A COMEDIA MEXICANA ELÉ
I. FELVONÁS
II. FELVONÁS

Rögtön felvetődik a kérdés: szabad-e, lehet-e Lev Davidovics Trockíjról (eredeti nevén: Bronstein) komédiát írni?

Nyilván nem!

Tragédiáért kiáltó életét - gondolhatjuk - megcsúfolná egy róla szóló vígjáték. Hiszen a zsidó Bronstein-Trockíj élete eredendően és végzetszerűen tragikus. Hazájában, Ukrajnában már gyermekkorában találkozott a numerus clausus-szal. Illegalitásban és száműzetésben harcolt a cári, a sztálini és a hitleri önkény ellen. Lételeme volt a lázadás, de egy olyan korban élt, ahol mindig is indokolt volt lázadni, ezért Bronstein-Trockíj - úgy tűnik - okkal és permanensen forrongott.

Elhagyni kényszerült magas hivatalát, (a Vöröshadsereg főparancsnoka volt) gyerekeit, hazáját, majd Európát is. Ostorozta Sztálint és annak legjobb tanítványát, Hitlert. Mindkét gonosz birodalmával harcban állt, amelyek külön-külön is elemésztették volna - miként a sztálini el is emésztette. Permanensen rombolta a maga szerény eszközeivel, leveleivel, cikkeivel a tébolyult hatalmat. Ennek következtében gyerekeit, vejeit, unokáit gyötörték. Mindkét fiát meggyilkolták, lányait halálba kergették, barátait, rokonait perbe fogták, majd kivégezték. Elveszítette, de el is veszejtette mindenkijét, végül önmagát is.

Bronstein-Trockíj élete és halála a század szimbóluma. (Még nevét is egykori rabtartójáról, bizonyos Trockíj nevű börtönőréről vette fel.) Anarchisták, pitiáner és állami szintre emelt terroristák, forradalmárok és bérgyilkosok századának volt a permanens ellenzéke, miközben sodró élete folyamán néha maga is volt mindaz. Amikor hatalmon volt, ő sem szállt szembe más népek leigázásával. Sokáig nem emelt szót a más osztálybeliek (ahonnan ő maga is jött) és a másként gondolkodók (aki ő maga is volt) lemészárlása ellen.

Amikor tehette volna, nem váltotta le Sztálint.

Gondolhatnánk, ez lett a veszte. De ha megtette volna, ő lett volna a másik Sztálin, hiszen: akik rossz irányba tartanak, azok között a különbség csak árnyalatnyi lehet. Lev Davidovics Bronstein-Trockíjnak lételeme volt az illegalitás. Született vesztes volt, permanensen ellenzéki. Minden idegszálával mást akart. Mást, mint Lenin, mást, mint Sztálin.

"Proletárdiktatúrát, de másképpen!!!" Örök száműzöttként, örök üldözöttként, örök elnyomottként, de mégis csak a rosszért, a diktatúráért harcolt.

Ezért nem írhatunk Lev Davidovics Bronstein-Trockíjról tragédiát. A Comedia Mexicana a sztálinisták, a fasiszták, az anarchisták és más terroristák áldozataiért szól. Semmi köze Trockíjhoz.

Ő maga egyébként mindig is szerette volna a szerepcseréket. Nyikolájevben pedig Szokolovszkíjjal, első felesége bátyjával írt is drámát. Igaz, ő a hatalomban akarta volna bevezetni a forgóplaccot, nem a színpadon. Elképzeléséért az általa korábban le nem váltott Sztálin - Ramón Mercader (álnevén: Jacques Mornard) - által agyonverette.

Sztálinról tudjuk, hogy postakocsi rablóként kezdte és generalisszimusszá léptette elő magát. Grúz papnövendék volt, későn tanult meg oroszul, de aztán irtotta a papokat, a nem oroszokat, az oroszokat, a nem kommunistákat és a kommunistákat.

Kolombusz, genovai hajósként indult, majd alkirálya lett annak az Indiának, amelyben soha sem járt. Idegen volt Hispániában, ahonnan éppen akkor űzték ki az idegeneket. Ám a hatalom megbocsátotta neki, mert hódító terveihez jól jött az új út "ideológiája". Sztálin sem, Trockíj sem, Kolombusz sem tudhatta meg, hogy valójában eltévedt. Torquemada fő inkvizítor elfogadta, hogy az "egy igaz hit" terjesztésének érdekében az idegen hajós elmehessen téríteni (gyilkolni, rabolni, népeket irtani). Mellesleg egy zsidó asszony, (Santa) Maria nevét foglalta imáiba Torquemada, hogy útjuk sikerrel járjon. Hitler is lepaktált Sztálinnal. Hitler se volt Németország szülötte, osztrák származású szobafestőként kezdte és birodalmi Führerként borította lángba a világot.

Mindezeket a kézenfekvő párhuzamokat csak azért vázoljuk, mert ezekről nem szabad szólnia a COMEDIA MEXICANÁ-nak! Ezekről és Trockíj életéről nem, mert akkor históriás kalendáriummá, életrajzzá, tragédiává anakronizálódna ez a coyoacani vígjáték.

Radosza Sándor
1996.      

HANGOK
(lincshangulat) Tengerbe vele! Bitót! Akasszuk fel! (stb.)

TROCKÁJA, MINT DON CRISTÓBAL COLÓN
(üvöltve középre lép, hogy megakadályozza a gyilkosságot) A Föld gömbölyű!!!

MIND
(nem egyszerre) A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

MERCADER, MINT BRONSTEIN
Teremtő Isten. Mi folyik itt?

TROCKÁJA
Nem tűrök semmi féle rendbontást!

MIND
(egyszerre) A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
Még egy ilyen önfeledt ünnepnapon sem, mint a mai!

MIND
(elgondolkodnak, minek az ünnepe ez a nap)

SYLVIA
Bocsásson meg, Don Cristóbal, minek az ünnepe ez a nap?

TROCKÁJA
1492. október 29-én tetten értük hajónkon az utolsó idegent. Ezt a napot az Éberség Napjává nyilvánítom!

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

SYLVIA
Don Cristóbal!

TROCKÁJA
(indulna, megáll) Parancsoljon, senor Alvarez!

SYLVIA
A Hajótanács nevében érdeklődöm, hogy mikorra tűzi ki (Mercaderre néz) Bronstein tárgyalását?

TROCKÁJA
(körülnéz, kivár) Ebéd után, senor Alvarez.

MIND
E - e - e- béd?!! Ebéd... ebéd után?!!! Ebéééd!!!! (kalapok, pipák röpülnek fölfelé)

TROCKÁJA
Igen, senor Alvarez, ma ünnepelünk.

SYLVIA
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
Paszulyt mindenkinek! (többiek örülnek)

SYLVIA
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
Két tányérral! (örülnek)

SYLVIA
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
Előtte bort mindenkinek! (éljenzés) Senor Bronstein!

MERCADER
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
Megkérem, hogy amíg a Hajótanács nem hozta meg ügyében az ítéletet, ne hagyja el a hajót.

MERCADER
(körbenéz, mindenütt tenger) A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
(indulna, megáll) És! Amíg vád alatt áll, senor Bronstein, nem használhatja jelszavainkat!

MERCADER
A Föld göm..... bocsánat. Értettem, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
(indulna, megáll) És! Amíg vád alatt áll, senor Bronstein, ne szólítson meg!

MERCADER
Bronstein ellentengernagy alázatosan....

TROCKÁJA
(indulna, megáll) És! Már nem ellentengernagy, senor Bronstein!

MERCADER
Bronstein ...tengernagy aláza... (nézi Trockáját, de látja, hogy már lejjebb fokozták) ...Bronstein főtanácsos alá... (nézi-látja) ...Bronstein hajós... (nézi-látja) ...Bronstein őrizetes megértette a parancsot.

SYLVIA
(megérkezik az üsttel)

TROCKÁJA
Jó étvágyat, hajósok!

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
A vádat tehát ...persze, csak ha a Hajótanács nem dönt másként...

MIND
(zabálnak, bólogatnak, hogy nem)

TROCKÁJA
...akkor, mint Kasztíliai Izabella...

MIND
(tele szájjal) A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
...és Aragóniai Ferdinánd...

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
... őkirályi felségek kijelölt alkirálya, magam képviselem. A védelmet pedig... (körülnéz, de látja, hogy senki sem akarja védeni) ... persze, csak ha a Hajótanács nem dönt másként...

MIND
(esznek és bólogatnak, hogy nem)

TROCKÁJA
...akkor képviselje élelmezésügyi tanácsnokunk, senor Alvarez. (a hajósok helyeslik, Sylvia nem örül)

TROCKÁJA
A jegyzőkönyvet pedig vezesse... (körbenéz, egyenként vizsgálja a hajósokat, de mind analfabétának tűnik)

II. TESTŐR
(amikor ránéz Trockája) Viszont Bronstein tud.

MIND
Igen. Vezesse ő. Tud írni, ezt nem tagadhatja le előttünk.

II. TESTŐR
Bevallod-e, hogy te fogalmaztad az amnesztia-kérvényemet?!

MERCADER
Azt írtam, soha sem ártottál senkinek.

III. TESTŐR
Elismered-e, hogy te szoktad írni a szerelmesleveleimet?!

MERCADER
Mindig azt írom Juanitának, el fogod venni.

IV. TESTŐR
Tagadod-e, te szoktál felolvasni esténként a Bibliából?!

MERCADER
Főleg az örök világosságot szeretitek.

TROCKÁJA
...vezesse Bronstein!

MERCADER
(meg akarja köszönni, de tudja, hogy nem szólhat, hallgat. Papírt, tollat, tintát hoznak neki)

TROCKÁJA
(hivatalosan) Vádlott, álljon fel!

MERCADER
Állok, kérem. (írja a párbeszédet)

TROCKÁJA
És mindig a kérdésre feleljen!

MERCADER
Értem, kérem. (írja)

TROCKÁJA
És ne mondja mindenre, hogy "kérem". Ezzel késlelteti a döntéshozatalt.

MERCADER
(írja) "... a döntéshozatalt". (válaszol) Kérem!

TROCKÁJA
Neve?

MERCADER
(mondja és írja a saját adatait) Le-vi Dá-vid Bron-stein.

TROCKÁJA
Kora?

MERCADER
(írja) Harminc leszek... (elbizonytalanodik, fölnéz) ... minden esetre huszonkilenc elmúltam!

TROCKÁJA
Családi állapota?

MERCADER
Nős, négy gyerekes apa vagyok. (írja)

TROCKÁJA
Nemzetisége?

MERCADER
Én már Aragóniában születtem. Sőt, már az apám is... (írná)

TROCKÁJA
Azt írja be, hogy milyen nemzetiségű!!!

MERCADER
Igenis! (beírja)

TROCKÁJA
Vallása?

MERCADER
...de már kikeresztelkedtem! Sőt, már...

TROCKÁJA
Azt írja be, hogy milyen vallású volt!!! Vádlott! Ismeri Királyi főinkvizítorunk, Don Torquemada ...

MIND
(kanálzörgés közepette) A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
... első számú Vérvonal Törvényét?

MERCADER
Minden hispán ismeri.

TROCKÁJA
Maga is?

MERCADER
Főinkvizítor urunk megbízásából magam fogalmaztam.

TROCKÁJA
Ellenezte-e annak megszavazását?

MERCADER
Próbáltam egyéni elbeszélgetést kieszközölni...

TROCKÁJA
Kérte-e annak módosítását?

MERCADER
Egyes kitételei mellé lábjegyzetet írtam.

TROCKÁJA
Hány olyan személyt jelentett már be, aki megszegte azt?

MERCADER
Nem igen mozgok én kérem emberek között.

TROCKÁJA
Hogy szól a törvény?

MERCADER
(hallgat)

TROCKÁJA
Hangosabban!

MERCADER
"Hispánia hatalmas. Hispánia földjéről valamennyi idegen kiűzessék!"

MIND
(evés közben) Hispánia hatalmas, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
Kötelezőnek érzi-e magára nézve a törvényt?

