Az író írja könyvéről: A második világháború nemcsak óriási kataklizma volt, de nagy téma is (főleg nekünk, túlélőknek); csak hát mit nem mondtak még el róla? Mindent elmondtak - gondolja csüggedten az ember -, mindent elírtak előlem, ami csak megtörtént. Akkor hát írjuk meg azt, ami nem történt meg, de megtörténhetett volna. Ha egy témának már a csontját is lerágták, ha agyonírták, amúgy is jobb, ha nézőpontot változtatunk: a groteszk ilyen új látószög. Ezt nem én találtam ki, a világirodalom (Joseph Heller, Günther Grass, Örkény István) számos példával szolgál. Az Április bolondja tehát groteszk, a "mi történt volna, ha?..." - józan ésszel mérve értelmetlen, de valójában nem is oly képtelen - kérdésére keres választ. Az évtizedeket szívósan túlélő történelmi illúziókat komolyan veszti, és megkísérli szétpukkasztani őket. Témájával ide illik, úgy érzem, az a másik, húsz évvel ezelőtt készült írásom is, ami akkor még szokatlan hangvételével próbált újszerűen szólni a felszabadulásról.