HUNGAROVOX KIADÓ BT.
1137 Budapest, Radnóti M. u. 11.
Telefon: 340-0859 Fax: 239-0578
Felelős kiadó: a Hungarovox Kiadó vezetője
Felelős szerkesztő: Kiss István

Összes ajtómat kitárom

ÜDVÖZLET A VÁNDORNAK

Üdvözlet a vándornak
Szentencia
Korszak
Félelmek halála
Félelem
Ha űz
Perlekedő élet
Nem tartozol
Lángok, tüzek között
Fohász
Tiéd lehet?

NEM ELVÉGEZTETETT

Nem elvégeztetett
Magyarok
Intelem hazánk fiaihoz
Gandhi utolsó szavai
Kapcsolat
Ima
Válasz

KALANDOR VAGYOK ÉS TISZTESSÉGES

Ars poetica
Monológ
Epitáfium
Mert akkor ott
Irodalom
Árulás
Kalandor vagyok és tisztességes

ILYEN ÉVÁK KÖZÖTT

Ilyen Évák között
Te is, én is
Axióma
Negatív hetéra
Mindegy
Édes ének
Szikrákat szül
Csoda
Karácsony veled

GYEREKSZOBA

Gyerekszoba
Kutya-macska barátság
Nyúltól nyúl
Örök cica
Róka és nyuszika
Bú nélkül a Mú
Harmatkezed
Esti mese

SE ZSOLDOT, SE GAZDÁT, SE LÁTSZATOT!

Se zsoldot, se gazdát, se látszatot!

Kaiser László
Kaiser László eddig megjelent kötetei
A Hungarovox Kiadó ajánlata

Összes ajtómat kitárom,
torlasz teljesebb nem lehet,
átütik falát gyermekek,
angyalok és buldózerek.

Üdvözlet a vándornak

Embernek fia vagyok én,
arcomon annyi minden látszik,
eljutottam csapásokon
ama tölcséres hurrikánig.

Visszautak poklaitól
szájamat szigorúra zárom,
birtokom immár önmagam,
súgom ezt - és nem kiabálom.

Üdvözöllek, megtért vándor,
s végleg hazatalálva kérem,
mostantól maradj ifjúnak:
idő előtti vénülésem!

Életbe fúrt mohó penge
hozsannától rozsdásodik.

Nappalok üszkösödnek
fények éjszakához szöknek
sötétben dorbézolnak
kelő nyugvó vaksi holdak

Dérré dermed a parázs?

Jeges félelmek közted és köztem:
hiány volt egy békétlen csillagon,
elvadult démon dorbézolt bennem,
s most a rettegés hálójába fon.

Nyugodj meg, kedves, tovatűnt immár
ama démon és ama rettenet,
mely fájdalom szülte félelem volt:
mi lesz velem, ha elveszítelek?

Félelmek közt sokáig maradtál,
úgy nyugtattál, énedet nem védted,
megadtad magad, öldöklés helyett,
támadás helyett kérted békédet.

Íme a béke, dögszagú démont
kaparok múltunkba két kezemmel,
a félelmek halálán tort ülök most:
békétlen csillagon, szerelemmel!

Csavarodnak rám a léptek:
Valaki mindig körbejár.
Még hallgat, én már félek.
Nem tudom: démoni
vagy angyali lesz-e harsonája?

Isten ha űz
Ördöghöz űz
Ördög ha űz
Istenhez űz

Dulakodok éveimmel:
perlekedő élet.
Napjaimból csiholnék
égig égő szépet.

Magzatomat kihordanám
égig érő szépben,
fölfeszülve verítékre
csordulhatna vérem.

Fölriadok álmaimból,
fényességük vágyom.
Álmaimban láthatom csak
magasztosulásom.

Meghallgatom borszagú szavaidat
amíg elmondod végre
amit akarsz ami fáj
A földről fölemellek
ha van otthonod
hazáig kísérlek
Egy éjszakára
mindig befogadlak
ha nem várnak sehol
Virrasztok veled
ha nem tudsz elaludni
Reggel meghívlak
egy pohár italra
ha minden pénzed elfogyott
És nem kell soha megadnod
azt a pár forintot
amit gyógyszerre
vagy utazásra kértél

Nem tartozol!

Lángomat ne bántsad,
kormozhat az így is,
tüzemet ne lohaszd,
elhalhat az így is.

Szívemre balzsamot
nem kérek, de adjál!
Lángok, tüzek között
nekem megmaradjál!

A tombolás után
csönd nyugalmától
ments meg engem, Uram!
Hogy magam baját
tovább ne osszam,
segíts meg engem, Uram!
Hogy selejtes sejtjeim békéjét
ne rontásban találjam,
segíts meg engem, Uram!
Hogy fuldokló dühöm
hurokká másnak ne tágítsam,
segíts meg engem, Uram!
A tombolás utáni
csönd nyugalmától
ments meg engem, Uram!

Egyik kezedben nappalok,
másik kezedben éjszakák.
Miféle malom őrli eggyé?
Ki gyúrja össze egyetlenné?
S tiéd lehet
egy szeplőtlen világ?

Passiója önmaga volt,
húsvétolni indult egyre,
s böjtök helyett nem maradt más:
júdásolás végtelenje.

S indul újra. Folyton újra:
fogadkozás sosem hamis,
hozsánna a célnak, vágynak,
hozsánna a szándéknak is.

Fogyunk, romlunk, mégis megvagyunk,
győztes, vesztes - ez is mi vagyunk,
pusztít, éltet átkunk, áldásunk,
jövőt gyilkol testvérdúlásunk.

Hiszünk vagy nem, Isten megsegít,
talán úgy, hogy éppen nem segít,
talán hitünk így is megmarad,
talán lesz még - nekünk virradat!

Okosan igyál,
ha nem is racionálisan!

Megáldalak,
megáldalak, gyilkosom.
Kizsaroltad könnyeimet
teérted:
kevesebb lettél,
hogy miattad meghalok.

Gyónások
Áldozások
Fölszentelt papok
Oltárkeresőben

Úgy fut ki belőled a tévedés,
ahogy gyűlik a testben a szenvedés,
s ahogy gyűlik a léleknek kínja,
úgy lesz remény, hogy majdan jóváírja
mindazt, amit tettél vagy mulasztottál:
Ő, akit talán vadul megátkoztál,
Ő, aki neked így is megbocsát,
ha tisztuló szívben hozzá szól imád!

Ne hívj
nem megyek
és végképp nem megyek be

Erkölcsi hullákkal (nullákkal)
egy légtérben
csak akkor tartózkodom
ha bocsánatot kértek (kérnek)
tőled tőlem Tőle -
vagy segíthetek valamiben

De mindenképpen
visszahívlak
válaszolok soraidra (e-mailedre)

És biztos hogy
előre köszönök

Hogy megértsd:
bosszút ritkán állok
(akkor is
két sírt ások)

Vagyok:
a legegészségesebb
beteg ember

Vagyok:
a legbetegebb
egészséges ember

Isten, add vissza anyámat,
anyámat add vissza, Isten,
megbocsátom, hogy elvetted,
de anyámat add vissza, Isten!
Megbocsátom, hogy szenvedett,
hogy testét szétrágta a rák,
anyámat ha visszaadod, Isten:
megadom neked a feloldozást!

Nem változik, nem változhat,
föld nem adja ki a holtat.

A sírom néma tüntetés.

Mert akkor ott szólnom kellett
mert akkor ott hallgattam nagyon
nem volt recept nem volt semmi
még az is lehet nem voltam ott

Ha összefutok egy írótársammal
- mesélte tollforgató barátom -
arról ejtünk szót:
ki hol publikál?
S aztán kérdésem
végtelenül egyszerű:
ha folyóirat
hová temeted
új írásodat?

