Tétel adatlapja
CÍMLAP
Alexandre Dumas
Emlékeim
MVGYOSZ hangoskönyvek

TARTALOM, UTÓSZÓ



Tartalom


1.
Születésem. - Kivonat a villers-cotterets-i anyakönyvből. - Apám. - A Santo Domingó-i alligátorok. - Nagyapám. - Egy párbaj. - Apám katonának megy, és megváltoztatja nevét. - Nagyapám halála.

2.
Utazás Párizsba. - Dollé. - Manette. - Mauclerc-né asszony nevelőintézete. - Madame de Montesson.

3.
Brune és Murat. - Hazatérés Villers-Cotterets-be, - Fogadó "A kardhoz". - Pauline hercegnő. - A vadászat. - A fővadász engedélye. - Apám ágynak dől, és nem kel föl többet. - A delírium. - Az aranygombos pálca. - A haláltusa.

4.
Mennyire szerettem apámat. - Mennyire szeretett apám. - Elvisznek Marianne unokanővéremhez. - A ház alaprajza. - A kovácsműhely. - A jelenés. - Megmondják, hogy apám már nem él. - Az égbe akarok följutni, hogy megölhessem a Jóistent. - Helyzetünk apám halála után. - Napóleon gyűlölete.

5.
Grégoire abbé intézete. - Fogadtatásom. - Üdvözlésemre megindítják a szökőkutakat. - Összeesküsznek ellenem. - Bligny párviadalra hív. - Győztes leszek.

6.
A száműzött Napóleon visszatér. - Hogy olvassák a Moniteur-t vidéken? - Rendeletek, hirdetmények. - XVIII. Lajos, de Vitrolles úr és Soult marsall. - Mit mond a villers-cotterets-i közvélemény! - Cornu úr, a kalaposmester. - Botcsinálta bonapartisták. - Újsághírek.

7.
Exelmans tábornok. - A pör. - A két Lallemand fivér. - Lallemand-ék összeesküvése. - Letartóztatásuk és útjuk Villers-Cotterets-en át. - Milyen sértéseket szenvednek el.

8.
Összeesküszünk, anyám meg én. - A titok. - Richard. - A magánzárka és a pisztolyok. - A Lallemand fivérek megszöktetésének terve. - Visszautasítják. - Huszonnyolc év múlva Decazes hercegnél viszontlátom az egyik Lallemand tábornokot.

9.
Napóleon és a szövetségesek. - A császár és hadserege átvonul Villers-Cotterets-n. - A balsors hírnökei.

10.
Anyám rájön, hogy már tizenöt éves vagyok, s hogy nem elég a madarászás, ha be akarom futni ragyogó pályámat. - Belépek Mennesson közjegyzői irodájába mint "hivatásos kifutó". - Főnökömről és kollégáimról. - Tavasz Villers-Cotterets-ben. - Laurence és Vittoria. - Egy aranyifjú 1818-ban.

11.
Átugrom a "Hahá"-t. - A dolog nem megy simán. - Két pár kesztyű. - A francia négyes. - Fourcade diadala. - Fölszedem a morzsákat. - A keringő. - Az ifjú lassan férfivá érik.

12.
Mi hasznom volt a két párizsi vendégből. - A lányok Villers-Cotterets-ben. - Első szerelmeim.

13.
Adolphe de Leuven visszatér. - A Largny utcai cerberus. - Megszelídítem. - Egy vallomás. - Az első színdarabok.

14.
Elhagyom Villers-Cotterets-t. - Írnok leszek Crépyben. - Lefevre közjegyző. - Athenais. - Újabb szállítmány Adolphe-nak. - Utazás Párizsba. - "Sulla"-Talma. - Visszatérés Crépybe.

15.
Anyám kénytelen pénzzé tenni földjét és házát. - Ami megmaradt. - A Piranesi-metszetek. - Egy ezerkétszáz frankos építész. - Felváltom az első bankót. - Gondon. - Ötven frank. - Cartier. - A biliárdparti. - Hogyan lett hatszáz pohárka abszintból tizenkét párizsi utazás útiköltsége.

16.
Hogy kaptam ajánlólevelet Foy tábornokhoz. - Danré barátunk meggyőzi anyámat, hogy nekem valóban Párizsba kell utaznom. - A búcsú. - Lafitte és Perregaux. - Három dolog, amit Mennesson közjegyző a lelkemre köt. - Elhagyom Villers-Cotterets-t.

