• Előszó •

Versek •

Novellák •

Humor •

Dokumentációs írások •

Krimi •

Lenke: (Kövér, idős lány, lomhán a telefon után nyúl:)
Halló! Itt Áramszolgáltató Vállalat bérosztálya... Tessék főorvos úr... Beszámolót tartani?... De nekem! De én... Jaj, nem tudok én beszélni tömeg előtt...
Akkor holnapután délután 4 órakor.
(Letörten teszi le a kagylót. Homlokához kapkod.)
Gyerekek végem van!

Gabi: (Fiatal jó kedélyű lány. Viccelődve:) Figyelitek, gyanús ez a Lenke. (Körülnéz.) Már megint a főorvos! Mit szóltok hozzá? Itt még lesz valami!

Irén: Örülj neki! Ideje lesz már férjhez adni a lányunkat, még mielőtt végleg elveszti alakját!

Lenke: Ugyan hagyjátok már abba a gúnyolódást. Olyan nagy bajban
vagyok. A főorvos utasítást adott a vöröskeresztes taggyűlés rendezésére, melyen nekem év végi beszámolót kell tartanom
ez évben kifejtett munkámról.

Gabi: De borzasztó! Ettől vagy úgy megijedve?

Lenke: (Sírva:) Nem tudjátok mit jelent ez! Beszámolni arról, amit nem
csináltam. Még a tagság névsorát sem tudom összeállítani. Hiszen tudjátok, hogy történt. Kijelöltek aktívának, én pedig vállaltam, mert nem vagyok olyan jó káder, hogy mertem volna visszautasítani. Most, meg kell vendégelni a tagságot, és megajándékozni a véradókat.

Gabi: Ne búsulj Lenke, ha megígéred, hogy jó vacsora lesz, mi ott leszünk!

Irén: Ne bolondozz, hiszen nem is vagyunk vöröskeresztes tagok.

Gabi: Nem számít az! Ki fogja azt ellenőrizni.

Lenke: Nem is rossz ötlet! Mentsetek meg! Ígérjétek meg, hogy eljöttök! Lesz virsli meg sör!

Gabi: Bravó! Számíthatsz rám! A virslit nagyon szeretem!

Irén: Ha rövid lesz a beszámolód, akkor ott leszünk. Üsse kő!

Gabi: Beszólok a könyvelőségre és a műszakiaknak is.

Lenke: Akkor hát a tagság kérdése már meg van oldva. (Sóhajt.)
Hanem mégis baj van. Gyerekek, én inkább beteget jelentek.
Én ezt nem bírom ki! (Sír.)

Gabi: Ugyan, mi bajod még? Hallottad, hogy megesszük a virsliteket! (Nevet.)

Lenke: (Elgondolkozva:) Kétszáz forintunk van... bélyegeladásból...
De csak elméletben... Ezt még annak idején a funkcióval együtt vettem át. De közben én kölcsön... vettem... Tudjátok... azt a piros szandált abból vásároltam... de most fizetés előtt nem tudom miből visszatenni...

Irén: Próbálj meg Gizitől kölcsönkérni. Ha egy mód van rá, ad ő a pénztárból.

Gabi: Jaj, de tehetetlen vagy! Majd beszélek én Gizikével! (Szelesen kiszalad.)

Kerekes: (Mintha csak keresne valakit:) Nem látták Kiss kartársat?

Lenke: Jó, hogy itt van, Kerekes kartárs! Ugyanis a vöröskeresztes tagsági gyűlést...

Kerekes: (Belevág:) Tudok róla! Szóltak nekem is! Rendben van! Ötszáz forintot kapnak... De osszák be, hogy jusson mindenre! (Kimegy.)

Gabi: (Bejön kétszáz forintot lobogtatva diadalmasan:) Sikerült! Mit szóltok hozzám? (Veregeti a vállát.)

Lenke: Jó, jó... nagyon köszönöm,... de a beszámolót hogy írjam meg?

Irén: Egyszerűen! Azt csak tudod, hogy mit kellett volna tenned!
Írd múlt időben, mintha megtörtént volna! A papír úgyis kibírja. (Egy kis csend van. Dolgoznak. Csak Lenke sóhajtozik. Fejét
két keze közé fogja.)

Gabi: Van egy remek ötletem! Ezt hallgassátok meg! A TEFU Vállalatnál már megtartották az ünnepséget, a beszámolót el kell kérni tőlük.
A többi már gyerekjáték! Csak be kell helyettesíteni, mint egy algebra-példát... azaz helyi viszonylatba átültetni. (Mindannyian nevetnek.)

Mind: Milyen praktikus ez a Gabi!

Lenke: Csakugyan el kell kérni a TEFU-tól. (Izgatottan nyúl a telefon után.)

II. Kép

Gabi: Jaj, de guszta! Soká lesz még négy óra!

Kerekes: (Be) Lenke! Be kell jelentenem, hogy délután nem tudok részt venni az ünnepségen, mivel el kell utaznom... Szeretném, ha a részemet most átvehetném... (Már nyúl is a sör után.) A személyzetis kartársét is elvinném... Ugyanis ő sem tud eljönni...

Lenke: (Tétovázik, végül is a virsliket is odaadja.)

Kerekes: (Elveszi a virsliket, az ajtóig megy, majd visszajön:) Adják ide az igazgató kartárs fejadagját is!

Lenke: (Odaadja.)

Kerekes: (Kimegy.)

Mind: (Amikor Kerekes kilép, harsányan felnevetnek.)

Lenke: Ezt nem lehet folytatni! Délutánra nem marad semmi, ha így megy.

Gabi: Én azt javasolnám, ha már nekik odaadtad, pedig nem csináltak semmit, ... akkor mi is megkóstolhatnánk.

Lenke: Gyerekek! Nem lehet! Én felelek érte!

Irén: (Lenke háta mögött kicsen hat pár virslit, aztán a sört. A virslit titokban vízbe dobja, majd papírtálcákon mindegyik asztalára helyezi.)

Lenke: (Csodálkozva nézi, zsörtölődve aztán ő is hozzáfog. Esznek, nevetgélnek, dicsérik a virslit.)

III. Kép

Irén: Nem is mondjátok, hogy sikerült a beszámoló...

Gabi: Nagyszerű volt, Lenke! A főorvos mellett ült, arca piros volt az izgalomtól, szeme csillogott. Ami a beszámolót illeti, 189 felolvasta. A főorvos biztosan belészeretett. Sörözés közben igen megértették egymást.

Lenke: Ejnye, Gabi! Megint rosszmájú vagy!

Irén: Jutott mindenkinek virsli, meg sör?

Gabi: Kevesen voltunk, így mindenki meg volt elégedve.

Lenke: Könyörgöm, ne zavarjatok, a számlákat kell összeállítanom. Már egészen lefogytam az izgalomtól. (Számol.) Virsli, sör ...
Összesen hatszázötven forintot költöttünk, megmaradt ötven forint. Ezt visszaadom a szakszervezetnek.

Irén: Visszaadni?! ... Nevetséges!!! Nem gondoljátok?

Kerekes: (Bejön.) Nos? Hogy sikerült a délután?

Lenke: Hál istennek túlestünk a beszámolón. Kerekes kartárs, itt vannak a számlák... Ötven forint megmaradt.

Kerekes: Miért nem költötték el? El kellett volna költeni.

Irén: Én is azt mondtam, el kell költeni...

Lenke: De mi lesz a számlával?

Irén: A boltvezetőt megkérjük, írja át hétszáz forintra és az ötven forintot levásárolhatjuk.

Gabi: Vehetünk rajta huszonöt darab konyakos meggyet. (Ábrándozva: fejenként öt darab jut.) A kivitelezést pedig bízzátok rám.
(Veszi kabátját, összeszedi a számlákat és kimegy.)

Kerekes: Ki ne hagyjanak belőle.

IV. Kép

Gabi: (Bejön, boldogan meséli:) A boltvezető nem volt ott, így a segéd intézte el. Kicsit nehezen értette meg, eléggé zavart volt, végül is odaszólt a pénztárnak, hogy számlarendezés, rendben van. Én pedig elhoztam a huszonöt darab konyakos meggyet.

Mind: Hangosan örvendeznek.

Irén: (Szétosztja a konyakos meggyet. Eszegetnek.)

Gabi: (Hirtelen felugrik.) Meg is őrülök!

Klári: Mi bajod?

Gabi: Képzeljétek, a pénzt meg visszahoztam.

Lenke: Szörnyű, azt hogy csináltad.

Gabi: Elfelejtettem befizetni. Olyan zavarba jöttem, hogy úgy éreztem a segéd átlátott a dolgon.

Lenke: Hát nem tudunk megszabadulni ettől a pénztől?
(Nevetnek mindnyájan.)
Most mi lesz?

Gabi: Vissza kell vinni.

Irén: Vissza kell vinni. (Kis szünet után.) Visszavinni mégsem lehet. Bajba keverjük a segédet. A boltvezető előtt kellemetlen helyzetbe hoznánk, amiért vállalkozott a számla átírására.
Ráadásul felelőtlen is volt.

Lenke: Lehetséges.

Gabi: A boltvezető talán nem is tudná meg.

Irén: Önkiszolgáló boltban nagyon figyelnek, a főnöknek pedig mindenről tudni kell.

Kerekes: (Bejön.) Miről van szó?

