Ismertető

Az alakváltó, költőelődöket és költőtársakat mímelő - de persze nem parodizáló - lírai művek igazán nem ritkák kortárs költészetünkben. Ezúttal az Angliában élő "poeta doctus" Gömöri György is közreadja a maga sajátos parafrázisait, afféle 16. századdal kezdődő magyar költészettörténeti mintagyűjteményét.

Gömöri ars poeticának szánt versében így ír: "nevet adni a némaságból / épp hogy bontakozó alaknak" (Poézis), és lényegében ehhez a gondolatához hűen az emlékfoszlányokból, a maga olvasmányélményeiből, irodalomtörténeti reminiszcenciákból bontja ki a sajáttá formált és újramondott élményeit, a maga újraértelmezéseit, a sajátjává tett "idegen verseket" - Szamosközy István krónikás énekétől vagy Comenius tankölteményétől Mikes Kelemen kissé fanyarul játékos parafrázisán át Petőfi kollázsáig vagy Szentkuthy szövegének imitációjáig. Gömöri nem a stílust, hanem a kiválasztott kort és a kiválasztott személyt helyezi a jelenkor és a maga személyiségének világába, így valójában nem is parafrázisról, hanem újrafogalmazásról van szó, arról, hogyan gondolja el a 20. század Gömöri Györgye a naplóíró Kazinczyt, az élete utolsó napján vívódó Petőfit, az őrület felé tartó Kemény Zsigmondot, az utazgató Márait, a verssel mesteri játékot űző Weöres Sándort. Magyarán, Gömöri alakváltó versei nem olyanok, mintha az egykori költők írták volna, hanem arra utalnak, hogy a mai költő miként írta volna meg "akkor" és "ott" "azt" a témát.

A kötet második felében az újabb termés kap nyilvánosságot, megjelenítve azt a versvilágot, amely elszántan értelmezni óhajtja az embertől lakott és a költőtől oly jól ismert világot: a létezés apró örömeit (Dinnye-kóstolgató) éppen úgy, mint a kozmikus titkokat (Az asztronómia határairól), a gondolkodás, a logika kérdéseit (Apória), az évszakok leírását (Az ősz birtoklása), a költőtárs ironikus megszólítását (Kérdés Petri Györgyhöz) vagy épp közérzete megjelenítését (Jelentés közérzetünk megromlásáról). Gömöri György gondolati költészetének szembeötlő jegye az a kristályos logika és tiszta versbeszéd, amely már csaknem prózaként szól, miden verse szinte miniesszéként vagy apró értekezésként olvasható. Még leíró darabjai is (pl. Kontrasztok) a ráció erejével hatnak. És ehhez az intellektus rajzolta képhez illeszti kidolgozott formakultúrájú, csiszolt költői nyelvét, megejtően logikus modorát. Ez a nominatív - megnevező - irály hitelesíti ars poeticájában tett vállalását, hogy ti. a költő dolga "és megtölteni értelemmel / a nevenincs képzeletet" (Poézis).

A gondolatgazdagságukban is lenyűgözően áttetsző versek gyűjteménye minden verskedvelő olvasónak ajánlható.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk