Bevezetés

A hazai neveléstudomány - történetében nem először - keresi funkcióját, tartalmát, és ennek részeként fokozott érzékenységgel vizsgálja a második világháború utáni pedagógia sajátosságait. Természetesnek tekinthető igény, hogy a rendszerváltó időkben a hazai neveléstudomány számos képviselője kitüntetett figyelemmel fordult az 1945 és 1947/49 közötti időszak felé. Milyen okok húzódnak meg e jelenség mögött? A kissé sarkított, de a lényeget talán leginkább megközelítő válasz az lehet, hogy a kutatók a változó társadalmi, politikai légkörben lehetőséget láttak arra, hogy feldolgozzák, újrarajzolják a pedagógia múltját politikai és marxista ideológiai kötöttségektől függetlenül, illetve megtalálják azt a múltat, amely folytatható, s többen mindezt a második világháború utáni néhány esztendőhöz kapcsolták. A korszak iránti intenzív érdeklődés, a növekvő számban megjelent áttekintő, összefoglaló jellegű vagy egyéni élettörténeteket feltáró és különböző regionális munkák ellenére ez az időszak nyolcvanas évek végén még sok szempontból a magyar neveléstörténelem fehér foltja volt. E négy év pedagógiájának ismeretlen jelenségei, illetve a feltártakhoz kapcsolt egyoldalú értelmezések ösztönöztek arra, hogy a nyolcvanas évek utolsó harmadában ezzel az időszakkal foglalkozzam. Kutatási lehetőségeim és érdeklődésem alapján, átélve a hiányzó eszmetörténeti kutatásokból fakadó gondokat is, elemzésem tárgyául a nevelésre vonatkozó nézetek 1945 és 1949 közötti alakulását választottam. E munka alapján készült el 1990-re kandidátusi disszertációm. A sikeres védés után közvetlenül nem volt lehetőség a publikálására, majd más témák, kutatások felé fordultam, így elfelejtődött a dolgozat. A kilencvenes évek végétől egyre több kollégától kaptam olyan jelzést, hogy szükségük van a tanárképzésben és a pedagógia szakos képzésben ennek az időszaknak a pedagógiai nézeteivel foglalkozó összefoglaló munkára. Az igényekre reagálva áttekintettem a kilencvenes években megjelent fontosabb cikkeket, tanulmányokat e témakörben, és ahol szükségesnek láttam, kiegészítettem, módosítottam disszertációmat az új kutatási eredményekkel és az újonnan felmerülő problémákkal. A változtatások egyik legjelentősebb eleme, hogy ma már úgy vélem, kevesebb lehetőség volt a vizsgált időszakban a pedagógiai pluralizmusra, mint azt az előző munkámban feltételeztem. A módosítások érintették a mű stílusát is: tudniillik számos, az előző formában csak rejtetten megjelenő gondolatot kifejezettebbé, direktebbé tettem.

Munkám során arra törekedtem, hogy a tanárképzésben és továbbképzésben felhasználható könyv, tanítási-tanulási segédeszköz kerüljön az oktatók és a hallgatók kezébe. Az elkészült kötetet olyan neveléstörténeti kézikönyvnek szánom, amely általános áttekintést ad az 1945 és 1949 közötti pedagógiai nézetekről úgy, hogy további tájékozódásra, kutatásra serkenti az olvasót.