• Előszó •

Versek •

Novellák •

Humor •

Dokumentációs írások •

Krimi •

Írj...

Barátom mondogatta
- írj a természetről -
Isten teremtett
számtalan csodát
minek arról írni
amit mindenki lát?

A fülemüle könnyen
megérteti magát
Én az embert
a legfőbb teremtést
éneklem meg
agyon túl a pszihe
a nem látható izgat
azon túl semmise.

Ars poetica

Puritán szavú költő leszek
eszméim nem fogják rejteni
nehezen érthető kifejezések
rejtelmes kusza ösvényei.
Kell, hogy hangom értsék
kiknek szánom,
én nem bánom
ha félretesznek
a diplomások,
nekik írjanak
bonyolultan mások.
Az én táborom
kikhez küldött a sors,
József Attila népe
a derék munkások.
Arra vágyom, hogy nekik
- ha újságpapírból
kibontják a szalonnát
s közben rátévedt
szemük a betűmre -
legyek érdekes
olvassanak el,
és csak azután
vessenek a tűzre.
Nem túlságosan érdekel,
hogy mit mond a kritika,
Tudjátok mi a mérce nekem?
Ha kezébe veszi írásom
a dolgozók közül valaki,
arca felderül, s csak ennyit mond:
"Hm... hm... van benne valami."
Írásomban hasson az őszinteség,
fűtse soraimat eszmeiség
mert lehet az még igazán nagyszerű
ami világos érthető egyszerű.

Naiv asszonyi ima

Világ asszonyai
sóhajtunk az űrbe;
boldogság forrása
Béke, Világbéke
szökkenj, szökkenj égre,
szelíd vizirózsa
hullj az emberségre!
Vár a szenvedéstől
született új világ
millióknak szívét
fűti szent békevágy;
folyt éppen elég vér
kétezer éven át
ne gyártanánk többé
ágyút, atombombát!
Némulna el minden
gyilkos, átkos fegyver
élhetne szép békés
célokért az ember.
Számtalan kis család
együtt a nagyvilág,
ne hagynának árvát
itt az édesapák
ne gyászolna hitvest
a szerelmes asszony
ne hullatna könnyet
nászért a menyasszony,
születne meg végre
a homo sapiens
ki nem ont életet
ölőszert sem tervez.
Ha vitázunk is elvben
győznénk türelemmel
az új világrendben
döntené el két tábor
függési viszonyát
egy igazabb verseny;
ki tervezett jobban
ki alkotott szebben
Világ asszonyai
sóhajtunk az űrbe
boldogság forrása;
Béke, Világbéke,
szökkenj, szökkenj égre,
szelíd vizirózsa
hullj az emberiségre.

Rakjunk nagy-nagy tüzet!

Rakjunk nagy-nagy tüzet!
Lobogjon vörösen a máglya,
Pusztuljon a szemét,
Égig lobbanjon a lángja.
Ropogjon a tűz!
Dobjunk rá sok gyomot,
hogy vesszen ki a magod:
hazugság, hűtlenség, csalás,
hitvány önző érdek.
- Lenne jobb a világ!
Lenne szebb az élet,
mert hiába van jólét,
kultúra, fényes tudás,
ha nyomában lapul a
renyhe megalkuvás.
- Mondd, mit érnek
az anyagi javak,
ha egyre több a szemét,
s a lelki javak helyén
csak a salak tapad,
s az ember belül
hitvány marad?
Legyen már szívünkben is,
ne csak papíron az eszme,
különben fiainkkal együtt
mindörökre el vagyunk veszve.

Ne félj...

Zsidó vagy?
Ne tagadd,
látni fáj
ha néha
pirulva
mint egy rossz
bélyeget
fajodat
vállalni
szégyelled.
"ISTENNEK
VÁLASZTOTT
NÉPE VAGY."
Érte meg-
szenvedtél
rossz korban
születtél.
Megáldva
sok ésszel
számtalan
készséggel
más fajnak
verhetetlen
ellen vagy.
Ha bárki
meg is vet
teszi mert
irigyed,
ne tagadd
szerényen
vállaljad
ZSIDÓ vagy.

Üzenet

Ifjúság,
lelkesülj!
Éledj!
Akarj!
Szeress!
Lázadj, ha
igazad érzed.

Tégy
bármit,
csak ne légy
unott,
közömbös,
ifjan is
kiégett.