Erre mondom én:
igaz
halotti csend
a művek körül
temetőben a művek
de legalább vannak
ahogy a könyvek is
s azok legalább kripták

Aki már csalódott nőben
(- hagyján)

aki már csalódott gyermekében
(- nem hagyján)

aki már csalódott önmagában
(- hagyján vagy nem hagyján)

aki már csalódott másban
(- végképp hagyján)

aki már csalódott hazájában
(- nem lehet)

aki már csalódott az irodalomban
(- lehet)

egyszóval
aki csalódott
vagy nem csalódott
az tudja igazán
mennyire jól mondta
aki így szólt:

a barátságban nincs csalódás
csak árulás
Csak árulás

Kalandor vagyok és tisztességes:
minden érdekel
s betartom a játékszabályokat
Moralizálni pedig nem fogok -
nem szoktam
Ezért tudom mi a bűn
és mi a jó
Ezért vagyok különb annál
aki csak kalandor
vagy csak tisztességes
És szerény vagyok
talán büszke
de először mindig
kedves szinte alázatos
Ha megváltozom:
oka van!

Mert miként a pápa
- nekem: Szentatya -
szólt a gyermekekhez:
szolgáljátok a szabadságot!
Célom: szolgáljam a szabadságot
szabadságotokat
Ha ebben akadályozol
akadályoztok: ölök!
Mondtam: kalandor vagyok
És tisztességes!

Döntött a test
megint a test döntött
túl sok a hús
és túl sok a gyönyör

Ebből az Édenből
űzd ki magad végre
ilyen Évák között
kerub legyél Ádám!

Testednek zsarnoka - ez nem elég,
béklyózni vágyom lelkedet:
másra nézel, horkanok, mint a vad,
én, csak én lehetek neked.

Hogy nincs jogom és alapom erre?
Még dacolsz a nézés után?
Te szemeddel sem csalhatsz meg engem,
én bárkivel! Ami hiány

csupán annak vagyok az orvosa -
büszkén vállalom a szennyet.
Ehhez erőt csak te adhatsz nekem:
legyen szeplőtlen a tested!

Éretted is őrzöm tisztaságod,
érted is mocskolom magam.
S látod, eggyé váltunk végül végre:
te is, én is boldogtalan.

A férfi morálját
nem a gigáján
és nem az ágyékán mérik
a gerincén talán
talán

Kitéptek belőled engem is
annál a döntésnél tudtad
hogy így lesz
Ügynököltél
testeddel üzleteltél
átkozott légy:
negatív hetéra!

Az egyik kéz csöndre zárva,
a másikban ütés, döbbenet.
Az egyikben félelem bőszít,
a másikban csönd bőszít csöndeket.

Édes ének nékem az ölelés,
dalra hát, dalra, kincsem, szerelmem,
testeden kottáznék melódiát,
amit úgyis adsz, mért kell elvennem?

Az élet párban élet, kisasszony,
minek a harc, mondd, mért kell rabolnom?
Add meg magad, vad betyárnótára
zendüljön tested, szép útonállóm!

Szikrákat szül világunkra
áldozása ölednek,
szikraeső perzselésben
ölellek és ölellek.

Perzselésben megnyugodva
karjaid közt elvagyok:
ismerős és ismeretlen,
férfi és a magzatod.

Roppanjon meg az éjszaka,
rianás: dől a test csata,
olvadás: szemérem oda -
ami csoda, az nem csoda.

Megroppant az éjszaka,
vágyainak magzata:
önmaga lett, önmaga.
Csoda, csoda, csoda!

A karácsony immár veled,
ősidőktől és mindörökké,
az új év is veled immár:
a dadogás vált köszöntőkké.

A sötétből fények lettek,
a zajos napokból ünnepek.
Szoríts engem jászolosan,
mint ama asszony a kisdedet!

Tiéd a jelen, a jövőm,
szolgáljanak múltam árnyai -
és hódolnak büszkén neked
lelkemnek három királyai.

