Kisebb prózai népköltészeti alkotások | TARTALOM | Közmondások |
Ezek után nézzük meg közelebbről a szorosan vett szólásokat. Két fajtájuk van: a szólásmód és a szóláshasonlat. Ezek az elemibb formák, szinte közel esnek a puszta stilisztikai szóképzéshez, csakhogy állandósult formájuk, tartalmi többletük nyomatékosan megkülönbözteti őket. A legegyszerűbb képlet a szólásmód: egy-egy tagú szólásképlet. Jellemzi az egyszerű nyelvi kifejezés helyett alkalmazott sokfajta ötlet, pl. a fösvényre vonatkozó magyar szólásmondások közül néhány: Fogához veri a garast; Még a száraz kortyot is számba veszi; Egy pénzből kettőt csinálna, ha lehetne; A követ is megnyúzná, ha bőre volna; Még a levegőt is bérbe adná stb. Ezekből a szólásmondásokból is érezhetni, hogy egy közösség gondolkodásának az elemi nyelvi formáknál összetettebb ítélete fejeződik ki bennük.
A szólások másik fajtája a szóláshasonlat, amelynek megnevezésében már benne van, hogy látszatra a hasonlat egyik fajtája, s ez is úgy tűnhetnék fel, mint valami egyszerű nyelvi, stilisztikai eszköz. Csakhogy {H-563.} a szóláshasonlat nem tartozik az egyszerű, önkényes hasonlatok körébe, amivel a nyelv és a költészet megmérhetetlen változatokban él, hanem egy, a közösség tudatában elevenen élő s adott alkalmakkor a maga kötött formájában felelevenülő hasonlat.
Ez az állandóság, ez a kötöttség és közösségi jelleg emeli ki a hasonlatok világából. Néha a közönséges hasonlat és a szóláshasonlat között látszatra alig van különbség, de azért a két típus, a nyelvi (puszta hasonlat) és a népköltészeti (szóláshasonlat) jól elválasztható. Pl. „Pislog, mint akinek porszem esett a szemébe” csak egyszerű hasonlat, de ha azt mondjuk: „pislog, mint a miskolci kocsonya” (tudniillik a béka belekerült a kocsonyába) , már egy népi szóláshasonlatot alkalmaztunk, amilyennek állandósult alapja van, érzelmi, humoros háttere az egész közösségben egyformán támad fel. A szólások mindkét fajtája persze állandósult alakjában is mindig egyes személyhez, eseményhez való vonatkozásban elevenedik fel, nyer alakot, önmagában tehát csonka: X. Y. alszik, mint a mormota stb. X. Y. nyúzná meg a követ is. Tehát szervezete nyílt ellentétben áll a közmondással, amely már önmagában is zárt formai és tartalmi egység.
Kisebb prózai népköltészeti alkotások | TARTALOM | Közmondások |