Márkus-Barbarossa János:

Kell-e nekem gumibugyi?
Kell-e nekem bugyigumi?

(Egyfajta válasz sokféle kérdésre)

Pro primo, legeslegelőször:
Ha végiggondolom, csak amúgy ebfuttában, a kereszténynek becézett kultúrtörténelem csodáinak végtelen sorát, rögtön az égi manna, s a Vörös tenger szétterpeszkedése után, visszatérek szellemi utcasarkom mögött az első zsákutcába, mármint emberi feltételem kiindulási pontjába (na most valóban Hál' Istennek), csoda(el)várásaim alaphelyére, s felteszem magamban a paradicsombéli kiűzetésem, - mondhatni alapvető balekségem plátói (vagy nagyon is emberi indíttatású) - okainak, s a meglehetősen autokratikus döntés következményének a kérdését, - ...mindjárt értelemmel teli mozdulattal nyúlok meglehetősen keskeny és sárgulásnak induló fügefalevelem irányába.

Pro secundo, legeslegmásodszor:
Pedig nem vagyok sem eksz(x)hibicionista, sem szégyenlős, sem rejteni valóm nincsen, sem balra vagy jobbra(!) nem tekintgetek, bár okom lehetne, legalább Éva, - s indokom is, merthát alma nekem a paradicsom, kárpótlási törvények értelmében jogot formálhatnék minimum a kígyóra, minimum a farkára, első kifejezési eszközömre, ezt végre saját akaratomból (be)tettem (Éva segített)... merthogy az enyém végre a világ, azaz áldott-átkozott kiűzetésemnek ama kis földdarabja, amit mostmár ádámi lépteimmel s léptékemmel gyalog bejárhatok, körbejárhatok, és tapasztalásaim sikerélményét tyúkszemem gyarapodásában, lúdtalpam kiteljesedésében, bokasüllyedésem tengerszinthez viszonyított fájdalmaiban, fügefalevelem gumibugyivá való transzcendentikus átváltozásában mérhetem.

Pro tertio, legeslegharmadszor:
S ha már körbejárhatom, akkor ez a hazám, ez az a hely, ami az enyém, aminek van belseje, külseje, pereme és vége, meg eleje és háta, és színe és fonákja, bárányfelhője, kikericse, dadogása, gyomorfekélye, vágya és kéje, szivárványa és árnyéka, s vagyok én, az ádámja gumibugyiban, akinek van hazája, kinek van belseje, külseje, pereme és vége, meg eleje és háta, és színe és fonákja, bárányfelhője, kikericse, dadogása, gyomorfekélye, vágya és kéje, szivárványa, árnyéka, és van bugyigumija. Ami összetart(ja?).

(Feministáktól elnézést, s az egyszerűség kedvéért megértést kérek.)

Bécs, 2003, január havának 17-ik napján