Siratóballadák | TARTALOM | Új balladák |
Aligha régibbek a XIX. századnál a ponyvaballadák, amelyek ún. megtörtént eseményeket mondanak el, szerelmi hűtlenséget, szerelemféltésből történt gyilkosságot, családi bosszút, vagyonra törő családtagok gyilkosságát, gyermekgyilkosságot s hasonló témákat (l. 26972. kép). Ezeken a balladákon még érezni, hogy most léptek le a ponyvaárus kiterített ponyvájáról, s alig kezdte meg rajtuk a szájhagyományozás a maga építő, alakító munkáját. Nemegyszer döccen a vers, az ábrázolás, a téma felépítése primitív fametszetekre, a képmutogatók képes ábrázolásaira emlékeztet, morális tanulságai erőszakoltan kapcsolódnak a történet befejezéséhez, mintha a történetet magát erőtlennek éreznék belső igazsága hirdetésére.
A ballada a históriás előadás döcögősségével egymás mellé szinte mereven odaállított képekben fejleszti ki témáit, amelyekben már a paraszti osztálytársadalom ellentétei, egymás ellen feszülő indulatai fejeződnek ki, sokszor egy család történetén belül az egész osztály képét rajzolják meg.
Ezekben a történetekben nemcsak a társadalom tükrözésének új módja, maga a kapitalizálódó feudalizmus paraszti képe tűnik elénk, hanem a születő új alakja is. Ez a ponyvaballada nálunk nem tekinthet olyan messzi múltra, mint az európai balladaköltészetben, de tudjuk, hogy a népköltészet iránt élénken érdeklődő költő, Arany János a múlt század közepén még látott ilyen képmutogató énekeseket, kiknek kezdetleges előadásmódja egyik legművészibb szerkezetű balladájának írására ihlette, s tudjuk, hogy a magyarországi falusi vásárok {H-513.} egyik ismert alakja volt a ponyvaárus, kalendáriumaival, mesés és verses történeteivel (vö. 269272. kép).
De nemcsak abban tanulságos számunkra a ponyván születő ballada, hogy a szóhagyomány útján mint vesz föl egyre szebb, egyre tisztábban hangzó alakot így Szücs Kláris balladájának ismert esetében , hanem abban is, hogy ezen a területen figyelhetjük meg az öntudatosodó paraszti alkotó tehetségeket, az egyénivé válni akaró s majd egyénivé váló paraszti alkotókat, kikre még hosszú és nehéz vívódó út vár.
Szücs Kláris |
Este van, este van, nyócra jár az óra, |
Mindön hajadon lány készül a fonóba; |
Szögény Szücs Kláris is oda indult vóna, |
Ha az ég fölötte be nem borult vóna. |
Beborult, beborult, be is sötétedett, |
A szögény Szücs Kláris gyászba öltözködött, |
Elmönt a fonóba, leült a lócára |
Kihitta egy legény csak egy minutára. |
Kérdi a gazdasszony: Ugyan ki löhet ez? |
Feleli a legény: Az én kedvesöm ez! |
Kihitta a kertbe, talijányi völgybe. |
Talijányi völgybe lészön möghalása. |
Mikor egyet ütött: fénylött a fokosa, |
Mikor kettőt ütött: vérbe borította. |
Gyertök lányok, gyertök, rajtam segitsetök, |
Jaj, soha nem gyövök fonóba veletök! |
Elmentek, fölfogták, letötték a fődre, |
Pírosra festötte a fődet is vére. |
Lányok, lányok, lányok, rólam tanuljatok, |
Hogy irigy legénnyel ne barátkozzatok! |
Ha fonóba mentök, guzsalyt ne hordjatok, |
Mert ha guzsalyt hordtok, igy lészön sorsotok, |
Hétfőn virradóra eláll a szavatok, |
Talijányi völgybe lészön möghalástok … |
Irjátok fejfámra, gyászos körösztfámra … |
Mindön hajadon lány vigyázzon magára. |
Ez az a terület, ahol a paraszti alkotók több mint egy évszázados erőfeszítésének folyamatát megfigyelhetjük. Már ugyan a XIX. század első harmadának irodalmárai, Kazinczy Ferenc és Pálóczi Horváth Ádám levelezéséből előtűnik a latinul tudó s verselő juhász alakja, de a paraszti alkotó, költői tehetségre a múlt században kezdtek felfigyelni. Azóta a ponyva segítségével a szóhagyomány révén egyre több paraszti-félnépi költő alakját ismerjük, akik a szóhagyomány fordulatait felhasználva, hallgatóik igényeit kiszolgálva igyekeztek megverselni az eseményeket.
{H-514.} Hosszú az út odáig, amíg ezeknek a verselőknek a rendjéből nemcsak a históriás énekek modorában, nemegyszer még a Tinódi-féle fordulatokat is felhasználó, nehézkesen verselők, hanem a nép legmélyebb fájdalmait megéneklő költők megszületnek.
Siratóballadák | TARTALOM | Új balladák |