17.
Viszontlátom Adolphe-ot. - Drámai pásztorjáték. - Megteszem első lépéseimet. - Bellune hercege. - Sébastiani tábornok. - Titkárai, burnótszelencéi. - Negyedik emelet, balra, a kis ajtó. - A tábornok mint csataképfestő.

18.
Regulus. - Talma és a darab. - Foy tábornok. - Az ajánlólevél és a beszélgetés. - Bellune herceg válasza. - Állást kapok az orléans-i hercegnél mint létszámfeletti iratmásoló. - Hazautazom, hogy anyámmal tudassam az örömhírt. - A 9. szám. - Nyerek a lottón.

19.
Lakást találok. - Ifjabb Hiraux. - Újságok és újságírók 1823-ban. - Ingyen vacsora, melynek fejében elmehettem a Port-Saint-Martin színházba. - Belépésem a földszinten. - Frizurám hatása. - Kidobnak. - Egy előzékeny néző, aki Elzevirt olvas a színházban.

20.
Belépek az orléans-i herceg titkárságára. - Ernest Basset. - Lassagne. - Oudard úr. - Viszontlátom Deviolaine barátunkat. - Broval lovag. - Négyzet alakú, téglalap alakú levelek. - Hogy kell egy levelet lepecsételni.

21.
George Weymer kisasszony. - Raucourt kisasszony. - Hogyan teremtett Napóleon a semmiből költőket. - Luce de Lancival. - Lucien Bonaparte, az író. - George kisasszony első fellépése. - Mit írt róla Geoffroy abbé. - Zappia herceg. - Hermione Saint-Cloud-ba megy.

22.
Rousseau és Romieu. - Forduljon a házmesterhez. - Egy nyolcas gyertya. - "A két majomhoz." - Hánykor húzzuk fel az óránkat? - A prefektus úr mulat. - Henry Monnier. - Informálódni kell.

23.
A lámpás. - Vadászat és szerelem. - Rousseau része. - Fogadtatás az Ambigu színházban. - Első írói jövedelmem. - Ki az a bizonyos Porcher. - Miért nem szabad előtte Mélesville-t szidni.

24.
Első színdarabom sikere. - Három novellám. - A Marle-féle új helyesírás, - Setier-né. - Talma halála. - Menyegző és temetés.

25.
III. Henrik. - Anyámat hűdés éri. - Cazal. - Edmond Halphen. - Látogatás az orléans-i hercegnél. - A III. Henrik bemutatója.

26.
A győzelem másnapján. - Betiltják a III. Henrik-et. - Kihallgatást kérek Martignactól, aki hatálytalanítja a betiltó végzést. - A gáncsemberkék. - Az orléans-i herceg a páholyába kéret. - Mit mondott X. Károly a darabomról, és mit válaszolt a herceg a királynak.

27.
Az Hernani bemutatója. - Eugene Sue és Desmars. - Viszontlátom Sauliét, aki elhozza ötven munkását tapsolni. - A Krisztina svéd királynő bemutatója. - Bankett a lakásomon. - Hugo és Vigny kijavítják a "sánta" verssorokat.

28.
Vállalkozom, hogy elmegyek Soissons-ba puskaport szerezni. - Megbízólevelet kapok Gérard tábornoktól. - La Fayette felhívása. - Bard, a festő.

29.
Gyű, Polignac! - André Marchais. - A bourget-i postamester. - Kocsimra kitűzöm a háromszínű zászlót. - Találkozom Bard-ral. - Cunin-Gridaine. - Veszekedés az öreg Levasseurrel. - Főbe lövöm! - Két régi ismerős. - Jean-Louis megtanulja, mi a félelem. - Megállás Villers-Cotterets-ben. - Hutin. - Vacsora Paillet-nál.

30.
Megérkezünk Soissons-ba. - A haditerv. - A lőporraktár kikémlelése. - Hutin és Bard kitűzi a székesegyházra a háromszínű zászlót. - Átmászom a lőporraktár falán. - Mollard kapitány. - Ragon őrmester. - D'Orcourt alezredes. - Megkezdődnek a tárgyalások. - Ígéretet kapok, hogy semlegesek lesznek.

