Bevezetés (részlet)

Igaz-e, hogy úgy dolgozunk, ahogyan megfizetnek bennünket, amint erre Puskás Öcsi szállóigévé lett mondása figyelmeztet: "Nagy pénz - nagy foci; kis pénz - kis foci"? S jogos-e Tom Sawyer várakozása, hogy pajtásai majd fizetni fognak, amiért átengedi nekik annak élvezetét, amivel éppen foglalkozik?

Meglehet, csakhogy Tom Sawyer éppen kerítést meszel, ami eredetileg munka lenne, az ő számára meg éppenséggel kényszermunka: tudjuk, hogy Polly néni büntetésül rótta rá egy strandolásra csábító nyári szombat délután. Puskás Öcsi pedig futballozik, ami eredetileg szórakozás volna, hát még egy olyan csapattal, mint az övé.

Árucserében persze azt illeti a pénz, aki szolgáltatja az árut, s az köteles fizetni, aki annak a hasznát élvezi. Ez érvényes kell hogy legyen olyankor is, amikor az áru nem valamilyen termék, hanem maga a tevékenység: a munkáért pénzt kapunk, a lehetőségért pedig, hogy szórakozhatunk, pénzt adunk.

Könyvem azokról a PSZICHOLÓGIAI viszonyokról szól, amelyek az ilyen és ehhez hasonló GAZDASÁGI összefüggéseket akár a visszájukra is fordíthatják. Például az embert nemcsak arra vehetik rá, hogy szórakozásért pénzt fogadjon el, hanem arra is, hogy a maga által végzett munkáért még ő fizessen. Azután pedig elérhetik a Tom Sawyer-effektust: hogy a kerítésmeszelést, amiért úgy fizettünk, mintha szórakozás lenne, szórakozásnak is érezzük; vagy a Puskás Öcsi-effektust: hogy a foci, amiért fizetést kapunk, mint a munkáért, munkává is váljék a számunkra...