Agrárproletár-dalok

A magyar faluban a legszegényebb rétegek csoportokban, bandákban nyáron részesaratásra szerződtek (vö. 70–73. l.). Sokszor távol a falutól, nagyon nehéz körülmények között dolgoztak, és ez tükröződik a munka szüneteiben énekelt, jellegzetes dalaikban is:

Sokat arattam a nyáron,
Keveset háltam az ágyon:
Hol erdőben, hol mezőben,
Hol a tarló közepében.
 
Jaj, Istenem, minek élek?
Minek születtem szegénynek?
Ha nem lettem volna szegény,
Nem aratnék más kenyerén.

                       Bodrogköz (Zemplén m.)

E dalok legnagyobb része országosan ismert. Feltűnő, hogy köztük viszonylag sok a műdal. Mivel a bandagazdák többnyire az írástudók közül kerültek ki, meglevő dallamokra maguk is csináltak, írtak szövegeket, melyek elsősorban a hírversekkel mutatnak rokonságot. A dalok nem annyira a rossz élelmezést, mint inkább a komisz bánásmódot kifogásolják. A munka befejezésének külön dalai alakultak ki, amik többnyire a legvidámabb hangvételűek:

Elvégeztük az aratást.
Készülj gazda, jó áldomást!
Gazdasszonyunk, jó vacsorát!
Adjon Isten jó éjszakát.

                       Gerencsér (Nyitra m.)

Az aratás egyben a párválasztás fontos lehetőségének számított. Az együtt aratásból sok házasság szövődött:

Ha kimegyek a tanyára aratni,
Ez a kislány marokverőm fog lenni.
{H-478.} Majd mikor az aratásnak vége lesz,
Ez a kislány nékem feleségem lesz.
Ha kimegyek a tanyára aratni,
Ez a legény segítségem fog lenni.
Majd mikor az aratásnak vége lesz,
Ez a legény nekem hites uram lesz.
Főzök neki zsirba keménytarhonyát,
Ha megeszi, megcsókolom a száját.

                       Apátfalva (Csanád m.)