Bevezetés

Ez a tanulmány egy készülő és - a jelenlegi állapotában, a jelenlegi elképzelés szerint - tizenöt fejezetből álló, általános szociológiaelméleti tárgyú könyv második fejezete. Az első fejezet bevezető jellegű (amelynek az első fele talán a Szociológiai Szemlében fog megjelenni), tehát ez a tanulmány az első tematikus fejezetnek tekinthető, valószínűleg még kis mértékben átdolgozandó tartalommal. A szóban forgó könyvben az un. intézményes szociológia elméletét (A társadalmi viszonyok. Az intézményes szociológia elmélete. Bíbor Kiadó, 1997) dolgozom ki részletesebben, nagyobb mértékben figyelembe véve, és szándékom szerint egyesítve a szociológiaelméletben kialakult fő szemléletmódokat. A második fejezetet - a jelenlegi tartalommal - változtatás nélkül közlöm, ezért találhatók benne más fejezetekre történő hivatkozások. Idővel a további fejezeteket is szeretném ebben a formában is közölni, az említett hivatkozások ezzel is indokolhatók.

Az intézményes szociológia elméletének felépítésében az egyén, a környezet és a cselekvés közötti összefüggésekre vonatkozó problémákból indulunk ki. E problémák tárgyalása során határozzuk meg az elmélet alapfogalmait és legáltalánosabb előfeltevéseit. Ebben a fejezetben az általunk szemmel tartott alapvető problémát az képezi, hogy az egyének cselekvéseit mennyiben határozzák meg az egyének személyes tulajdonságai, és mennyiben a környezeti tényezők.

Az említett problémák tárgyalásából való kiindulást főleg a következő két szempont indokolja. Egyrészt az a szempont, hogy egy elmélet kifejtésének az elején ajánlatos tisztázni az adott elmélet alapfogalmait és legáltalánosabb előfeltevéseit, és ezeket az alapfogalmakat és előfeltevéseket lehetőleg a vizsgált jelenség szempontjából nézve legelemibb létezőkre kell korlátozni. A másik szempont az áttekinthetőség és érthetőség, és ebből a szempontból nézve is célszerű egy viszonylag könnyen áttekinthető, de alapvetőnek tekinthető problémából kiindulni.

Úgy gondoljuk, hogy mindkét szempontból nézve az egyéni cselekvések képezik azokat a jelenségek, amelyekre mindenekelőtt irányítani kell a figyelmünket. Egyrészt ugyanis az egyéni cselekvések, illetve ezeken belül a társadalmi cselekvések olyan egyszerű jelenségek, amelyek rendszereiként és/vagy következményeiként értelmezhetőek a legösszetettebb társadalmi jelenségek is. Másrészt, a társadalmi jelenségek mindennapi szemlélőiként is főleg saját cselekvéseinkkel összefüggésben értelmezzük társadalmi környezetünket. Úgy tűnik tehát, hogy van egy viszonylag könnyen áttekinthető szűk keresztmetszet az összefüggéseknek abban az igen összetett hálózatában, amelynek révén a társadalmi környezetet képező lényegi létezők társadalmi jelenségekben nyilvánulnak meg, s ezt a szűk keresztmetszetet az egyéni cselekvések meghatározottsága képezi.

Ebben a fejezetben először a személyiség és a környezet körvonalazásával közelítünk a cselekvésekhez. Ezt követően meghatározzuk a cselekvés fogalmát, és bevezetjük a cselekvések meghatározó tényezőire vonatkozó fogalmakat. A fejezet második részében főleg a cselekvések alapvető személyes motívumainak tekintett szükségleteket elemezzük. A fejezet harmadik részében a szükségletkielégítés összetevőinek a fogalmai segítségével a létezőket az egyénekre vonatkoztatva értelmezzük, s ezáltal fogalmilag egyneművé és így együttesen kezelhetővé tesszük az egyéneket és környezetüket. Végül a negyedik részben a cselekvések kognitív motívumaival és a kognitív irányultságokkal foglalkozunk. Rámutatunk arra, hogy a szükségletkielégítés meghatározott összetevőinek meghatározott irányultságok felelnek meg.