31.
Mit szólt a sekrestyés. - A négyes löveg. - Bard, a tüzér. - A helyőrség parancsnoka. - Tuya hadnagy. - Lenferna. - Bonvilliers. - A helyőrségi parancsnok felesége. - A négerek lázadása. - Milyen feltételekkel írta alá a parancsot Liniers. - Moreau. - Quinette. - A soissons-i polgármester. - Bard és az éretlen szilva.

32.
A soissons-i polgármester. - Az állami puskapor. - Jousselin. - A raktárfelügyelő baltája. - Quinette. - Betörök a lőszerraktárba. - Győztesként távozom Soissons-ból. - Mennesson úr meg akar állítani. - Az orléans-i herceg vadőrei. - Boyer. - Párizsba érkezem.

33.
Tüzérek a vádlottak padján. - Miller, a közvádló. - Pescheux-D'Herbinville. - Godefroy Cavaignac. - Az esküdtek fölmentő ítélete. - A vádlottak ünneplése. - Gourdin, a hordár. - A júliusi emlékkereszt. - A piros-fekete szalag. - Az Antony utolsó próbái.

34.
Az Antony bemutatója. - A dombról, szereplőiről és a közönségről. - Az Antony a Palais-Royalban. - Az utolsó jelenet a Palais-Royalban.

35.
Mi ihletett az Antony megírására. - Az előszó. - Mi a darab erkölcsi tanulsága? - A megcsalt férj, a házasságtörés és a polgári büntető törvénykönyv. - Quem nuptiae demonstrant. - Miért bélyegezték a kritikusok erkölcstelen műnek az Antony-t? - Néhány szó azokról, akikben kevesebb volt a rosszakarat. - Hogy lehet eloszlatni a törvénytelen származásúakra nehezedő előítéletet.

36.
Trouville látképe. - Oseraie mama. - Hogyan szállásolják el Trouville-ban a házaspárokat. - Mennyit fizet egy festő, és mennyit a közönséges halandó. - Oseraie mama művész ismerősei. - Hogy mentette meg a tájképfestő Huet életét. - Szobám leírása. - Szomszédnőm szobája. - Húszfrankos vacsora három frankért. - Tengerparti séta. - Egy hősies elhatározás.

37.
Hogyan éltem Trouville-ban. - Garenne-né. - Egy új vadásztárs: Bonnechose. - Beudin úr. - Egy hal üldözőbe vesz. - A hal halála.

38.
Mit keresett Beudin bankár Trouville-ban. - Kiderül, hogy - más néven bár - régi ismerős. - Egy dráma előjátéka. - Amit még ki kell találni. - Osztozkodás, háromfelé. - Elkészül a VII. Károly. - Elutazunk Trouville-ból.

39.
Társszerzők.

40.
A feudális és az ipari társadalom. - A lyoni munkások. - Bouvier-Dumolard. - Roguet tábornok. - Tárgyalások a szövőmunkások munkabértarifájának megállapítására. - A szerződés aláírása. - A gyárosok nem tartják be a megállapodást. - A lyoni szövőmunkások "mondvacsinált igényei". - A lyoni fölkelés. - Tizennyolcmillió a királyi udvartartás költségeire.

41.
Kellékek a VII. Károly-hoz. - Vadászni indulunk. - Megérkezés Montereau-ba. - Kísértés, melynek nem tudok ellenállni. - Társaimmal súlyos helyzetbe kerülünk. - Hogyan kell betörni lakatlan kastélyokba? - Helyszíni szemle. - Rögtönzött vacsora. - Ki mint veti ágyát... - Napfelkeltét megyek nézni. - Tyúk-, illetve kacsavadászat. - A zöldség és gyümölcs beszerzése.

42.
Galop mama kilétéről. - Miért volt távol a házigazdánk! - Min zördülünk össze Viardot-val. - Kínos percek. - A Gondviselés 1. számú megnyilvánulása. - Tantalosz kínjai. - Aki nem olvasta Szókratészt. - A Gondviselés 2. számú megnyilvánulása. - Négyszemélyes vacsora.

