Miszerint

 

Miszerint
már csak ezekben a kezekben
ebben a letagadott szegénységben
tudok hinni

már az eligazodási
nehézségek ismételgetése
teszi bonyolulttá
a világot

a kard és a zászló elavult

fogalmaink fele ultra-ultrább

bár még lenne több javaslatom

már csak ezekben a kezekben
ebben a letagadott
szegénységben tudok hinni

(1968)



Nádkést kezedbe

 

Ha kezedbe veszed a talajt
a föld melledről zuhan el -
a bomba is: az apád majdnem
majdnem belesüketült -

tanulhatnál!
- tófenékre nyúló szilánkok
felúsztatják zubbonyod a
nád tövére -
röhögj hogy neked mindez egyénien fáj! - s eredeti
a körömszaggatás -
megkülönböztetően hasogat
a nád éle már szemedben

- kezed a tiéd
csak sokféleképp csavarhatja
a szilánkokat porrá

ha könnyű a por
a víz tetején buborék lesz
ha nehéz lehúzza a mély

a nádkést kezedben forgathatod
forgasd csak a halak ellen!

(1968)



Lemez-keresztek

 

Lemezhajad örökre a fán
zörög egy maroknyi világ

nem tekinthetsz definíciókra
fagyporos levélbimbókra

keresztjeid a szögeknél rágtad
kezedből formálhatod a szádat

víznek és csontnak fekete tányér
vásárolható már újabb kitinpáncél

(1968)



Kellett...

 

Kellett a tűzben is
gyújtósnak lenni

pörgő sustorgásban
lánggá merevedni

zörejes szívre
füstöt eregetni

homlokok hegyét
elszenesíteni

a menedékhelyet
hamuval hinteni

(1969)



Ki?

 

Ki bérelt föl a pörlekedésre?
S ki fogta be a szádat?

Ki döntötte el,
hogy ki lesz a gyáva?

Kezét ki mosta csendben?
Miért hazudta a Balatonról, hogy tenger?

Ki szívta vérem halkan?
Ki örült annak ha ríttam?

Ki idegesítette halálra a fákat?
Ki kutatta százszor át a házat?

Ki rejtegette a fegyvert, a puskát?
Ki járta a kínok leghosszabbját?

Az bérelt föl a pörlekedésre,
aki befogta a számat!

(1969)



Lehajtott fejjel

 

Dénes Istvánnak, a Bródy Sándor utcába

Még nincs kerítése a háznak
s ez a nagy gondja apámnak

távolodó galaxisokról kellene
szólnom anyámnak

vagy hogyan vagy hogy is
mondjam el amit a szív
kattogva érez

(mitől lepedőm
hajnalig véres)

bomolva minden
- büntessen Isten -
nagy az én vétkem

a mezsgyekőnél
véletlen
átléptem
idegen
határba

gyerekfej
kócosan
mutogat
fügét
a csodának

aztán
a gyerekfej
odamegy
hinni kezd
mesének
csodának

még nincs kerítése a háznak
már nem mehetek vissza a házba

(1969)



Kitűzöm pipacsom

 

Kitűzöm pipacsom, itt találtam -
senki el ne vegye tőlem!
Körülforogtam a pirosságban.

Kötelet sodortam anyám elé
az eddig hantdobáló kézzel,
apám válla kalászok közt
tűnt el a kaszaéllel.

Fenyegettem a felhőket,
villámokat: hagyják
összerakni keresztbe
a napi munkánk!

Kitűzöm pipacsom,
sehol a pipacs -
kaszafenő kőbe botlom,
torkomat köszörülő időben
szólnom kell apámnak, anyámnak:
sehol a pipacs!

(1972)



Aki állítólag

 

Kivezették a városfalon kívül
a kapunál majdnem elgáncsolta az őr
a harang majdnem elkondulta magát
hivatalos eljárás a bizalmasok szerint
"csak a megkövezés után következik"
szóval a kivezetett volt a bűnös
aki állítólag másképp akarta építeni a várost
illetőleg az addigi gyakorlattal
és a fejével nem tudott mit kezdeni
ezért is "megváltás volt számára a kövezés"
az eltemetést engedélyezik
de nem a katakombába
az utókort meg akarják kimélni
egy "vértanú-históriától"

(1970)



Magasles és bunkerek közt

 

Ratkó Józsefnek

Magasles és bunkerek közt,
              köztünk, közöttünk
páncéltörmelék hull alá,
jégveretes hóesés hull alá,
fölénk fekete glória feszül -
Virágvasárnap pántlikáival
valaki elrepül               és
magasles és bunkerek közt
              közöttetek
a tisztesség fogra és torokra
a nép bolondokra túlélőkre öngyilkosokra
a haza hazátlanokra               és
az ünnepek gondosan rangsorolva -
magasles és bunkerek közt
ezeregyéjszaka "LEGSZEBB" kifeszítve
megfeszítve lenni
mert aztán... hát aztán... és aztán!!!
magasles és bunkerek közt      és
két szó közt szeretők közt
örökös készenlétben lenni
mert aztán... hát aztán... és aztán!!!
magasles és bunkerek közt
osztva kiterítve
felismerhetetlen arccal hiányzó igazolvánnyal
egy ember... most aztán...?
magasles és bunkerek közt
              köztünk közöttünk

(1970)



A néptribunus

 

A néptribunus ma beszédet
készül mondani, melyet
a fórumi kiárusításhoz intéz,
hosszasan szemlélődik előbb:

     világtalan játékbabák
a szerencse felől
közelítik meg a tébolydát,
a céllövöldés bódét
     a mutatványosok
egymás leégetését
gyakorolják
     a körhintából
naponta kieshet valaki,
másokat kilöknek,
     portól nehéz
a mikrofonon beolvasott
kívánság és zeneszám
     ki nyer, ki veszít:
mindenki jól szórakozik.

A néptribunus pedig
végső kétségbeesésében
cukrot szopogat,
egy játékpuskáért
elhagyná a fórumot!

(1970)



Lehetnénk a tanítványok

 

1.

a kereszt alumíniumból
a töviskorona sztaniolból
a kendőd fehér gyolcsból
a szögek műanyagból
a lándzsa színaranyból
az ecet tiszta borból

2.

Pilátus kezet mos tíz lavórból
poroszlók isznak telt kupákból

3.

Mi latrok: jobbról balról
várunk míg kilép az arc az arcból
lesietünk a Golgotáról
amennyit hallottunk láttunk abból...
lehetnénk a tanítványok
s úgy kezdenénk: "föltámadás a halálból"

(1970)



Kulcs-fohász

 

Csikorduljon a kulcs, ha nehezére
is esik a zárnak, meg kell
nyílani a titkok kapujának - !
Hitünk ne törjön belé a zárba,
miként a kulcs, a gyáva!
Még hat lakat, még annyi hátra,
mögéjük hatalmas titkok zárva.
Szívünk nem dobban,
ha szemünk lezárva!
Rövid életünk,
s kudarcunk is áldva,
csikorduljon a kulcs!
Hitünk ne maradjon árva,
árván se sirassuk magunkat hiába!

(1969)



Egy szerkesztő "vidám" válaszlevele
egy "fiatal költőhöz"

 

"Levelére válaszolva elfogyott az összes ténta, de pont elég lett! Mindazonáltal avégett... hol is kezdtem?... Abbamaradt, maga jól tördeli a sorokat... mármint egymás alá... mindenkit hülyének néz talán? No, a dicséret után kis marasztalás is, nem itt, hanem el, mivel észrevétlen fontos dolgokat a sorok közé rejt! Majd tárgyalunk halála után erről, úgyis ön, fiatal barátom hal meg előbb... És én is azt mondom: végülis dönt az utókor..."

(1969)



Amiből élünk, amiért halunk

 

(lexikonokba, ikonokba, okba)

1. szavak: fog nélküli lehetőség a szájban
2. érvek: halálra ítélték az ellenérvek
3. idegek: egy darabig "cérna", aztán szakad
4. forradalom: a kvazárok egy sugárnagyságnál miért válnak láthatatlanná?
5. béke: amikor csak a gravitáció lehet halálos
6. szabadság: amint a kövek úszni kezdenek... és...
7. tengeri szél: partra is sodorhat
8. kavicsbánya: üregében a szív pitvara
9. képzelet: a vágy aláaknázva vággyal
              ---------------
10. költészet: hogy éljen, elegendő ok
                     egy sor vértanú-ikon
                     és a lexikon kilenc
                     előbbi magyarázata

(1969)



Vers

 

A kor kapujára plakátot szögez.
- Ki olvassa:      előtte nyílik.
- Ki nem:           előtte zárul.
Csak egy szög tartja...
A jég is odaver!

(1970)



József Attilához

 

Éjjel ha keresnek
kóbor álmok
fölszedett sineid
megtalálod

eldugott vonatot
elővonszolsz
hűséges vagy Te a
vagonokhoz

leveles dohány az
amit szívnál
halálod: logika
életspirál

halálod nyomában
fájó pózok
életed spirálján
én rugózok
én függök e korban
szürke ólmon
idegek rácsain
ringatózom

(1970)



Tenyérnyi kockán

 

Mondani akarom a tanulhatatlan verset
és közben játszani a tiltott jövés-menést
a függöny előtt
a súgó nem kapja meg a szövegem
maximum izgulnia kell értem
a rendező elkékül a függöny mögött
s szankciókat emleget tehetetlenül
mert nem ronthat elém hogy még egyszer
és utoljára felhívja figyelmem
a játék fogyatékosságára
de nem tudja kiigazítani végzetes botlásaimat

egyedül pár deszkára hagyatkozhatok
innen állítok és vonok kétségbe evidenciákat
pár centivel magasabbról mint az első sor székei

tehetetlenségemen túllendültem
maradék erőmmel temetkeznem most szégyen volna
e tenyérnyi kockán míg a függöny mögöttem széthasad

(1970)



Biztatgatók

 

1. Szemtájék ha kifehérül
    holdbiztosíték ha kicsapódik
    haláljáradék ha nem postázzák
    akkor szabad-e félnem
    s van-e jogom
    hisz alig karmolásztak össze a kések.

