{H-61.} Műrokonság, szomszédság

A műrokonság számos változata közül csupán néhányat említünk meg, melyeket a kutatások elégtelensége miatt csak szórványosan ismerünk, és elterjedtségükről megfelelő áttekintéssel nem rendelkezünk. Ilyen többek között a tejtestvérség, amikor az anya valamilyen ok miatt nem tudta szoptatni gyermekét, és valamelyik szomszéd, rokon vagy komaasszony látta el a kisdedet. Ezt általában számon tartották, sőt egész életen át emlegették, egyes vidékeken még házassági akadálynak is tartották. A tejtestvérek a legtöbb esetben összetartottak, és éppen úgy segítették egymást, mintha édestestvérek lettek volna.

A testvérré, rokonná fogadásban igen nagy szerepet játszott korábban egymás vérének megízlelése, ezzel váltak a résztvevők összetartozóvá. Anonymus krónikájában emlékezik meg arról, hogy a magyar vezérek a honfoglalás előtt vérszerződést kötöttek (IX. sz. vége). A hét vezér régi szokás szerint vérét egy edénybe csorgatta, és ezzel Álmos fejedelemre tett esküjüket szentesítették. Ezt nem lehetett megszegni, és a vérszerződést valamennyien halálukig megtartották. A magyar történelemben még a későbbiekben is többször feljegyezték, hogy két férfi, esetleg kisebb-nagyobb csoportok ilyen vérszerződéssel rokonná váltak, és egymás vagyonát úgy örökölték, mint a valódi testvérek.

A vérrel történő testvérré fogadásnak emlékeit helyenként a parasztságnál is megtaláljuk, így többek között a bukovinai székelyek körében. A gyermekek együtt játszanak, de a barátok között mindig akad olyan, aki egész életen át szeretné e kapcsolatot fenntartani. Közös akarattal elhatározzák, hogy testvérekké fogadják egymást. Ez mindig csak azonos neműek és más nemzetségből származók között jöhetett létre. A testvérré fogadás időpontja Boldogasszony másnapja (augusztus 16.), amikor olyan helyre vonulnak, hogy rajtuk kívül senki más ne legyen jelen. Megszúrják tűvel középső ujjuk hegyét, és a kiserkenő vért kölcsönösen megízlelik. Ezzel testvérekké válnak, ami a megszólításban is tükröződik. Minden nehézségben számíthatnak egymásra, de ennek a kapcsolatnak nincsenek örökösödési következményei.

Lényegében műrokonság az örökbefogadás is, melyre rendszerint akkor került sor, ha a gazda házassága magtalan, és a vagyon örökösödését akarják biztosítani. Többnyire a rokonságból választottak ki egy fiút, és azt név szerint is örökbe fogadták. Ez akkor is előfordul, ha a gyerek apja vagy mindkét szülője elhal. Ilyen esetben valamelyik rokon család még akkor is örökbe fogad gyereket vagy gyerekeket, ha saját maguk is rendelkeznek utódokkal. Az örökbefogadottak éppen úgy részesültek a vagyonból, mint az édes gyerekek.

A műrokonság legelterjedtebb formája a keresztszülőség, melynek általános neve: koma (l. még 572. l.). Ezt a szót és minden bizonnyal a fogalmat is, valamelyik szláv nyelvből kölcsönözte a magyarság, és a kereszténységgel együtt terjedt el. Az egyház utasítása szerint ugyan csak egy komapár lehetséges, de a paraszti gyakorlatban sokszor 4–30 koma is előfordul. Ezeket a szülők régi legénycimboráik, leánypajtásaik {H-62.} közül választják, de mindig házasokat. Régebben általánosságban nem a rokonságból kerültek ki, ez csak az utóbbi fél évszázadban terjedt. A komák közül egy a főkomapár, akiknek nevét az anyakönyvbe is bejegyezték. A főkomaasszony tartotta a gyereket a keresztvíz alá.

A komákról a szülők már a gyermek megszületése előtt igyekeznek gondoskodni. Mikor személy szerint megtörtént a kiválasztás, puhatolóznak, hogy valamilyen ok miatt nem utasítják-e vissza a kérést. Ha kedvező választ kapnak, akkor az apa a gyerek megszületése után ünnepélyesen elmegy, és megtörténik a felkérés. A komáknak illik a felkérést viszonozni, ennek elmulasztása még manapság is súlyos sértésnek számít.

A komaság rendkívül erős kapocs nemcsak a gyerek és a komapár között, hanem a szülők is nem egy esetben jobban segítik egymást, mint a tényleges rokonok. De a komák között is szoros kapcsolat szövődik, ami a komának történő szólításban is megnyilvánul. A komaságot csak két esetben tiltották, illetve ellenezték. Ha az asszony havibajos vagy viselős, akkor a gyereket nem tarthatta a keresztvíz alá, ilyenkor valamelyik komaasszonyra hárult ez a feladat, akinek ebben az esetben a gyerektől az édeskoma elnevezés járt ki. Jegyespár nem lehetett koma, mert a hiedelem szerint ez kapcsolatuk felbomlásához vezetett volna.

8. ábra Keresztszülők száma a századforduló idején a Kárpát-medencében.

