Abstract

Considerable amounts of time and money are spent on job-training of school-leavers graduated from higher-education institutions. More than a half of the employees in our sample participated in job-training between graduation date (1999) and September 2000. The work in this paper considers two aspects of the problem. First, the relationship between training probability/training length and the initial human capital (proxied by level of education and in-school labour market experience) is concerned with, and, second, some elements of the training-cost-sharing decision is analysed. There are some signs that university education reduces the probability of training as compared to college education, whereas in-school labour market experience increases it. University education reduces training length, as well. In-school labour market experience has no effect on the length of job-training. Another important result is that school-leavers holding diplomas with "narrower" types of education are more likely to obtain training, and also to have longer training programmes. This implies a more severe matching problem in the case of "narrower" types of education, possibly due to prohibitive searching costs for finding a good-quality match. Results for the cost-sharing decision are in line with Becker's idea, since the firm is less likely to entirely cover the costs of general training and more likely to finance job-specific training programmes.

Összefoglaló

A felsőfokú végzettségű pályakezdők képzése jelentős erőforrásokat igényel. A mintánkban szereplő pályakezdők több, mint fele vett részt képzési programban a végzést (1999) követő mintegy másfél év alatt. A tanulmányban a kérdés két szeletét vizsgáljuk. Először az induló emberi tőke (amit az iskolai végzettséggel és a tanulmányok alatti munkaerő-piaci tapasztalattal közelítünk), valamint a képzésbe kerülés valószínűsége és a képzés hossza közötti kapcsolatot vizsgáljuk, másodszor a képzési költségek munkavállaló és a munkáltató közötti megosztásának néhány elemét vesszük szemügyre. Eredményeink arra utalnak, hogy az egyetemi végzettség (a főiskolaihoz viszonyítva) csökkenti, míg a munkaerő-piaci tapasztalat növeli a képzésbe kerülés valószínűségét. Egyetemi végzettség emellett rövidebb képzési idővel is együtt jár, ugyanakkor a munkaerő-piaci tapasztalat nem befolyásolja a képzés hosszát. Fontos eredmény, hogy akár a képzésbe kerülés valószínűségét, akár időtartamát vizsgáljuk, a szűk specializációval rendelkező pályakezdők sokkal inkább a képzettségüknek nem megfelelő munkakörökben helyezkednek el, mint a több foglalkozáshoz viszonylag jól illeszkedő, általánosabb specializációval rendelkező pályakezdők, ezért nagyobb valószínűséggel kerülnek képzésbe, továbbá képzésük időtartama is hoszabb. A képzési költségek megosztásával kapcsolatos eredmények megerősítik Becker feltevését, amely szerint a munkáltató kevésbé hajlandó általános, mint munkahely-specifikus képzést finanszírozni.