosság igényeit sikerrel elégítette ki. Változatos tartalma, számos társadalomfestő részlete (ezekben Medgyesi nem fordít, hanem magyarít) szintén kapós olvasmánnyá tették. 1643-ig további négy, majd a század folyamán később még két kiadást ért meg.

A műveltebb olvasóknak szánt nagy terjedelmű Praxis mellett "az istenfélő gazdák s gazdaasszonyok" számára Lelki ábécé (Gyulafehérvár 1645) címen kisebb, népszerű, tankönyvként is használt kegyességi könyvet állított össze szintén angol eredeti nyomán. A puritanizmus népnevelő célkitűzéseihez híven azt szeretné, ha az egyszerű, tanulatlan emberek "a sok historia, kártya, ostábla etc" helyett e könyvecske segítségével erkölcsüket nemesítenék. Medgyesi a legdemokratikusabb puritánus követelmény, a presbiteri egyházkormányzat híve volt: a parasztság képviselőit is be akarta vinni az egyházköz-{236.}ségek kormányzó testületébe. Egyházpolitikai elveit Dialogus politico-ecclesiasticus azaz két keresztyén embereknek egymással való beszélgetések ... a presbiteriumrul (Bártfa 1650) című vitairatában foglalta össze. Éles polémiával támadja benne a püspökös párt híveit, s bibliai érveket sorakoztat a presbitérium igaza mellé, nem feledkezve meg az angol forradalom időszerű példájának kiaknázásáról sem. A magyar parasztság műveletlenségének retrográd emlegetésére pedig felháborodottan kérdi: "Ki bűne, hogy tudatlanok?" Medgyesi népnevelő tudatosságára jellemző, hogy ebben a művében vitába száll Geleji Katona néhány éve megjelent nyelvtanával, vele szemben a fonetikus helyesírás bevezetését követelve, mert az egyszerű emberek azt könnyebben elsajátítanák.

Művészi felépítésű prédikációi főként a magyar történelem 1657–1658-ban bekövetkezett tragikus eseményeit siratják, felelevenítve a nemzeti bűntudat s az isten által való ostoroztatás hagyományos protestáns eszmevilágát. (Igaz magyar nép negyedik jajja, Sárospatak 1657; Ötödik jaj és siralom, Sárospatak, 1658; Sok jajjokban merült ... magyaroknak siralmi, Sárospatak 1658; Magyarok hatodik jajja, Sárospatak 1660.) Ezeknek a beszédeknek megkapó érzelmi telítettségét gazdag költői nyelv hordozza, a barokk pátosz és a bonyolult mondatépítés jellemző példáit szolgáltatva. Medgyesi érett szónoki stílusát jól példázzák a Rákóczi Zsigmond felett mondott temetési beszédének a barokk kor életérzését remekül tolmácsoló alábbi szavai: "Változásokkal, óh sok változásokkal elegyes nyomorult rövid élet, melynek ha mi kicsiny méze, annyi a mérge; ha mi kis jó íz benne, még jól meg sem kóstolhattad, keserű epével fordul fel. Állhatatlan vízi buborék, levegő pára, mely egy kevéssé tetszik, s meg hamar elmúlik ... Igazán komédia, melyben egy kevés idő alatt nagy hatalmas világi dolgok véghez mennek; míg ez tart, nagy figyelmetességgel és buzdultsággal nézi minden, elmúlván, ollyá tetszik, mintha nem es lött volna. Akik azelőtt egy kevéssel királyok, császárok, szolgák, rabok, koldusok valának benne, tekénted, hát már most mind csak egy sorsbeliek ..." (Erdély s egész magyar nép hármas jajja ..., Várad 1653.)

Medgyesi Pál elméletileg is foglalkozott a prédikáció- és imádságírás szabályaival: Doce nos orare, quin et praedicare ... (Taníts minket imádkozni, sőt prédikálni is), (Bártfa 1650) latin című, de magyar nyelvű munkájában a puritánus kegyességi gyakorlat szellemében ad tanácsokat a lelkészeknek, sőt a magánosoknak is, előszavában pedig, nevét nem említve, megtámadja Geleji Katona István dogmatizáló, vitatkozó, elméleti fejtegetésekbe merülő, tehát a puritánusok szerint már elavult prédikáló modorát.