Olvasó
(Tarján Tamás előszava)

Horzsolt és morzsolt versek sorakoznak e lapokon három - mágikussá magasult - évszám, meg a sugallatosan összegző-indító negyedik, az ötvenes évszám védtelen oltalmában. Horzsoltak, mert Devecsery László a harmóniát a diszharmóniából hívja elő; féltés és fájdalom a derűjén is átremeg; múlt és jövő gyakorta sebzi egymást a villanatnyi jelenben.

S morzsolja a verset a költő, mint az olvasó felfűzött gyöngyszemeit.

Ezt a szakrális, rózsafüzéres láncolatosságot érzi meg az Olvasó: a textusait még jóval a megírás után is vigyázó, formáló kéz, elkísérő szív melegét. Magunk is átvesszük a változatos lüktetés mégis-egyazon mély ritmusát, a jobbára ima versek fohász-beszédét. A fohászt, amely a profán mindennapokban is megered, s növekszik, föl, föl.

Devecsery László népköltészeti tradíciótól a klasszikus modernségen és az érdesebb avantgárd hagyományon át a játékos-mondókás verselésig sokféle jó iskolában otthonos.

Szerencsére egyiknek a padjaiban sem feledkezett ott. Az önkéntelen vagy hívott hatások java verseiben ezredvégi dalformává, újszerű rapszódiává rendeződnek. A költő olyan szoros barátságot tart rímmel, dallammal, hogy kísértésükre képes nemet is mondani. Élvezi, hogy a betűk és jelek nyája mint juhászul vagy fickándozik a keze alatt. Lírája életteli, életközeli, első látásra könnyen és testvérien megnyíló. De már a második pillantás nem hagy kétséget: alaposan meg is dolgoztatja felebarátját a gazda, mert tapasztalat, valóság és vágy mindig átsűríti magát gondolattá, mindig megvillámlik a bölcseleti igény.

Színek és taktusok révén a képzőművészet és a zene is beszűrődik ebbe a mikrouniverzumba, hogy a kisebb-nagyobb kompozíciók változatos együttesét segítsen létrehozni. Gyöngyöknek mondtuk e verseket? Igaz, a rügy golyóbisát, a víz buborékját, a levegő gömböcskéit is képes verssé avatni Devecsery - de a krónikás-ének /erre is utal a három dátum/, az ünnepkereső attitűd hirtelen riadalmai nemegyszer az amorfabb szépség verseit sorozzák a füzérbe. A természeti és az elemi világ puhább, engedelmesebb anyagain kívül a keményebbek is jelen vannak.

Devecsery László három évtizede szolgálja hivatását. Odaadással, tehetséggel, tépelődve, a megigazulásba vetett hittel. A kötetcím összetett szavának háromszor három betűje egyszerre kelti az elrendezett világ /világegész/ és a hasított világ /világhiány/ képzetét. A világét, melyben ketten bízattak egymásra: az olvasó meg az Olvasó.

Tarján Tamás