Érzed?
Látod
milyen szép?
Izgalmasan
szép az élet!

Lelkesen...

Én soha ne legyek
konyhaszagú, mártír
megunt feleséged,
unalom és teher,
de igenis legyek
ki volt Adynak Léda,
Munkácsinak a tündéri Swen.
Szeress mint a nagyok
felfokozott vággyal
rajongón, mindig lelkesen.
Ne fűzzön hozzám jog
kötelesség, törvény
de fűzzön a tiszta
érdektelen szerelem.

Napsugár legyek

Hintsem a fényem,
hogy mindenkit érjen.
Őszi fény legyek
a gyengéknek,
mely melenget,
de már nem éget.
Őszi sugár
vének vigasza,
kellemes légfürdő,
ifjaknak tavasza.
Égető tűz csak
Neked legyek
"Májusi gyerek"
perzselve téged
míg tart
ez az élet.
Mert sietnek
az évek.
Minden tűz
eléghet.
Tüzünk parazsa
hamvadjon együtt
s a pernye
arról emlékezzék,
hogy milyen szép volt,
milyen szép!

Eta barátnőm kérésére

Esküvőre

Az Úristen is belátta,
hogy szenved Ádám egyedül,
majd Évát meg-kreálta,
és Ádámnak adta hitvesül.
Kéz a kézben szép az élet
két szerető szív eggyé lett.
Isten áldja meg frigyetek
egymásért verő szívetek,
Szeressétek párotokat
éneteknél sokkal jobban,
béke lakja házatokat,
amíg a szívetek dobban.

Titkokat súg...

Nappal csak botorkálok,
csak lézengve létezem,
Éjjel magamra találok
titkokat súg az Istenem.

Házasságban...

Mint a láncra kötött eb
láncát rágva is szeret.

Antal Imréhez

Édes kedves Antalom
akkor van csak jó napom
mikor a csodálatos
szép hangszínét hallhatom,
Hangjáról a bársony
és a cselló jut az eszembe,
beszéljen, beszéljen,
így járhat a kedvemben.

Bíztató

Tudom már
mi végre vagyok
bíztatni a csüggedő
hitehagyott
elfáradott
szomorú szívűt
menni tovább.
Hiába fáj a szív
sajog a láb
ha minden összetörött
elromlott hiábavaló
akkor sem csüggedni
ha elmerült a hajó.
Óh, hogy szeretnék
erő lenni másnak
testvérnek szomszédnak
barátnak, mindenkinek
kik valakire várnak.
Elég egy csepp víz
a halódó virágnak
hogy életre keljen
elég egy jó szó
a csüggedő világnak
hogy erőre leljen
csak e szóra rátaláljak

hogy életet mentsen!
Melyik ez a szó
nem tudom még
kinek mi lesz bíztató
a megtorpanónak
- előre - tovább -
a gyávának - ne félj,
bízz, remélj -
elesettnek - kelj fel -
de ne legyek üres szó
legyen számban erő
hitet nyerjen tőle
a szenvedő,
Azt a szót ha
eltalálom
folytonosan
kiabálom
míg a torkom
belereked
és egy szálig
fel nem kelnek
tőle mind az elesettek
szárnyaszegettek
halni készülők!

Karády Katalinnak

Bűvös búsan szóló orgona - hangod nyit a múlton ablakot, emlékeztetsz zengő orgona, idézve egy szörnyű korszakot. Hangodban rezeg száz sziréna Csontvelőig ható sikolya. Frontok földjén éhes hiénák közt nyögő katonák sóhaja. Halál felé vonagló bakancsok, könnyözön, fohász, induló, átkok, folyton zúgó lélekharangok kórusába vegyült a hangod. Mely balzsam volt a kórházágyon, zsibbadás a sajgó sebeknek, bíztató szó a távolságon hő imákba foglalt neveknek. Ha majd Honod porával porod kavarja játékosan a szél, bűvös hangod míg a Föld forog emlékeztet s Téged is túlél. Miskolc, 1973. május 22.

Antal József temetésére

Tizenöt millió nevében...

Szörnyű betegség emésztett
gyógyulásért imánk kérted,
fohászkodtunk buzgón Érted,
mégis utolért a végzet.

Értünk verő Szíved megállt
nem győzhetted le a Halált.
Gyászol Néped és a világ
tengeren túl és ideát.

Ki fog nekünk hitet adni?
A próbák közt megnyugtatni?
- Lepusztított ország élen
nagy hittel és tettre készen.

Vezetted mint népét Mózes
az igére szent földjéhez,
ám években negyven helyett
adott az Úr három s felet.

Vezettél józan maradva:
- Nem zúztad össze haragva
a "kőtáblát", mert egyesek,
a húsosfazékra éhesek,

Már az eszmét is feladták,
vakon a múltat siratták,
- mert a gyermek enni kér
és egyre kisebb a kenyér. -

Betegen is dolgoztál
míg csak elért a halál,
megbocsátva mindenkinek
ki korábban nem értett meg.

Te a harcot megharcoltad
és a hitet megtartottad
el is nyered az örök élet
dicső koronáját végleg.

Nagy betűkkel lesz bevésve
Neved az Életkönyvébe.
Itt a földön és odaát
mindörökké emlékszünk Rád.

Búcsú Kristófhoz
(meghalt szomszédomhoz)

Nem is igaz! Csak vaklárma,
Kristóf meghalt? - Ki van zárva!
Futótűzként terjed híre,
Hogy megállt a Kristóf szíve.

Belefárad a képzelet,
Hisz reggel még fütyörészett.
A mi utcánk Kristóf nélkül?
Mint az égbolt Napfény nélkül,
Mint Balaton hullám nélkül
A fejem is beleszédül!

Sirat sirat a nagy fiad,
Arca őrzi vonásodat.
Búsan sirat szép hitvesed,
Kristóf kedves Isten veled!

Anyósodék szeme könnyben,
Sógornőd is könnyözönben.
Piros már az én szemem is,
Istenem mondd, miért történt így?
Hajamban fekete virág,
De szomorú lett a világ!

Összefut az utca népe,
A rossz hírrel a fülébe,
Kristóf meghalt? Igaz lehet?
Óriási a döbbenet!

Parton halkul a zenebona,
Susogják, hogy Kristóf oda!
Keserűbb lett a sör íze,
Temetés ily jó időbe?

Páratlan volt munkakedved
Amit sokan irigyeltek.
Tettrekészség, sok szorgalom,
Legyen béred a nyugalom!

Rabin halálára

Mondd vérengző szörny
mikor leszel jóllakott?
A hőseinket - mondd
még meddig falhatod?

A széthúzó világ
e gyászban eggyé lett,
mert RABIN-nak vérét
a Szentföld itta meg.

A Béke ügyének
áldozata lettél
eggyé válva sirat
zsidó és keresztény.

Jichak Rabin! Vérrel
írtad fel az égre,
hogy a vérből elég volt
legyen már Béke.

Drága élted lángja
a Béke oltárán
fáklyánk a sötétben
az életed árán.

Isten Veled Németh Marika

Képzelt-világ királynője, Írók, költők ihletője, Istenadta szép ajándék, Magyar népnek adott az ég. Köszönet a jó Istennek, Nekünk formált ilyen szépnek! Mint a mágnes, vonzott lényed, Látogatott széles réteg. Tapsoltak a munkáskezek, Megbántódott szellemiek, Szomszédok és sok jó barát. Páholy mélyén pár órán át Tehetséged lenyűgözött; Felüdült ott sok üldözött, Bút félelmet feledtettél, Búsulókat nevettettél, Olykor kakasülőn álltunk, Onnan fentről úgy csodáltunk. Csalogány sem dalolt szebben! Örültünk ha szoknyád lebben, Néztünk Téged önfeledten. Földreszállott Istenember! Mosolyodat az angyalkák Fenn az égben tanulgatták. Hangod mint a kiscsengettyük, Bizony sokszor emlegetjük, és a sok-sok boldog órát, amit kaptunk sok éven át. Aludj kedves, aludj csendben, Éljél tovább a szívünkben. Te édes, drága, csodás fennkölt, Mosolyogj ránk tovább fentről.			Németh Marika

Isten könnye szép Balaton

Legurult már a tűzgolyó,
Parton ülni ilyenkor jó.
Nem éget már a Nap heve,
Lengedez a Partok szele.
Gyöngéd szellő a víz felett
A hunyorgó part integet.
Az aranyhíd vízbe hullott,
Pedig de szép látványt nyújtott...
Vízimadár gőgicsélget,
Kis halacskák szökdécselnek.
Fészkében ül sok sirály,
Vagy a stégen álldogál.
Szárnya alatt a kis csőre,
Féllábon áll az éj őre.
Selymes vízen Holdsugár,
Az éj szebb sem lehet már,
Szellő viszi vízen dalom,
Meghalt páromat siratom,
Isten könnye: szép Balaton
Könnyeimet neked adom.

Balaton

Ámor nyilaira vágyol,
Csapolt sörrel vacsorázol.
Napon voltál mégis fázol.
Pirosra sült bőröd lángol.
Egész tested csak úgy tüzel,
Forró lázad ki oltja el?
Hőt kavar a ventilátor,
Ma mennyire leszel bátor?
Zajos, vidám a forgatag,
Az éj ugyan mit tartogat?
Szerelmet vagy kis esetet,
Ott valaki integetett.
Magasra csap a hangulat,
Mindenki nagyon jól mulat.
Ágyba kerülsz majd valahol,
Elkísér a vén teli Hold.
Reggel van a meglepetés,
Mert simogat idegen kéz.
A mámor messze, fejed is fáj,
Otthon lehet, valaki vár.
Neki aztán kell a mese,
Nem vagy senki szerelmese.
Ápolgat a kedves párod,
Hűsítenek lágy hullámok.
Friss kalandra vágyik szíved,
Habzsolnád az örömöket.
Nagy nyüzsgés van körülötted.
Itt szép asszony, ott meg szép lány,
Sok kisgyerek de kiabál.
Monokini meg bikini,
Német lányon nincsen semmi.
Hogy is lehet ezt kibírni?
Jaj, valamit kéne inni!

Éjjel...

Éjjel, ha felébredek
vágyom valakire
ki csak engem szeret
Istenem van ilyen?
És ha van hol lehet?

Budapest, 1995. június

Kedves Friderikusz!

Számolom a napokat, Úgy várom a Show-idat. Végre köztünk egy zseni! Tehetséged isteni! Szervezésben első vagy, Ötletekben is gazdag. Szeret Téged az ország Minden ember figyel rád. Ki műsorodat figyeli, Búját-baját feledi. Azt kívánjuk, soká élj! Mindég velünk nevetgélj! Forrjon össze a csontod így a humort onthatod! Budapest, 1993. február 5.

Tincs!

Ma is vannak Delillák
kik irigyen lenyírnák
csodás hajad!

Magam elött látom a képet...
egy alak szép hajad nyiszálja,
közben tincseiden tapos a lába,
mert nem értékeli a szépet.

Sajnálom, hogy szép fürtjeidet
saját fejeden nem türheted,
- rendben - a döntés joga csak a Tied,
a Te nyakadon van a fejed. -

- Appropó! - Itt egy jó gondolat,
ne hulljon lapátra szép hajad,
- tán szétoszthatnád tincseidet
hűen rajongó nézőidnek. -

Az ötletemért arra kérlek
legyen enyém az első tincsed
megőrizném mint drága kincset
és adnék Neked tincsért tincset.

Sör

A vízparton Aligán
Füvet tolok taligán
A fűnyírás nehéz dolog
Ettől aztán megszomjazok
Sört hoz felém egy kislány
Két karja a rabigám.

Csak azért is...

Egy levél érkezett
Úgy szíven vert

magam levetve
a kerevetre
hosszút sírtam
s juszt is írtam
utána két remek verset.

Nosztalgia

Zötyög, döcög a vonatom,
Halálosan unatkozom,
Bámulom a futó fákat,
A búskomor őszi tájat.
Közben magam azon kapom,
Hogy a múltban kalandozom...

Ó... az Imre ... Ő volt nekem
Az első bájos, szűz szerelem,
Színes álom vágyakozás,
Holdas éjjel álmodozás,
Rózsás felhőn kéz a kézben,
Csillagválasztás az égen.
Féltékenység, esküdtetés,
Zuhanással Földre vetés.

1992-ben a vonaton, valahol Európában
Bende Imréhez

Taunus lábainál

Meleg van az ódon házban,
Nem jön a szememre álom,
Üt az óra: kettő, három...
Hentergek a dupla ágyon.

Állok az ablaknál meztelen,
Az éjszaka csupa sejtelem,
A hűvös holdsugár megpihen
Az én tűzforró testemen.

