Ismertető

A nem túl megnyerő szójátékot adó Lélektür című (lé, lélek, lektür, a lélek tür) prózakönyv egy vélhetően későn jelentkező újságíró-író alkotása. Kipke Tamás professzionális és érett, szellemes és eleven posztmodern prózát ír, novellaciklusnak hat az írások sorozata, de a kötetnek mégis egységes íve van, mely az önelemző és tárgyilagosan elemző elbeszélési módot igen jól elegyíti. A főszereplő, Anatol újságíró; felesége orvos; gyerekei cseperedőben, élete szüntelen válságban, problémák között. Kocsmákban sokszor sörözik, de lelkiismeret-furdalások és új életkezdésre szóló belső késztetések közepette. A szemüveges, mackószerű, végül is megnyerő figura lassan bontakozik ki a nyolcvanas évek zsurnalisztikai életmódjának, külföldi útjainak, szerelmeinek, orvos barátaival folytatott - szinte bevallottan hipochondriás - beszélgetéseinek sorából. Van valami bennfentes Kipke "szövegelésében", amelyet első monológszerű kurzív szövegek szakítanak meg, a poentírozás, a morfondírozás, a korosztály referenciára való utalás egyfajta hálózata jön létre a kötetben, melyet inkább csak megtör, mintsem "feldob" az az eltérő papírra nyomtatott betét, amelyen (úgy vehetjük) a főhős szellemeskedő nyelvi játékait, abszurdizáló ötleteit kapjuk sorozatban. Az értelmiségi élet és gondolkodás válsága persze régi téma nálunk is, a Kráter Kiadó új szerzője sem tud igazán lényegeset mondani erről a nagy kérdésről, kijátssza, kibeszéli, ügyesen megformálja inkább a krízist, mely szellemi is, morális is, biológiai is. Amiben a nagy dolgokkal (szerelem, család, írás, gondolkozás) nem lehet igazán mit kezdeni. Nem "lektür" persze a könyv, de könnyedségében van valami friss báj.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk