CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG, BEVEZETŐ |
Tartalom
Bevezető
Kolozsvár a századok során
Építkezési és stíluskorszakok, telektípusok, városfelosztás, utcaszámozás
A Főtér változásai
A Magyar utca fejlődése
A Belső Magyar utca házról házra
A Wesselényi utcától a Berde Mózes utcáig (A lutheránus templomtól a Brassai
Sámuel Líceumig)
A Főtértől a Bolyai utcáig (A Központi Szállótól az újabb unitárius tanári házig)
A Bolyai utcától a Bethlen utcáig (A régi unitárius tanári szegletháztól az
egykori Korona szállóig)
A Berde Mózes utcától a Szappan utcáig (A Haller-háztól a Weinhold-Petrovits-házig)
Az egykori várfal és a tér köze
A Trencsin tér változásai (A Bocskai tér és a Hunyadi tér)
A Külső Magyar utca házról házra
Az Eötvös utcától a Pap utcáig (A reformátusok sarokházától az egykori Vámosi-házig)
A Bocskai tértol a Kereszt utcáig (Az EMKE-palotától a Deretei-kocsmáig)
A Pap utcától a Szentpéter utcáig Az egykori Radák-háztól (most nőgyógyászat)
a volt szeszgyárig
A Kereszt utcától a Dohány utcáig (A Schmidt-háztól a baptisták telkéig)
A Hóstát
A Dohány utcától az egyházi épületekig (A Fodor-háztól az aggmenházig)
Szentpéter (Templom, aggmenház, egyházi telkek)
A Szentpéter utcától a Liliom utcáig (A Fazakas-Butyka-háztól a Tárkányi-házig)
Az aggmenháztól a Hősök teréig (A Nádudvari-háztól a Butyka-házig)
A Liliom utcától a Hősök teréig (A Blanár-háztól a Szilágyi-féle kocsmáig)
Függelék
Utcanévmutató
Önállóan megjelent részletek, fejezetek
Térképek
Strada Maghiarilor
The Street of Hungarians
Fülszöveg
Bel- és Külmagyar utca... Kossuth Lajos utca... Calea Mareşal Foch... Kossuth Lajos utca... Lenin út... Bulevardul 22. Decembrie 1989... Bulevardul 21. Decembrie 1989... Ugyanaz az utca és mennyi név - utcanevekben egész történelem.
Pedig mindössze ötnegyed századot fog át a szerző Kolozsvár egyetlen utcájának történetéből. Fő forrása a város 1868-69 óta vezetett telekkönyve, ennek adatait dolgozza fel, házról házra: az ingatlanok tulajdonosait vonultatva fel, ahogy a telekkönyvi lapon követik egymást. Adatainak különleges település- és családtörténeti értékén túl jelentősége, hogy azt az utat is illusztrálják, ahogyan a szász-magyar város a múlt század második felében elmagyarosodott, majd a közelmúltunkban végbement mesterséges beavatkozás nyomán túlsúlyba került benne a román elem.
Bevezető (részlet)
Ez a munka az 1980-as évek első felének a terméke. Herédi Gusztáv akkori szerkesztő egy tervbe vett várostörténeti tematikájú Korunk Évkönyv számára kért tőlem dolgozatot. Egy utca bemutatásában egyeztünk meg. S mivel akkor a régi város legveszélyeztetettebb utcája a részben már bontás alá került Bel- és Külmagyar utca volt, ezek feldolgozásához fogtam hozzá. Itt lévén munkahelyem, naponta láthattam a felmérést, kilakoltatást, majd bontást. Sőt, feleségem családi háza is pusztulásra ítéltetett.
A legfeljebb egy esztendősre tervezett kutatómunkát közel öt évig folytattam. Eleinte csak a kiemelkedő jelentőségű, többnyire középületekről szándékoztam írni. A telekkönyvi lapok adatkincseinek megismerése vezetett rá, hogy minden háznak, teleknek megvan a maga története, s az egyben fényt vet az egész város fejlődésére. Nehézségek árán sikerült engedélyt kapnom, hogy szabadon kutathassak a telekkönyvekben. Kitanultam azok minden titkát. S észrevettem, hogy az 1868-1869 óta vezetett régi magyar telekkönyvek spárgával átkötött csomói a polcok tetejére feldobva hevernek, kitéve a pusztulásnak. A kék színű, 1938-ban felállított román telekkönyvek az előzményeket teljesen mellőzik. Márpedig csak a kettő összevetéséből lehet a jogi helyzeten túl a történelmi vonatkozásokra is következtetést levonni. Így haladtam a telekkönyvekben házról házra. Közben kiderült, hogy a várostörténeti évkönyv megjelentetésére nincs esély, az anyaggyűjtést tehát szabadon folytathattam a levéltárakban, könyvtárakban, s végül a 80-as évek közepén éreztem úgy: sor kerülhet az összegezésre.
Ekkor már olyan volt a politikai helyzet, hogy egy várostörténeti munka megjelentetésére gondolni sem lehetett. Inkább csak a magam megnyugtatására foglaltam írásba, összefüggő fogalmazványba a számos felgyűlt adatot.
A politikai változást követően, 1990-ben nyílt lehetőség a kézirat részleges felhasználására. Egy-egy épület, telek történetét közöltem a helyi sajtóban. Az egész kéziratra az újjáalakult Erdélyi Múzeum- Egyesület 1992-es pályázata irányította rá a figyelmemet. Az egykori fogalmazványt újra átolvastam, itt-ott stilizálva legépeltem, és "A magyarok utcája" jeligével nyújtottam be. Harmadik díjra érdemesítették.