Előszó-féle

Könnyen csalatkozik, aki irodalomtörténeti kutatómunka eredményének tekinti ezt a kicsi füzetet. Amikor még mocoroghatott volna bennem néminemű disszertációra való hajlandóság, könnyelműen, két kézzel hárítottam el magamtól: rosszul mutatna aláírásom előtt az a két betű. Közelebb éreztem egyébként is magamhoz a nyelvészetet és a néprajzot, mint az irodalmi morzsák egymás mellé rakosgatását, de a körülmények miatt azokon a szálakon is lemorzsolódtam. Szemre is különbözöm a tudós kutatótól: ő nem homokbuckák között bukdácsolva szokta gyűjtögetni anyagát, inkább levelek és dolgozatok halmaiból szobájában ülve bogarászgat. Jobb, ha kimondom tehát mindjárt az elején, ami pár lappal később mindenképpen kiderül: botcsinálta irodalomkerülő (vö.: erdőkerülő) betűit forgatja kezében, aki egyáltalán figyelemre méltat.

Mentségemre szolgál, hogy Tömörkény és Móra írásai együtt csábítottak Szegedre a Dunántúlról, és csak később tapasztalhattam, hogy a közös kút, amelyből mindketten merítettek, még most is tiszta vizet ád. Idők múltával Tömörkény neve ugyan jobban fényesedett előttem, de a Móra iránti tisztelet is tovább érett bennem. Amikor Péter László arra biztatott, jó lenne megtudakolnom tanyai öregektől, hol lehet Sziromszék, kapásból rávágtam, a mi vidékünkön ilyen nincsen, de ha akarja, akár le is fényképezem neki Cs. Mátyás tanyáját. Rátaláltam, és regényének szereplőit is sikerült azonosítanom. Másik noszogatást is kaptam, Csongor Győző szavaival is megerősítve, az pedig így szólt: Kiss Ferenc tanyáját is jó lenne megkeresnem. Ha erős huzat ránt be valakit a csőbe, ki nem engedi, amíg a csöngölei Várostanyát is meg nem járja az Aranykoporsó ürügyén. Jó évtizednyit visszaemlékezve is úgy érzem, ez a huzat jólesett akkor.

Változatlanul sajnálom tehát azokat, akik komoly kutatást vártak tőlem. Csak néhány kirándulás tapasztalatait olvashatják. Ráadásul a három dolgozatféle se tesz ki egy igazit. Azokat is sajnálom, akik olvasmányosabb írásra számítanak, ez a se nem irodalom, se nem riport meglehetősen öszvér szüleménye kényszerű próbálkozásomnak. Biztatnom kell tehát őket, mielőtt belekezdenének akármelyikbe, mindenokvetetlen olvassák el az oda vágó Móra-könyveket, különben a nehéz olvasatú iromány megfekszi gyomrukat.

Az újraolvasás fáradságát is megéri a vele járó gyönyörűség, és talán akkor találnak valami használhatót homokfutó igyekezetemben is.

Köszönöm figyelmüket.

Szeged, 1993 karácsonyán.