CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
I. KÖTET
Első fejezet
A pickwickisták
Második fejezet
Az utazás első napja és az első este kalandjai; továbbá a kalandok következményei
Harmadik fejezet
Egy új ismerős. A vándorszínész elbeszélése. Kellemetlen fordulat és egy kínos
találkozás
Negyedik fejezet
Táborozás és hadgyakorlat. Újabb ismerősök. Meghívást kapnak vidékre
Ötödik fejezet
Egy rövid fejezet, amely egyebek közt arról szól, hogy Pickwick úr miként vállalkozott
egy kocsi hajtására, Winkle úr pedig lovaglásra; s hogyan ütött ki ez a vállalkozásuk
Hatodik fejezet
Régimódi kártyaparti. A lelkész versei. A fegyenc hazatérésének története
Hetedik fejezet
Winkle úr ahelyett, hogy a galambra célozna és a varjút lőné le, varjúra lő
és a galambot sebzi meg. A Dingley Dell Krikett Klub All-Muggleton ellen játszik,
All-Muggleton viszont Dingley Dell költségére vacsorázik; s egyéb érdekes és
tanulságos dolgok
Nyolcadik fejezet
amely azt példázza, hogy az igaz szerelem nem megy olyan simán, mint a gőzvasút
Kilencedik fejezet
Felfedezik a szökést, és üldözni kezdik a szökevényeket
Tizedik fejezet
mely eloszlat minden kétséget (ha ugyan fennforgott ilyen kétség) Jingle úr
jellemének önzetlenségét illetően
Tizenegyedik fejezet
melyben szó van egy másik utazásról és egy régiségtani fölfedezésről, s amely
hírül adja Pickwick úr elhatározását, hogy részt vesz egy képviselő-választáson;
továbbá közli az öreg lelkész kéziratát
Tizenkettedik fejezet
mely leírja Pickwick úrnak egy nagyon nevezetes lépését; amely lépés nem csupán
az ő életében, de egyúttal ebben a történetben is korszakot alkot
Tizenharmadik fejezet
Egy kis beszámoló Eatanswillről és az odavaló pártok küzdelmeiről; meg egy képviselő-választásról
ebben az ősi, hűséges és hazafias kerületben
Tizennegyedik fejezet
mely röviden leírja a Pávában összegyűlt társaságot, és közli a vigéc elbeszélését
Tizenötödik fejezet
amely leírja két jeles egyéniség hű képmását; továbbá egy nagy villásreggeli
az ő portájukon; s ez a nagy reggeli alkalmat nyújt egy régi ismeretség felújítására
és egy új fejezet megkezdésére
Tizenhatodik fejezet
melyben annyi minden történik, hogy pár szóval el sem lehet mondani
Tizenhetedik fejezet
mely azt igazolja, hogy a meghűlés bizonyos esetekben a találékony elmét fokozott
tevékenységre ösztönzi
Tizennyolcadik fejezet
amely kétféle dolgot bizonyít röviden - először a sírógörcs hatalmát, másodszor
pedig a látszat bizonyító erejét
Tizenkilencedik fejezet
Egy kellemes nap, amely kellemetlenül végződik
Huszadik fejezet
amelyből kitűnik, hogy Dodson és Fogg urak mennyire értik a hivatásukat, írnokaik
mennyire kedvelik a szórakozást; továbbá, hogy milyen megható találkozás folyt
le Weller úr és rég nem látott apja közt; végül, hogy milyen jeles emberek gyűltek
össze a Szarkában, és hogy milyen remek fejezet lesz a következő
Huszonegyedik fejezet
melyben az öreg Jack Bamber nekiiramodik kedvenc témájának és elmeséli egy furcsa
ügyfél történetét
Huszonkettedik fejezet
Pickwick úr Ipswichbe utazik, ahol regényes kalandba keveredik egy javakorabeli
hölggyel, aki sárga papírtekercset visel a hajában
Huszonharmadik fejezet
melyben Samuel Weller kezd nekigyürkőzni, hogy Trotter úrral szemben lerója
régi tartozását
Huszonnegyedik fejezet
amelyben Peter Magnus urat gyötörni kezdi a féltékenység, a javakorabeli hölgyet
pedig a félelem, s ez a pickwickistákat a törvény karmai közé juttatja
Huszonötödik fejezet
mely egyéb mulatságos dolgok közt elmondja, hogy milyen méltányos és pártatlan
volt Nupkins úr; hogyan dobta vissza Samuel Weller Job Trotter toll-labdáját
ugyanolyan erővel, mint ahogy hozzávágták; s azonfelül még egy dolgot, mely
megtalálható lesz a kellő helyen
Huszonhatodik fejezet
mely röviden beszámol a Bardell kontra Pickwick pör további fejleményeiről
Huszonhetedik fejezet
Samuel Weller elzarándokol Dorkingba és találkozik a mostohaanyjával
Huszonnyolcadik fejezet
amely egy vidám karácsonyi fejezet, s egy lakodalomról szól, azonfelül egyéb
mulatságokról, amelyeket a mai romlott időkben már nem tartanak meg olyan lelkiismeretesen,
bár a maguk nemében éppen olyan dicséretes szokások, mint maga a házasodás
Huszonkilencedik fejezet
A sírásó története, akit elvittek a rosszlelkek
II. KÖTET
Harmincadik fejezet
Hogyan ismerkedtek meg és miképp barátkoztak össze a pickwickisták két derék
fiatalemberrel, akik tudományos pályán működnek; hogyan szórakoztak a jégen;
s miként végződött a látogatásuk
Harmincegyedik fejezet
melyben nem esik szó egyébről, mint a törvényről és különböző kiváló jogtudósokról
Harminckettedik fejezet
mely az udvari tudósításoknál is sokkal részletesebben számol be egy legénylakomáról,
Bob Sawyer úr lakásán, a Borough-ban
Harmincharmadik fejezet
Idősb Weller úr kritikai véleményt mond az irodalmi stílusról, és fiának, Samuelnek
segítségével egy kis elégtételt szerez magának a vörös orrú tisztelendő úrral
szemben
Harmincnegyedik fejezet
mely kizárólag a nevezetes Bardell kontra Pickwick pör kimerítő és hű leírásával
foglalkozik
Harmincötödik fejezet
melyben Pickwick úr legokosabbnak véli, ha elutaznak Bathba, minélfogva el is
utaznak
Harminchatodik fejezet
mely főképpen Bladud herceg legendájának egy hiteles változatáról szól, továbbá
egy roppant különös balesetről, amely Winkle úrral történt
Harminchetedik fejezet
mely becsülettel kimagyarázza Weller úr távollétét egy estély leírásával, amelyre
hivatalos volt, s ahol meg is jelent; elmondja továbbá, hogy Pickwick úr milyen
fontos és kényes természetű titkos küldetéssel bízta meg
Harmincnyolcadik fejezet
amelyből megtudjuk, hogy Winkle úr milyen szépen került csöbörből vödörbe
Harminckilencedik fejezet
Samuel Weller urat szerelmi postával bízzák meg s ő el is jár küldetésében;
hogy milyen sikerrel, az hamarosan kiderül majd
Negyvenedik fejezet
mely Pickwick urat az élet nagy drámájának egy új és nem érdektelen színterére
vezeti el
Negyvenegyedik fejezet
Mi történt Pickwick úrral a Fleet-börtönben, milyen foglyokkal találkozott és
hogyan töltötte az éjszakát
Negyvenkettedik fejezet
amely az előbbi fejezethez hasonlóan igazolja azt a régi közmondást, hogy balsorsában
furcsa lakótársakkal ismerkedik meg az ember. Egyúttal egy rendkívüli és meglepő
kijelentést is tartalmaz, melyet Pickwick úr tett Weller úrnak
Negyvenharmadik fejezet
melyből megtudjuk, hogy került Samuel Weller úr csávába
Negyvennegyedik fejezet
amely a Fleet-börtönben lefolyt különböző kisebbrendű eseményekről szól, valamint
Winkle úr rejtélyes viselkedéséről; továbbá elmondja, hogy miként szabadult
ki végül a Kancellária foglya
Negyvenötödik fejezet
amely leírja, hogy Samuel Weller úr miképpen lett tanúja egy megható családi
jelenetnek. Pickwick úr egy körutazást tesz a kis világban, ahol lakik, és elhatározza,
hogy a jövőben olyan ritkán fog belevegyülni, amennyire csak lehetséges
Negyvenhatodik fejezet
mely beszámol egy gyengéd és megható, de azért némiképpen mulatságos jelenetről,
