Előszó

Talán kissé rendhagyó kötet Földeáki-Horváth Anna első verseskötete. Már címe is - Sérelmek és megbocsájtások - léleklátást, belső utakat, megszenvedett megoldásokat sugall, egy nem könnyű élet buktatóiból a győztesen való kikerülést.

Ennek megfelelően a kötet témái közül is hiányoznak a tájleíró versek, az évszakok és más, a szinte "szokottnak" vélhető témák. A kötet anyaga mégis sok-színű, ám a sokféleség ellenére egységes. Sajátos látásmód jellemzi vala-mennyi művét, akár versről, akár versprózáról van szó.

Saját kételyeiről és kiútjairól ad számot a szerző, a művek mégis mind-annyiunk-hoz szólnak saját kifejezési és látásmódjuk szerint. A versekből nem hiányoznak a mély érzelmek, a legtöbbször azonban elbújtatva a szavak, verssorok mögé. Sok bölcselkedés jelzi a szerző útkereséseit, megtalált igazságait azonban nem erőszakolja rá senkire. A versek egy részét érezhetően csak nő írhatta: az anyaság, az anyai érzelem, a gyermek féltése is utat tör magának Földeáki-Horváth Anna verseiben. Teret kér magának a szerelem is sokszor elbujtatva a kételyekben, a magánnyal viaskodva, néhol éppen a magányt választva. Sok csalódás és tapasztalat írathat csak le ilyen sorokat: "Falat emelsz emberséged köré / titkolni, mi van legbelül. / A falak állnak és szilárdak, / köztük ott vagy Te, egyedül". (Falak)

Bár a kötetben játékos verseket is találunk, versei többsége mégis inkább fáj-dalmas hangulatú, miközben - vagy éppen ezért? - az útkeresés izgalmasságát is magában hordozza. A versek alapja talán éppen a szerző önmagába vetett hite, melyről így ad számot: "Erő az, mit tudok, hiszek, / tenyeremen tüzet viszek. // Erő, mi immár a részem, / nemcsak félig, de egészen." (Erő)

A kötet egészét a remény, a kiút megtalálása jellemzi, amely mindannyiunk számára tanulságos.

Budapest, 2001. február

Györgypál Katalin