Tétel adatlapja
CÍMLAP
Balassa Iván, Ortutay Gyula
Magyar néprajz

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

Bevezetés a magyar néprajzba
A magyar néprajztudomány történetének és mai szervezetének áttekintése
A magyar nép etnogenezise és kultúrájának helye Európában
A magyar etnográfiai csoportok, néprajzi tájak, szigetek

I. Társadalmi (szociális) kultúra
A kis- és nagycsalád
A had, nemzetség, rokonság
Műrokonság, szomszédság
Osztályok, rétegek a magyar faluban
Társas munkák és összejövetelek
A falu önigazgatási szervei
Az egyházak és a vallási élet
Búcsú, piac, vásár

II. Anyagi kultúra
Település, építkezés, házberendezés
A nyersanyag megszerzése a növény- és állatvilágból
A táplálkozás
A népviseletek
A népi díszítőművészet

III. Szellemi műveltség
A szellemi műveltség kifejezésének eszközei
A magyar népköltészet
Népszokások - dramatikus hagyományok
A magyar népi hiedelemvilág
A hiedelemvilághoz kapcsolódó cselekmények

IV. A magyar népi műveltség múltja és jövője
Kelet és Nyugat között
A népi műveltség a ma és a jövő kultúrájában

V. Irodalom, mellékletek

Az ábrák forrásainak és egyéb adatainak jegyzéke
Fekete-fehér képek forrásjegyzéke
Színes képek forrásjegyzéke
Szak- és tárgymutató
Földrajzi mutató
A határon túli helységnevek mai formái



Előszó (részlet)

Minden tudomány igyekszik minél teljesebb áttekintést adni eredményeiről. Hosszú évtizedeken érezte ennek szükségét a magyar néprajz is, mégis csak 1933-37 között jelent meg a négykötetes "A magyarság néprajza", mely az előttünk járó polgári tudós nemzedék tiszteletreméltó és számunkra is alapot jelentő ismereteit foglalta össze. Ezt azonban napjainkig nem követte újabb áttekintés, és egyáltalában nem látott napvilágot olyan néprajzi kézikönyv, mely az érdeklődőket vagy más tudományágak képviselőit eligazította volna a néprajz legfontosabb kérdéseiben.

A nagyszabású összefoglalások előmunkálatai megindultak, de ezek még megjelenésük után sem pótolják a lehető részletességre törekvő, de mégis kisebb terjedelmű összefoglalást. Munkánkban igyekszünk azokat a történeti és társadalmi szempontokat érvényesíteni, melyek a magyar néprajztudomány felszabadulás utáni korszakát napjainkhoz közeledve egyre inkább jellemzik, így munkánkat nemcsak a magyar néprajz első kézikönyveként, hanem első marxista igényű összefoglalásaként is bocsátjuk olvasóink elé. Az egyes néprajzi területek teljesebb feltárásának hiánya, a feldolgozások szempontjainak különbözősége megnehezítette ugyan feladatunkat, de mégis azt reméljük, hogy az olvasó megfelelően tájékozódhat a magyar néprajz nehezen áttekinthető eredményeiről, és könyvünk segíteni fogja a nagyobb összefoglalások elkészítését is. Egyben eleget teszünk annak az általános érdeklődésnek, mely napjainkban nemcsak a rokon tudományok, de a nagyközönség részéről is a néprajz iránt megnyilvánul.

[...]

Más egy könyvvel kapcsolatban a tudomány művelője, és más az érdeklődő olvasó igénye; a kettőt mégis össze lehet egyeztetni. Ezért törekszünk általános összefoglalásra, és igyekszünk elkerülni a kisebb {H-6.} vagy általunk jelentéktelenebbnek ítélt részletekben való elmerülést. A tudósoknak kedvezünk akkor, amikor a könyv végén nagyobb, fejezetenként csoportosított válogatott bibliográfiát mellékelünk, melynek segítségével tovább kutathatnak az őket érdeklő részletekben. Mindkettőjüknek szolgálunk a rajzok, térképek, fényképek olyan mennyiségű közlésével, ami a mondandókat érthetőbbé és egyben érdekesebbé teszi. Tudományunkban sok a vitatott kérdés, hiszen az egyre nagyobb mennyiségben feltárt nyersanyag újabb és újabb problémákat vet fel. Azért elsősorban a már eldöntött vagy általunk eldöntöttnek vélt viták eredményeit summázzuk, hogy ezzel a legújabb, de már leszűrt megállapításokat kapja az olvasó.

Könyvünk az egész magyar népi tudás vázlatos áttekintését kívánja nyújtani, mely a társadalmi, anyagi és szellemi kultúra területére egyaránt kiterjed. Ezt évszázadokon keresztül elsősorban a parasztság hordozta, alakította, mely középkori kialakulásától kezdve, anyagi és szellemi téren egyaránt, jórészt önellátásra kényszerült. Ezért az alábbiakban általában a parasztság és egyes rétegei hagyományos műveltségét mutatjuk be, de szólunk azokról a kézművesekről is, akik termékeikkel elsősorban a falvak lakóit látták el. Az úri osztályok műveltségénél sokkal régibb és átfogóbb ez a másik kultúra, melyet joggal nevezhetünk közösséginek, hiszen a nép széles rétegei hagyományozódás útján örökítették az utókorra.


×