melynek Dodson és Fogg urak voltak a szerzői és végrehajtói
Negyvenhetedik fejezet
mely főképp üzleti ügyeknek van szentelve, s azt bizonyítja, hogy itt e földön
a haszon Dodson és Fogg uraké. Winkle úr furcsa körülmények között ismét előkerül,
Pickwick úr jó szíve pedig erősebbnek bizonyul, mint a makacssága
Negyvennyolcadik fejezet
amely beszámol arról, miként igyekezett Pickwick úr Samuel Weller segítségével
Benjamin Allen szívét meglágyítani és Robert Sawyer haragját lecsillapítani
Negyvenkilencedik fejezet
A vigéc nagybátyjának a története
Ötvenedik fejezet
Hogyan járt el Pickwick úr a küldetésében, s miként kapott mindjárt az elején
egy váratlan segítőtársat
Ötvenegyedik fejezet
amelyben Pickwick úr találkozik egy régi ismerősével, s az olvasó ennek a szerencsés
véletlennek köszönheti az alább következő érdekfeszítő részleteket, amelyek
két tekintélyes és hatalmas közéleti férfiúról szólnak
Ötvenkettedik fejezet
mely előadja, hogy milyen komoly fordulat állt be a Weller családban, továbbá
beszámol a vörös orrú Stiggins úr korai bukásáról
Ötvenharmadik fejezet
Jingle úr és Job Trotter búcsúlátogatása; továbbá egy dolgos nap a Gray's Inn
Square-en; végül pedig kopogtatnak Perkerék ajtaján
Ötvennegyedik fejezet
amely néhány adattal szolgál a szörnyű dörömbölésre és egyebekre vonatkozólag;
továbbá bizonyos érdekes felvilágosításokkal Snodgrass úrról és egy fiatal hölgyről;
amely felvilágosítások éppenséggel nem közömbösek történetünk szempontjából
Ötvenötödik fejezet
Solomon Pell úr egy kocsisokból összeválogatott bizottság segédletével eligazítja
idősb Weller úr ügyeit
Ötvenhatodik fejezet
Pickwick úr fontos tanácskozást tart Samuel Wellerrel, akinek szülőatyja is
jelen van. Váratlanul betoppan egy dohányszín ruhás öregúr
Ötvenhetedik fejezet
amelyben a Pickwick Klub végleg feloszlik, és a történet mindenkinek a megelégedésére
véget ér
Fülszöveg
Samuel Pickwick úr, a róla elnevezett klub díszelnöke, három barátja és klubtársa kíséretében felkerekedik, hogy Anglia-szerte tanulmányozza az emberi természetet. Pickwick úr jegyzőkönyvébe már a postakocsi-állomásra menet a lehető legfigyelemreméltóbb adatok kerülnek: a bérkocsis lova negyvenkét éves és két-három hétig húz egyvégtében, mert ha kifogják, menten összeesik. Érdekes információit a kocsis néhány ökölcsapással is megtoldja - ugyanis rendőrségi besúgónak nézi a jegyzetelő díszelnököt. De a lelkes pickwickistákat az efféle megpróbáltatások - melyek pedig sorozatosan érik őket - nem riasztják vissza a tudomány felvirágoztatásától és a műveltség terjesztésétől, amelynek mint a Pickwick Klub Levelező Csoportja a szolgálatába szegődtek. A jóságos és rettenthetetlenül naiv Pickwick úr, a szerelmi diadalokra vágyó és az első megsavanyodott vénkisasszonyba belehabarodó Tupman, Snodgrass, a lánglelkű fűzfapoéta és Winkle, a kétbalkezes álsportember roppant változatos és mulattató kalandokat élnek át, a vidéki és a londoni élet különféle érdekes figuráival ismerkednek meg, és végül is minden bonyodalomból kivágják magukat Pickwick úr inasának, a végtelenül leleményes és rendíthetetlenül jó kedélyű Sam Wellernek a segítségével. A Pickwick Klub egy csapásra Anglia legolvasottabb írójává tette a fiatal újságírót, akit a kiadó eredetileg tréfás rajzok kísérő szövegének írására kért fel. Későbbi műveiben Dickens mélyebbre hatolt az emberi sorsok és a társadalmi állapotok ábrázolásában, de szenvedélyes mesélőkedve és gazdag humora talán sehol sem tündököl úgy, mint A Pickwick Klub lapjain.