Lenke: Képzelje el, az átkozott ötven forint még mindig megvan. Gabi elfelejtette befizetni a konyakos meggyet, pedig már megettük.

Kerekes: Hm, hm... Ha már megették, akkor már rendben van.

Lenke: Nincs rendben, mert nem fizettük ki.

Kerekes: Ha már kihozták, akkor már mindegy.

Irén: Helyünkben más újból levásárolná a pénzt.

Gabi: Ugyan, miket beszélsz!

Kerekes: Nyugodtan! Arra az életben senki sem jönne rá, hogy nem fizettek! Különben is, ami az összeget illeti, belefér a bolt veszteségi keretébe.

Gabi: És ha mégis rájöttek? A boltba sem tudnék belépni többé.

Irén: Ne izgulj! Megyek és hozok a másik boltból ismét huszonöt darab konyakos meggyet! (Felveszi a pénzt, körülnéz.) Mit szóltok hozzá?

Gabi: (Fejét csóválja.) Nem szabad, vissza kellene vinni... (határozatlanul)

Irén: Én megyek! (Kimegy.)

Gabi: (Utána szól:) Irén!

V. Kép

Irén: (Bejön lihegve:) Itt is vagyok!

Gabi: Visszavitted?

Irén: Nem, kísértésbe estem! (Konyakos meggyet szór egy asztalra.)
Osszátok szét!
(Senki nem mozdul.)

Irén: Majd én! (Osztja. Kerekesnek is oszt.)
(Senki sem szól, senki sem nyúl érte. Néhány másodpercig csend van.)

Gabi: Őszintén szólva nekem nem ízlik. (Körülnéz.) Úgy látom, nektek sem!

Lenke: Aljasság amit elkövettünk!

Kerekes: Kár ötven forintból nagy problémát csinálni. Nem károsítottatok meg senkit.
(Iratokat tűz össze.)

Gabi: Pont maga beszél így! Szegény lenne az ország, ha mindenki így gondolkozna! (Kiabál:) Vissza kell vinni a pénzt! Itt a részem!
(Tíz forintot tesz az asztalra.)

Lenke: Igazad van én is odaadom! (Ő is odateszi a pénzt.)

Irén: Ha úgy gondoljátok! (Ő is odateszi a pénzt.)

Gabi: (Megkönnyebbülten:) Nem érdemes feláldozni a nyugodt lelkiismeretet.

Kerekes: Hát jó! (Ő is odateszi a tíz forintot)

Gabi: Délután visszaviszem és elmondom, hogy mi történt.

Lenke: A konyakos meggyről mindég eszembe fog jutni, hogy milyen könnyen elbotlik az ember!
Most pedig elhatároztam, hogy lemondok a vöröskeresztes funkcióról. Láthatjátok, nem vagyok alkalmas rá! Gyalázat, amit csináltunk e három nap alatt. A jó látszatért hazudtunk, most pedig majdnem loptunk is.

Gabi: Igaz!

Lenke: Azt hiszem egyetértetek velem, ha azt javaslom, hogy vegye át Gabi a tisztségemet. Ő jó szervező, agilis, ügyes.

Irén,

Kerekes: Egyetértünk! Éljen Gabi!

Lenke: (Nagy kötet nyomtatványt nyom Gabi kezébe.)

Gabi: (Derűsen.) Egy feltétellel vállalom! Ha megígéritek, hogy támogatni fogtok munkámban.

Lenke: Természetes!

Irén: Ezen aztán ne múljon! (Nevetnek.)

Gabi: (Arcán huncut mosollyal mindenki elé tesz a nyomtatványból.)
Akkor írjátok alá azonnal a belépési nyilatkozatokat. (Lenkétől nyomtatványokat kér. Eléjük teszi.)
De készítsétek a tagsági díjakat is! (Mindnyájan nevetnek!)

Irén: Kellett ez nekünk! Máris szervez!

Gabi: MEGYEK A TÖBBIEKHEZ IS. Ha már megették a virslit.
(Az ajtóból visszaszól vidáman:)
Így kell ezt csinálni!

Riporter: Egy ilyen gyönyörűséges nőről sok férfi álmodik. El tudom képzelni, hogy sok-sok vágytól égő, rajongó férfi ostromolja nap mint nap.

Sztár: Igen, ez így van.

Riporter: Megtudhatnánk, hogy hány szerencsés férfi nyerte el kegyeit, kedves művésznő?

Sztár: Jó kérdés, gondolom hogy most számokat vár tőlem. Bár egy kissé tapintatlan kérdésnek tartom, és ha nem ért volna váratlanul a kérdése, lehet hogy vettem volna annyi fáradtságot, és összeszámoltam volna az eseteket, de így nem akarok blöffölni ország-világ előtt. Ugye, megért engem?

Riporter: Ha már a témánál vagyunk, azt csak elárulja nekünk, kedves művésznő, hogy milyen csillagjegyben született?

Sztár: Azt elárulhatom, hogy kos vagyok. Mond ez valamit?

Riporter: Hogyne, nagyon sokat. Igaz az, amit e jegyről olvas az ember, hogy nagyon szenvedélyes a szerelemben?

Sztár: Tudja mit, ha meg akarja tudni, küldje el a kamerásokat.

Kerítésen át beszélgetés.

1. szomszéda.: Néztétek tegnap a Fridi műsorát?

2. szomszéda.: Néztük bizony, hogyne néztük volna! Tudod jól, hogy egész héten csak erre várunk.

1. szomszéda.: Na és hogy tetszett?

2. szomszéda.: A tál is kiesett a kezemből, mikor felismertem benne a Gittát. Na szólj hozzá, hogy került ez a vén tyúk a Friderikuszba?

1. szomszéda.: Mondhatom, nagy meglepetés volt, rögtön felcsengettem a sógornőmet is, nehogy lemaradjon róla.

2. szomszéda.: A férjem meg félrenyelt, úgy kellett a hátát ütögetnem, míg a falat vissza nem jött, és azt mondta nekem, hogy nagyobb meglepetés már csak az lett volna, ha engem látott volna a képernyőn.

1. szomszéda.: Mit szólsz hozzá, mekkora önbizalma van ennek a Gittának? Az kérdezte Friderikusztól: "Miért, maga is az enyém akar lenni?"

2. szomszéda.: Ez már több, mint önbizalom, ez már önteltségnek is nevezhető. Ez már egyenesen ex-... exhibi-... exhibiszkusz!!! Mikor Fridi Claudia Schiffert is csókolhatja.

1. szomszéda.: Meg Sophia Lorent, ráadásul ország-világ előtt.

2. szomszéda.: Ország-világ előtt az még nem az igazi. Édes kettesben az már valami, csuda jó dolog.

1. szomszéda.: Mégis azt mondom neked, megörültem Gitta szemtelen kérdésének. Végre valaki egy pillanatra zavarba hozta Fridit, kinek az éles nyelvétől és kíváncsiságától minden riportalany fél.

2. szomszéda.: Igazad van! Emlékszel Alain Delon hogy méregbe gurult, mikor Fridi a nőügyeit firtatta?

1. szomszéda.: Hát az igaz, hogy Fridi sokszor túllépi a határt, mikor intim szerelmi dolgokra tereli a szót, de ne feledd, hogy azt végül is csak értünk teszi, mert jól tudja ő, hogy ez minket mennyire érdekel.

2. szomszéda.: Úgy hallottam, hogy Gitta negyvenöt méter gyöngyöt varrt a csupa flitter blúzára alul körbe a saját kezével, és úgy hangoztatta, hogy ezt direkt Fridi kedvéért tette.

1. szomszéda.: Hízelegni aztán tud a bestia! Véleményem szerint azt ő csak úgy mondta, és hiúságból varrta fel azt a negyvenöt métert, mert szeretett volna nagyon szép lenni, ami már egyre nehezebb a mi korunkban. Persze Gitta nem akar tudomást venni a koráról, és másokkal is el akarja hitetni, hogy ő az örök fiatal.

2. szomszéda.: Most is rajonganak érte a férfiak.

1. szomszéda.: Még hogy férfiak!? ... Taknyos fiatalemberek!

2. szomszéda.: Vagy inkább ő rajong értük, nem így akartad mondani?

1. szomszéda.: Így is, meg úgy is. Gittát el sem lehet képzelni virág nélkül a hajában; piros virág a kedvence. Mondd, Erzsikém, te mennyiért tennél piros virágot a hajadba, vagy florentin kalapot a fejedre?

2. szomszéda.: Nő ne bolondozz velem?

1. szomszéda.: Ő aztán oda van a faszénért, egyért Aachenig is elutazott mini szótárral a kezében, mert a nyelvet nem tudta még.

2. szomszéda.: Két férje is volt már, az első egy magyar zeneszerző, a másik meg egy német üzletember. Kíváncsi lennék, hogy meddig marad egyedül, pedig nagyon hangoztatja, hogy most már csak a művészetnek akar élni. Írogat, festeget, úgy tudom nemzetközi kiállításon is szerepelt képeivel. Most egy regénye van a nyomdában.

1. szomszéda.: Neki aztán van miről írni! Sok kalandja volt, igazi kalandornő, folyton utazik.

2. szomszéda.: Talán neki van igaza, inkább alkosson valamit, ha képes rá, minthogy egy haszontalan ember beleit töltögesse. Erről jut eszembe, hogy én meg azon hagytam a hagymát.