A szobád nekem Galaktika,
csillagok a játékszerek,
és nem árvák a felnőttek itt,
míg nem nőnek fel a kisdedek.

Adoptálj engem, megteheted,
tegyél gyerekké, gyermekem,
játsszunk együtt csillaghullásig -
hullásomig legyél velem!

Ez a kutya, ez a macska
barátok, barátok,
azt hiszik, hogy rajtuk nem fog
az átok, az átok.

Mert az átok mindörökre
megfogant, megfogant,
barátságot előbb-utóbb
megfonnyaszt, megroggyant.

Fonnyadt barát nem is barát:
áruló, áruló,
hűséget csak nézni tudja:
bámuló, bámuló.

Ne bízzon hát kutya, macska
egy másban, egymásban,
ne legyenek soha-soha
egy házban, egyházban!

Foltos nyuszit hozott éjjel
Húsvéti Nyúl szenvedéllyel,
levél is volt, s írta a Nyúl:
ez a nyuszi sosem vadul.

Írta a Nyúl, s adott nyulat:
benne bizony nincs indulat,
s mindig mozog kicsiny orra,
szimatol a rosszra, jóra.

(Nyuszi orrok sosem nyúlnak,
bármennyit is szimatulnak,
ember orrok hosszabbulnak,
viselőik ha hazudnak.)

S írta még a nyulak Nyúlja:
foltos nyuszit meg ne unja,
aki kérte, hiszen kapta:
gyerekből lett nyulas gazda!

Nyávog ez a cica, mondja:
miaú, miaú,
tejecske kell a szájamba,
nélküle az én életem
sanyarú, sanyarú!

Bizony mondom: az életem
sanyarú, sanyarú,
hopp egy egér, a tej helyett
megteszi a friss húsocska:
miaú, miaú!

Gyere ide, nyuszika,
szól a róka imigyen,
bújj ide, hogy testmeleged
álmaimba elvigyen!

Nem megyek én, róka úr,
testemtől ön megvadul,
álmainak ha engedek:
testem-lelkem elpusztul!

Boci vagyok, tehén leszek,
az én nevem Mú,
békességben iszok, eszek,
elkerül a bú.

Anyu, apu nekem mondja:
mumu, mumu, Mú,
nincsen, aki szomorkodna,
nincsen nálunk bú!

Kezed könnyű, mint a harmat,
harmatkezed ideadjad,
gyermekkezed nagy kezembe
végtelenből végtelenbe...

Hét törpe és Hófehérke
belekerült szép mesébe:
együtt éltek békességben
nagy erdőnek közepében.

Gyönyörű volt Hófehérke,
boldogság lett osztályrésze:
annyi ármány után végül
herceg vette feleségül.
S ki volt ez a hét kis törpe,
esti mesénk hét kis hőse?
Álmos Szundi, náthás Hapci,
Vidor tudott jót kacagni,
morgós Morgó, szelid Szendi -
együtt tudtak mind szeretni,

s néma Kuka: nem sokat szólt,
szája mindig mosolygós volt,
s Tudor pedig okos törpe,
bölcsek bölcse mindörökre.

S minthogy okos, ahogy mondtam,
azt üzeni: aludj nyomban!

Nem tudom, mikor írta Németh László - szinte majdnem mindegy -, hogy a magyar értelmiség egy része zsoldot és gazdát keres. Nem csupán komor megállapítás, de szomorúan és fokozottan aktuális ma is. Aktuális nem csak annak, aki nyitott szemmel jár és él, s annak, aki nem ostoba és nem tetteti magát ostobának, hanem hihetetlen és meglepő súlya lesz a megállapításnak, hogy ne mondjam, diagnózisnak, ha korunkra jellemző látszatteremtő világra, netán álvilágra gondolunk, amely már-már alvilági bugyrokat nyit meg...

