Fülszöveg

A kötet az első világháború után Csehszlovákiához került felvidéki zsidóság társadalomtörténetéhez kíván hozzájárulni. Arra a kérdésre keres választ, hogy milyen hatásokkal jártak az új állami, politikai és társadalmi feltételek a kosicei-kassai zsidóság csoporttudatára: folytatódott-e a dualizmusban kiteljesedő asszimilációs folyamat az első csehszlovák köztársaság keretei között is, vagy megtorpant és új irányokat vett?

A Monarchia széthullásakor a kassai zsidóság választási kényszerhelyzetbe került, azonban nem az asszimiláció és disszimiláció, hanem a különböző nemzeti lojalitások között kellett választania. A népszámlálások, az iskoláztatás, a politikai attitűdök és a vegyes házasságok kvantitatív elemzése azt mutatja, hogy a kassai zsidóság szakított az asszimiláció-disszimiláció nacionalista dilemmájával, és a lojalitáscsere, illetve a csehszlovák társadalomba történő integráció mellett az elkülönülés, a helyi és regionális azonoság identitáspolitikát is kialakíthatta. Bár megőrizte kötődéseit a magyar nyelvhez és kultúrához, magyar nemzeti identitásában megtört: a két világháború közötti magyarországi keresztény kurzus antiszemitizmusa egykori nemzetétől eltávolította.

A röpke két évtized alatt e folyamatnak csupán első fázisai mutatkozhattak meg - a holokauszt tragédiája kiteljesedésüket egyszer s mindenkorra megakadályozta.