43.
Jelmezbált rendezek. - Előkészületek. - Kopár lakásom feldíszítése. - Festőkből szobafestők. - Mi legyen a vacsora? - Beszerzési körútra megyek Ferté-Vidame-ba. - E megyeszékhely látképe éjjel, hóesésben. - Egy régi barát: Gondon. - Őzvadászat. - Hazatérés. - Proudhon előtt fölfedezem a cserebankot.

44.
További előkészületek a bálra. - Olaj- és vízfesték. - Az éjszakai munka hátrányai. - Hogy végezte el munkáját Delacroix. - Komoly férfiak. - La Fayette és Beauchene. - A jelmezek. - A beteg és a gyászhuszár. - A galopp.

Utószó



Utószó (részlet)

1851-ben, öt nappal a december 2-i államcsíny után, Dumas Brüsszelbe menekült. Néhány nap múlva megérkezett Victor Hugo is, majd Arago, Charras ezredes, Hetzel, a kiadó, és sokan mások. Ők "valódi" menekültek voltak, Dumas-t pedig egyik életrajzírója szellemesen és találóan "amatőr emigránsnak" nevezte, mert nem annyira a politikai üldöztetés, mint inkább hitelezői elől távozott Belgiumba. Nagy vállalkozása, a Történelmi Színház, megbukott; a csőd következtében az építkezési költségek tizedrészéért kényszerült elkótyavetyélni palotáját, a legendás Monte Cristo-kastélyt. A brüsszeli "emigrációban" emberfeletti munkát végzett. Itt írta meg az Ange Pitou-t, a Charny grófné-t, az Isaac Laquedem-et, és zömében e két év alatt készült el az Emlékeim első tizenöt kötete.

[...]

"Emlékezéseim - írta e művéről Dumas - nem igazi emlékiratok. Olyan az egész, mint egy óriási és végtelen beszélgetés."

Ami igaz, ha az elbeszélés könnyed hangját, közvetlen báját, szeszélyesen szétdobált szerkezetét tekintjük. Csakhogy ez a vérbeli mesemondó nem is tudott volna "csak úgy" beszélgetni. Abban is (mert még sok másban) hasonlított Jókaihoz, hogy minden táj, melyen végigutazott, mindjárt háttérül szolgált egy regényének, minden, ami vele történt, automatikusan cselekménnyé vált, mindenkit, akire ránézett, első pillantásával irodalmi hősnek látott. Ezért aztán regényeiben is megőrzött valamit a beszélgetésből, beszélgetéseiben pedig mindig van valami a regényeiből vagy a színdarabjaiból.

Így az Emlékeim, habár sok bennük a történelem, mégsem kortörténet, s bármennyi szó esik bennük írókról, színházról és színdarabokról, nem irodalomtörténet. "A mesélés életszükségletem - mondta egyszer. - S mihelyt mesélek, kitalálok." Egyik legalaposabb ismerője és ismertetője, Hippolyte Parigot, így jellemezte A három testőr íróját: "Dumas nem a világegyetemet tükrözi, hanem önmagát vetíti a világegyetemre."

Az a Dumas, aki önmagát a világegyetemre vetíti, ízig-vérig romantikus alkat, ami így is illik a francia romantika egyik úttörőjéhez. Élete csupa esemény, csupa váratlan fordulat; s ha az élet esetleg adós maradna velük, ő maga indul a kalandok elébe. (Lásd a soissons-i katonai lőszerraktár korántsem veszélytelen "elrablását".) Mindig tenni vágyik, s lehetőleg jót tenni; mindenkit ismer, és mindenkin segíteni akar. Tele van hittel, lelkesedéssel, ember- és életszeretettel. Az a személyes varázs, mely az Emlékeim lapjairól rabul ejt bennünket, nyilván ugyanilyen erővel áradt belőle magából is. Amerre megfordult, felpezsdítette az embereket, s jó emléket, gyakran egész legendákat hagyott maga után.

[...]

Az Emlékeim Dumas születésével (1802) kezdődik, és 1833-ig tart, s bár szó esik Dumas apjáról, tehát az író születését megelőző eseményekről, s néhol beleszövődnek az elbeszélésbe 1833-nál későbbi epizódok is, a könyv lényegében Dumas gyermek- és ifjúkoráról, első barátairól, első szerelmeiről, első irodalmi sikereiről, a romantika kezdő éveiről és az 1830-as forradalomról szól.