Most és későn |
![]() |
![]() |
Egy szív trappol a virradatban
egy másik föladta magát
a harmadik még itt a mellkasomban
félreveri az éjszakát
Állsz a hózuhanyban |
![]() |
![]() |
Állsz a hózuhanyban
az utcalámpa zuhanyrózsája alatt
állsz a fényhenger alatt
a fény közepén
egyetlen lámpa ég ebben a városban
egyetlen lámpa ép
a többi satöbbi...
különben partizánsötét
és csak állsz toporogsz
glóriád kissé elrajzolt csonkakúp
ez persze nem zavar
állsz Isten ablaka alatt
míg belep teljesen a hó
hogy Neki legyen igaza
kit Jánosnak szólítottál
jelenései közben és csak ennyit
írt: "örökre hó alatt marad"
hol fuvola hol orgona hol ágyúszó
hát ehhez tartsd magad
maradni állni lenni
hó és fény örvényébe mártva
és az ablakok mögött egy város
ne sajnáld bár egyképp árva
veled mégha a fény közepén is
állsz a fényhenger alatt
az utcalámpa zuhanyrózsája alatt
állsz a hózuhanyban
János P. |
![]() |
![]() |
Ő volt a híd
az átmenetnél
fénylő folyó
a szürkületben
két part között
a hit -:
ha akarnál
átmehetnél
megtartana
a zuhanásban
Kérdés |
![]() |
![]() |
Miféle eszmék s mértanok szerint
oly átgondoltan a növekvő időhiányban
tölti belém lázas kegyelmét
éjszakára való szilaj álmok vékony
szeletében s azok lüktető hajlatában
hogy láthatóvá majd tapinthatóvá
lesz minden ami különben
és nagyon is ellenkezőleg
láthatatlan
megfoghatatlan
és úgy ahogy van: szentség
Tevék szomorú tájban |
![]() |
![]() |
Illőn elhárítani a homok híreit
nem kis feladat
hátad mögött szinte kigyúl
fűt a sivatag és kezdi:
köszöntsd a homok híreit
lépj be a sivatagba de nem hevít
valahogy és nem is lelkesít:
hatalmas csontjaiddal mit kezdenek
az égövi sakálok
miközben szíved függetlenségén
meditálok...
szegény sivatagjáró napkeleti ürgék
titkos királyok akár rakétával is
de ne teveháton..........
Közlemény |
![]() |
![]() |
NEMINDULVERSGÉP AZIHLETŐHAZÁBÓL KÖDVAN |
Kívánság |
![]() |
![]() |
Felcukrozám egyszer a verset...
hogy döngtek rá a benyaló legyek!
potrohuk mélyén
nyelvük
hegyén
a
kívánság:
édes kellemes - szóval ilyesmi legyek.
Ceterum, ahogy én látom... |
![]() |
![]() |
(egy elmulasztott hozzászólás kivonata)
a) azé a nő
aki megműveli
azé a szív
aki átülteti
azé a vers
aki megengedi
h) nyelvével nyal
a nemzet
sőt a költő (is)
bizony így telik
még egy-két
emberöltő (is)
o) én kitervelem
a verset
aztán kitermelem
valaki elvermeli
és ha kicsírázik
nálatok
majd megállapítják
tudósilag:
erről volt szó
befogadóilag meg:
tiszta szerencse
g) akik a semlegesben
futnak kitart(ó/ott)an
és némi eleganciával
ők alig zihálnak
y) legalább jó hangosan
kerüljük meg mindazt
amiről suttogva se
szólhatunk
é) te lyrára szakosodott
állat
legeredetibb benned az
utálat
n) márkás borrá kiforrott
költők is borba fúlhatnak
ha a cinkos pincemester
cinkelt edényében ceterum teát
forral
l) a költők torkán dér
a költészetben nyár
van mikor ledér
múzsánk a más-Kor
...........................
............
Noli tangere! |
![]() |
![]() |
Mikor is hallottam először,
mikor is? - két deklináció,
két nehéz nyelvtani szerkezet
szétszerelése közben egy lazító
példamondatban - és melyik latin-
tanárom emlegette gyakran: S. E.
vagy S. E. mondta vagy mondogatta
ujját figyelmeztetőleg az osztály
légterébe lőve, hogy szinte robbant
a szállongó krétapor, no és belülről
a visszafojtott "osztályöntudat" -
most tűnik föl, amikor porladnak már
túl a krétapor mezsgyéin a szigorú
tanárurak, bizony mindketten azonos
monogramot hordtak a zsebkendőcsücsökben -
noli tangere! - azóta mélyül bennem a visszhang
noli tangere!
nem érinteni!
:
a
témát,
elkerülni messziről,
mint a veszett rókát,
úgy tenni, mintha különben is
vak, süket és néma lennél,
mint akinek levágták a nyelvét,
de azért még bevarrták száját
és csonkolták kezét
noli tangere! :
kimaradni a nagy buliból,
mikor szinte sikk már bizantin-fiúnak lenni,
mikor nézetek a négyzeten,
ártatlan apologéták a köbön,
és minden hivatalsarokban árulkodik
egy teherbeejtett papírkosár
csak ülni veszteg
nem mozogni
nem mondani
nem érteni
nem tudni
fejet rázni
közben lenyelni ezt-azt,
visszanyelni nyált:
potenciális köpési alkalmat,
kibírni fúrást-faragást,
hisz még csak 33 vagy,
naiv Krisztusként függsz
a tények, viszonylatok, struktúrák
összesodort zsinegén,
mint aki bekapta a horgot,
mert a többet-tudás
az igazi kereszt,
ezt hajtogatta C. Wright Mills úr
is, amikor szép tudományosan,
de közérthetően a frusztráció
és a tudás egyenes arányáról
értekezett (The Social Role
of the Intellectual)
noli tangere! süvölt feléd az elv,
e koncentrált, életreszóló találmány:
aki él vele, már csaknem boldog,
és a demokratikus tudatlanságon túl
bölcs ember is,
nem szól,
csak söpri a reményt,
a koszos havat az ország szájába,
de ezt most: véletlenül se noli tangere!
figyelmeztet S. E. tanár úr
meg S. E. tanár úr és millió jóakaróm,
akik tudják: mit jelentett latinnak,
római polgárnak lenni - Rómában.
Kvartett |
![]() |
![]() |
Fiúk!
E rohanó kor pumpál
belénk annyi vérrögöt
s vígan korrumpál
angyalt és ördögöt.
Fiúk!
Ha megérjük
miénk a holnapután!
Fejünk leszegve
megyünk a holtak után.
Fiúk!
Csakhogy előttünk
félelmes holnapelőtt
még azt számolgatjuk
(sötétben) ki kire lőtt.
Fiúk!
Ráérős délutánjainkban
hírekre szabdalt világ
zuhanó ködökben vivát!
aki legmesszebbre lát...
És egy se... |
![]() |
![]() |
Szavaikat
becsomagolják
begöngyölik
színezüstözött
harminc rétegű
fóliába
és
háttal utaznak
egy
közelebbről
megnemhatározott
helyileg is érdektelen
célvonattal
már ODA se - - -
Verhetetlenek |
![]() |
![]() |
Roppant szorgalmasak igyekvők
ezek a roppant-gerincű fiúk
az árulásban máris verhetetlenek
s onnan már nincsen visszaút
Egy feljövő kiscsapatra * |
![]() |
![]() |
A módszer fényesen avult,
akár egy cigarettás-dózni:
hallgatni már megtanult,
most tanul hallgatózni...
* (nemzedéki "csapatról" is szó lehet)
A Grund porába |
![]() |
![]() |
Boka János
a nagy BOKA
értette-e
hogy érte is...
történt minden
miatta is
amikor nemecsek e.
a GRUND porába írta
bizonyos
vörösingeseknek:
"kéz
kezet
mos
kézfogást mos el
mi - már
nem fogunk kezet
s o s e m"
majd szálkás
farakásokat
számolt szabad
ujjain s aztán
fűrész fejsze járt
és micsoda füst
a csupa kisbetűs
közlegény után!
Míg házadban... |
![]() |
![]() |
E papír már semmire se jó,
csak vers alá alomnak;
nyújtózzék istállósötétben,
míg házadban csaholnak.
Epistola-féle |
![]() |
![]() |
Verbőczy Antalnak
Ha az ember szívből dadog többnyire félreértik - ez is lehetne egy mottó ha nem irtóznék annyira a priváttöltetű nyalánkságoktól kedves V. uram azaz Tóni maga érti ezt ha már kitalált olyan tervbecsukódott de nem felejthető kötetcímet mint amilyen a "puszi a munkásosztálynak" volt nem sokkal azután hogy maguk a magu(n)k kenyeré(n)t sütögették ehetőre mi meg hátulgombolósok tátottuk a szánkat hátha hátha lángos is lesz s mint a mesében teltek-múltak a hetvenes évek volt ami jól és vala ami még jobban sült el de még a nyilvánvaló sületlenségekre is fölösen tolongott a csalhatatlan és becsaphatatlan jónép de maga kedves V. úr valami szent fogadalomból dacból szinte a némaságig szűkszavú lett nullforintokat termelt az Alapnak évről-évre mígnem... de táncoljunk vissza a kemencéhez kérem amiért is e levél: hogy ama péklapátra vonatkozó axiómái mint maximák azóta állnak s e péklapátra K. I. a költő azaz Körmös úr hamisítatlan nullásliszttel előleget vagy foglalót adott ezt írván: "de odaér verseivel, ahová akar" és ebben is igaza és bejött lapja lett mint odaát Nakonxipánban ahol agyonnyeri magát pókeren (angyalai hozzák a vidám táviratdörmögést) most már végképp nem tudom hogy a múlt év novemberében küldött (és Nagy (gáspár) Törzsfőnök gyerekeinek ajánlott) meséire írtam-e de tény hogy elefánt-fülekkel hallgatják sőt a lányka már olvassa az öcsnek hiszen rajta van biztatásul "MÁR TUDOK OLVASNI!" az Íróbácsi meg tud írni mondogatom csak rossz a ragasztás és ha annyit forgatják szét fog menni Talán az elefántnak kellett volna valóságos mázsáival nyomatékul szolgálnia egy-két napig de ezt a mai nyomdák már nem tudják vagy nem képesek türelmes elefántokra szert tenni így magyarázom az esti vidám olvasgatás közben a gyerekeknek és persze nem az enyvet meg az újfajta ragasztókat szidom főleg nem a nyomdát mert engem is most nyom a zrínyi s mondjuk egy gyaur kutyának néz akinek még a címerében de a kötetcímében sincs egy jótékony elefánt szóval csupa rettegés és csupa napsütés hullámzik most át ezen a betűtengeren de a könyvből kedves V. úr magának küldök már most töröm a fejem egy illő dedikáción csak arra kérem várjon* türelemmel addig is sok írást kíván a legendás péklapátra n. g.
(1982)
* nem várt
Helyzetdal, borítékban |
![]() |
![]() |
"velünk nőnek sebeink"
(D. K.)
A sorok közé gyomorliggató pálinkák ütegei jönnek valahogy még tartani a frontot. A szavak között már nincs irgalom: minden az égbe robban Jézust szívmagasságban, szemből leszólítani, amire csak a vérző katonáknak, költőknek van joguk.
A versek között: évek, lapszámozás; költők között: lerombolt múzsák és "fölserdült" folyóiratok, átköphető látszat-kínaifalak, csalhatatlan szerkesztők és átverhető olvasók, mint fontos kellékek, kellékesek egy érdektelen szuperprodukcióban. Ennyit általában a helyzetről. ... Különben kérdésedre nagyon személyes ügyek: ha jól figyeled, elégiáim ott ragyognak az Estiben és a Sportban, mert így a demokratikus, ezt a két lapot agymosásként, jövet-menet a legtömöttebb pesti buszokon is utolsó betűig olvasom; s nem ám álmomban, de tegnap este egy tisztes budai ivóban maga A. E. ivott mértékkel, majd fizetett mérgében ellilult önmagával - ahogy illetlen ejtik az egyelőre legnagyobb Ft-egységet* - s így idézett az elképedt, de irodalomhoz értő főúrnak, természetesen önmagától: "rohadunk a forradalomban", ami csupán a filológusokat kavarja meg; egy-két hanggal nem tudnak elszámolni majd, és a száz évnél is öregebb költő memóriáját kárhoztatják. Ennyit erről a budai ivóról s rólam röviden.
* 1980-ban
Búcsúszók |
![]() |
![]() |
"a száj a szabadság hege"
(V. M.)
Már nem mondom
amit mások nem akarnak
nem erőltetem
amit képtelenség
nem kísértem
a kisisteneket . . .
belátásom vakká satíroz
néhány szóban költőben
bízó szerencsétlent
ennyi történik ennyi...
langy júliusban is
forrdogál a világ
kései cseresznyemagot
köpköd vad unalmában
a zubbony-parolikra
és jön az ősz
ahogy illik: esélyek
őszi alkonya...
de visszhangzik majd
nélkülünk is a város
ami tagadhatatlan...
igeidőkkel körbenyaljuk
üres poharunkat
a fiúk meg mondják
a halálraítélt történetet
Ilyen világ |
![]() |
![]() |
"izzó orcával rendületlen,
mert akár ti, oly arcul-verten"
(I. Gy. Mozgó világ c. verséből)
A holtak nem szólnak vissza
a holtakkal mindent lehet
arcátlanul nevükben szólni
kimérni képük az árulkodó
dilettantizmus húsboltjában:
"ez az úr minket szeretett"
igéit jelzőit fényképét
hagyta ránk
ez
egy ILYEN VILÁG
a holtak hogyan is szólnának
a süketeknek
hogyan is fenyegetnék meg
az elvakultakat
hogyan is figyelmeztetnék
az átvert srácokat
hogyan is - mikor minden
támogatás arra szolgál
azt sulykolja időtlenül
az élőkkel is mindent lehet
sőt szabad
ahogy a holtak nem szólnak
vissza
ahogy az élőkkel
a cinkos lift fellegek fölé
szalad
1984. III. 1.
Nyári ki(be)számoló |
![]() |
![]() |
"fejet ajándékba nem adunk"
(N. L.)1.
Amíg csak bírom
helyetted írom
2.
Helyetted nézek
jönnek a MÉZEK
szirupok mázak
kacsok indáznak
diszkréten fognak
löknek horognak
3.
Tudom hamis tánc
amit te itt látsz
helyetted járom
miénk a JÁROM
jelképes korbács
fogalmi vasrács
béget a pásztor
átverték párszor
4.
Van aki bírja
pörög a HINTA
küldik a tömjént
ha kiszállsz önként
fejek ezüsttál
fölöttünk füst száll
ezüsttál selymek
könnyet se ejtek
5.
Helyetted mondom
ez lesz a gondom
Karácsonyéji ár(v)ulás |
![]() |
![]() |
Gyanútlanul hó esik a földre
gyanútlanul Ő most születik
gyanútlanul mondom a köszöntést
gyanútlanul mindörökre így
Gyanútlanul persze a sok pásztor
gyanútlanul három a király
gyanútlanul imbolyog a jászol
gyanútlanul ki mellette áll
Gyanútlanul rágcsálják a szalmát
gyanútlanul most még szamarak
gyanútlanul serdülő júdások
gyanútlanul Heródes alatt
Gyanútlanul szikrázik az égbolt
gyanútlanul olvad el a hó
gyanútlanul szépen megfeszítik
gyanútlanul minden eladó
Magyar kiszámolós gyermekmondóka |
![]() |
![]() |
(nádból való vers)
Nád
nád
nádszál
szál
szál
szálnád
ha
kimonda
nád
kihajladoz
nád
egyszer a
hajlékonyság
törhetetlenség
titkát
de lám
te
nád
most te is csak
szálegyenesen
állsz
és befogod a
szád
mert vizen
át
tavon
át
úszik feléd
egy nádvágó
na
szád!
Szélben és szemben |
![]() |
![]() |
"olyan fekete a világ,
mint a kibérlett lelkiismeret"
(P. S.)
Sokat köszönhetek nekik
nagyon sokat
mikor kihajózom ebből a versből
a vers visszagondol rájuk
azokért a kötélhágcsókért
amiken egyre följebb...
hogy belássam pásztázhassam
a tengernyi hazugságot
félelmet gyávaságot etc.
és azért a csókért
is sokat köszönhetek
amivel búcsúztak
de megjelöltek
föladtak a tengeri helytartónak
szélben áll ez a vers
és
szemben
tengerrel szárazfölddel
édes barátaim
a szélnél is gyorsabban felejtsetek
nyilvánvalóan kihajózom
egy kikötőből
maradjon veletek a lemondás
és a szüntelen várakozás
(1985. III.)
Az angyali követés verse |
![]() |
![]() |
- Lublinban mesélgetjük később Bohdan Zadurával -
Mert figyelt
hát szólított
ez volt a
posztja
mondanám
mentem egy
másik utca
egy másabb
oldalán
a várost persze
naná hogy
elfelejteném
de jött velem
aszfaltján
egén
egyszóval
követett
lerázhatatlanul
ő mint a jóremény-
ség fokán
a fény
kitől sokat tanul-
nak kezdő őr-
angyalok szóval és
újabb szóval
lélekszakadva
cselezve
gyalog
terelődtem felé
mint ki önmaga
iránt haladva
szívében
útjait viszi
s fedi föl
az orvul
követőnek
ki annyit közöl
hogy megbízása ez
ezért figyelt
évekig érted
fagyoskodott
hatódj meg
csöppet
s mosolyogj
szegény
ártatlanon
valahogy
értsd meg
az őrangyali
szolid glóriát
mit ő is
megfontoltan
belülre zárt
majd kéjjel
fölfedett
mikor igazol-
tatott valamely
jóisten helyett
"belépsz-e te is
az angyalok
karába kisfiam
bűnös lelkednek
ím nagy ára van
rozzant lelkedbe
egy konkrét váll-
tömés..." - jöhet
idő bizony könnyeden
jöhet mikor már
angyalőrizet követ
Időnként |
![]() |
![]() |
Időnként a költők
elviselhetetlenül egyszerű kérdőjeleket
rajzolnak a levegőre
időnként meg telibe kapja őket az ihlet
és verset vétkeznek
azaz kéjjel szaporítják a szót
időnként a költők
válltrándítanak a szemérmes világra
tiltott szavakkal hálnak nappalonta
időnként a világ
kérdőjelet rajzol költőire
leginkább piros krétával
szívtájékon: jöhet az őszi nagyvadászat
időnként
önként
jelentkeznek a károsultak
ha a megsűrült levegőben
már elviselhetetlenül
oxidosak az egyébként
költői ??? jelek
Lejegyeztem |
![]() |
![]() |
A hivatásos fűtők között
zakatoltak a szeneslegények
időnként sippantott egy
tolató gőzös
ott ültünk a Gőzgyűlésen
a vágányok mellett tessék...
szóval legyünk feleim résen
hogy baj ne essék
holmi vagányok nehogy
a vágányok közé...
mert gyűlik a gőz
velünk is gyűlik a baj
meggyűlik az ember ujja
ha a ceruzát túlszorítja
mindent lejegyeztem mint egy
Serenus Zeitblom nevű úr
a fekete födelű gőzgyűlési
imakönyvbe avégett
hogy a menetrend felől
senkiben se támasszak
naiv hitet vagy kétséget
(1981)
Változat |
![]() |
![]() |
"Ám jöjjön a halál. Felénk siet a perce
a messzeségen át, mint apró vonatunk.
Szabadság ideje. Almafák fehérsége.
Összeölelkezünk és már így maradunk."(Milan Kundera: Változat c. verséből -
Weöres Sándor fordítása)
a szabadság váltóőrével őgyelgünk
a sínek fölcsíkozott mezején
ez itt kedves Milan
tulajdonképpen pálya tér
ez itt a nap
a szabadság végtelen szemaforja
most éppen holdra csillagokra állítva
mert változatlan az éj kedves Milan
mióta mióta mióta már
én idióta szamár
a szemafor zöldjében legelek álmomban
meg nappal is
ebből következik minden rozsdás síngörbület
megy a Prága- Párizs szárnyvonalon
egy LASSANGYORSULÓ feliratú különvonat
Brünnél integetett ugye?
könyékig kinyúlt az üvegen
ott zakatolt fülében
la vie est ailleurs | la valse aux adieux
és ringatózik a sírás
a lezárt szemhéjak mögött
ott kering a föld
és akik megkerülik a földet
az állomásokon szótlan utasok
ötvenhatosok hatvannyolcasok
hetvenhatosok nyolcvanegyesek
és főleg tömegesen egyesek
a tavalyi menetrend csatlakozási
csalafintaságain hümmögünk
unottan szotyolázunk köpködünk
pár percen múlt az életünk
la-la-la-la ömlik az automatából
la-la-la
minden állomás
minden szemafor
a miénk
minden váltóőr a mi emberünk
mint a szabadság lehetséges változata
a független változók függvényében
a köd és eső agyonfakított "függönyén"
a messzeség gyanús közel
halkan súgja a hangosbeszélő
múlik a jövőnk
csak jövünk megyünk
ez itt kedves Milan maga igazán tudja
milyen a pálya tér
a síneket súroló kerék
ez itt füsttel telt váróterem
ez itt a helyzet elkeverem
a sírást a kottázhatatlan vonatfüttybe
meghalni majd
meghalni majd később
most beletemetkezünk a legjobb menetrendbe
időnként meg-meglassul egy vonat
oldalán olajfölirat
BAMBUSZNÁDEGYENESEN VISZ UTAD
VALAMI BALSORSKERESKEDÉSBE
ha fölnézel majd integess
(1982)
Alvászavar - frontidő |
![]() |
![]() |
Áthúzott versek - írta D. I.