SYLVIA
Tiltakozom, Don Cristóbal! (megijed. Döbbent csend, még az evést is abbahagyja mindenki, Mercader ezt, mint jegyzőkönyv-vezető írja)

TROCKÁJA
Helyt adok, senor Alvarez. (evés tovább)

SYLVIA
Köszönöm, Don Cristóbal!

MERCADER
Köszönöm, Alvarez.

TROCKÁJA
Levi Dávid Bronstein! Azzal vádolom, hogy létével kijátszotta a Vérvonal Törvényt. (zúgolódás)

MERCADER
(halkan) Létem a tétem...

TROCKÁJA
Mivel tudja indokolni tettét?

MERCADER
Levi....

TROCKÁJA
Ki bízta meg azzal, hogy beépüljön közénk?!

MERCADER
...Dávid...

TROCKÁJA
Tud-e felhozni védelmére valami enyhítő körülményt?

MERCADER
...Bronstein...

TROCKÁJA
Enyhítsen kimérendő ítéletén!

MERCADER
...voltam.

TROCKÁJA
De ha azon már nem is tud, könnyítsen a lelkén! Ha már magát el is veszejtette, legalább a társai életét mentse meg!! Ki az összekötője?!! (Mercader hallgat) Ki a cinkosa a hajón?!! (Mercader hallgat) Mi a jelszó?!! (Mercader hallgat) Mikor kellett volna elsüllyeszteni a Santa Mariát?!!

SYLVIA
Tekintetes Hajóbíróság! A folyondáros csatározások során népünk állandóan keveredett a bennünket ostromlókkal. Ezért szinte a világ valamennyi hajósnépének a vére az ereinkben csörgedez, miként a miénk is ott lüktet távoli nemzetek fiainak szívében. Ha idegensége miatt halálba küldjük Bronsteint, apáink, nagyapáink sírjait gyalázzuk. Önmagunkból tagadunk meg egy-egy zsigert, tekintetet, mozdulatot. Kérdezem tőletek, Santa Maria hajósai, Aragónia, Kasztília és Granada fiai!! Herdáljuk-e el őseink örökét egy hirtelen haragból hozott törvény miatt?!!!

TROCKÁJA
(megijed az érveléstől) Bitót!!!

MIND
(emésztenek) Úgy van! Tengerbe vele! Akasszuk fel! (stb.)

SYLVIA
Hajónk neve: Santa Maria!!!

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

SYLVIA
Annak a szentéletű szűznek a nevét viseli hajónk, aki világra hozta, felnevelte és közénk engedte az Úr fiát. Ha büntetjük Bronsteint, kivetjük Jézust is szívünkből. És ha száműzzük Krisztust, elfordulunk anyjától, Máriától is. Megtagadjuk a Santa Mariát és megtagadjuk úticélunkat is, Indiát!!!

TROCKÁJA
Még ma kivégezni!!! Az tartsa fel a kezét, aki nem szavaz a saját maga által is megszavazott, ám azt galád módon kijátszó Levi Dávid Bronstein megbüntetésére!!!

MIND
(gondolkodnak, értelmezik a kérdést, egymást lesik, hogy kell szavazni. Csend)

SYLVIA
Indiát! Ahová járatlan úton indultunk, hogy hazavigyük onnan a selyemfényű kelmét, az Éden fűszereit és az indiánok földjében szunnyadó kincseket!! Amelyből nektek is jut bőségesen és nem kell többé rozoga bárkáitokon dacolni a morajló tengerrel, hogy egy szákra való heringet fogjatok!! Mert az a bőség kosara! Az közös, az mindenkié!

MIND
(megenyhülnek)

SYLVIA
Akartok-e eltántorodni az Indiába vezető útról, amelynek alkirályává már ki is nevezték kapitányunkat, Don Cristóbalt?!!

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
Hajósok, Santa Maria legénysége! A Hajóbíróság megtárgyalta Levi Dávid Bronstein ügyét. A nyilvánosság előtt lefolytatott per során világossá vált, hogy a vádlott ismeri a Vérvonal Törvényt, meghozatala ellen nem tiltakozott, később pedig megsértette azt. Ítéletünk tehát ... (Trockája Mercaderre néz, aki már beletörődött ítéletébe, lélekben már nincs jelen, a messzi távolba bámul) Bronstein!!!

MERCADER
(megriad) Hm? Mi az? Mi történt?

TROCKÁJA
Maga a jegyzőkönyv vezető! Vagy nem a társai kérték, hogy hadd vezethesse maga a jegyzőkönyvet?!!

MERCADER
Kollektív döntés volt, bizony.

TROCKÁJA
Írja! A hajótanács...

MERCADER
(írja és mondja is, amit ír) Halál!

TROCKÁJA
...ítélete: halál.

Elítélt! Kíván-e élni az utolsó szó jogával?

MERCADER
(vívódik, két társa hozza a bitót, nem szól)

TROCKÁJA
Tekintetes Hajóbíróság! (közben Mercadert a bitó alá vezetik, nyakára kötelet kötnek) Én Cristóbal Colón, a Santa Maria kapitánya Don Torquemada királyi főinkvizítorunk törvényének ezennel eleget tettem. De az imént senor Alvarez abbéli felelősségemre is figyelmeztetett, hogy egyben India alkirálya is leszek, amint odaérünk. (elérzékenyül) Magam Genovából érkeztem hozzátok. Elhagytam enyéimet, mert - bár az ő vérük az én vérem is - nem értették meg azt a történelmi felismerést, amit ti azonnal magatokévá tettetek, hogy a Föld nem egy lapos tányér, hanem...

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÁJA
...hanem... ja, igen: gömbölyű. Torquemada főinkvizítor urunktól viszont én tanultam meg, hogy Kasztília és Aragónia egyesülésével, Granada elfoglalásával és az idegenek Hispániából való kiűzésével még nem szilárdult meg a Birodalom! E rend alapja a vasfegyelmű jog betartása, ha az mégoly lesújtó is tud lenni, mint most. Tehetnénk persze kivételt, hiszen Levi Dávid Bronstein, bár maga is beismeri bűnösségét, de azt is tudjuk róla, hogy szárazföldi úton járt már Indiában. Beszéli a nyelvüket, ismeri szokásaikat, arany-lelőhelyeiket... (mindenki megenyhül)... de a Hajótanács döntése számomra szent! Ám, ha következetesek akarunk lenni, akkor űzzünk el minden idegent a hajóról. Bronstein után tűzzük ki a másik tárgyalást: Cristóbal Colónét!

SYLVIA
Aztán az enyémet!

MIND
(egyenként, És az enyémet! Enyémet is! Stb.)

TROCKÁJA
(leinti a hangzavart) Hajósok! Mielőtt meghozzuk felmentő ítéletünket, javaslom, hallgassuk meg senor Bronsteint!

MERCADER
(besokkolt, csak bámul a távolba)

SYLVIA
Na! Bronstein! (megrázza)

MERCADER
Kérlek...Alvarez...

SYLVIA
Mondd el, hogy nem igaz!

MERCADER
Kérlek... ha... ha mégis eljutnátok Indiába.... ha mégis odaérnétek... onnan meg haza... Alvarez, kérlek... hogy ha hazaértek... kérlek, keresd fel a családomat... és...

SYLVIA
Mondd, hogy igaz, de te nem úgy gondoltad!

MERCADER
Tudom, hogy veszélyes dologra kérlek... hogy nem várhatom el tőled, hogy megtedd értem. Nem én miattam... ő miattuk! És... nem is kell, hogy elmenjél... csak... csak mondd azt, Alvarez, hogy te elmész az én családomhoz, én meg elhiszem!

SYLVIA
Mondd, hogy nem akartad! Hogy megbántad!!

MERCADER
Tudom... nem ígérhetsz ilyet. Nem is várhatom el tőled, hogy ilyet ígérjél...

SYLVIA
Ébredj, Bronstein!! Még megmenekülhetsz!!!

MERCADER
Csak tegyél úgy, mintha nem mondanád meg nekem nyíltan, hogy nem mész el. Hogy hadd higgyem azt, hogy te elmész az én családomhoz. Elmész és amikor az én Alekszandrám elébed áll... elébed áll és megkérdezi... amikor az ő tüzes szemével belenéz a szemedbe és megkérdezi... De nem!! Ne félj!! Ő nem fogja megkérdezni!! Ő úgy szokott kérdezni, hogy meg se szólal, csak néz. Na!! Ekkor mondd azt neki, hogy csatában estem el!!!

SYLVIA
(mondaná, hogy felmentették, de Mercader leinti)

MERCADER
(alkudozik a halálnemben) Jó! Legyen sárgaláz!

SYLVIA
(mondaná)

MERCADER
Jó! Legyen skorbut!

SYLVIA
(mondaná, de nem jut szóhoz)

MERCADER
(sértődve) Himlő?!! Jó! Nem bánom. Fulladjak vízbe! (tekintete kitisztul és már nem a múltba réved, hanem a valós távlatba) F...!!! F...!!! Fö..ö...öld!!! Föld!! Föld!!

MIND
(nézik, mutatják és kiáltják) Föld!!! (leemelik az akasztófa sámlijáról, vállukra emelik és együtt éljeneznek. Kalapok repülnek, letérdelnek, stb. Az öröm tetőfokánál lép be Lev Davidovics Trockíj. Olyan, ahogy Plehanov jellemezte: piperkőc. Kínosan pedáns, aprólékos és elméleti)

TROCKÍJ
Elvtársak!!!

MIND
(döbbent csend)

TROCKÍJ
(beljebb jön) Mi folyik itt, kérem?!!

MIND
(hallgatnak)

TROCKÍJ
(fürkészi a díszletet, majd a "szereplőket" is)

TROCKÁJA
(hogy oldja a kínos csendet) Lev drágám, már hazajöttél?

TROCKÍJ
(bámészkodik tovább) Haza.

TROCKÁJA
Na és? Mit állapított meg doktor Jimenéz?

TROCKÍJ
(helyesbít) Himenéz! H-val. Úgy írjuk, Jimenéz, de h-val ejtjük. Doktor Himenéz!

TROCKÁJA
Na és mit mondott, Lev drágám?

TROCKÍJ
(fürkészi a jelmezbe bújt testőreit) Azt mondta, kézcsókját küldi neked, Natasám, drágám.

TROCKÁJA
Jaj...! És még?!

TROCKÍJ
Meg azt is, hogy adjam át neked, Natasám, drágám.

TROCKÁJA
Jaj...! A diagnózisodról mit mondott?!

TROCKÍJ
Azt mondta: "Kedves Lev Davidovics, önnek acélból vannak az idegei. Három hónap sem telt el az ön elleni merényletkísérlet óta és megint kiváló fizikai és ideg állapotban van."

TROCKÁJA
(örül) Drága Lev! Ezt mondta? Tényleg?!!! Nem hallgatsz el valamit?

TROCKÍJ
Lehet, hogy nem acélt mondott, hanem vasat, de valami hasonlót. Aztán kérdezte, hogy mi van a merénylőmmel, ezzel a "Mexikó Michelangelójával", ezzel a Siqueiros-szal.

TROCKÁJA
És mit mondtál neki, Lev drágám?

TROCKÍJ
Mondtam, hogy "Chile Puskinja" ez a Pabló Neruda meghívta magához, úgyhogy súlyos ítéletre nem számíthat. Gyilkos bagázs! (rájön) Natasa!!! Te kutakodtál az én irataim között?!!!

TROCKÁJA
Hiszen te kértél meg rá, drága Lev, hogy archiváljam őket.

TROCKÍJ
Ti elolvastátok az én komédiámat?!!!

TROCKÁJA
Megkértem Mercader elvtársat, hogy fordítsa le spanyolra.

TROCKÍJ
Spanyolra fordíttattad?

TROCKÁJA
Még a múlt héten.

TROCKÍJ
És elő akarjátok adni valahol?

TROCKÁJA
Csak elpróbáljuk.

TROCKÍJ
És mért pont a második felvonással kezditek?!

TROCKÁJA
Mert Torquemada jelmezét még varrják.

TROCKÍJ
És mért játsszátok nélkülem az én drámámat?

