Vekerdi László előszava

A Csárdáskirály a "Köldökcsillag a Pocakhegyen" (Tertia 2004) szerves folytatása; nyitott és szemmel láthatóan folytatható folytatása. A mítoszértelmezés úgy látszik, ugyanúgy "folyamok óceánja", mint a mese. De ez a folyó mintha közelebb folyna hozzánk, mint a mesefolyam. Legalábbis mintha több lenne benne a "történelem". A "Mítoszfolyamok óceánjában" meglehet épp ezért nehezebb eligazodni, mint a mesefolyamokéban. Gulyás Péter Pál mindenesetre jó kalauzokra talált Kerényi Károly Görög mitológiájától kezdve Giorgo de Santillana és Hertha van Dechend: Hamlet malmáig. És elsősorban a népdalokig, ahogyan név-, téma és helyzetelemzésekkel sorra elhelyezi őket a mítosszá vált-, váló sorsok és történetek erőterében. Rózsa Sándort, illetve a róla szóló népdalokat például: a "táltos betyár"-t, "akinek születését és csecsemőkorát csodák övezik, jobbára ugyanazok, mint amelyeket Hermész születésénél láthattunk: "... Kerényi Károly fontos tanulmányt szentelt arra a lényre, aki egyszerre nagy isten, gyermek. Hermészre is illenek a mi betyárunk ruhái, felszerelése. Kullervót nevéhez is megannyi véres csíny kötődik, - akár Hermészhez, ám egy új korszak futáraként, ő dönti meg a Kronosz szaturnuszi Väjnämöjnent, s lép a helyébe." Ez a "megváltói" szerep azonban nem eleve meghatározott; mint minden magzati, nyitott. Vissza lehet élni vele, mint minden hatalommal: a "betyár"-ból könnyen lesz "király". S akkor nem új korszak veszi kezdetét, hanem zsarnokság, Illyés gyönyörű "népdala" értelmében. Mikro- és makrodimenziók egymásra vetülésében az önmagával eltelt ember könnyen szem elől tévesztheti a Világtengely útmutatását, hiába hogy minden "toronytető a közös Ég és Földközepet jelenti", és "minden újszülöttben a kozmosz születik újra a káoszból."