1. szomszéda.: Annyi baj legyen, hagyd már a hagymát, és arra felelj, ha tudsz, hogy mit mond a rossz feleség az urának éjjel, mikor az szeretni akarja?

2. szomszéda.: Hogyne tudnám, mikor én magam is gyakran mondom: HAGY-MA.

1. szomszéda.: Gyere már át egy kicsit, ünnepeljük meg ezt a nagy eseményt.

2. szomszéda.: Öcsike, hozzál ki egy pezsgőt a hűtőből!

Gyerek: (A gyerek kihozza, asztalra teszi és mondja:)
Anyukám, ugye milyen szép volt a haja Gitta néninek a tv-ben; és még virág is volt a hajában.

2. szomszéda.: No nézd már, ez is kezdi! (gyerek elmegy.)
Tudod mit, én azt hiszem rájöttem Gitta titkára. Tudom, hogy szívesen iszik pezsgőt. Gyere igyunk mi is! (Koccintanak.)

1. szomszéda.: Természetesen a mi Gittánkra. (Újra koccintanak.)

2. szomszéda.: Lehet hogy ettől pezseg ugye a vére? Pár korty után mi is huszonévesnek fogjuk magunkat érezni, és piros rózsát tűzünk a hajunkba.

1. szomszéda.: Én máris fiatalabbnak érzem magam. (Letört 2 rózsát az egyiket a saját a másikat a szomszédasszony hajába tűzi.)

2. szomszéda.: Az még semmi, utána én is jelentkezni fogok a Friderikusz show-ba.

1. szomszéda.: Ez egy jó gondolat, végre jól kinevethetném magam.

2. szomszéda.: Ha nem a guta ütne meg téged az irigységtől.

1. szomszéda.: Azt mondja a Gitta, hogy a férfiak hamarabb öregszenek, mint a nők. Érdekes, ezt ki is vágták az élő műsorból.

2. szomszéda.: Nem véletlen.

1. szomszéda.: És azt is mondja, hogy addig fiatal az ember, míg a gerlice dalát meghallja.

2. szomszéda.: Mondd, Erzsikém, te hallod most?

1. szomszéda.: (Fülel:) hallom. (Füllentett.)

2. szomszéda.: Érdekes, hogy hallod, mert ez csak egy beugrató kérdés volt!

1. szomszéda.: Na... ne hülyéskedj velem, te tényleg nem hallod? Pedig most is szól, csak úgy szinkópázik. Meg-állj-csak, meg-állj-csak! (utánozza szinkópázva a gerle dalát.)

2. szomszéda.: (Nevet:) Ígérem, mától fogva még télen is hallani fogom.

1. férj: Ünnepelünk? Ünnepelünk? És hol a vacsora?

1. asszony: Ugyan kedves, hagyma.

1. férj: Dehogy is hagylak, asszony de szép vagy (hajában babrálva.) de szép ez a rózsa. (Asszonyát csókolgatja.)

2. férj: Van egy ötletem, menjünk el ma vacsorázni valami kis hangulatos vendéglőbe! Ma mindannyian a vendégeim vagytok!

(Kórusban együtt:) Irány a Via Bella, nem... a Villa Bea! Zamárdiban.

Orvosi rendelőben (nőgyógyászaton)

Zita: Voltál már itt máskor is, ismered a doktor urat?

Éva: Én először vagyok itt, nem ismerem.

Zita: Mi bajod van, csak nem maradtál úgy?

Éva: Ellenkezőleg, én még szűz vagyok, és beteg sem vagyok, de szeretnék megszabadulni a szüzességemtől, mert az osztályban én vagyok egyedül még ártatlan, így engem gúnyolnak, nevetnek ki folyton, és újabban Libucinak szólítanak.

Zita: Még ilyet, ezen aztán könnyű segíteni.

Éva: Ne gondold, szóltam már néhány fiúnak, hogy szabadítsanak meg az ártatlanságomtól, de egyik sem akar velem bajlódni, majd akkor szóljak, ha már nem vagyok szűz, mondták.

Zita: És most az orvostól vársz segítséget, ahogy én őt ismerem, segítene rajtad, csak nem a rendelési idő alatt, hanem azután egy légyotton.

Éva: Gondolod?... És te miért vagy itt?

Zita: Én egy furcsa helyzetbe kerültem. A vőlegényem úgy tudja, hogy még szűz vagyok, pedig téved. Meghagytam őt abban a hitben, és már ki van tűzve az esküvőnk napja, félek, hogy a nászéjszakán kiderül minden, ahogy őt ismerem el is hagyna örökre ezért. Roppant konzervatív valaki.

Éva: Gondolom, most össze akarod magad varratni?

Nővér: Kérem a következőt!

Éva: (Be akar menni.)