TROCKÁJA
Mert meglepetésnek szántuk.

TROCKÍJ
Nem minden eredmény nélkül, Natasám drágám.

MERCADER
Trockíj elvtárs!

TROCKÍJ
Ki ez a haramiának öltözött szépfiú?

TROCKÁJA
Na de Lev drágám!! Ő Sylvia udvarlója. Már találkoztatok.

TROCKÍJ
Csak akkor nem volt ilyen anarchista bérgyilkosnak öltözve.

SYLVIA
Tetszik emlékezni, Trockíj elvtárs! Megkértem Önt, hogy Ramón elhozhassa önnek az egyik cikkét.

TROCKÍJ
Estéről volt szó, Mercadez elvtárs!

TROCKÁJA
Mercader!! R-rel, Lev drágám. Mercader! Én is így jegyeztem meg a nevét: elöl "r", hátul "r". Ramón Mercader! Igaz, Sylvia?

SYLVIA
(elpirul)

TROCKÍJ
És mi van magán? Terrorista, vagy bérgyilkos gúnya ez?

MERCADER
Bronstein jelmeze.

TROCKÍJ
Hogyan?! Maga játszik eng..., maga játssza Bronsteint?!

MERCADER
Natalja Szedova pedig Kolombuszt.

TROCKÍJ
De miért?!!!

TROCKÁJA
Lev drágám! Mercader elvtárs jó barátságban van a Comedia Mexicana...

TROCKÍJ
(helyesbít) Mehikáná!! H-val! Úgy írjuk: Mexicana, de úgy mondjuk, Mehikáná!!

TROCKÁJA
...Mehikáná dramaturgjával. Szeretném, ha születésnapod előestéjén, november 7-én színpadra állítanák az te Kolombuszodat. Én már látom a Comedia Mexicana plakátját: "Lev Davidovics Trockíj: Kolombusz"!!

TROCKÍJ
Én meg látom Sztálin bérgyilkosát: "Lev Davidovics Trockíj: bum-bum-bum"!!!

MERCADER
Segít nekünk, Trockíj elvtárs?

TROCKÍJ
Ez az én drámám, Mercader elvtárs!

MERCADER
Trockíj elvtárs! A szerzők nem saját maguk szórakoztatására szokták írni a darabjaikat...

TROCKÍJ
A titkárnőm gavallérja kioktat engem?!!!

MERCADER
Csak figyelmeztetem!!

TROCKÍJ
Mit csinál, Mercader?!!!

MERCADER
Emlékeztetem a kötelességére!! Ez a dráma csak addig volt az öné, amíg dolgozott rajta!! De nekünk, munkásfiataloknak írta, a világ proletariátusa számára!! Többé nem veheti el tőlünk azt, ami a miénk!!

TROCKÍJ
(hosszú csend, halkan) Ez a komédia első feleségem, Alekszandra Lvovna bátyjának, Szokolovszkíjnak a biztatására született, Nyikolájevben, a századforduló körül. Amikor még nem hívtak Trockíjnak. A Trockíj nevet csak Uszty-Kutból való szökésemkor vettem fel. Egyébként a börtönőrömet hívták Trockíjnak! Irtó nagy pofonokat tudott adni, gondoltam, ez jó név lesz az illegalitásban. Jó oroszos, erőszakos, ami akkor oda kellett. Amikor ezt írtam, tizenhat éves voltam... tele hittel, lendülettel...

MERCADER
Ezért kérem, hogy segítsen, Trockíj elvtárs! Hogy itt, próba közben írja át, amit másként gondol azóta. Átírhatja az azóta eltelt negyvenöt hányatott évét!!!

TROCKÍJ
(megsértődik) Unalmasnak tartja a drámámat, Mercader elvtárs?!!!

MERCADER
Éppen fordulatai miatt tetszik ennyire!

TROCKÍJ
Túl könnyen értelmezhetőnek?!!!

MERCADER
Szimbolikájának különös súlya van!

TROCKÍJ
Naívnak?!!!

MERCADER
Legnagyobb erőssége a bugyutasága mögé rejtett jellemábrázolás.

TROCKÍJ
Jó. Nem bánom. Ha ragaszkodnak hozzá. (kéreti magát) De csak, ha nem untatom vele az elvtársakat!!

MIND
Á! Dehogy! Ugyan már, Trockíj elvtárs! (stb.)

TROCKÍJ
De figyelmeztetem önöket, hogy csak addig játszom, amíg nem kapom rajta valamelyiküket, hogy unja...

MIND
Rendben lesz minden, Trockíj elvtárs. Természetesen. (stb.)

TROCKÍJ
Natasám, drágám!

TROCKÁJA
Mondjad, drága Lev!

TROCKÍJ
Gondolod, hogy vállaljak én is szerepet?

TROCKÁJA
(szemrehányóan) Hát persze! De drága Lev...!

TROCKÍJ
Jó. Azt hiszem, Alvarezt játszhatom én tovább.

TROCKÁJA
(szemrehányóan) De drága Lev...!

TROCKÍJ
(szerényen) Játsszam inkább Bronsteint?

TROCKÁJA ÉS MERCADER
Az a neked való, drága Lev! Az az önnek való, Trockíj elvtárs!

TROCKÍJ
Rendben! Legyek hát én... mondjuk, legyek... igen! Kolombusz!

MERCADER MINT BRONSTEIN
Kérem, Don Cristóbal! Ha megbocsát.

TROCKÍJ MINT CRISTÓBAL
Semmiség, senor Bronstein.

MERCADER
Nem, most nem erről... illetve köszönöm, amit értem tett...

TROCKÍJ
Legalább mi (kacsint) "idegenek" tartsunk össze az ő hajójukon, nemdebár, senor Bronstein.

MERCADER
(vissza akar kacsintani, de egyrészt túl bizalmasnak tartaná, másrészt a mondandója miatt nem is ideillőnek ítéli) Jelenteni szeretnék, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Így egymás közt elhagyhatjuk a formaságokat, senor Bronstein.

MERCADER
Megtisztel, Don Cristóbal. De arról szeretnék beszélni önnel... ha nem veszi bizalmaskodásnak, akkor úgy mondom: arról szeretnék beszélni önnel "bizalmasan", hogy én már jártam Indiában és...

TROCKÍJ
Elő is fogom léptetni első helyettesemmé, senor Bronstein.

MERCADER
Nem, most nem erről... illetve, a Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Kijelölte az átnevelő tábor helyét?!

MERCADER
Még az este, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Összeírta az átnevelhető indiánok névsorát?!

MERCADER
Kora reggel, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Fölégették az ellenálló bennszülöttek kunyhóit?!

MERCADER
Dél óta lángol az ország, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Asszonyaik?!

MERCADER
Boldoggá téve, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Harcosaik?!

MERCADER
Eltemetve, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
A hitetlenek?!

MERCADER
Megtérítve, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Varázslóik?!

MERCADER
Átkeresztelve, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Szentélyeik?!

MERCADER
Istállóvá alakítva, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Sírjaik?!

MERCADER
Felszántva, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Ékszereik?!

MERCADER
Lefoglalva, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Aranyaik?!

MERCADER
A Santa Marián, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
(minden átmenet nélkül) Azt mondod, Natasám, hogy Torquemada jelmeze nincs még kész?

MIND
(kizökkennek. Leteszik a fogoly indiánt, lazítanak, stb.)

TROCKÁJA
(elbizonytalanodva) Fél óra múlva már felveheti Mercader elvtárs.

TROCKÍJ
Mercader elvtárs?!!!

TROCKÁJA
Az első felvonáshoz.

TROCKÍJ
(megsértődik) Őrá szabták a ruhát?!!!

TROCKÁJA
Hiszen nélküled terveztük a próbát, drága Lev.

TROCKÍJ
(palástolja sértődöttségét) Úgy.

TROCKÁJA
Hogy meglepjünk vele november 7-én. A születésnapodra!

TROCKÍJ
Tudom! A Comédia Mehikánában.

TROCKÁJA
Én már látom a plakátokat: "Lev Davidovics Trockíj: Ko..."

TROCKÍJ
Tudom! "Lev Davidovics Trockíj! Bumm-bumm-bumm!!!

TROCKÁJA
(odamegy hozzá, átöleli) Rémeket látsz, drága Lev.

TROCKÍJ
Május végén is rémeket láttam? Kis híján meggyilkoltak, ha még emlékszel rá, Natasám, drágám. Meg akartak gyilkolni. Az a "Mexikó Michelangelója", az a Sztálin-bérenc Siqueiros. Azóta erődítmény ez a ház. Azóta nem ura, hanem foglya vagyok ennek a várnak.

TROCKÁJA
De szerencsénkre nem sikerült. És ez Sztálint is arra figyelmezteti, hogy kétszer ő sem követheti el ugyanazt a hibát, drága Lev.

TROCKÍJ
Nem is fogja, Natasám drágám!

TROCKÁJA
Ne forgasd ki a szavaimat, drága Lev!

TROCKÍJ
Natasám! A terrorizmus sok tekintetben olyan, mint a forradalom! Hisz minden forradalom célja maga a forradalom! Az általa ledöntendő régi, és az általa felépítendő új társadalom csupán eszköz. Mert ez az új rendszer is elavul hamarosan! Ezért, aki tegnap még forradalmár volt, mára fékezőjévé válik annak, ha nem hisz az egyetlen időtálló forradalomban, az én forradalmamban! Ez pedig a permanens, az örökké fejlődő forradalom!! A terroristák célja sem a Buharinok, a Zinovjevek, a Kamenyevek és a Trockíjok meggyilkolása, hanem a gyilkolás maga!!!

TROCKÍJ
(Sylviához) Nem mintha fontosnak tartanám, Sylvia, de lejegyezheti az iménti eszmefuttatásomat. Nem mintha nem tudnám még egyszer megfogalmazni és papírra vetni, csak... olyan frappáns.

SYLVIA
Rendkívül szabatos meghatározás. Azt hiszem definíciónak is nevezhetjük. Büszke vagyok rá, hogy a szolgálatában állhatok, Trockíj elvtárs!

TROCKÍJ
(és felesége is meghatódik) A mi egész, választott életünk szolgálat, kedves Sylvia! A forradalom szolgálata! (hirtelen minden átmenet nélkül) Úgy látja, senor Bronstein, hogy ez az indián beteg?

MERCADER
Teljesen elhatalmasodott rajta a kór, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Tünetei?

MERCADER
Hallucináció, vízió, félrebeszélés.

TROCKÍJ
Diagnózisa?

MERCADER
Hisztéria.

TROCKÍJ
Hisztéria?!!

MERCADER
Középsúlyos, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
De hisz... (előkeres egy könyvet, lapozgatja)... a Föld Gömbalakúságáról Szóló Tézisekben Toscanelli mester, hajótérképünk készítője azt írja, hogy: a hisztéria, vagyis "méhállatka" leginkább férjhez menni nem tudó leányokat és korán özvegységre jutott asszonyokat támad meg. Általában az intim testrészben bújik meg. Tünetei: ingerlékenység, tagadás, ellenszegülés!! (Sylviára mutat) De ez nem nő!

MERCADER
Valóban, Don Cristóbal! De főinkvizítor urunk, Don Torquemada azt írja a Hatalmas Hispánia Históriájában, hogy ez a gyilkos kór időnként férfiakat is a hatalmába kerít. Leginkább a foggyökérbe és a körömágyba fészkeli be magát. Ráadásul - írja főinkvizítor urunk - a hisztéria: ragályos!

MIND
(felzúgnak, megijednek)

TROCKÍJ
Hogyan vette észre, senor Bronstein, hogy beteg ez a szegény pára?

MERCADER
Félrebeszélt, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Egy ilyen életerős ember?

MERCADER
Ráadásul az indiánok leendő törzsfőnöke!

TROCKÍJ
(tisztelni kezdi) Vágják le arról a rúdról! Széket, vizet neki! (levágják, leültetik, megitatják)

MERCADER
Ő Suhanó Nyíl nagyfőnök elsőszülött fia: Kevély Szikla.

