{974.} A Vásárhelyi Találkozó

Balogh Edgár, miután 1935-ben mint kommunistát kiutasították Csehszlovákiából, visszatér szülőföldjére, Erdélybe. Még ugyanebben az évben körlevelet intéz az erdélyi ifjúság minden csoportjához azzal a javaslattal, hogy szervezzenek ankétot a nemzeti és társadalmi szabadság biztosítását célzó közös platform kidolgozása érdekében.

Ennek az egységfrontnak a létrehozását égetően aktuálissá tette a politikai helyzet alakulása. A fasizmus 1933 után Romániában is előretör és ez a nemzetiségi elnyomás rohamos fokozódásával jár együtt. A romániai magyarság demokratikus erői – az 1935-től kibontakozó kommunista népfrontpolitika és az Európa-szerte sikeresen szerveződő polgári antifasiszta népi arcvonalak alapján – az ország minden magyar és román haladó törekvésének szövetségét szorgalmazzák, az agresszív nacionalizmus pusztító veszélyének feltartóztatására. Ennek a programnak megvalósítását sok író tette magáévá: Ligeti Ernő progresszív lapot indított: a Független Újságot, Tabéry Géza, Krenner Miklós, Hegedüs Nándor és mások cikkeikben az irredenta magyar külpolitikát bírálták. Szentimrei Jenő a konzervatív Ellenzéktől átment az antifasiszta szellemű Brassói Lapokhoz, és Kacsó Sándorral együtt ott harcolt a demokratikus eszmékért.

A kisebbségi társadalom fokozódó szociális és nemzeti problémáinak megoldása iránt érdeklődő romániai magyar ifjúságra nagy hatással volt a magyarországi népies mozgalom, ezen belül a Márciusi Front. Erre épít Balogh Edgár, mikor 1937-ben másodszor is megkísérli az ifjúsági szervezetek összehívását. Időközben, 1936-ban Tamási Áron is bekapcsolódik hasonló akcióba. Cselekvő ifjúság címen cikksorozatot ír a Brassói Lapokba azzal a konklúzióval, hogy az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának, a Hitel-csoport nemzeti önvizsgálatának és a baloldaliak szocializmusának összefogása kívánatos és gyümölcsöző társulás lehetne. A Független Újság ankétja, mely ezek után minden számottevő áramlat képviselőjét megszólaltatja e tárgyban, azt bizonyítja, hogy a kisebbségi helyzet romlásának tendenciája még a konzervatív erőket is egy közös platform létrehozásának szükségességéről győzte meg.

Ilyen körülmények között 1937 júniusában összejönnek az ifjúsági csoportok küldöttei és megválasztják egy ifjúsági parlament előkészítő bizottságát. Tamási Áront kérik fel elnöknek, a munkásmozgalmat ketten képviselik a bizottságban: Nagy István és Jordáky Lajos. Az előkészítő bizottság munkájának eredményeként 1937 októberében 187 résztvevővel sor kerül a háromnapos Vásárhelyi Találkozóra.

A Marosvásárhelyen megrendezett találkozó létrejöttéhez az erdélyi magyar írók többsége hozzájárult. Magán a Találkozón is számos író vesz részt és szólal fel (Abafáy Gusztáv, Asztalos Sándor, Bányai László, Bözödi György, Dsida Jenő, Gagyi László, Kovács Katona Jenő, Kovács György, Kiss Jenő, Kemény János, Nagy István, Szenczei László, Vita Zsigmond, Kacsó Sándor, Molter Károly, Méliusz József, Józsa Béla, Szemlér Ferenc, Finta Zoltán, Jancsó Elemér stb.). Az ellentétek áthidalására irányuló bevezetőt az elnöklő Tamási Áron mondta, és ő fogalmazta meg a tanácskozás határozatait összefoglaló Vásárhelyi Hitvallást.

{975.} A Találkozón a romániai magyar társadalom minden fontos gazdasági-politikai-kulturális problémáját sokoldalúan megvitatták, és arra törekedtek, hogy a nemzetiségi és a szociális követelések összekapcsolásával egységes szellemet terjesszenek ki a kisebbségi élet minden megnyilvánulására. Kulturális vonatkozásban faluotthonok, népkönyvtárak, olvasókörök létesítését határozták el, hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az értelmiség tekintse feladatának a népnevelő munkát. Egységes, népi, demokratikus magyar sajtót igényeltek, mely tárgyilagos szemlélettel európai kitekintéssel mérlegeli az eseményeket. Rámutattak az Erdélyben élő népek szellemi közeledésének jelentőségére is.

