Tanulmányai

Móricz Zsigmond sokszáz ívnyi riportjából és publicisztikájából az írói portrék, tanulmányok és kritikák a legszivárványosabbak. Nyelve talán sehol sem pompásabb, mint kései irodalmi tanulmányaiban, alakteremtő ereje is a nagy Móricz-novellákra emlékeztet. A fölidézett Berzsenyivel szinte kezet ráz (Berzsenyi). Úgy emlékezik, hogy Babitsot az embert, a költőt, a barátot, Jankát, a feleséget és régi magát is megrajzolja mozdíthatatlan érvénnyel (Babits Mihállyal a Garda-tón). De nemcsak az írói erő adja tanulmányai jelentőségét. A kósza legendák Móricz ösztönösségéről beszélnek, tanulmányai, kritikái a tudatos művészt mutatják. Írói hivatására tudatosan, nagyon sokat készült, évekig volt az egyetemi könyvtár kupolacsarnokának a lakója. Már az induló író tanulmányokban tisztázta a hagyományokhoz való kapcsolódását, irodalmi elveit és feladatait s a magyar színpad tradícióit (Bajza mint kritikus, Csokonai Vitéz Mihály). Élete végéig számontartotta a kortársi irodalmat, még kéziratokat is mesés mennyiségben olvasott. Cikkeiből, tanulmányaiból szinte egy teljes "írói irodalomtörténet" kerekedik ki. A múltban a plebejus, demokratikus hagyományt kutatta, Bornemiszáról, Csokonairól, Katonáról, Petőfiről, Aranyról, Vajdáról, Tolnairól és Adyról írta legforróbb tanulmányait; a magyar lírában Csokonai, Petőfi, Vajda és Ady költészetét látta a legnagyobbnak, drámában a négyszázados rabság mélyéről felkiáltó Katonát, s a regényíró Tolnai Lajos előtt hajtott zászlót, aki alku nélkül {214.} nézett szembe a korával. A huszadik század legnagyobbjának, Petőfi óta az egyetlen zseninek, az új magyar irodalom irányadójának Ady Endrét tekintette. Kortársai közül azokat ölelte legnagyobb szeretettel magához, akik művészetükkel is egy népi Magyarország megteremtéséért küzdöttek. Az őszülő Móricz Zsigmond a Sarlósokkal kezel, Szabó Pált, Illyés Gyulát, Erdei Ferencet, Darvast köszönti, s a Kelet Népében egész számmal tiszteleg József Attila emlékének. Ezzel kerekedik teljessé irodalomtörténete. A Magvetőt, a "magyar irodalom kisbibliáját", ahogy ő mondta, ennek az irodalomtörténetnek az elvei alapján állította össze.