Előszó

A szlovéniai Muravidék magyar közössége a Magyarországgal szomszédos hét országban élő magyar kisebbségek közül "a határon túli magyar" világon belül sohasem tartozott az elkényeztetettek közé. A két világháború közt, majd a második világháború után is a délszláv állam arra törekedett, hogy felgyorsítsa az asszimilációs folyamatokat, a határmenti helyzet pedig egészen a legutóbbi időkig elsősorban szintén kizárólag hátrányok forrása volt a magyar közösség számára. Az anyaország figyelme is - érthető okok miatt - sokkal inkább a nagy lélekszámú erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar kisebbségekre irányult. Ilyen és hasonló történeti okok miatt hosszú évtizedeken keresztül peremhelyzetben élő "peremmagyarokként" éltek a muravidékiek.

A trianoni határok meghúzásával, nagyhatalmi döntések nyomán kialakult magyar népcsoportok, így a muravidéki magyarok történetében a két világháború közötti korszak igazi kisebbségi hőskorszaknak számított. A történelmi kényszerhelyzet és a kisebbség lét mindenki számára ismeretlen politikai, gazdasági és kulturális feltételei között egyszerre kellett feldolgozni az állami és nemzeti közösség felbomlásának következményeit, s nekilátni az önszervező munkának, amellyel az összetett délszláv állam keretei közt a Muravidék magyar többségű határmenti sávjában a helyi magyar közösségekből új, immár kisebbségi magyar közösséget lehetett kovácsolni. Meg kellett próbálni megmenteni a korábbi magyar közösségi intézményeket, s újakat kellett létrehozni a kisebbségi helyzet okozta hátrányok kiegyensúlyozására.

A kisebbségi népcsoportok közösségi önszerveződésében, a közösség saját csoporttudatának kialakításában pótolhatatlan szerepe van a történelemnek és a történeti tudatformálásnak. Göncz László könyve ebből a szempontból is rendkívül fontos vállalkozás. Hiszen a négy százezer főt meghaladó kisebbségi magyar nemzeti közösség soraiban kezdettől fogva akadtak olyan írástudó értelmiségiek, akik a népcsoport helyzetét, jelenét, múltját folyamatosan feldolgozták, tanulmányok, szakmai és irodalmi munkák írásával megteremtették a kisebbségi magyar szépirodalmat és tudományosságot. A Mura-vidéki magyarság esetében igazi csoda az a teljesítmény, amelyet a maroknyi értelmiségi a 20. század embert próbáló évtizedeiben nyújtott. Az összefoglaló munkákhoz azonban általában rengeteg előtanulmányra, a történeti művek esetében forráskutatásra van szükség. Göncz László lexikonszerűen adatgazdag munkája viszonylag kevés érdemi szakmai előzményre támaszkodhatott. Az 1918-1920 közötti átmeneti időszak politikatörténeti eseményeiről születtek ugyan már rangos kiadványok, de az azt követő huszonegy esztendővel kapcsolatosan két kézen meg lehet számolni a szakszerű monografikus igényű feldolgozásokat. A szerzőnek tehát megyei és egyházi levéltárakban kellett felkutatnia azokat a történeti dokumentumokat, amelyek a Muravidék történetének erről a zaklatott periódusáról a leghitelesebb tanúságot adják. Ugyanakkor a helytörténeti adalékok mozaikkockáit bele kellett illesztenie a két ország nemzetiségpolitikájának, illetve kapcsolatrendszerének a kontextusába. Mindeközben arra kellett törekednie, hogy elfogultságoktól mentesen rekonstruálja a mára a közösségi emlékezetből is kihullott eseményeket, folyamatokat.

A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, minden tekintetben alapmunka. Összegzi és rendszerezi mindazt az ismeretet, amely a szlovénok és magyarok által lakott Muravidéknek, s azon belül a magyar többségű határmenti sávnak a délszláv államhoz kerüléséről, a trianoni döntés előzményeiről, alternatíváiról és következményeiről rendelkezésre állt. Ebből a könyvből kaphatunk először rendszerezett képet azokról a folyamatokról, amelyek a magyar-jugoszláv határvonal meghúzása után kialakult politikai helyzetben a többség-kisebbség viszonyt, a határellenőrzési rendszer működését, a magyar-magyar kapcsolatokat meghatározták. A szlovéniai kisebbségi magyar közösség demográfiai, gazdasági, kulturális fejlődésének, a többségi asszimilációs politikának az egyházi életet sem kímélő törekvéseinek, az a földreformmal szorosan összefüggő kolonizációs hullámoknak bőségesen adatolt története szintén ebben a könyvben jelenik meg először.

A muravidéki magyar közösség - nem utolsó sorban a Göncz László által vezetett lendvai Magyar Intézet szerteágazó tevékenységének köszönhetően - az elmúlt tíz esztendőben hatalmas munkával, rengeteg leleménnyel igen magas szintre emelte kulturális, művészeti és tudományos tevékenységét. A korábbi idők hagyományosan irodalomközpontú kisebbségi szellemi közélete mára gazdagon rétegzett közösségi kulturális közeggé alakult. Ez a könyv azoknak a néprajzi, irodalom- és helytörténeti monográfiák sorába tartozik, amely - a közösségi önismeret és helyzettudat erősítésén túl - az egyetemes magyar történelem fehér foltjainak felszámolásával az egész nemzet történeti közgondolkodását és az egyre sokszínűbb magyar-szlovén kapcsolatrendszer biztos alapokra állítását, a tudatlanságból táplálkozó előítéletek eloszlatását egyaránt jól szolgálják.

Budán, 2001 májusában

Szarka László