TROCKÍJ
Kérem, fordítsa, amit mondok, senor Bronstein! (csend) Nevem Cristóbal Colón, India alkirálya. Békét hoztunk néktek és megosztjuk veletek hitünket, az egy igaz Isten hitét.

MERCADER
(fordítja) Don Cristóbal azt kérdezi, hova rejtettétek a kincseket!!

SYLVIA
(mint Kevély Szikla) Hagyjátok el ősi földünket! Amíg nem jöttetek, ide béke honolt nálunk. Azóta mindenütt tűz, vér és halál pusztít ezen a tájon.

TROCKÍJ
Mit mond?

MERCADER
Sajnos... kétségtelen: beteg!

TROCKÍJ
De olyan tiszta a tekintete! Mit mondott?

MERCADER
Hogy ez az ő földjük, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Szegény ember! Mondja meg neki, hogy helytartómmá teszem meg!

MERCADER
Don Cristóbal azt mondja, hogy elevenen megnyúzat, ha nem mondod meg, hol az arany!

SYLVIA
Kárhozzatok el mind!! Átkozott legyen a csillag, amely utatokat mutatta felénk!! Zuhanjon tengerbe a szirt, amely fáklyaként fénylett felétek a ködben!! Haljatok tűzhalált, ahogyan a testvéreim!!

TROCKÍJ
Mit mond?

MERCADER
Sajnos... kétségtelen! Középsúlyos!

TROCKÍJ
De mit mondott?

MERCADER
Hogy otthon királya bebörtönözteti önt, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Ennyire?!

MERCADER
Még ennél is súlyosabb, Don Cristóbal! Azt mondta, önt is agyonverik majd, ahogy az ön emberei agyonverték a barátait, amikor ön hatalmon volt. És az ön gyerekei is elpusztulnak, ahogy az övéi is meghaltak.

TROCKÍJ
Megműtsük őt, senor Bronstein?

MERCADER
Nem halaszthatjuk tovább, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Van rá esély, hogy rátalálunk a gócra?

MERCADER
Mindnyájan Isten kezében vagyunk, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Kezdjük?

MERCADER
A fogával.

TROCKÁJA
(kezében fogóval) Húzhatom, Don Cristóbal?

TROCKÍJ
Senor Bronstein az orvos. Ő vezeti a műtétet, senor Alvarez.

MERCADER
Kemény Szikla! Hiszed-e a mi hitünk? Megosztod-e velünk őseid kincseit? Elismered-e, hogy az arany, amit indián testvéreid vérének kizsarolásával szereztek a törzsfőnökök, az mindenkié?!!

SYLVIA
Indul hozzád a lelkem, Nagy Szellem. Kevély Szikla lelke égbe, teste földbe száll.

TROCKÍJ
Mit mondott?

MERCADER
Hogy betegsége szörnyen gyötri, Don Cristóbal, kéri, hogy enyhítsünk fájdalmán.

SYLVIA
Húzhatom, senor Bronstein?

MERCADER
Mind a harminckettőt, Alvarez! Hogy esélye se maradjon a túlélésre... a méhállatkának! És ha mégsem a foga alatt lapul, lehúzzuk a körmét is! Mind a tizet! És ha ott sem találjuk meg, letépjük a lábáról is, hogy megmentsük ezt az indiánt! Hogy megmentsük, mert beteg! Mert beteg és ember!

MIND
(körbeállják, operálják)

MERCADER
(valójában Trockíjnak mondja) Tudod, Kevély Szikla, önpusztító fanatizmusodban van valami nemes, valami végzetesen impozáns. Elveszted magas beosztásod, elhagyni kényszerülsz hazádat, majd Európát. Gyermekeidet sorra elpusztítják és te csak harcolsz. Nem, ne áltasd magad azzal, hogy népedért, hitedért, te nem az ügyért, te a harc kedvéért harcolsz! Örökké, permanensen küzdesz, még ha rá is megy mindenkid, aki veled egyáltalán rokonságban, ismeretségben áll. De lehet-e egy nem forradalmi korban forradalmárnak lenni?! Lehet-e egy társadalmat tézisekből, ideológiákból és azok permanens bírálatából felépíteni? Építhet-e egyáltalán valaha is az, aki önmaga és világa örök pusztításával...

TROCKÍJ
Mi ez?!! (a szereplők abbahagyják a játékot)

MERCADER
"Bronstein búcsúja", Trockíj elvtárs.

TROCKÍJ
De ilyen rész nincs az én drámámban, Mercader!!!

MERCADER
Szó szerint így hangzik, Trockíj elvtárs.

TROCKÍJ
Maga átírja az én drámámat?!!!

MERCADER
Ez nemcsak az ön drámája, Trockíj elvtárs!

TROCKÍJ
Már az előbb is észrevettük Natasámmal, hogy maga átírta a drámámat.

MERCADER
Ha ön nem tette meg...

TROCKÍJ
Mit merészel?!!!

MERCADER
Trockíj elvtárs! Ön negyvenöt éve, a cári Oroszországban...

TROCKÍJ
Nyikolájevben, Ukrajnában, Mercader elvtárs!!

MERCADER
....írt egy történelmi víziót. Ön akkor még nem tudhatta, de most már tudnia kellene, hogy mit ír.

TROCKÍJ
Későbbi sógorommal, Szokolovszkíjjal írtuk. Én csak a párbeszédeket csiszolgattam, a cselekményt valójában ő vázolta fel.

MERCADER
Az a baja önnek, Trockíj elvtárs, hogy ön az azóta eltelt évtizedekben is inkább csak a formai csiszolgatásokba mélyedt, ahelyett, hogy a cselekményét...

TROCKÍJ
Mercader!!! Ezt a hangot visszautasítom!

MERCADER
Bocsánatot kérek, Trockíj elvtárs! Engem megbíztak ezzel a munkával és én elvégzem.

TROCKÍJ
Úgy beszél, mint egy bérgyilkos!

MERCADER
Én nem pénzért csinálom. Elkötelezettségből. Megbíztak vele és én átírom a drámáját. A mi kettőnk drámáját. Ha már ön idáig, amíg tehette volna, nem változtatott a cselekményen, megváltoztatom én.

TROCKÍJ
(érzi, hogy vesztett. Játszanak tovább. Hírtelen) Hogy halad a műtét, senor Bronstein?

MERCADER
A szájában egyre kevesebb hely van már, ahol megbújhat a góc, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Félrebeszél még?

MERCADER
Már régen nem, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
És gondolja, senor Bronstein, hogy ha visszanyeri eszméletét, akkor sem fog?

MERCADER
Toscanelli mester szerint elképzelhető, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
Vallani akar, Don Cristóbal!

I. TESTŐR
Gyónni!

II. TESTŐR
Vezekelni!

III. TESTŐR
Társulni!

TROCKÁJA
Bocsánatot kérni!

I. TESTŐR
Mindent jóvá tenni!

II. TESTŐR
Seregünkbe állni!

III. TESTŐR
Kincstárába elvezetni!

SYLVIA
(haldokolva) Vizet!

TROCKÍJ
Mit mond?

MERCADER
Nem egészen értem, én nem ezt a tájszólást beszélem, Don Cristóbal. De azt hiszem, az anyját hívatja.

TROCKÍJ
Hozzák ide az anyját!

MERCADER
Nem tehetjük. Az anyját átnevelő táborba vittük, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Akkor menjenek oda érte!

MERCADER
Nem tehetjük. A tábort fölgyújtottuk, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Akkor kérdezze meg még egyszer! Hátha azóta mást akar!

MERCADER
Ígérem neked, Kevély Szikla, én elmegyek a te családodhoz.... (Kevély Szikla meghal. Közben jönnek az indiánok, hozzák Suhanó Nyíl nagyfőnök "szobrát" egy gyaloghintón) ...igen... ígérem, elmegyek. Elmegyek és elébe állok a te asszonyodnak. És amikor ő meg akarná kérdezni, hogy mi történt veled, akkor én megelőzöm és magamtól fogom mondani... (mindkét tábor érdeklődően néz rá)... elmondom én mindenkinek, hadd tudja meg mindenki!! Elmondom én, hogy te álltad a kínokat!! (mindkét tábor ellenségesen néz rá) Fogadat összeszorítottad, körmödet a húsodba vájtad, de szótlanul tűrted a gyötrelmeket!! Üvöltöttél, de hang nélkül tetted, imádkoztál, hogy bűnös lelkednek megbocsásson a te Szellemed!! Elmondom én mindenkinek, hogy... hogy... hogy... (közben mindkét tábor tagjaira nézett)... indiánok merényletének estél áldozatul és mi már nem tudtunk segíteni rajtad! Don Cristóbal felhatalmazott rá, hogy bejelentsem: a Santa Maria hajótanácsa senor Kevély Sziklát...

TROCKÍJ
...Don Kevély Szikla ellentengernagyot saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkedik. (az indiánokat most veszi észre) Kik ezek, senor Bronstein?

MERCADER
Ez Suhanó Nyíl nagyfőnök szobra, Don Cristóbal.

I. TESTŐR
Őrség!!

MIND
(tisztelegnek a sötétben) Jelentkezem, őrségparancsnok elvtárs!

I. TESTŐR
Trockíj elvtárs védelmére felsorakozni!

MIND
Értettem, őrségparancsnok elvtárs!

I. TESTŐR
Én pedig visszakapcsoltatom az áramot, Trockíj elvtárs. (elbotorkál)

TROCKÁJA
Mi történt, Lev drágám?

TROCKÍJ
Áramszünet, Natasám drágám.

TROCKÁJA
De hisz már úgy megerősítetted az őrséget, hogy ebbe az erődbe nem juthat be senki, Lev drágám!

TROCKÍJ
(tréfál, de nincs humorérzéke) Az ellenség köztünk van, Natasám drágám.

MIND
(hivatalból nevetnek) Ez jó! Hiába, Trockíj elvtárs a sötétben is feltalálja magát! (stb.)

TROCKÁJA
Csak nem azt akarod mondani...?!

TROCKÍJ
(tréfál) De! Már látom az újságok címlapját, Natasám drágám: Coxoacanban, 1940. augusztus 20-án Lev Davidovics Trockíj..."

TROCKÁJA
Ne!!

TROCKÍJ
Ugyanis Rodrigez csinálta az áramszünetet.

TROCKÁJA
A komornyik?!

TROCKÍJ
Nem! A komornyikunkat Ramireznek hívják, Natasám drágám. A kertészünket hívják Rodrigeznek!

TROCKÁJA
Gondolod, hogy bérgyilkos lenne?!

TROCKÍJ
Csak zenebolond. Ha tudja, hogy ébren vagyok, akkor mozgalmi dalokat hallgat... a Marseillest, az Internacionálét, mikor melyiket. Amikor viszont azt hiszi, hogy alszom, akkor Bessie Smitht. És Louis Amstrongot, Marlene Dietrichet, ilyeneket.

TROCKÁJA
De miért nincs áram, Lev drágám?

TROCKÍJ
Mert zárlatos a gramofonja, Natasám drágám!

TROCKÁJA
Te ezt honnan tudod, Lev drágám?

TROCKÍJ
Onnan, hogy keddenként, amikor Rodrigez elvtárs szabadnapos, együtt szoktunk zenét hallgatni, Natasám drágám.

TROCKÁJA
Az Internacionálét?

TROCKÍJ
Csak amíg Rodrigez elvtárs itthon van, Natasám drágám.

TROCKÁJA
És amikor nincs?

TROCKÍJ
Akkor Bessie Smitht. Amstrongot, Dietrichet hallgatok.

TROCKÁJA
Tudja, Mercader elvtárs, az uram olyankor éli a saját életét.

MERCADER
(már majdnem lefektette Sylviát) Csakugyan, Natalja Szedova?

TROCKÁJA
Persze nem csoda.

MERCADER
(Sylviára mondja) Dehogynem... csodás...

TROCKÁJA
Tudja, Mercader elvtárs, Lev Davidovics a börtönben és a száműzetésben töltött évtizedek alatt megszokta, hogy állandóan besúgókkal van körülvéve. Ezért ő két életet él egyszerre. Az egyiket úgy, hogy azt majd jelentik róla, a másikat pedig a maga örömére. Megszokásból.

