Ismertető

A Kecskeméten élő Lehoczky Károly kötetét mintegy előhangként az Ének című hosszabb lélegzetű költemény nyitja, mely tulajdonképpen a szánandó körülmények közt vergődő-vegetáló, különböző korok uraitól pofozott, testi-lelki nyomorúságoktól gyötört tanyasi öregasszony monológja. A szerzőnek van elegendő költői ereje, hogy a hétköznapok olykor szinte szociográfiai közelitésű tényeit legjobb részletekben a népi siratókra emlékeztető érzésekkel hiteles lírává emelje. A kötet további öt ciklusában kép és formálás dolgában egyaránt találó zsánerképeket (Marinelli Kaliotti, Milyen holdtalan..., Idill), s fanyar humorú, "olyan, mint az élef"-szerű, epigramma típusú megfogalmazásokat olvashatunk (Folyamodvány, Do you speak English?, Esőben áztál...). A rövid költemények szembetűnő hányada azonban utánérzést mutat (főleg József Attiláét). Bár a szerzőnek van érzéke az iróniához és érzelmeit sem szégyenli, szenvedélyes hangja olykor közhelyekbe téved: "a mámor elhagy, már nem velem vagy" (Búcsúzó). "Vicsorgó-csókos társak, / egymás árvái vagyunk" (Kiülnék a világ tetejére).

Az első kötetek szinte szükségszerűen elsietett, bizonytalan válogatásával magyarázható, hogy a verselt nyelvezetében a naturális részletek, kihegyezett poénok inkább botránkoztatóak, mintsem frappánsak. Mindemellett bárhol üssük fel a verses füzetet, a tehetség ismérvei tettenérhetők. - Az új magyar líra, kivált a vidéki műhelyek iránt érdeklődőknek ajánlható.

Forrás: Új könyvek, 1990. 9. szám