amatőr gitár- és teniszművész
tőlünk Délre Newvidéken
és elhúzott Északra - kész
lehetne itt a vers
nem kellene pont most s éppen
itt folytatni
de ha nem hát igen mert
én nyugtalanul alszom többek közt
az elhúzott költők
a meghúzott költők
az elhízott költők
miatt is egyszerű falkaparás
a tünet s körmeim alatt a mész
ujjaimon hajnalig kiszámolom
a veszteséget -
és úgy érzed majd
megállt benned a lift
zavart leszel öreg rádiód
mellbimbóin babrálsz
hátha jön valami kéj
és sorolják bűnös szerelmeid
de ne félj barátom
a versek frontideje eljön
a világ érdekei fölött
lengnek a világ énekei
dúdolgatod dúdolgatod
egy földgömbön barangolsz
megérkezel magadhoz
nap nap után és azután
egy estébe csukló délután
még szegődik űrlapodhoz
őt
|
![]() |
![]() |
Most nagyon lehet figyelni
ott nem hallatszik semmi
fölösleges
már évek óta az emlékezetben
kel fel és nyugszik a hold
és hajnalig a szökőkutak
torkában poshad a víz
csillagra nem látsz de a tér
fölötted is csillag alakú
lépkedsz és mormolod ha már
nyelvedből kell emigrálni
La place de l'Étoile
minden szögében zajtalan
véredények élénkpiros villamosok
kékesszürke pusztuló galambok
szikráznak élik augusztust
fölötted egy néma beharapott
de előbb bevert szájú város
most nagyon lehet figyelni
nem lehet kifogyni a figyelemből
így sem hallatszik semmi
még az áthallás is a rejtvény
függőlegesében nyöszörög
Václav én nem tudom mert oly
rég nem írtál csöpp szobádban
akár egyetlen lámpa ég-e
itt már nem lehet igaz
a figyelemösszpontosítás
csökkent lehetősége...!
(1983)
Mellébeszéd |
![]() |
![]() |
Volt egyszer egy nagy folyó
ott eredt ahol az első eső
fentről magasról csordult
szinte patakokban patakzott
könny lehetett volna volt
könnyű tutajok lucfenyőből
siklottak mert a vontatók
akkoriban nem is oly rég
még fekete Volgában volunt
szembe az árral fölfelé
csak megy mendegél mígnem
kilép önként a mederből
no meg az ár átcsap a Cár
voluntas tibi Domine
bizony fiat és lőn meglesz
csak a nagy folyó oly simán
szelíden mint Petrovicsnál
mint az ólombányában a tüdő-
(leves) és a mi Sándorunk zihál
az ólomtüdőben minden időben
nézem a kis világatlaszt
a kék folyó egyenest nekünk
mi pedig mellé bizony már
néha mellé mint a folyók
ahogy kínjukban hömpölyögnek
önként melléfolynak mellé
a teremtett tengereknek
Rég' hullám |
![]() |
![]() |
kiáradnak a szavak
ekkor bólintunk dagály
átcsapnak parton fövenyen
nem figyelünk ha nem muszáj
hullámokban sistergő habszavak
később szirtek gyomrából rontanak
elő s mint elzárult belek morajlanak
alattomos sirályos szókkal így alszanak
hajósok evezősök iránytűk kormányok ajkin a szavak
és itt a parton a parton túli
szárazság
megérint megver kitüntet szomjúsággal
cserepes ajkad öleli át némaságod
ülsz a hangzásoknak is háttal
és pont a csillagokra látsz
fénnyel fölsózott sivár
szóhiányod mint apály
földnyelvű csöndje
Most már... |
![]() |
![]() |
"most már szabad vagy
mint gyertya fölött a láng"
(Sütő István)
csak a lélek
csak a lélegzet
csak a szó
csak a félmondat
csak a hallgatás
csak a csönd
lenne egy kicsit visszafogottabb
talán nem volna
ennyire zavart
tanácstalan az
ajtó előtt toporgó
vers +
víz +
villany +
gáz
leolvasó
amikor elszántan
nyomást gyakorol
a hatástalanított
csengettyűre
![]() |
![]() |