Zita: Kérlek maradj még, egy ötletem támadt.
(Éva marad. Visszaül Zita mellé.)
Szeretnélek meghívni az esküvőre, a Balaton mellett Zamárdiban a Bea Villába tartjuk meg a lagzit. Ez egy gyönyörű vendéglő, bárral és hotelszobákkal, a vendégeknek is hálószobát rendelünk. Hívd meg azt a lusta fiúdat is, aki nem kíván veled bajlódni. Nos a tervem, hallgasd meg. Hogy is szólíthatlak?

Éva: Éva vagyok.

Zita: Én meg Zita. Évikém mi segíthetünk egymáson. Az orvosra nincs már szükségünk. (Lelkesen folytatja:) A mi szobánk mellett képzeltem a tiéteket. A menyasszonytáncig mulatunk, én akkor már az urammal, te meg a fiúddal, felmegyünk a szobánkba. Előzőleg intézkedni fogok, hogy minden égőt szedjenek ki a szobai lámpákból. Majd az égő beszerzése ürügyével hálóingben kiosonunk a folyosóra, és szépen hálószobát, azaz partnert cserélünk.

Éva: Nem is rossz ötlet, ám egy kicsit félek, hogy fel fogunk sülni.

Zita: Örülök, hogy eljöttetek, biztos vagyok benne, hogy tervünk sikerülni fog.

Éva: Nagyon izgulok.

Zita: Sose izgulj, látod a férfiak ilyenkor mennyit isznak, ez csak megkönnyíti a dolgunkat. Hidd el, Évám, én a nászéjszakáról nem sokat tartok. Ágyba menni egy átmulatott éjszaka után, borgőzös csókról én nem álmodom. Aztán meg az a tudat, hogy most mindenki tudja, hogy most lesz asszony a lányból, igazán zavaró gondolat. Mikor minden szinte óráról-órára meg van tervezve. Tudod, Évám, én a spontán dolgokat szeretem. Például: séta nyári éjszakán, holdvilág, romantika, az az igazi. Szívesebben tartanék nászéjszakát a selymes fű sátrában, tücskök ciripelése mellett, mint a hotelszobában. Értesz engem, Évám?

Éva: Ha belegondolunk, bizony igazad van.

Zita: Na és hol van az egyenjogúság a szerelemben? Melyik férfi megy szűzen a házasságba, akkor pedig miért várnak tőlünk szüzességet? Miért nem választhatnak a lányok is több közül egyet, a legjobbat, hiszen egy egész életről van szó?

Éva: Egyetértek veled ebben a kérdésben is. De most már térjünk vissza hozzájuk.
(Visszatérnek párjaikhoz.)

Zita: Már ágyban van, egyszerűen bújj mellé.

Éva: Az aktus után, mikor már horkolnak a férfiak, visszalopakodunk!

Zita: Rajta hát!

Zita: Hallod ezt a koncertet? A párom tercel. Semmit sem vettek észre a cselből.

Éva: Végre nagylány lettem, és ezt neked köszönhetem. Ha ezt tudnák az osztálytársaim.

Zita: Maradjon ez a mi titkunk!

Zita férje: Nem győztelek várni, nélküled minden perc legalább egy órának tűnik, kedvesem. (Megcsókolja.)

Éva párja: Nagyot néztem, mikor felébredtem, hűlt helyedet találtam!

Zita férje: (Gondosan végigméri Évát:) Hű, de csinos, kimondottan veszélyes!

Zita: (Ujjával pajkosan megfenyegeti a férjét.) No-no, még féltékeny leszek!

Idős, kendős asszony nyújtófával tésztát nyújt, mikor a fiatal riporter megérkezik.

Riporter: Jó napot kívánok, Juli nénit keresem, mert a faluban azt hallottam, hogy Juli néni mindég tudja milyen idő várható.

Juli néni: Bizony fiam, én jobban tudom mint az a jóképű legény, hogy is hívják... Eigner a tv-ben.

Riporter: Mondja hát, Juli néni, milyen idő lesz holnap?

Juli néni: Ha a tyúkszemem fáj, borús lesz a táj.

Riporter: Ez igen, hiszen ez a mondat úgy hangzik, mint egy vers. Ha a tyúkszem esőt jelent, akkor azt mondja meg, Juli néni, az ökörszem mit jelent?

Juli néni: Fiam, maga viccel velem? ... Na így is jó. Az ökörszem, ha felrepül, a felhős ég kiderül.

Riporter: (Nevet) És azt is tudja Juli néni, hogy a farkasszem mit jelez?

Juli néni: (Közel megy a riporterhez és farkasszemet néz vele.) Hogyne tudnám, nagy vihar lóg a levegőben, verekedés is lehet.

