Az Aurora

A nagy színpadi sikerek után Kisfaludy Károly új vállalkozásba kezd és új műfajjal próbálkozik: 1821-től haláláig szerkeszti az Aurora című zsebkönyvet, és elbeszéléseket ír.

A zsebkönyv kiadását 1821-ben Trattner kiadó farsangi vacsoráján határozták el; a szerkesztésért Kisfaludy Károly évi hétszáz forint tiszteletdíjat kapott. Az Aurora első kötete még ez év végén megjelenik, 1822. évi dátummal. Igaz Sámuel már az előző évben kiadta Bécsben Zsebkönyvét, mely 1822-től Hébe címmel jelent meg; Kisfaludy számára előnyösebb volt, hogy az Aurorát az ország középpontjában szerkesztette. Az első két kötetben a legismertebb írókat vonultatta föl, ezek a kötetek a kor irodalmának összefoglaló képét nyújtották, még nem jelöltek új irányt. De már az almanach felhívásában újszerű követelményt jelent be a szerkesztő, azt hogy "tárgyai mind eredeti magyar elmeszülemények". Az Aurora köteteit díszítő metszetek is (egyébként nem nagy művészi értékűek) eltérnek a többi korabeli kiadványtól, t. i. nem antikos-mitologikus illusztrációk, hanem magyar tárgyúak. (Egy részük Kisfaludy Károly munkája.) Az Aurorában tehát kezdettől fogva érvényesül a klasszicista iránytól eltérő két elv: az eredetiség és a nemzeti jellegű művészet igénye. Tartalma – akárcsak az egykorú német almanachoké – csupa szépirodalom: a szerkesztő a literatúrát elválasztja a tudóskodástól.

Kisfaludy évkönyve nagy sikert aratott írók és közönség körében, ezentúl az újonnan fellépő írók ennek szerkesztőjéhez fordulnak első műveikkel. Ezt teszi Vörösmarty, Toldy, Bajza, a már idősebb Helmeczy is, továbbá Vörösmarty bizalmas barátja: Stettner (később Zádor) György, a literátorkodó, de kevésbé hivatott Bártfay László. Ezek, Bajza kivételével, Pesten laknak, és így állandó személyes kapcsolatban lehetnek Kisfaludyval, aki körül lassanként írói kör alakul ki. Fiatal barátai gyakran felkeresik Kisfaludy Károlyt, hogy véleményét kérjék, nem ritkán tanácsai szerint választanak témát (pl. Vörösmarty a Cserhalomét). Kisfaludy jó érzékkel ismeri fel s köti magához az új tehetségeket, mint például Czuczort. Segítségükkel 1823-tól kezdve mind határozottabban érvényesítheti ízlését s elveit a szerkesztésben: a klasszicista és szentimentális irányt kiszorítja, s tág teret ad a nemzeti romantika képviselőinek. A következő évben Kisfaludy megváltja az alapí-{403.}tóktól az Aurora tulajdonjogát, s 1826-tól kezdve a maga kiadásában jelenteti meg mint a nemzeti romantika diadalmas közlönyét.

Kisfaludy Károly az Aurora révén vált a fiatal irodalom vezérévé, a Pesten megszerveződött irodalmi központ legfőbb tekintélyévé, aki Kazinczy kezéből átvette az irányítást. Hívei mind neológusok, tisztelik Kazinczyt, de egyes nézeteit elavultnak tartják. 1828-ban Szemerénél érzelmes és meghatott találkozás játszódik le Kazinczy és Kisfaludy Károly közt, de ez nem változtat azon, hogy ő már nem a széphalmi mester útján halad, hanem nagyon is eltérő elvek szerint irányítja az újabb irodalmat.

Kisfaludy élete és írói működése 1821-től kezdve elválaszthatatlan az Aurora történetétől. Az almanach igényei a szerkesztő írói tehetségét is munkára fogták; azt írt, amire zsebkönyvében a leginkább szüksége volt: prózai elbeszélést, egyfelvonásos színművet, balladát.