Az a – Hitvallásba foglalt – koncepció, mely szerint a tanácskozásnak sikerült közös nevezőre hozni a különböző világnézeteket: a nemzetiségi jogokért folytatandó küzdelem, a keresztény erkölcs és a demokratikus nemzeti gondolat jegyében, illuzionista elképzelés volt ugyan, de magának a tanácskozásnak ténye és szelleme mégis alkalmas volt arra, hogy fordulóponttá válhasson a romániai magyarság történetében, hogy megvesse az alapját egy hatékony antifasiszta tömörülésnek, mivel az összefogás alapelvének a demokráciát, a társadalmi fejlődés bázisának a népet jelölte meg, sürgette értelmiség, parasztság és munkásság szövetségét, és a dunai kis népek együttműködését függetlenségük védelmére, a nemzeti elnyomás minden formájának megszüntetésére,

A kommunista fórumok a népfront-politika sikerét látták a Vásárhelyi Találkozóban és bizakodással várták a további lépéseket. A haladó román közvélemény is elismeréssel szólt erről a megmozdulásról. Egy ideig valóban tapasztalható az ifjúsági parlament programjának széles körű visszhangja. A vidéki ifjúsági szervezetek közül sokan csatlakoznak a Hitvalláshoz. Az írók pedig annak szellemében, pártállásra való tekintet nélkül, közös rendezvényeken vesznek részt, különösen szakszervezetekben és munkásotthonokban, ahol a közönség lelkesen támogatja a Vásárhelyi Hitvallás propagandistáit.

Ekkor épülnek ki azoknak a baloldali polgári íróknak tartós kapcsolatai kommunista kollégáikkal, akik szakítani akartak a romantikus erdélyiséggel, az üzleties regionalizmussal. Első közös jelentkezése az Erdélyi Realisták Csoportjának az Új Erdélyi Antológia (1937). Az Antológiát, melynek szerzői saját koruk és környezetük valódi viszonyainak hű ábrázolására törekedtek, Abafáy Gusztáv, Jancsó Elemér és Szemlér Ferenc szerkesztette. A gyűjteményben szereplő írók: Dsida Jenő, Flórián Tibor, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Szemlér Ferenc, Varró Dezső, Bözödi György, K. Grandpierre Emil, Kovács György, Nagy István, Szabédy László, Szenczei László, Vásárhelyi Z. Emil, Abafáy Gusztáv.

1938-ban együttesen létrehozzák az Erdély felfedezése mozgalmat, melynek keretében az erdélyi magyar munkások és parasztok helyzetének feltárásához kezdenek hozzá. Bözödi a Székelyföld, Nagy és Jordáky a munkásnegyedek, Kovács Katona Jenő a Partium lakosságának életét tanulmányozza. Műveikre, a Korunkon kívül, mely rendszeresen közli írásaikat, nem akadt kiadó Erdélyben. Bözödi György Baumgarten-díjas Székely bánja című művét tizenhét írónak saját erejéből kellett megjelentetnie, mert az erdélyi kiadóknak nem felelt meg a könyv tanúvallomása amellett, hogy a székelység egységes {976.} társadalmáról szőtt elképzelés legenda, és ezzel szemben az igazság a székelyek elproletarizálódása, elsősorban a magyar társadalom vétkes múltbeli politikájának következményeként. Ez a csoport hozta létre az Erdélyi Enciklopédia kiadót is 1939-ben. Megjelentették Balogh Edgár Íratlan történelem, Szemlér Más csillagon, Nagy István Külváros, Szenczei Korom és korona, Vamszer Géza Szakadás és Köves Miklós (Kahána Mózes): Hat nap és a hetedik című műveit, a népismeret és a hiteles társadalomlátás értékes művészi eredményeit.

1938-ban a kül- és belpolitikai események (a királyi diktatúra bevezetése Romániában, az Anschluss, a müncheni egyezmény és Csehszlovákia német megszállása) hatása és az ezek következtében újra kiéleződő világnézeti ellentétek, megbontják a Vásárhelyen rövid időre összekovácsolt egységet. A fasizmus időleges győzelmei a Vásárhelyi Találkozón még együtt látott nemzeti és szociális problémák szétválását segítik elő, a Hitel-csoport például fölöslegesnek tartja a Hitvallás társadalmi követelményeit. Újra külön utakra térnek vissza tehát azok az erők, amelyek nemrég még közös programban egyeztek meg. 1938 második felében a Vásárhelyi Találkozó intézőbizottsága feloszlik, és ezzel az ifjúság népfront-kísérlete véget ér. Ahogy Balogh Edgár a Kelet Népében 1941-ben megírja: "A hivatalos magyar vezető körök befolyása alatt álló középosztály a népi egységtől szabadulni igyekezett, és az intézőbizottság először kizárta a munkásértelmiséget, aztán maga is feloszlott".

Szórványos próbálkozások még 1938 után is előfordulnak az erők újraegyesítésére, de az 1940 őszén bekövetkező bécsi döntés, mely Erdélyt kettészakítja, hosszú időre pontot tesz a szellemi egységfront-törekvések megvalósulására.