8. ábra Keresztszülők száma a századforduló idején a Kárpát-medencében.
1. Egy pár keresztszülő, minden gyermeknél azonos. 2. Egy pár keresztszülő, minden gyermeknél más. 3. Több pár keresztszülő, minden gyermeknél azonos. 4. Több pár keresztszülő, minden gyermeknél más. 5. Mind a négy variáns megvan

{H-63.} A rokonsággal, műrokonsággal egyenértékű rendkívül erős kapcsolat a szomszédság, mely a közvetlen egymás mellett élésen alapszik. A szomszéd a magyar nyelv legrégibb szláv jövevényszavaihoz tartozik, és valószínű, hogy a falutelepülések kialakulásával, általános elterjedésével egy időben került át a magyar nyelvbe. A települések egy részében a rokonság és a szomszédság összekeveredik, hiszen, mint fentebb láttuk, a rokonok sok helyen egymás mellett laktak. A szomszédság intézményének fontossága számtalan közmondásból is kiviláglik: „Egy jó szomszéd többet ér száz rossz atyafinál” – mondják Kiskunhalason.

A szomszédokat elhelyezkedésük szerint különböztetik meg. Első szomszédnak nevezik azt, aki a település felőli oldalon helyezkedik el, míg az ezzel ellentétes irányban a hátsó szomszéd házát találjuk, végül tőszomszédnak mondják a telek lábjához kapcsolódó portát. Ennek megfelelően történik a kerítés készítése, karbantartása is, olyanformán, hogy mindenki a keleti oldalon tartozik azt felépíteni és karbantartani. Az oszlopokat mindenki saját telkére ássa. A magas kerítéshez csak féltetős színt lehet építeni, a trágyadombot pedig legalább öt méterre kell a mezsgyétől elhelyezni.

A kerítés, a mezsgye rendkívül fontos határvonal. Ha erre ültetnek fát, akkor annak termése mindkét tulajdonost illeti. Ha a fa ugyan beljebb gyökerezik, de az ága átnyúlik a másik oldalra, akkor annak gyümölcsét a szomszéd leszedheti, de jogában áll le is vágni. Sok esetben a mezsgyén helyezik el a kutat, mert így felébe kerül kiásása, és mindkét szomszéd egyformán használhatja. Az áttévedt baromfit, kutyát, macskát saját telkén a népi jogszokás értelmében a telek tulajdonosa agyonütheti, de ez olyan hosszú haraghoz vezethet, hogy erre csak ritkán kerül sor. A ház szomszéd telekre néző hátsó falát a tulajdonosnak kell rendben tartani, de ez többnyire csak tapasztásra terjed ki, meszelni csak a legritkább esetben szokták.

A szomszédok kapcsolata részben társadalmi, részben gazdasági jellegű. A szomszédos családok a korosztályoknak megfelelően összejártak. A gyerekek együtt játszottak, esetleg együtt őrizték a jószágot, az asszonyok napjában többször is átszaladtak egymáshoz egy kis beszélgetésre, esetleg esténként hosszabb időre, elsősorban fonásra. A férfiak összejövetelei, amit az Alföldön tanyázásnak neveztek, rendszeresebbek voltak. Esténként az etetés-itatás után az istállóban jöttek össze a szomszédok. Különösen fejlett formáját találjuk meg ennek az úgynevezett ólaskertekben, ahol a férfiak összegyűltek, és beszélgetéssel, meséléssel rövidítették meg a hosszú téli estéket, éjszakákat.

A gazdasági kapcsolatok rendszerint még sűrűbbek, hiszen alig telt el nap, hogy valami háztartási szerszámot ne kértek volna egymástól kölcsön. Ha elfogyott a só, a paprika, sütés előtt a kenyér, akkor szaladt az asszony vagy a gyerek, hogy kérjen a szomszédtól. Az ilyen kölcsönt mindig pontosan, még inkább tetézve kellett visszaszolgáltatni, ahogyan a közmondás is mondja: „Kölcsön kenyér visszajár.” A kölcsönkért szerszámot, tányért, tálat mindig gondosan megtisztítva küldték vissza. A kapcsolat másik formáját jelenti, amikor a frissen sült süteményből, kenyérből éppen úgy küldtek a szomszédnak, mint ahogy disznóöléskor a kóstolóból sem maradhatott ki.

{H-64.} Bármilyen munkában segíteni, még a közvetlen rokonokat is megelőzve, a szomszédot hívták. Házépítésben, kútásásban éppen úgy számítottak rá, mint disznóöléskor a sertés lefogásában, nem hiányzott a családi ünnepekről, rendszerint együtt mentek vásárba. Az is gyakran megesett, hogy a teljes egyenlőség alapján a mezőgazdasági munkák végzésében segítették egymást.

A szomszédi kapcsolat gazdasági része tovább megmaradt, sőt egyes vonatkozásokban még ma is megtalálható. A társadalmi kapcsolat azonban egyre inkább háttérbe szorul. A rádió, de főleg a televízió rohamos és napjainkban már csaknem teljes elterjedtsége következtében az esti látogatások jórészt megszűntek, az istállói összejövetelek – még ott is, ahol a háztáji gazdaságban tartanak jószágot – már nem találhatók meg. A falusi lakosság befeléfordulása a városi minta irányába halad, és ennek megfelelően a találkozás helye elsősorban a munkahely és nem a lakás.