Ismertető

Az erdélyi költő versvilágában sajátos egységgé ötvöződik a szikár, helyenként szociografikus igényű valóságszemlélet, az avantgárd merészség és a formai konvenciók, kötöttségek tiszteletteljes követése. Jánk Károly az élet apró dolgait és jelentéktelen figuráit figyeli meg: az aprópénzért sorbaálló üvegvisszaváltókat (Üvegbeváltók), a mezőn ballagó földműveseket (Vonat), az országutak vándorait (Három nomád), az öregség és az elmúlás súlya alatt nyögő alakot (A menhely) és így tovább. Róluk vall, miközben rendre magát is megjeleníti, mint az együttérző megfigyelőt, a résztvevő embertársat. Épp innét - az ábrázolás empatikus érzelméből - adódik, hogy Jánk Károly versei nem leíró jellegűek, de nem is vallomásosak, leginkább a költői részvétet fejezik ki: a látó és látvány összetartozását, olyan "életképet", ahol a költő mellékalakként jelen van a képben. Formai tekintetben sokrétű költőről van szó, aki szép és pontos prózaverseket ír (Emlékezés halottak napján; Emlékek háza; Recept; Egy szem cseresznye), ezek többnyire aprólékos kidolgozottságú "életképek". Máskor meg pontosan tempóz Nagy László nyomában, követi Weöres Sándort, olykor meg a hajdani az 1970-es évekbeli - Vári Attila költői megszólalásait idézi. És mindeközben lassan, de tudatosan fölépíti a maga komor motívumrendszerét, amely sokszor szürke, mint az élet, de mindenkor súlyos és igaz. A határon túli kortárs magyar költészet olvasóinak figyelmére érdemes kötet.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk