Víg balladák | TARTALOM | Siratóballadák |
Első és legfontosabb csoportjuk még nem is egy vonásával a XVIII. századi balladák hangját üti meg. Ez a betyárballadák köre (betyárokról l. 4724. l.). Elterjedtségüknek, országos kedveltségüknek egyik legfőbb okát már korábban felfedték: a szegény, elnyomott nép a maga hőseit, a szegények oltalmazóját, az urak regulázóját látta a betyárballadák hőseiben, s szívesen örült virtuskodásuknak is, s minden szánakozása a bilincsbe vert, akasztófára kerülő betyáré. De ezek a balladák már új költői nyelven, az ábrázolás új módszereivel élnek.
Rózsa Sándor Bársony lovát nyergeli, |
Harminchárom lovas zsandár keresi; |
Rózsa Sándor se veszi ezt tréfára, |
Felugrik a Bársony nevü lovára. |
Korcsmárosné, adjon isten jó napot! |
Nem jártak itt magyar lovas zsandárok? |
Nem jártak itt magyar lovas zsandárok, |
Most mentek el a szegedi betyárok. |
Korcsmárosné, töltsön bort a kupába, |
Szolgálóját küldje ki istrázsára! |
Szolgálója fut be egyszer nagy ijedve: |
Kilenc zsandár jő fel ezen sietve! |
Rózsa Sándor se veszi ezt tréfára, |
Kiugrik a kamarici pusztába; |
Lova lába megbotlik egy gödörbe, |
Ott fogták el Rózsa Sándort fektébe. |
Azon kérem zsandárkáplár uramot: |
Szabaditsa bár a jobbik karomot! |
De a káplár nem hallgatott szavára, |
Mind a kilenc belelőtt a karjába. |
Rózsa Sándort viszik, viszik felfelé, |
Kamarica gyászos kapuja felé. |
Város, város, sárga város, de sárga! |
Abba vagyon Rózsa Sándor bezárva. |
{H-510.} Rózsa Sándor (18131878) a legismertebb magyar betyár, a róla szóló balladákat, dalokat az egész magyar nyelvterületen megtaláljuk (l. 272. kép). Már 23 éves korában a híres szegedi börtön rabja, ahonnan megszökött, és a különböző kalandok egész sora kapcsolódott nevéhez. Az 184849. évi szabadságharcban „szabad csapatot” alakított, és ezzel harcolt az elnyomók ellen, ami már korábbi népszerűségét még csak tovább növelte. A szabadságharc leverése után tovább folytatta társaival a betyári életet, főleg a gazdagokat sarcolva. Kétszer is elfogták, mindkét alkalommal halálra ítélték, bár alig tudtak rá valamit bizonyítani. Büntetését mindkét alkalommal életfogytiglani börtönre változtatták, életét a börtönben fejezte be.
Ismét visszatér az epikus-lírai hang a betyárballadában, nem a drámai tömörítés eszközeivel, hanem a reális ábrázolásmódjával énekli meg hősét. Néha valósággal meghökkentő ez a higgadt-reális hang a legkegyetlenebb történet elmondásakor. Valóban új hang ez, azt mondhatnók, lazább, kötetlenebb, nincs meg benne az előző korszakok balladáinak fülledt feszültsége, fojtó tömörsége. Különben éppen ez a kötetlen hang, az ábrázolásnak ez a világos, szinte virtuskodó módja az, ami a magyar betyárballadákat megkülönbözteti az orosz, ukrán rokonaitól, a kegyetlen hangú spanyol rablóballadáktól, az angol Robin Hood-balladáktól. A betyárballadák mutatják ugyan a rokonságot e kor másik csoportjával, a ponyvára került s onnan ismét a nép közé kerülő gyilkossági s egyéb ponyvaballadákkal, de sokkal érettebb, művészibb, a szájhagyomány rostáján jobban átment alkotások immár, mint az előzőek:
Szegín Barna Péter hun eszik vacsorát? |
Egy kis erdőszílen süti a szalonnát. |
Szegín Barna Péter de sok lovat lopott, |
Románné két jánya abbul ruházkodott. |
Szegín Barna Pétert két csendőr kisíri |
Románné két jánya az ablakon nízi. |
Szegín Barna Pétert két csendőr vallatja, |
Románné két jánya az ajtón hallgatja. |
Ó, te hires dáma! ne hallgass ingemet, |
Hisz tivígettetek szenvedem ezeket. |
A kállai urak huszonnígyen vannak, |
Jaj de sokat szenved, akit ott befognak. |
Huszonnígyen vannak, mindnyájan vallatnak, |
Jaj de sokat szenved, akit ott befognak. |
Az egyik azt mondja, fel kék akasztani, |
A másik azt mondja, nem kéne bántani. |
A huszonnegyedik, ki nevemet irja, |
Mellette egy dáma, ki nevemet diktálja. |
Ó, te híres dáma, ne diktáld nevemet, |
Hiszen teíretted szenvedek eleget. |
{H-511.} A ballada, valószínűleg a XIX. század első felében keletkezhetett. Minden romantika nélkül ábrázolja a magányos betyár életét, akire végül is a legtöbb esetben a halál várt.
Víg balladák | TARTALOM | Siratóballadák |