TROCKÁJA
De akaratán kívül is kettős énű ember az én uram. Az oroszok között: ukrán! Az ukránok közt zsidó! A zsidók közt kommunista! A kommunisták közt anarchista! Az anarchisták szerint pedig Sztálin ügynöke. Az ő egész élete számkivetés, kedves Mercader elvtárs. A világból és önmagából való kirekesztés.

MERCADER
Az önök(!) egész élete, Natalja Szedova.

TROCKÁJA
A mi egész életünk...

MERCADER
(letépi Sylvia bugyiját) Ön egy mártír!

SYLVIA ÉS TROCKÁJA EGYSZERRE
Na de Mercader!!!

MERCADER
Bocsánat, Natalja Szedova. Azt akartam mondani: hős.

TROCKÁJA
Tudja, Mercader elvtárs, ha nem lennék kommunista, talán apácának álltam volna. Az apácák úgy tartják, hogy Krisztus a vőlegényük és örök életükre bezárkóznak vele egy kolostor falai közé. Távol élnek a világtól, minden földi cifraságtól és mégis boldogok. Ahogy én is. Csak az én Istenem a proletárforradalom. Az én zárdám Coyoacan. Az én bibliám a Tőke. Az én keresztem ötágú. Az én gyerekeim az aprószentek. Az én férjem a megfeszített Jézus. Én magam pedig csak egy kendő vagyok. A kendő, amellyel Veronika letörölte Jézus arcáról a verejtéket.

TROCKÍJ
Helyes! Akkor megkoszorúzzuk! (a hajósok tisztelegnek, Cristóbal megkoszorúzza, a "szobor" feljajdul) Mi volt ez, senor Bronstein?

MERCADER
Alighanem ez mégsem Suhanó Nyíl szobra, hanem a sírhalma, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Helyes! Akkor kitűzzük rá a zászlónkat! (tisztelgés, keresztes zászlót szúr a "sírhalomba", mire az feljajdul) Mi volt ez, senor Bronstein?!

MERCADER
Alighanem ez még sem Suhanó Nyíl sírhalma, hanem a múmiája, Don Cristóbal. (közben a háttérre kivetítik Lenin fényképét és a Lenin Mauzóleumot egy kis időre. Aztán bevillan egy-egy "múmia": Brezsnyev, Jelcin, stb.)

TROCKÍJ
Helyes! Akkor megkoszorúzzuk a múmiáját! (tisztelgés, megkoszorúzza, a "múmia" feljajdul) Mi volt ez, senor Bronstein?

MERCADER
Alighanem ez még sem Suhanó Nyíl múmiája, hanem Suhanó Nyíl maga.

TROCKÍJ
Él még az idős harcos?!

MERCADER
Csak nem látszik rajta, Don Cristóbal. Vagy az alteregója.

TROCKÍJ
Hasonmása irányítja országát?!

MERCADER
Vagy a szelleme, Don Cristóbal.

TROCKÍJ
Helyes! Akkor aláírjuk vele a békeszerződést.

SYLVIA, MINT SUHANÓ NYÍL
Hagyjátok el felperzselt földünket! Vigyétek magatokkal a kincseinket, de hagyjátok meg nekünk a földünket! (lányához, akit most Trockája játszik félmeztelenül) Nyíló Virág! Vezesd el az idegenek főnökét a kincsesbarlangunkhoz! A tengerparton álljatok meg pihenni! Adj neki egy kagylót, hogy lássa: mi megbocsátunk neki.

TROCKÁJA
(kacéran) Hazaküldöm őket a Nagy Szellem békéjével.

TROCKÍJ
Miről van szó, senor Bronstein?

MERCADER
Ha jól értettem, Suhanó Nyíl önt vejem-uramnak szólította és önnek adta lányát, Nyíló Virágot. Gratulálok, Don Cristóbal!

TROCKÍJ
Régóta várlak már, Messzi Idegen. Veled álmodtam, veled ébredtem. Tudtam, éreztem, hogy eljössz értem, át a végtelen tengeren, amelyet még át nem szelt soha senki énértem.

TROCKÁJA
(tiszteleg) Engem pedig Cristóbal Colón alkirálynak!

TROCKÍJ
Gyere közelebb hozzám, Messzi Idegen!

TROCKÁJA
Köszönöm, jól. Bár huszonheten meghaltak skorbutban, de veszteség nélkül nincs hódítás, ugyebár.

TROCKÍJ
Hogy a lábad elé heveredhessek!

TROCKÁJA
Igen, de azt a négyet sárgaláz vitte el.

TROCKÍJ
Hogy a térded átölelhessem!

TROCKÁJA
Nem! A hajónaplóba azt írtam, hogy harcban estek el.

TROCKÍJ
Hogy a combodat megérinthessem!

TROCKÁJA
Így a zsoldjukat szétoszthatom a hajósok között.

TROCKÍJ
Nem jössz ide, Messzi Idegen?

TROCKÁJA
Engem? Szólítson úgy, ahogy édesanyám szokott.

TROCKÍJ
Nem kívánsz?!

TROCKÁJA
...Mon Cristofórónak!

TROCKÍJ
Csúnyának találsz?

TROCKÁJA
Nem, sajnos már nem él szegény.

TROCKÍJ
Formátlannak?

TROCKÁJA
Maláriában, szegény.

TROCKÍJ
Nem elég kihívónak?

TROCKÁJA
Nem, sajnos már apám se, szegény.

TROCKÍJ
Nem elég érzékinek?

TROCKÁJA
Leszúrták szegényt.

TROCKÍJ
Nem elég csábítónak?

TROCKÁJA
Na, de Nyíló Virág! Apám ellenálló volt, nem pedig útonálló, szegény.

TROCKÍJ
Vagy nem elég tartózkodónak?

TROCKÁJA
Nem. Én felfedező vagyok.

TROCKÍJ
Látom, a végtelen óceánt hamarabb meghódítod, mint a szívemet.

TROCKÁJA
Nem, nincs testvérem. Szegény szüleim akarták volna, de szegény anyám nem tudta kihordani az öcsémet, szegényt.

TROCKÍJ
Vagy apám haragjától féltesz engem?

TROCKÁJA
Igaza van! Lehet, hogy lány lett volna. Szegény.

TROCKÍJ
Vagy rangod tiltja, hogy a szívedbe zárj?

TROCKÁJA
Hogy én? Még mielőtt hajóskapitány lettem?

TROCKÍJ
Vagy hited miatt nem érdemelhetlek téged?

TROCKÁJA
Előbb papnak tanultam. Aztán spanyolul. Aztán a királyt szolgáltam, később az ellenkirályt. Többnyire földalatti munkás voltam.

TROCKÍJ
Nem maradhatok "így" tőled!

TROCKÁJA
Bányában?!!! Én?!!! Mi, hittérítők nem dolgozunk, kérem.

TROCKÍJ
Aszottan, fonnyadásra ítélve.

TROCKÁJA
Igen, de csak háromszor ültem.

TROCKÍJ
Fiút szülök neked, Messzi Idegen!

TROCKÁJA
Először a király csukatott le hat évre, de megszöktem.

TROCKÍJ
Mindjárt kettőt akarsz?

TROCKÁJA
Másodszor az ellenkirály. Azt a két évet viszont leültem.

TROCKÍJ
Hármat?

TROCKÁJA
Harmadszor megint a király, mert időközben visszaszerezte a trónt. Viszont a korábbi két börtönévemet semmissé nyilvánította!

TROCKÍJ
De ha meg sem érintesz, még egy lányod se lesz tőlem!

TROCKÁJA
Dehogy! Én következetes vagyok!!!

TROCKÍJ
És akit nálunk idegen hoz bajba, azt termeszhangyák gödrébe ássák.

TROCKÁJA
Mind a háromszor ugyanazért!!!

TROCKÍJ
Akit meg még bajba se hoznak, azt még meg is kövezik mifelénk.

TROCKÁJA
A mindenkori fennálló rend megdöbbentésére irányuló összeesküvés miatt.

TROCKÍJ
Akit pedig még meg sem köveznek, azt a szégyen öli meg minálunk.

TROCKÁJA
Valójában csak térítettem.

TROCKÍJ
Úgy hogy, ha visszamegyünk, én hírbe hozlak tégedet, Messzi Idegen!!!

TROCKÁJA
Elmondtam mindenkinek, hogy a Föld nem egy lapos tányér, hanem egy ... felfújt marhahólyag! (belelkesedik)

TROCKÍJ
Azt fogom hazudni mindenkinek, hogy elcsaltál engem egy bozótosba, ördögi szerekkel elkábítottál és tehetetlenségemet kihasználva orvul... orvul elmesélted nekem a hajóutadat!

TROCKÁJA
És ha a Föld gömbölyű, akkor új úton is eljuthatunk hozzátok!! Amiben senki nem tud megakadályozni bennünket!!

MERCADER
(Sylviához) Trockíj egy bohóc!

SYLVIA
Pszt!

MERCADER
A színpad anarchiája. Bohóctréfát csinál a tragédiából ez a pojáca.

SYLVIA
Csitt!

TROCKÁJA
(hirtelen, mintha szerelemre lobbanna) Én nem tudtam, honnan is tudhattam volna, hogy te élsz, te vagy, és hogy ilyen gyönyörű vagy, és azt sem tudtam, hogy a hosszú és fáradságos reményekkel és gyötrelmekkel teli utazásunk végén, ahol éjszakák és nappalok hullámvasútján iramlott törékeny életünk, ahol szomjaztunk és fáztunk, éheztünk és napon perzselődtünk, ahol hittünk, de már aligha bízhattunk, csak vergődtünk már-már teljes kilátástalanságban a viharok és szélcsendek fogságában... (letérdel a "lányhoz") ...én nem tudtam, hogyan is tudhattam volna... (melléfekszik, a "lány" beleremeg) ...hogy él itt egy lány... (simogatni kezdi) ...aki énrám vár ...(a "lány" vonaglik a kéjtől) ...aki engem akar, aki azt akarja hinni, amit én hiszek, aki tudni akarja, honnan jöttem!! Aki tudni akarja, miként jutottam el őhozzá!! (ölébe fekteti a "lányt". Sliccéhez tartja mutatóujját) Látod, ez itt Hispánia!!!

MERCADER
(kezében kés) Ez őrült!

TROCKÁJA
Innen indultunk.

TROCKÍJ
Igen!!! Tégy magadévá, Messzi Idegen!!

TROCKÁJA
(lassan fordítja hátáról hasára a "lányt", úgy hogy ujja végig a derekán, tomporán, sliccén maradjon) És ők azt hitték, hogy csak erre vezet út tehozzád, Nyíló Virág!! (a "lány" kéjeleg) De nem!!! (megállítja a "lány" fordítását, amikor ujjához ér a forgó szereplő slicce) Nem!!! (visszafelé fordítja, ujja ugyanott marad) Mert mi emerre indultunk!!!

MERCADER
Tébolyult állat!!

TROCKÁJA
Egy másik úton, ahol még senki se járt!! (fordítja)

MERCADER
Velem pedig egész úton kerestette az eltűnt hajóst és annak gyilkosát! Egész úton gyanakodtam, vádaskodtam, kutakodtam!!

TROCKÁJA
(visszafordítja a "lányt" úgy, hogy a slicce a végig fixen levő ujjához ér) És így is eljutottunk Indiába!!!

MERCADER
Haljak meg, ha nem, de megölöm!

TROCKÍJ
(pihegve) Asszonyoddá tettél, Messzi Idegen.

TROCKÁJA
Eljutottam hozzád, mert a Föld gömbölyű!!! (ráborul a "lányra")

MERCADER
(lopakodva feléjük) Megölöm! (egyet lép, alkudozik magával) Meg fogom tenni! (lép egyet) Meg kell tennem! (lép egyet) Meg kellene ölni! Tébolyult szörnyeteg. (lép egyet) Félkegyelmű szegény. (lép egyet) Szerencsétlen, beteg ember. (odaért)

TROCKÁJA
Engem keres, senor Bronstein?