Értelmiségi, művészi, kultúremberi, sőt emberi létét adja föl az, aki úgy hódol a látszatnak, hogy vállalja a részvételt a dáridóban, vagyis szolgájává válik. Zsoldosa lesz. Legfőbb gazda: a látszat! A látszat a legfőbb gazda. Hogy teljesen egyértelmű legyen: a mai kor - nem csupán Magyarországon - nem az igazságot keresi, nem is azt akarja regisztrálni. Hazugságokkal, részigazságokkal, hitvány igazságokkal teremtenek érdekközpontú, értékellenes látszatvilágot - ehhez kellenek zsoldosok, média- és kultúrlegények s kultúrleányok. És ennek leleplezéséhez eszköz az irodalom. Kell az az irodalom, amely nem keresi kegyét a látszat kegyosztóinak. S kell olyan alkotó - értelmiségi - , aki nem cinkosa a látszatvilág kegyetlen realitásának.

Mert más út - helyes és igaz út - nincs és nem is lehet. Ám az, hogy valami igaz: kevés. Legyen "működőképes" is. De ehhez kell a kultúra - ezen belül az olvasás, különösen a versek - szeretete s a könyvek iránti érdeklődés fokozása, sőt fölkeltése. Vannak olvasók és vannak potenciális olvasók. Minden egy irányba mutat: a könyvek, a kultúra, az olvasás, a versek segítségével lássuk, láttassuk a látszat mögötti valót és igazságot. S aki látja, az tényleg értelmiségi - se zsoldot, se gazdát nem keres. Van remény? Van remény!

Budapesten született 1953. május 25-én. Költő, író, szerkesztő, dramaturg. A budapesti Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Szegeden a Juhász Gyula Főiskolán végzett magyar-történelem szakon 1977-ben, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon 1981-ben, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán dramaturg szakon 1983-ban.

Dolgozott segédmunkásként, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban könyvtárosként, 1983-85-ig a veszprémi Petőfi Színházban dramaturgként, 1985-től a Pannónia Filmstúdióban, későbbi nevén Videovox Stúdióban szinkronlektorként, 1995-től a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője, tanára. Kiadóvezetőként elsősorban hazai szerzők műveit jelenteti meg.

1989-91 között a Szinkronika szerkesztője, 1999-től a POLíSZ kritikai rovatának vezetője, 2000-től a Műemléklap, új nevén Örökségvédelem főszerkesztője.

Közel száz könyv szerkesztésében vett részt, számos klasszikus műhöz írt bevezetőt a Talentum Diákkönyvtár sorozatszerkesztőjeként, több kötethez írt előszót.

1991-ben Eötvös József-ösztöndíjban részesült, 1999-ben a Magyar Mozgókép Közalapítvány Józsa Péter kutatói ösztöndíját kapta, 2003-ban a Salvatore Quasimodo költőversenyen a zsűri oklevéllel jutalmazta, 2004-ben a Magyar Újságírók Közösségének elnöksége Lant és Toll-díjjal tüntette ki.

1979 óta publikál rendszeresen verseket, prózai műveket, cikkeket, recenziókat, tanulmányokat, esszéket, interjúkat, számos zenés műnek írta a szövegkönyvét Rózsa Pál zeneszerző felkérésére.

Üdvözlet a vándornak
(versek, Jánosi András grafikáival), 1996

Eseménynaptár Berzsenyitől Bódy Gáborig
(tanulmányok), 1998

Ludas Matyi
(Zenés játék Fazekas Mihály elbeszélő költeménye nyomán, zeneszerző: Rózsa Pál), 1999

Üdvözlet a vándornak
(Dalok Kaiser László verseire, zeneszerző: Rózsa Pál), 1999

Magyar Ferenc
(Életinterjú az Új Ember egykori felelős szerkesztőjével), 2001

Dr. Hársing Lajos : Hivatása szinkrondramaturg
(Életinterjú, emlékezés, 2003)

Anga Mária: Hajnalt terítek ágyamon (versek)

Baán Tibor: Lombhullató idő (válogatott és új versek)

Balla László: Lali az oroszlánbarlangban (ifjúsági regény)

Banos János: Fekete sebek (versek)

Banos János: Kiböjtölt vendég (versek)

Baranyi Ferenc fordításában olasz költők versei: Szerelem és nemes szív

Baranyi Ferenc fordításában francia költők versei: A montmorency-i szerelmesek

Baranyi Ferenc: Epiprológus. Válogatott versek az 1954 és 2004 közötti termésből (magyarul és különféle európai nyelveken)

Baumholczer Tamás: Statiszták, filmek, forgatások (Egy statisztaszervező emlékei)

Czegő Zoltán: Hetednap után (versek)

Czegő Zoltán: Unokás zsoltárok (esszék)

Csoóri Sándor: Így lásson, aki látni akar (Válogatott versek magyar-olasz nyelven, ford. Sztanó László)

Gángoly Attila-Novák Valentin: Zsír Balázs (regény)

Gera Pál: Állatkerti történetek

Györffy László: Honi látószög (publicisztikák)

Györffy László-Maróti István: Életút-beszélgetés és interjúk az íróval

B. Horváth István: Kicsiknek, nagyobbaknak, még nagyobbaknak (versek)

Jankowska Radoslawa: Kard, test, toll (versek)

Jánosi András: Az utolsó ticket (regény a szerző rajzaival)

Kassai Franciska: Sírdogál a Szépség (versek)

Kolozsvári Papp László: Kleotéra története (novellák)

Koppány Zsolt: Amikor a belgák tolatnak (elbeszélések)

Kósa Márton: Adj a légynek egy esélyt! (novellák)

Madarász Imre: (szerk.) Machiavelli öröksége (tanulmányok)

Madarász Imre: Az érzékek irodalma. Erotográfia és pornográfia az olasz irodalomban (tanulmányok)

Madarász Imre: "Költők legmagasabbja" (Dante-tanulmányok)

Madarász Imre: Letérés. Történet a múlt évezredből (regény)

Madarász Imre: Századok, könyvek, lapok (Magyar és világirodalmi tanulmányok)

Madarász Imre: Vittorio Alfieri életműve felvilágosodás és Risorgimento, klasszicizmus és romantika között (monográfia)

Major János: Hazatérés (versek)

Martin József: Március idusától az aradi Golgotáig (Lapozgató az 1848-49-es forradalom és szabadságharc sajtójából)

Mátyás István: Csillag dalok (versek)

Milley Tóth Ferenc: A karmester vár (versek)

Nagy Gábor: Nem is tudom... Műemlékvédelmi és más írások

Nemeskürty István: Elérhetetlen, tündér csalfa cél
Vörösmarty tündérjátéka, a Csongor és Tünde (tanulmány)

Novák Béla Dénes: Kór (Riportok Magyarországból)

Paládi Zsolt: Szakszerű felszabadítás (novellák)

Pintér Gábor: Eltévedt csillag (versek)

Rakos Miklós: A magyar hegedűjáték az európai zenekultúrában (tanulmányok)

Rózsa Pál: Kantáta Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékére (Kottás-szöveges kiadvány)

Solymár József: Mátyás, a sosemvolt királyfi (regény)

Szappanos Gábor: Apokrif történetek. Novellák egy hétre

Szappanos Gábor: Szárazbabódi dekameron (elbeszélések)

Szervác József: Aszály előtt. Átdolgozás (versek)

Szervác József: Végnapjaim története... és más egyéb furcsalmak

Török András István: Történelem és igaz szó (22 beszélgetés)

Temesi Ferenc: Gabo meg a halál (kisprózák, tárcák, tárcanovellák, publicisztikák)

Tusnády László: Kortársunk, Kossuth Lajos (tanulmányok)

A könyvek megrendelhetők a kiadónál:
1137 Budapest, Radnóti M. u. 11.
Telefon: 340-0859, fax: 239-0578