Összefoglaló

A szomszédos országok közötti munkaerő-áramlás lehetőségei egyre fontosabb kérdéssé válnak Magyarország keleti határainak mentén, mivel egyfelől ebből az irányból várják a külföldi munkavállalók zömének érkezését, másrészt a régóta rendkívül rossz foglalkoztatási helyzet, a kevés álláshely miatt az itt élők félnek leginkább a konkurenciától.

A jelenlegi tendenciákat figyelembe véve ezek a félelmek csak részben tekinthetők megalapozottnak. Noha a kiadott munkavállalási engedélyek alapján a legtöbb külföldi munkavállaló valóban Romániából és Ukrajnából érkezik (a zömük magyar nemzetiségű), de a közvetlen határsávban csak alig néhányan maradnak, a fő célpont továbbra is a főváros és Nyugat-Magyarország.

A keleti határok mentén a határon átnyúló kapcsolatok összességében még mindig leginkább protokolláris jellegűek, köznapi szinten pedig a bevásárlás, a rokonlátogatás, illetve a megélhetési kereskedelem különböző formái (pl. üzemanyag-csempészet stb.) a legelterjedtebbek. A munkaerőpiaci kapcsolatok kiépülését tovább nehezíti, hogy a szomszédos országok határtérségeiben legalább olyan magas munkanélküliség jellemző, mint hazánkban.

A jövőt tekintve tehát ezeken a határszakaszokon vélhetően továbbra sem kell tartani a kezelhetetlenül nagy tömegben érkező munkavállalóktól, mivel egyfelől kevés munkaalkalmat biztosító perifériaterületek érintkeznek egymással a határ két oldalán, másfelől pedig ez a határszakasz bizonyosan az Európai Unió külső határává válik, és így a legszigorúbb schengeni előírásoknak kell majd megfelelnie.

Abstract

The possibilities of the labour flow between the neighbouring countries are becoming more and more important along the Eastern Hungarian border. On the one hand, the majority of the foreign employees are expected to come from the East, on the other hand the local inhabitants are the most afraid of the rivals due to the long-lasting unfavourable employment situation, and the small number of jobs. Taking the new trends into account these concerns can partly be considered acceptable. Although on the basis of the numbers of the issued work permissions most of the employees come, indeed, from Romania and Ukraine (the majority of them are Hungarians), only some of these foreigners remain in the immediate borderland. Their main aim is Budapest and Western Hungary in the future too. Along the Eastern borders the crossborder cooperations have still been limited to protocol relations mostly, while on everyday level shopping, visiting relatives as well as the various types of trade of living (e.g. fuel smuggling) are the most wide-spread. The development of labour cooperations with the neighbouring countries is impeded by the high unemployment rates in the borderland of these countries, which rates are at least as high as in Hungary. In the future, therefore, it is unlikely that an unmanageably huge number of employees should flock in through these frontier zones, because on the one hand there are only a few job opportunities in the fringe areas of the two sides of the border, on the other hand this frontier zone is surely to become the external frontier of the European Union, and thus it will have to meet the strictest rules of Schengen Convention.