MERCADER
Bocsásson meg, Don Cristóbal, de indiánokat láttam erre settenkedni...

TROCKÁJA
Indiánokat? Ezen a földön?

MERCADER
Úgy látszik maradt belőlük egy-kettő.

TROCKÁJA
Éppen beavattam Nyíló Virágot...

MERCADER
Milyen tapintatlan vagyok, már megyek is, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
...a mi tudományunkba, Toscanelli mester térelméletébe, senor Bronstein!

MERCADER
(vigyázzba áll) Jelentkezem!

TROCKÁJA
Még indulásunk másnapján megbíztam önt titkosszolgálatunk vezetésével.

MERCADER
Életem legnagyobb megbízatása, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
Közöltem önnel, hogy egyik hajóstársunkat aznap éjjel meggyilkolták.

MERCADER
Egész utunkon őutána nyomoztam, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
És?! Megtalálta az elveszett embert?!

MERCADER
Megtaláltam, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
(rendkívül meglepődik, feláll) Azt akarja mondani...?

MERCADER
Heroikus magányomban végig őt kerestem, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
Bizonyos benne, senor Bronstein?!!!

MERCADER
Különben nem állhatnék ön előtt, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
És azért jött, hogy ezt jelentse?

MERCADER
Nem! Jelenteni jöttem, Don Cristóbal, de nem ezt.

TROCKÁJA
Hanem?

MERCADER
Don Cristóbal! Én, ahogy azt már mondtam önnek, jártam Indiában.

TROCKÁJA
Az apjával, lóháton, Kínán át!!

MERCADER
És eltöltöttem ott kétszer egy évet, Don Cristóbal.

TROCKÁJA
(érzi a rossz hírt, ingerült) Itt járt kétszer és most harmadszor is eljutott, az én hajómon ide!!!

MERCADER
És azt is mondtam, beszélem India népének nyelvét.

TROCKÁJA
Tolmácsolt is már többször nekem.

MERCADER
Viszont nincs tőlük se egy gyöngyfüzérem, se egy nádsípom, se egy csontfaragásom. Már nem tudnám elénekelni törzsi éneküket, nem tudnám eltáncolni rítustáncaikat. A csapdát sem tudnám már úgy hurkolni, ahogyan ők szokták és nem tudnám már elmondani a Minden Indiánok Imáját sem....

De bizonyos vagyok benne, hogy....

Don Cristóbal!

Ez nem India

Don Cristóbal! Én hiszem és tudom is, hogy Toscanelli mester térképe a létező legjobb térkép! És, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű!! És, hogy jó úton indultunk!! És helyes irányba hajóztunk... de... eltévedtünk, Don Cristóbal.

Eltévedtünk.

TROCKÁJA
Lev drágám! Mi már beöltöztünk!

SYLVIA
Majd elfelejtettem. Pénzt hozott a postás délelőtt, Natalja Szedova.

TROCKÁJA
A szerzői jogdíjakat?

SYLVIA
Nem, azt még csütörtökön hozta. Ki is fizettem belőle a kertészt

TROCKÁJA
Helyes

SYLVIA
Ma a segélyt...

TROCKÁJA
Mi nem szorulunk segélyre, Ageloff kisasszony!

SYLVIA
Bocsánat. Németországból...

TROCKÁJA
Mi nem fogadunk el pénzt Németországból!

SYLVIA
A tiszteletdíj érkezett meg ma, Trockája elvtársnő.

TROCKÁJA
Az Internacionáléból?

SYLVIA
Biztos. Kifizettem a villa egész évi bérét, Natalja Szedova.

TROCKÁJA
Helyes. (kikiált) Miattunk folytathatjuk.

A testőröket kifizettük, Sylvia?

SYLVIA
Mind a tizenkettőt.

TROCKÁJA
A házvezetőnőt?

SYLVIA
Neki fizetésemelést is adtam.

TROCKÁJA
És a könyvelőt?

SYLVIA
Ő anélkül is jól megél belőlünk.

TROCKÁJA
Kérje be a pénztárkönyvet, Sylvia.

SYLVIA
Már át is néztük Ramónnal.

TROCKÁJA
Helyes. Majd próba után megmutatja. Bár, ha azt Mercader elvtárs is átnézte, akkor biztosan rendben van.

Miattunk folytathatjuk! (csend) Biztosan eszébe jutott valami apró adalék. Egy látszólag jelentéktelen részlet. Amikor beugrik neki, rögtön leírja.

MERCADER
Gondolom átjavítja a sutább részleteket. Főleg a Nyíló Virág kontra Kolombusz jelenetet. Az átment bohózatba.

TROCKÁJA
Dehogy, Mercader elvtárs! Látom rajta, hogy nagyon meg van elégedve a fordításával. De október végére be kell fejeznie új könyvét és még csak a közepén tart.

MERCADER
Miről szól a mű, Trockája elvtársnő?

TROCKÁJA
Az ördögről, Mercader elvtárs.

MERCADER
Mi, materialisták nem hiszünk a démonokban... haha...

TROCKÁJA
Mert maga még fiatal, Mercader elvtárs. Ennyi idős koromban még én sem hittem. Sőt! Még Lev Davidovics sem.

SYLVIA
Ramón!

MERCADER
Parancsolj velem, Sylviám!

SYLVIA
Lev Davidovics Sztálintól ír.

MERCADER
Sztálintól?!

SYLVIA
"Közelről."

MERCADER
Sztálinról ilyen messziről is veszélyes írni, Sylviám.

SYLVIA
A címe az, te csacsi! Trockíj elvtárs készülő könyvének: "Joszif Sztálin közelről". Szerintem ezért küldte rá májusban a bérgyilkosait. És ha Sztálin igaz kommunista lenne, akkor Hitlerre uszítaná a merénylőit, nem pedig Lev Davidovicsra.

TROCKÁJA
Sylvia! Hitler csupán a Szovjetunióra veszélyes és...

SYLVIA
És egész Európára!

TROCKÁJA
...a világra! De Trockíj magára Sztálinra.

SYLVIA
De miért, Natalja Szedova?

TROCKÁJA
Mert ismeri.

SYLVIA
Mit? A múltját? Viselt dolgait? Mit?

TROCKÁJA
A lényét. És... lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de egyre inkább úgy érzem, én nem Sztálin ellenségével élek együtt, hanem magával...

SYLVIA
Vele?!!

TROCKÁJA
Mind gyakrabban érzem úgy Sylvia. Lev pedig mintha nem velem élne, hanem minden gondolatában, álmában, rezzenésében vele volna. Mérhetetlen gyűlöletében... mintha hasonult volna vele?

SYLVIA
Ő volna a másik...

TROCKÁJA
Ilyet nem mondtam!!!

SYLVIA
De...

TROCKÁJA
Ne forgassa ki a szavaimat, Ageloff kisasszony!!!

MERCADER
(Sylvia védelmére kelve) Azt hiszem, nem csak Sztálin, de... de Trockíj elvtárs sem Hitlert tekinti a világ ellenségének. És ha egy zsidó kommunista nem tudja...

TROCKÁJA
Mercader!!!

MERCADER
Natalja Szedova! Én azt hiszem, nemcsak a házastársak kezdenek el hasonlítani egymásra a hosszú együttélés során, hanem az ellenségek is.

TROCKÁJA
Hogy meri maga az én uramat...

MERCADER
Ön hasonlította hozzá, Trockája elvtársnő! (bejön Trockíj. Torquemada köpenye van rajta, ami nagyon nagy rá) Úgy látszik, ebben az országban mindenki szereti az álarcosbált.

TROCKÍJ
(megsértődik) Álarcosbál?!

SYLVIA
(hazudik, hogy mentse a helyzetet) Siqueirosról beszélgettünk, Lev Davidovics.

MERCADER
Hogy őrnagyi egyenruhában jött, Trockíj elvtárs ellen.

TROCKÁJA
Ellened! A Vöröshadsereg főparancsnoka ellen, Lev drágám.

SYLVIA
De megfutamodtak, Lev Davidovics.

TROCKÍJ
Nem azt mondom, hogy a legújabb párizsi divat szerint szabták, de korhű! Nemde, Natasám?!

TROCKÁJA
Végül is, ha nem szorít, Lev drágám...

TROCKÍJ
Sportos!

Na jó! Lezser. (csend) Igen. Kicsit fogytam az utóbbi időben. De egy főinkvizítor ne fess legyen, hanem gonosz! Nemde, Natasám?!

TROCKÁJA
Elvégre ez csak próba, Lev drágám. Lényeg, hogy az ősbemutatón az igazi Torquemadára passzoljon a csuha, nemde, Mercadez elvtárs?

TROCKÍJ
Mercader, Natasám drágám!!! Az előbb már mondtam neked: elöl "r", hátul "r"! Ramón Mercader!

MERCADER
Valóban, Natalja Szedova. Ez csak próba. De ezt a "csak"-ot én úgy értelmezem, hogy egy lehetőség...

SYLVIA
Ne fontoskodj állandóan, Ramón! Már elmondtad az előbb, hogy mielőtt elviszed a Comedia Mehikánába, Trockíj elvtárs módosíthatja a szövegrészeket.

MERCADER
Vagy akár a cselekményt is!

TROCKÍJ
(a jelmezéről beszél) Legyen őszinte, Mercader elvtárs! Milyennek találja?

MERCADER
Hát... tulajdonképpen... így hirtelen... nem is tudom...

TROCKÍJ
(nyakába akasztja a láncon függő feszületet) Tudja, mi a bajuk maguknak, kiforratlan kommunistáknak?! Hogy maguk, akárcsak a hívők, csak rabbikban, pópákban, püspökökben és más szentségekben képesek gondolkodni, ahelyett, hogy egymásban és saját magukban az örökké fejlődni tudó és akaró egyént, a minduntalan megújuló társadalom legkisebb sejtjét látnák. Aki nem tévedhetetlen! Aki hibáinak okulásából és mások építő jellegű kritikáiból fejleszti tovább önmagát, ami által az örökké mozgó világ, a permanensen lüktető forradalmiság létjogosultságot nyerhet és diadalmaskodhat!!

SYLVIA
(megelőzi Trockíjt) Máris lejegyzem, Lev Davidovics. (írja)

MERCADER
Önből áradnak a definíciók, Trockíj elvtárs!

TROCKÁJA
Egy kommunista örökké lángol, Mercader elvtárs. És aki ég, az nemcsak meleget... (megöleli férjét) ...de fényt is áraszt.

TROCKÍJ
(zavarát leplezve) Nos, Mercader?! Hogy tetszik?

MERCADER
Amihez nyúl, Trockíj elvtárs, az maga az anarchia. Az örökös szerepcseréivel folyamatosan és következetesen rombolja le a drámáját. Közben nem látja vagy még magának sem akarja beismerni, hogy műfajt tévesztett. Hiszi és mániákusan hirdeti is, hogy a maga Kolombusza egy útja tévesztett, komikus figura. Ezt a portrét alakítgatja, torzítja színházának felélesztésére, amivel bohózattá sorvasztja ezt a drámai víziót. Amelyre kamaszkorában ösztönösen ráérzett, de érett emberként sem képes átlépni sihedernyi árnyékát...

SYLVIA ÉS TROCKÁJA
De Mercader!!! (csend)

TROCKÍJ
Én a csuhámról kérdeztem, maga meg papol itt nekem a Kolombuszról.

MERCADER
Hogy hogy áll önnek Torquemada köpenye?

TROCKÍJ
Nos?

MERCADER
Nagy. (csend)

TROCKÁJA
Mercader elvtárs úgy érti, hogy a köpeny nem nagy rád, hanem másra szabták, Lev drágám!

SYLVIA
Inkább Ramón olyan nagydarab és róla vették a méretet, Lev Davidovics.

I. TESTŐR
Szerintem finom anyag... (megfogja) ...vászon!

II. TESTŐR
És a varrása is... (nézi) ...iparosmunka!

III. TESTŐR
És a színe! Olyan méltóságos!

TROCKÍJ
Nem tudom, Mercader elvtárs?! Folytathatjuk, vagy szeszélyeskedik... akarom mondani, egyénieskedik-e még társulatunk rovására?