Hofheim, 1994. július 24.

Kóbor kutyák panasza

Mért ugattok kényes ebek? Engem senki nem dédelget, Szabad vagyok kóbor állat, Engem senki ki nem állhat. Nincsen házam mit őrizzek, Mindenhonnan elkergetnek. Megköveznek, megdobálnak, Kinek kell a kóbor állat? Nyálam szárad forró nyárban, Nem találok vizet sárban. Télidőben ázom-fázom, Jó kuckóra nagyon vágyom. Nem vagyok én be sem oltva, Nyüzsög bennem a sok bolha. Elugatom nagy őszintén, Reszketek ha jön a sintér. Kitettek az autóból, Nem láttam a füsttől, portól. Azóta is lótok-futok, Addig amíg felfordulok, Bekerített kényes ebek Szabadságom irigylitek? Megkötözött láncos kutyák Nagyon gonosz ez a világ! Zamárdi, 1995. augusztus 27.

Születésnapra

Oly keveset tudok Rólad,
Csak mit látok: szép ifjú vagy.
Ne feledd el - arra kérlek
Édesanyád szerelmének
Várva-várt gyümölcse lettél,
Fájdalmában megszülettél.
Neki ma is "kisfiam" vagy
Most szeresd mert egyszer elhagy.
Meghálálni amit Ő tett,
Hidd el nekem, úgy sem lehet,
Szeresd amíg szeretheted.

Nagy ajándék a földi élet,
Óvjad nagyon egészséged.
Isten terve szerint lettél,
Becsületre törekedjél!
Nem véletlen az hogy élsz,
Isten szeme folyton néz.
Hallgassál a belső szóra,
S ha elér egy boldog óra,
Adj hálát az Úristennek!
Ha kudarc ér el ne csüggedj!
Legyen gyorsan újabb terved.
A Nap is hol fel, hol meg lemegy.
Úgy élj, úgy tégy, - ha eljön véged
Maradjon fenn szép emléked!

Siófok, 1995. július 4.

Dr. Iván Géza képviselő úrhoz

Kedves Barátom, Géza!

Adósa vagyok egy éve,
egy kedves versikére,
- sajnos ennyit kellett várnom,
hogy a Múzsa rám találjon.

Írtam pár dalszöveget,
miket a zsűri átengedett,
de mert az életben minden véges,
- talán nem is voltam vétkes.

Tizenegy év elmúltával,
párom megcsalt egy ...val,
hiúságom hullott porba,
szenvedélyemmel dacolva.

A házasságból elég lett,
pedig ő nagyon kérlelt,
Felbontottuk mégis végleg.

Lelkileg úgy megsérültem,
a férfiakat elkerültem,
tapolcai kiskertemben,
a földet túrtam eszméletlen.

Úgy vágtam a kapát a rögbe,
mintha hűtlenséget ölne.
- Este aztán holt-fáradtan,
hideg ágyamba zuhantam.

Néha így sem ment az alvás,
hiányzott a simogatás,
Volt néha egy boldog órám
titkos könnyes pásztorórán.

Csókokon osztozva mással,
fizettem könny-hullatással.
Majd ezután nagy hirtelen,
ezerkilencszázhetvenhétben,

jött viharral nyugati szél
vele házasság, s útlevél,
a nagy "Ő"-nek vélt "igazi"
megszállott üzleti zseni.

Vele száguldtam a világot
és megismertem a honvágyot.
Imádott engem, meg az italt,
az utóbbiba belehalt...

Nyolc év volt vele mesés,
még most is fáj az emlékezés!
Itt maradtam három házzal
a folytonos fűnyírással.

Táncolnék még olykor olykor,
ha nem lenne sok a gondból!
Múlnak múlnak az évek,
de az álmok elkísérnek.

Érdekes, ...ez a véletlen,
hogy mindég a Maga közelében
van, kiről álmodom az éjben.
Akkor tudja, kedves Géza,

álmom - álma volt a "Répa".
Mást szeretett az arcátlan!
de ha most arra is kíváncsi
álmom álma melyik bácsi?

Nos hát... BALÁZS a tárcátlan
Ugye... kicsit megváltozott
ízlésem, az átkozott!
Tudom, hogy Ő egy jó Apu,

Ezért marad nekem TABU
mert korlátok között él
aki hívő keresztény.