2. A forradalom idején
    az idő mérlegén
    a mérleg nyelvén
    a nyelv hegyén
    volt a szó -
    de nem mondták ki:
    vártak a forradalomra.

3. Nem lesz szobánk
    nem lesz papírom
    a város betemet
    én betakarlak
    huzattal szerelemmel
    (egyformán osztva a terhet...)

(1970)



Nyári menetrend-változások

 

Vonat         sín         jelzők
huzatos döccenés a kendőd

öled a halál-cséplő
csattog szodomai kénkő

vonat         sín         jelzők
utadba fekszik egy felhő
két felől a tájkép rád lő
törölnek a megérkezők

vonat         sín         jelzők
vonat         sín         jelzők

karodba omlasz
karodba térdel a felhő

(1971)



Poétika Uránia

 

születtem csaknem a század
felezési idejénél
a csaknem miatt lettem szabálytalan

szabálytalan költő

egyetlen szabályom ebből következik:
a teljes "tudathasadás" előtt
- minden óvintézkedés ellenére -
               robbanok!

(1971)



Ha már

 

Ha már ablak is kitárul
semmit se írok a hazáról
se nép se nyelv nem határol
az ember milyen könnyen árul!

De majd aligha szól másról
mikor egyszál magába árvul
az oly távol-messze-távol
édes hazától -
föléje más idegen föld zárul.

(1970)



Szemünk szárazföldje fölött

 

Súlyos vizek mellől madarak
vetődtek a szem szárazföldje fölé

kiköltöttek pár láthatatlan láthatatlant
kevés fióka és rengeteg ürülék maradt utánuk

tovaköltöztek nyugatra délre
vitték szemünket: a szárazföld mintavételét

a fiókák repülnének
de most tanulnak a repülőiskolában

s ott is csak körbe-körbe
egy szem körül

a berepülésre mondják:
nincs remény

mások: semmi remény
egy költő: reménytelen

csak fölfelé lehet
arra nincs OLDALT és EL

egy költő: halálunk nem reménytelen

(1970)



Időnknek...

 

Időnknek mindenikje
mindenik időnk egy órája
szétterpesztett két láb mutatója
köldökzsinórunk életlen
vágóollója...

(1970)



Kinek szurkoljak?

 

Fehérre pingált az ól
mögötte csalánból szőve
buja délután,
Istenem
- jaj csak ne nézzek oda! -
de kinek szurkoljak
a sárló kancáknak
vagy az unottan hágó csődöröknek?

(1969)



Március 15

 

A hetvenes évek elejéről

Fiatal arcok
beszőve
seszínű
lobogókba:
SZÜRKE
SZÜRKÉBB
FEKETE
trikolórba!



Petőfi elsiet a segesvári piacról

 

Hazámra rátalálok
a bot ütése mint az óra ver.

Hazámra rátalálok
életem óriás késekkel perel.

Hazámra rátalálok
e földben itt mert az ég levet.

Hazámra rátalálok
zászlón a vér: a szertekent.

Hazámra rátalálok
ha népe már nem is keres!

(1971)



Ezzel a széllel

 

Ezzel a széllel
kibontom a hajam
fára akasztom
ha így                    értetek
    ha úgy
        mindegy
            ha így-úgy
                egyremegy
élesül a hajam -------------                    katona-----parádé
megőszül a hajam --------------             két téli VILÁGOS
                egyremegy
            ha így-úgy
        mindegy
    ha úgy
ha így                    értetek
a fára tekeredés
helyett elszállok
ezzel a széllel

(1969)



Patthelyzet anno 1972

 

Ami már megfogalmazható
akad arra százegyvalahány
vers-fogalmazó...
S ami még rejtezik?
Azt nem lehet!
Nem verselik...



A

 

a      néha       véletlen
a      hátha      reménytelen
a      mégse     bátortalan
a      mégis      bizonytalan

(1971)



Szoros

 

Tengerszoros
és földszoros
mindig az
életünk szoros

vágyunk isteni teljes
a megvalósulás
hézagos -

halunk és
haldokolunk
ne súgjátok
ki lesz a soros -

tengerszoros
és földszoros
álmaival ha
nem lesz azonos
az ember:
az ég se holdas
csillagos

(1971)



Pohár

 

- ó szilánkok az
éjben a vérben
essetek át az
emlék rácsai közt -

ha az egyik kéz
telében bepáráll
minden üveg s a
másik kéz nyarában
megfagy a bor:

akkor elindul
életem estéli útján
hanyatt a pohár
akár a közös poharunk is!
a fehér fal
kivégzőosztaga elé

(1971)



Kézen állani

 

Ahogy elnézem magam,
én már saját lábon
megállni azért sem fogok,
s nem is törekszem megmutatni,
hogy azért, ha nagyon...
mert hideg, huzatos
éjszakákon parányi szobákban
és csatangolva vad utcaköveken,
cigánykerék zenitjére dobva
kézen kezdtem állani, majd
jönni-menni, kézen botlani,
s így történt meg vagy eközben,
hogy a haszontalan lábak
a felkelő és lemenő hold közé
verseket kalimpáltak

(1971)