MERCADER
(visszaszólna, de Sylvia leinti) Tehát! Torquemada kontra Cristóbal! (mindenki hallgatná a prédikációt. Nyüzsgés, várakozás Trockíj-Torquemada körül)

TROCKÍJ
Én nem arra kértem, hogy rendezze meg a jelenetet, csak azt kérdeztem: elkészült-e, Mercader elvtárs!

MERCADER
(mérges, Sylvia leinti) A rendelkezésére állok, Trockíj elvtárs.

TROCKÍJ
Helyes! (felemeli a feszületet, amitől az újból morajló tömeg elcsendesül. Hirtelen eszébe jut valami, leteszi a keresztet) Nem tudom, feltűnt-e nektek is, miféle szerencsében lehet részem, Natasám drágám. Megélhettem azt, amit Goethe. Betegágyában írta, hogy micsoda nagyszerű ajándék, ha ifjan elképzel valamit az ember, egész életén át érleli, majd élete végén megírhatja és örökül hagyhatja azt az utókornak.

MERCADER
Nem szeretem a Faustot, Trockíj elvtárs. Lebecsüli az elnyomott néposztályokat.

TROCKÍJ
Csak példálóztam. És nem is Goethével, csupán a helyzetével, amely ez esetben kísértetiesen hasonlít az enyémhez...

TROCKÁJA
Ugyan, Lev drágám!! Goethe nyolcvan éves volt, amikor befejezte.

TROCKÍJ
Igaz. Én pedig...

MERCADER
Ön pedig még ma befejezi, Trockíj elvtárs.

TROCKÍJ
(megijed) Hogyan, kérem?!!!

MERCADER
A drámánkat.

TROCKÍJ
Ja, úgy. Bocsásson meg, de a múltkori lövöldözés óta kicsit gyanakvóvá váltam. Voltaképpen annak hatására kezdtem el írni legújabb könyvemet, a "Joszif Sztálin közelről"-t. Vagy már korábban? De miről is kezdtem... (gondolkodik)

MERCADER
A szerencséjéről, Trockíj elvtárs.

TROCKÍJ
Ja! Hogy, milyen szerencse...

TROCKÁJA
Lev drágám!! Tudjuk! Hogy évtizedek után átírhatod...

TROCKÍJ
És én át is írom! A Torquemada-jelenetet kihúzom belőle. (csend)

TROCKÁJA
Kihúzod?!!

TROCKÍJ
Egyetlen tollvonással, Natasám drágám.

MERCADER
Épp a Torquemadát?!!

TROCKÍJ
Csak úgy nyekken.

TROCKÁJA
De hisz... az a motorja!

MERCADER
Az gerjeszti az egész cselekményt!

TROCKÁJA
Az idegenek kiűzetésének törvénybefoglalása!

MERCADER
És annak kihirdetése!

TROCKÍJ
Ne szépítsetek!! 1492-ben elüldözték a zsidókat! Idegeneket... lári-fári! A zsidókat!! A törvény csak pecsét a papírosra! A gyűlölet, az igazi törvény! Az teremti meg utólag az ideológiát is. És a törvényt is. A gyűlölet! Torquemada csak végrehajtója, nem pedig teoretikusa a zsidótörvénynek! (témát vált) Furcsa, de az ellenségeim engem is teoretikusként kicsinyítenek. Pedig arról van szó csupán, hogy kétféleképpen lehet szolgálni egy ügyet. Az egyik ember végrehajtó típus. Mint például Trockíj volt... nem! Nem én, hanem a börtönőröm, akitől későbbi nevemet kölcsönöztem. Tudod, Natasám, drágám, aki olyan szörnyű nagy pofonokat szokott adni reggelente. A másik! A másik típus pedig olyan, mint... például... én. Aki a végrehajtók cselekedeteinek megteremti a gondolati létjogosultságot... Na, a lényeg: Torquemada jelenete elmarad.

MERCADER
És... ha köpeny nélkül játszaná el, Trockíj elvtárs?

TROCKÍJ
Igazán nem ragaszkodom a szerephez.

TROCKÁJA
Lev drágám!

TROCKÍJ
Igen.

TROCKÁJA
Kérlek, játssz egy neked való szerepet... nem, mintha nem tudnád bármelyiket megformálni!

TROCKÍJ
(megsértődik) Hogy érted azt, hogy egy nekem való...?!

MERCADER
(hogy a vitát ezzel lezárja) Bizalmas ügyben hívattam, senor Bronstein.

TROCKÍJ
(csend, vált) Végtelenül lekötelez, Don Cristóbal.

MERCADER
Még indulásunk előtt felvetődött bennem a gondolat, hogy megalakítom titkosszolgálatunkat, de attól féltem, hogy annak megszervezése nem a biztonságunkat, hanem gyanakvásunkat erősítené. Az élet, pontosabban: a halál azonban bebizonyította, hogy az elhárítást mégiscsak meg kell szerveznünk.

TROCKÍJ
Csak helyeselni tudom a döntését, Don Cristóbal. Jobb félni, mint megijedni.

MERCADER
(nem érti, gyanakszik)

TROCKÍJ
Csak egy közmondás...

MERCADER
Önt bízom meg a vezetésével.

TROCKÍJ
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

MERCADER
Az éjjel ugyanis eltűnt egy hajósom.

TROCKÍJ
Nyilván vízbelökték, Don Cristóbal!

MERCADER
De az őrség állítja, hogy nem esett senki a tengerbe.

TROCKÍJ
Akkor a hajón kell lennie, Don Cristóbal!

MERCADER
És a gyilkosnak is.

TROCKÍJ
Az ellenség köztünk van, Don Cristóbal!

MERCADER
Senor Bronstein! Kutasson át minden zugot! Hallgasson ki minden beszélgetést! Figyeljen meg minden hajóst! Keresse meg az eltűnt embert!! Ha őt megtalálja, jelentse!! De ez ügyben többet ne értekezzünk, csak, ha megtalálta!!

TROCKÍJ
Meg fogom keresni, Don Cristóbal. Esküszöm, hogy előkerítem!!!

SYLVIA, MINT ALVAREZ
Gomez! (Trockíj a közelébe megy, figyel)

MERCADER, MINT GOMEZ GYÖNGYHALÁSZ
A Föld gömbölyű, senor Alvarez!

SYLVIA
Lementél a tengerfenékre?

MERCADER
Még amikor mind aludtak, senor Alvarez.

SYLVIA
Nem látott senki lemerülni?

MERCADER
Leitattam az őrséget, senor Alvarez.

SYLVIA
És sikerrel jártál?

MERCADER
Kétszer is, senor Alvarez.

SYLVIA
És visszafelé?

MERCADER
Már ébredeztek, senor Alvarez.

SYLVIA
De nem láttak meg?

MERCADER
Senki...

SYLVIA
Biztos?

MERCADER
Garcia éppen nyújtózkodott a hajókorláton, de adtam neki belőle, úgyhogy nem fog beszélni, senor Alvarez.

TROCKÍJ
(feljegyzi) Garcia, mint tanú!

SYLVIA
Te mennyit kérsz?

MERCADER
Tíz százalékot, senor Alvarez.

SYLVIA
Kicsit sokért hallgatsz, Gomez!

MERCADER
Ennyit természetben, hogy jóllakjam, senor Alvarez. A másik tizet pedig aranyban, hogy hallgassak.

SYLVIA
(pénz vesz elő) Kufár vagy, Gomez.

MERCADER
Bérhalász, senor Alvarez.

SYLVIA
(kifizeti) Aztán el ne járjon a szád!

MERCADER
Hiszen most tömtük be, senor Alvarez.

SYLVIA
Ha ezt Don Cristóbal megtudná...

MERCADER
Mindkettőnket elítélnének. Bár...

SYLVIA
Akkor...?

MERCADER
Én letagadnám.

SYLVIA
Én meg rádfognám! Na, ide az árut! (átveszi)

TROCKÍJ
(pisztollyal a kezében) A Hajótanács nevében!

SYLVIA
Mária-Magdaléna.

TROCKÍJ
Figyelmeztetlek, hogy minden szót felhasználhatok ellened! (írja) Mária és Magdaléna. (Mercader a tengerbe ugrik) Hát így állunk.

SYLVIA
Mit keresel te itt, Bronstein?!

TROCKÍJ
Azt hiszem, megtaláltam. Na de most én kérdezek. Mit főztetek ki a gyöngyhalász Gomezzel?

SYLVIA
Még semmit, de...

TROCKÍJ
De bevallod?

SYLVIA
Hiszen együtt szoktunk ebédelni, Bronstein!

TROCKÍJ
A főztödet még szóba sem hoztam. Mi van ebben a zsákban?

SYLVIA
(helyesbít) Szákban! Szák!

TROCKÍJ
Mi van benne?

SYLVIA
Kagylók.

TROCKÍJ
És még?

SYLVIA
Csigák.

TROCKÍJ
(undorodik) Más nincs?

SYLVIA
Polipok. Medúzák, hínárok, algák.

TROCKÍJ
Tudod jól, hogy mit keresek, Alvarez!

SYLVIA
Tudom. (derűvel) Mindig odavoltál a cápauszonyért! Van!

TROCKÍJ
A cápát már elfogtam, Alvarez. Csak még az áldozatát nem. De azt hiszem, azt is megtaláltam!! (kikapja a kezéből) Megvagy!!

SYLVIA
De hát mit adok a hajósoknak ebédre, ha te...?

TROCKÍJ
Az elvetemültség tetőfoka. Megöli, majd társaival megeteti áldozatát.

SYLVIA
Miért, Bronstein? Neked nem szokott ízleni?

TROCKÍJ
Szokott...? Ízleni...?

SYLVIA
Az ebéd. Például a tegnapi: Velő Abd al-Malik Omajjad módra.

TROCKÍJ
Te mindennap belőle főzöd az ebédet?!!

SYLVIA
Hogy elejét vegyem a zendülésnek.

TROCKÍJ
Te a vízihullából etetsz bennünket?!

SYLVIA
Élve mégsem tálalhatom.

TROCKÍJ
(belenéz a szákba) Mi ez?!!

SYLVIA
A mai ebédnek való.

TROCKÍJ
Hernyópörkölt lesz ebédre?!!

SYLVIA
Kagyló Abd al-Malik módra. Ma így hívom.

TROCKÍJ
(irtózik, visszaadja) Te! Alvarez!

SYLVIA
Mondjad, Bronstein!

TROCKÍJ
Ebben tényleg kagylók vannak?

SYLVIA
Meg csigák, meg...

TROCKÍJ
(leinti, ne folytassa) Kellett nekem rájönnöm.

SYLVIA
Ha kérdezted volna, neked megmondom.

TROCKÍJ
Rendes vagy, Alvarez. Már azt hittem, emberhúst főzöl...

SYLVIA
A barátom vagy, Bronstein.

TROCKÍJ
Jó hallani, Alvarez. Egyáltalán! Veled jó beszélgetni. És látom, mások is szeretnek társalogni veled.

SYLVIA
Én is ezt vettem észre. Hogy, amíg hajóács voltam, bizalmatlanabbak voltak velem a fiúk. De amint Don Cristóbal kinevezett élelmezési tengernagynak, kinyíltak előttem az emberek.

TROCKÍJ
A gyöngyhalász Gomez is?

SYLVIA
Ő volt az első.

TROCKÍJ
Nos, nem mintha foglalkoztatna, csak úgy megkérdezem, hogy mit mondott rólam Gomez?

SYLVIA
Gomez?

TROCKÍJ
Persze nem érdekel különösebben.

SYLVIA
Fogadást ajánlott nekem.

TROCKÍJ
Gomeznek van pénze?

SYLVIA
Inkább csak biztosra ment. Mert azt mondta: fogadjunk, senor Alvarez, hogy senor Bronstein meg fogja kérdezni öntől, mit mondtam róla.

TROCKÍJ
(felháborodik, de leplezi) Erre te?

SYLVIA
Én mondtam, hogy téged nem foglalkoztatnak a pletykák.

