Bevezetés (részlet)

A 18. század elejétől fennálló dévai rendház, melyet 1900-tól napjainkig az erdélyi Szent István Provincia kolostoraként tart számon a rendtörténet, 1992 óta őrzőhelye pár száz régi nyomtatványnak, amelyeket a zárdatemplom tornyában találtak meg a kolostor felújításakor végzett munkálatok idején.

Hogy mikor jutottak erre a helyre, pontosan nem lehet megállapítani, csupán feltételezhető, hogy az 1951-es rendfeloszlatást megelőzően, a rendház akkori lakói elővigyázatosságból és talán okulva az előző árvíz okozta károkból, a templom tornyát választották "raktározás" helyéül.

Bár az előkerült könyvek állapota sokat romlott a tárolásukra nem megfelelő hely miatt mindenképpen egy jótevőnek köszönhetjük a gyűjtemény megmaradását, mivel elkerülték a közeli vajdahunyadi rendház könyvtárának sorsát, amelynek egy részét, mint ahogyan az atyák szóbeli közléséből tudjuk, a Marosba dobták, másik részét pedig évekig a helyi malom udvarán tartották, ahol nagyrészét tüzelőanyagként "hasznosították".

Az 1992-ben megtalált nyomtatványokat a kolostor nyugati szárnyában, az emeleten helyezték el. Az állományegységek raktári jelzetként egyszerű sorszámozást kaptak, azonban az összetartozó kötetek nem minden esetben kerültek egymás mellé, ezért raktári jelzetük ilyenkor az összetartozásukat.

A könyvtár egységére és állományára vonatkozó jegyzék vagy könyvtári katalógus hiányában nem lehet megállapítani, hogy a könyvtár a maga teljességében maradt-e meg. A Historia Domus ugyan 6-7 évenként elkészítendő leltárról tesz említést, azonban a ma ismert kéziratos anyagban nem találni erre vonatkozó adatokat. Az elsődleges statisztikai elemzés során a gyűjtemény egy vegyes össszetételű állomány képét mutatja.

... Nyelvi megoszlás szerint többségében latin nyelvű könyveket tartalmaz, e mellett német, magyar, olasz és lengyel nyelven írottakat, megjelenési évüket nézve pedig egy ősnyomtatványt, 17-18. századi, valamint 19. századi műveket. Tartalmi szempontból túlnyomó részben teológiai tárgyú könyveket foglal magába: ezen belül pedig jelentős csoportot képeznek az erkölcstani munkák, mellettük azonban ott találjuk a pasztorációs munkához szükséges egyházi beszédek és prédikációk gyűjteményét, bibliakommentárokat, katekizmusokat valamint a szentek életéről szóló írásokat, melyeknek szerzői úgy a ferences, mint a jezsuita, domonkos, kapucinus és pálos szerzetes rendek tagjai közül kerültek ki.

A szeged-alsóvárosi valamint a medgyesi ferences könyvtári állományokkal való összevetés révén kiderül, hogy az erkölcstani, egyháztörténeti és prédikációs irodalom Déván őrzött kötetei nagy részben megegyeznek az említett könyvtárakban lévőkkel.

A dévai kolostor könyvtára nem állományának nagysága vagy korai alapítása révén érdemel figyelmet, hiszen a szerénynek minősíthető gyűjtemény elmarad az erdélyi nevesebb könyvtárak mellett. Létezéséről és jelentőségéről sem az egyház-, sem pedig a könyvtártörténeti szakirodalom nem emlékezik meg. Azonban az erdélyi ferences könyvkultúrát megcélzó művelődéstörténeti kutatásokkor nem kerülheti el figyelmünket, mivel lehetőséget kínál az itt őrzött bibliográfiailag eddig ismeretlen tételek elemzésére, nyomdatörténeti, kötéstörténeti ismereteink kiegészítésére.