CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
1 (auto- de matematikus ...)
2 (vaj Solea rádió vekker ...?)
3 (a múltra épülő jelen)
4 (jó éjszakát tipegő tarka ...)
5 (minden együtt ...)
6 (a fejszárító ...)
7 (kivételes költői élmény ...)
8 (mi lesz Zentán ?)
9 (január szertefoszlott ...)
10 (kérem: írják meg ...)
11 (mi van a virág hamujában?)
12 (mi van a rendhagyó tükörben?)
13 (reklámozást vállalok)
14 (egyen vegyen ...)
15 (Jézustól Darwinig ...)
16 (szokott-e fára mászni?)
17 (Krisztina ne járj ...)
18 (olcsón: életerő ...)
19 (és nem lesz több)
20 (válasszon válasszon)
21 (hol ered a kert ...)
22 (ásóval kapával ...)
23 (ó Irma bácsi segíts)
24 (figyelem! ha ...)
25 (víz és épületanyag)
26 (lesz öntözés ...)
27 (népkör bőrgyár istálló ...)
28 (birkakopasztó traktor)
29 (nos hát ...?)
30 (sertés helyett heréket ...)
31 (kukoricázgatunk János)
32 (földművesek)
33 (azt mondja: sóhiány lesz)
34 (a téglától a majolikáig ...)
35 (mélyen bimbókba pólyálva)
36 (nem nem volt értelme)
37 (miért felejtjük el ...?)
38 (hamurostát ...)
39 (a sötétség fénykora ...)
40 (csak tedd rá a kezed ...)
41 (mért sárgulnak ...?)
42 (boldog új rejtvényt ...)
43 (íme a kopott világ)
44 (járomban szorongva ...)
45 (hát ki érdemelne itt ...?)
46 (még mindíg)
47 (a faluért mindent)
Előszó
Gulyás József szabadon asszociáló hosszúverse a szenvedély és az indulat ironikus formában való felszabadításában a széthullás meghatározó létélményét fogalmazza meg. Azt a világot, amelyről nem tudni, hogy ötven évvel korábban lett vége, vagy éppen akkor kezdődött, de nem hozott magával többet, mint a két semmi közötti folytonos körben járást, az értékek lepusztulását, széthullását. Moralizáló és egyben a pesszimizmus mélyéből kilátást nem lelő gondolatokat (élményeket) hoz felszínre a költő nagy ironikus (és mélyen tragikus) játékában. Kijelöli a pozitív értékhordozókat: "tervek! legfontosabb a forrás / a küszöb az otthon a család", hogy sorfordultával a tördeléssel is jelzett pörölycsapásokként sorjázza az értékeknek a maguk ellentétébe devalválódását; közben a pozitív és a negatív (morális) töltetű szavakat asszonáncokkal is egybecsendíti: "a romlás / az üszög / a fondor / a csalás".
Asszociációs csapongása egészen kivételes. Egyik sorában még Galileiről szól, "aki feltalálta a Napot", majd az akadozó szemételhordást teszi szóvá - óriási tereket nyitván a gondolat előtt. Ennek ellenére szövege mindvégig egységes marad, a motívumok ismételt felbukkanása átszövi a költeményt, bár a lendületes gondolatfüzért epigrammatikus kétsorosok törik meg.
Gulyás József nem alkalmaz hagyományos poétikai trópusokat, nála a verset szervező energia az erőteljes, szikár nyelvből, az asszociációs készségből, a szarkazmussá is fokozódó iróniából és a csapongó szójátékokból táplálkozik, amit az ismétlődésekre alapuló szerkezet fog egybe. Egy-egy új téma kibontásának a reklámok, hirdetések, apróhirdetések szövegmorzsái adnak lendületet. A zaklatott, véget nem érő versmondatok a kiábrándultság pesszimizmusának mélybe húzó súlyú megjelenítését fokozzák, elmondják, "hogyan is mentek végbe a dolgok / két semmi közt".
Kórkép tehát Gulyás József hosszúverse, amelynek legfőbb értékei az élménydús indulat, a moralizáló gondolat, a nyitott szellem, a megvallott érzelem, a bölcs irónia, a felszabadult szójáték és a tudatos szerkesztettség, miként maga fogalmaz: "e vers nem felborult / tintásüveg / nem bakugrás sebtibe / a semmiből a semmibe".
Fekete J. József