Riporter: Juli néni, ne haragudjék rám, már nem kérdezek többé szemről, azt mondja meg, mit jelent a szemtelenség?

Juli néni: Még meg meri kérdezni: Ez a szemtelenség, amit maga tesz velem, ez a szemtelenség.

Riporter: Bocsásson meg, Juli néni, csak még egy kérdést engedjen meg, mit jelent a szamárbőgés?

Juli néni: Azt majd maga fogja rögtön tudni, ha én a nyújtófával jól elpáholom! (A nyújtófával fenyegeti.)

Riporter: (Kicsit félreugrik, majd megint csak odatartja a mikrofont.)
De Juli néni, én komolyan kérdezem magát.

Juli néni: Maga engem le akar járatni ország-világ előtt, engem, a tisztességes öregasszonyt. Még egy ilyen bolond kérdés, és én úgy kupán vágom, hogy nem lesz több kérdése. Isten bizony. Tudja, hogy milyen riporter maga?... Amilyen római pápa én vagyok ..

Riporter: Jól van, jól van, Juli néni, ne legyen olyan haragos, és ne mondja magáról, hogy öregasszony, nem illik ez a kifejezés magára. Maga még nem is öregasszony. De vigyázzon, mert a veszekedős asszony hamar megöregszik. Most már komolyabbra fordítjuk a szót. Azt mondja meg kérem, milyen idő várható, ha hasogat a lábában a fájdalom?

Juli néni: Az a kérdés, hogy télen vagy nyáron hasogat. Mert ha tél van, akkor fergeteges hóesés, ha nyár van, akkor meg zivataros jégesés várható, nem is várok már a maga kérdéseire. Elmondom én anélkül is amit tudok. Ha az ég alja este vörös, másnap bizony nagyon szeles idő lesz. De ha reggel köd van, délre kiderül, meleg, napos lesz az idő. Mást jelent a köd ősszel, akkor hull az állat döggel.

Riporter: Nagyszerű volt, Juli néni. Csak még egy kérdést engedjen meg. Akkor mi lesz, ha nem hasogat a lábába?

Juli néni: Akkor pedig táncolni szeretnék azzal a jóképű időjóslóval... akit a televízióban látok minden nap... hogy is hívják? ... megvan, Szilárddal, egy jó ropogós csárdást.

Riporter: Juli néni, féltékeny vagyok, én meg sem felelnék magának? Nem táncolna velem?

Juli néni: (A rádióhoz ugrik örömmel, és felhangosítja a csárdást.)
Hát mért nem ezzel kezdte! (Elkapja a riportert és elropnak egy csárdást.)

Egy szexi hölgy
Foglalkozása logopédus

Férfi: Kisasszony, kérem bocsásson meg nekem, én nem szoktam az utcán ismerkedni, de ön oly szokatlanul vonzó jelenség. Nem mertem vállalni a rizikót, hogy soha többé nem láthatom.

Hölgy: Szépen fogalmazott, ugye maga író?

Férfi: Nem találta el, én üzletember vagyok.

Hölgy: Önnel most kivételt teszek, megbocsátok önnek, de elképzelheti, mi lenne velem, ha mindenkinek megbocsátanék, aki leszólít naponta.

Férfi: Olyan sokszor fordul ez elő magával?

Hölgy: Igen. (Túlozva:) Nem számoltam még, lehet, hogy százan is.

Férfi: Ha ez így van, ebben én üzletet látok. Ingyen senkinek se bocsásson meg ezentúl.

Hölgy: Ezt nem gondolja komolyan?

Férfi: Miért, ha a papok megtehették, hogy bűnbocsátó cédulákat árultak a templomokban.

Hölgy: Maga tényleg félelmetes üzletember. Folyton csak a pénzre gondol. Mondja, mi ebben az élvezet?

Férfi: Kis huncut, maga máris az élvezetre gondol?

Hölgy: A szerelmet én csak l'art pour l'art alapon szeretem.

Férfi: Össze is köthetné a kettőt, hamarosan dúsgazdag lenne.

Hölgy: Most már elég legyen, kikérem magamnak! Nagyon megsértett, hiszen a szerelemből üzletet csinálni, ez maga a prostitúció!

Férfi: Tudja, a férfiak számára egyszerűbb lenne a szexualitást pénzért megvenni, mint hosszas és fárasztó udvarlásba kezdeni. Hiszen nem minden férfi költő.

Hölgy: Két szerelmes ember szó nélkül is könnyen megérti egymást.

Férfi: Mégsem állat az ember.

Hölgy: Annál is rosszabb, ha a nőt csak szex objektumnak tekinti, akit pénzért szeretne megvásárolni.

Férfi: Kényelmesebb dolog lenne, mint minden nővel házasságra lépni, aki megtetszik.

Hölgy: Ki beszél itt házasságról. Csak szerelemről beszéltünk.

Férfi: Kisasszony, maga nemcsak szép, de nagyon intelligens is. Egy ilyen no nagyon fárasztó tud lenni, tudja hol lennék már ennyi idő alatt egy kevésbé intelligens lánnyal?

Hölgy: Nem nehéz kitalálni, gondolom, az ágyban. Úgy látom, hogy művésze a hódításnak. Megtudhatnám végre, hogy nőtlen-e, vagy csak éppen unja már a hazait?

Férfi: Nem nősültem meg, mert igényes ember kivárja az igazit. Egy szóval: keresem az igazi nőt.

Hölgy: Kíváncsivá tett, elmondaná nekem milyen nőről álmodik?

Férfi: Miért ne. Pontosan úgy néz ki, mint maga, de valamiben mégis különbözik magától.

Hölgy: Mondja már végre!

Férfi: Maga olyan őszintévé tesz. A szerelem a két nem örökös harca. Nem adhatja ki magát az ember egészen, mert akkor védtelen lesz. Azt hiszem, máris túlléptem a határt.

Hölgy: Nem, nem, dehogy! Kérdésemre még mindég nem válaszolt.

Férfi: Még a nevét sem tudom, és máris elfárasztott. Úgy látszik szellemi kapacitásom magához gyenge. Most lehetek kicsit szemtelen? Tudja mi a különbség egy rádió és maga között?

Hölgy: Mi?

Férfi: A rádiót kikapcsolhatom, ha fáraszt, de magát nem.

Hölgy: Ez szellemes volt. Nos milyen az ideális no a maga számára?

Férfi: Olyan mint maga, de néma kiadásban. Én egy néma nőről álmodom, mert a legbájosabb lányok is sárkánnyá változnak pár évi házasság után.

Hölgy: (Harsányan kacag, majd hang nélküli tátogásba kezd. Azután a süket-némák mutogatásával folytatja a társalgást.)
A nevem Brigitta és a foglalkozásom: süketnémákat tanítok beszélni.

Terhes fiatalasszony ruhát tereget a kertben, közben beszélget egy másik asszonnyal, aki segít neki teregetni.

Terhes asszony: Képzeld el, Mariska, már csak pár napon van és lebabázok, és még mindég nincs neve a babának.

Mariska: Nohát, még mindig nem találtatok egyet a kalendáriumban?

Terhes asszony: Én már kifundáltam egyet... De a férjem aszonnya, hogy nem szép név a Szonja.

Mariska: (Felháborodva:) Még hogy aszonnya? ... Pedig szép név a Szonja!

Terhes asszony: Mariska maga is aszonnya? De örülök, mert nekem nagyon tetszik a Szonja.

Juliska: (Odaérkezik, és kíváncsian:) Ki aszonnya, hogy nem szép név a Szonja?

Terhes asszony: Az én uram aszonnya, de Mariska vigasztal, mer ő is aszonnya, hogy bizony szép név a Szonja.

Juliska: A maga ura hiába mongya, mer nincs nekije igaza, ha aszonnya, mer nagyon is szép név a Szonnya.

Mariska: Én meg aszondom magának, hogy ezentú bárki aszonnya, hogy csúnya név a Szonnya, csak tarcson ki, mivelhogy frankó név a Szonnya.

Terhes asszony: Jó, jó, de az a baj, hogy a szomszéd Pesta is aszonnya, hogy pocsék név a Szonnya, mer hogy az ő asszonya is aszonnya.

Juliska: (Diadalmasan és határozottan:) Egye fene, ki mit mond! Ha mindenki meghallgatnónk, úgy járnánk, mint az egyszeri ember meg a szamara.

Terhes asszony: Az uramnak lenne éppen egy kis beleszólása...

Juliska: (Belevág:) Tuggya mikó, majdha ő tójja ki!

Terhes asszony: Jajj, jajj, hozzanak ollót! (leguggol) Mer mán jön a kis Szonja, most má mindegy, hogy ki hogy gondójja, legyen szép vagy csúnya név a Szonnya!

Gyere, gyere, kicsi Szonja!

A függöny mögül felsír a kisbaba: OÁ, OÁ!

Kisfiú: Jééé.

Juliska

a kisfiúhoz: Nézd, kisfiam, megszületett a kis Szonja!

Kisfiú: (Nézi, nézi:) Szonja? De aranyos!... Éccsanyám, nem jánynév a Szonja?

Mariska: De igen, miért na?

Kisfiú: Csak azér mer... kukija van. Éccsanyám, ugye megtartjuk ezt a kis aranybögyörőt?

Juliska: Hogy a kakas rúgjon meg, a kölyöknek igaza van! Fiú lett a Szonnya. Most kezdhetjük előrő a tanágatást!