TROCKÍJ
Helyes! Erre ő?

SYLVIA
Azt mondta, legyen egy flaska bor a tét!

TROCKÍJ
Mire te?

SYLVIA
Visszautasítottam.

TROCKÍJ
Helyes!

SYLVIA
Snapszot iszom, szagát se bírom a bornak.

TROCKÍJ
Talán kicsit kemény voltál hozzá. De igazad volt. (improvizál. Kutakodik, embert, hajót, mindent vizsgál. Közben ellopja Alvarez deszkaszelencéjét, amit feszeget, de nem tud kinyitni. Ezt az improvizációs részt az ifjú Trockíj a Comedia del Artéból ismerheti. Észreveszi, amikor az I. és a II. Testőr egy ágyút akarnak a tengerbe lökni)

TROCKÍJ
A Hajótanács nevében!

I. ÉS II. TESTŐR
A Föld gömbölyű, senor Bronstein!

TROCKÍJ
Amíg vád alatt álltok...

I. TESTŐR
(felnéz, hogy mi alatt áll?)

TROCKÍJ
...nem használhatjátok jelképeinket.

I. TESTŐR
És meg sem szólíthatjuk önt, senor Bronstein!

TROCKÍJ
És csak a kérdéseimre felelhettek!

I. TESTŐR
Mi csak Don Cristóbal kérdéseire felelhetünk, mivel személyes parancsát teljesítjük.

TROCKÍJ
Szabotázs bagázs! Tagadjátok-e, hogy önvédelmi ágyúnkat akartátok a tengerbe dobni?

I. TESTŐR
Don Cristóbal személyes parancsára!

TROCKÍJ
Tagadjátok-e, hogy Don Cristóbalt felbujtónak neveztétek?

I. TESTŐR
(válaszolna, de elbizonytalanodik. A II. Testőrhöz szól) Te!

II. TESTŐR
Na.

III. TESTŐR
Szólalj már meg te is!

MERCADER
(jön) Mi folyik ott?

TROCKÍJ
Szabotázs, Don Cristóbal! Ez a két ügynök önvédelmi ágyúnkat akarta a tengerbe lökni, hogy ezzel is gyengítse védelmi képességünket! És!!

MERCADER
És?

TROCKÍJ
(fél kimondani) Megrágalmazták önt, Don Cristóbal!

MERCADER
(int a Testőröknek, azok elmennek) Senor Bronstein. Ha ön lenne a Santa Maria kapitánya...

TROCKÍJ
(elpirul, elutasítja) Ugyan...

MERCADER
Mondom: ha! Akkor ön mit cipelne magával a hosszú útra? Ágyút, vagy lisztet?

TROCKÍJ
Lisztet, Don Cristóbal!

MERCADER
Mert?

TROCKÍJ
Mert a zendülést azzal... igaz, nem csak azzal...

MERCADER
Vagyis?

TROCKÍJ
Mindkettőt, Don Cristóbal.

MERCADER
És mi mit hoztunk?

TROCKÍJ
Ágyút, Don Cristóbal.

MERCADER
Úgy van, senor Bronstein! Mindkettőt!! És mért hoztunk ágyút is és lisztet is?

TROCKÍJ
Hát...

MERCADER
Úgy van, senor Bronstein! Hogy hagyjunk magunknak választási lehetőséget! És mi mit választottunk?!

TROCKÍJ
Hát... mi...

MERCADER
Úgy van, senor Bronstein! Mi az ágyúkat dobjuk a tengerbe, hogy könnyítsünk a hajón. Képzelje csak el, ha élelemmel lenne tele a Santa Maria!

TROCKÍJ
Való igaz, Don Cristóbal, nem könnyű elképzelni.

MERCADER
Ugye! Nem lenne választási lehetőségünk. Most viszont van. Érti már, senor Bronstein?!

TROCKÍJ
(nem érti) Hogyne... Don Cristóbal. Akkor a liszt és a liszt között kellene választanunk, most pedig az ágyú és az ágyú között... aha... értem. Hiába. A Toscanelli féle tudományelmélet a legkorszerűbb, Don Cristóbal.

SYLVIA
Köszönöm, Bronstein. Hogy nem adtál föl.

TROCKÍJ
Ugyan, Alvarez. Csak nem fogjuk egymást jelentgetni!

SYLVIA
Rendes fickó vagy, de tényleg. Ha megtudnák, mit esznek!

TROCKÍJ
Ne hálálkodj. Inkább... elvégre mégiscsak bognár és hajóács voltál, mielőtt tengernagy lettél... inkább segíts kinyitni a ládikámat. (átadja)

SYLVIA
Te! Bronstein! Nem az én szelencém ez?!

TROCKÍJ
Csak hasonlít. Hiszen mindnyájunknak adtak ilyen egyenládát!

SYLVIA
De a sarka. Ahogy le van verődve.

TROCKÍJ
Ugyan. Akkor nem pont hozzád vinném.

SYLVIA
Az igaz.

TROCKÍJ
Na? Segítesz?

SYLVIA
Hát persze. De mért nem nyitod ki a kulcsoddal?

TROCKÍJ
Mert elvesztettem.

SYLVIA
Elvesztetted a szelencéd kulcsát?

TROCKÍJ
A tegnapi viharban!

SYLVIA
És mi van benne?

TROCKÍJ
Hogy mi? Miért? Te mit tartanál benne, Alvarez?

SYLVIA
Én a naplómat. A feljegyzéseimet és a leveleimet. És te?

TROCKÍJ
Én?

SYLVIA
Mit, Bronstein?

TROCKÍJ
Én... én a pótkulcsot!

SYLVIA
(fog egy ácskapcsot, hogy felfeszítse, majd megtorpan) Te! Bronstein!

TROCKÍJ
Na!

SYLVIA
Ha! Ha én felfeszítem a szelencédet...

TROCKÍJ
Igen...

SYLVIA
Hogy te ki tudjad venni belőle a pótkulcsot... hogy azzal aztán tudjad zárni újra... akkor...

TROCKÍJ
Akkor?

SYLVIA
Akkor a zár felszakad. És akkor ezt többé már nem tudod bezárni. És akkor arra a pótkulcsra sem lesz szükség többé. És a ládát se használ...

TROCKÍJ
(hivatalosan) Senor Alvarez!

SYLVIA
A Föld gömbölyű, senor Bronstein!

TROCKÍJ
Leadta már a napi jelentését a mai ebédkimutatásról?!

SYLVIA
Jelentem, éppen most készülök megírni, senor Bronstein!

TROCKÍJ
És a tegnapit?

SYLVIA
Azonnal megírom az egész hetit, senor Bronstein! (elmegy)

TROCKÍJ
(feszegeti az ácskapoccsal) Majd a naplójából kiderül, hogy ő volt-e! (széttörik a láda. Kiesik belőle. Felveszi, felemeli, nézi) Alvarez, pótkulcsa...

TROCKÍJ
(a sziklák felé, hogy visszhangozzon) Kilencvenkilencen indultunk.

VISSZHANG
Kilencvenkilencen indultunk.

TROCKÍJ
...de huszonheten meghaltak skorbutban...

VISSZHANG
...de huszonheten meghaltak skorbutban...

TROCKÍJ
...négyen pedig sárgalázban.

VISSZHANG
...négyen pedig sárgalázban.

TROCKÍJ
Hatvannyolcan értünk tehát a partra.

VISSZHANG
Hatvannyolcan értünk tehát a partra.

TROCKÍJ
De nem is!

VISSZHANG
De nem is!

TROCKÍJ
Hiszen egy hajós eltűnt még az induláskor.

VISSZHANG
Hiszen egy hajós eltűnt még az induláskor.

TROCKÍJ
Akkor az hatvanhét.

VISSZHANG
Akkor az hatvanhét.

TROCKÍJ
Ebből én, az hatvanhat.

VISSZHANG
Ebből én, az hatvanhat.

TROCKÍJ
Ebből Don Cristóbal, az hatvanöt.

VISSZHANG
Ebből Don Cristóbal, az hatvanöt.

TROCKÍJ
Ebből Alvarez, az hatvannégy.

VISSZHANG
Ebből Alvarez, az hatvannégy.

TROCKÍJ
Ebből Don Cristóbal tizenkét testőre, az ötvenkettő.

VISSZHANG
Ebből Don Cristóbal tizenkét testőre, az ötvenkettő.

TROCKÍJ
Ebből Alvarez harminc átnevelőtisztje, az huszonkettő.

VISSZHANG
Ebből Alvarez harminc átnevelőtisztje, az huszonkettő.

TROCKÍJ
Ebből az őrség huszonkét tagja, az... Natasa!!! (lecsúszik az árbocról, felborítja a jelenetet) Natasám drágám!!

TROCKÁJA
Megtaláltad végre, Lev drágám?!! Akit egész utadon kerestél?!

TROCKÍJ
Megtaláltam!! Ez az adalék még hiányzott hozzá, de eszembe jutott! (indul kifelé) Megyek!! Hamar lejegyzem!! (kimegy)

TROCKÁJA
Mi jutott eszedbe, Lev drágám?!

TROCKÍJ
(kintről kiáltja) Hogy kirabolt egy postakocsit!

TROCKÁJA
Mi?!

TROCKÍJ
Egy postakocsit! Tudod! Ő!!

TROCKÁJA
(elkomorul) Ja! Ő. Sztálin. (eszébe jut) De a zsákmányt a párt pénztárába fizette be!

TROCKÍJ
Kilencvenkét rubelt, Natasám drágám! Kilencvenkettőt!! De a korabeli újságok megírták, hogy a tettes százhárom rubelt zsákmányolt!! Százhármat!!! Százhármat!!! Elsikkasztott tizenegy rubelt!!! Tizenegy rubelt...!!!

TROCKÁJA
(sajnálja férjét, rázza a fejét. Aztán hirtelen felugrik és ő is felmászik az árbocra. Most ő játssza Bronsteint)

TROCKÁJA
Kilencvenkilencen indultunk.

VISSZHANG
Kilencvenkilencen indultunk.

TROCKÁJA
...de huszonheten meghaltak skorbutban...

VISSZHANG
...de huszonheten meghaltak skorbutban...

TROCKÁJA
...négyen pedig sárgalázban.

VISSZHANG
...négyen pedig sárgalázban.

TROCKÁJA
Hatvannyolcan értünk tehát a partra.

VISSZHANG
Hatvannyolcan értünk tehát a partra.

TROCKÁJA
De nem is!

VISSZHANG
De nem is!

TROCKÁJA
Hiszen egy hajós eltűnt még az induláskor.

VISSZHANG
Hiszen egy hajós eltűnt még az induláskor.

TROCKÁJA
Akkor az hatvanhét.

VISSZHANG
Akkor az hatvanhét.

TROCKÁJA
Ebből az őrség huszonhárom tagja, az negyvennégy.

VISSZHANG
Ebből az őrség huszonhárom tagja, az negyvennégy.

TROCKÁJA
Ebből Alvarez harminc átnevelőtisztje, az tizennégy.

VISSZHANG
Ebből Alvarez harminc átnevelőtisztje, az tizennégy.

TROCKÁJA
Ebből Don Cristóbal tizenkét testőre, az kettő.

VISSZHANG
Ebből Don Cristóbal tizenkét testőre, az kettő.

TROCKÁJA
Ebből Alvarez, az egy.

VISSZHANG
Ebből Alvarez, az egy.

TROCKÁJA
Ebből Don Cristóbal, az...

VISSZHANG
Ebből Don Cristóbal, az ...

TROCKÁJA
Az ...!

VISSZHANG
Az ...!

TROCKÁJA
Az ...!!

VISSZHANG
Az ...!!

TROCKÁJA
Ember!!

VISSZHANG
Ember!!

TROCKÁJA
Hol vagy?!!

VISSZHANG
Hol vagy?!!

TROCKÁJA
Ki vagy?!!

VISSZHANG
Ki vagy?!!

TROCKÁJA
Téged kereslek!!

VISSZHANG
Téged kereslek!!

TROCKÁJA
Utánad kutatok!!

VISSZHANG
Utánad kutatok!!

TROCKÁJA
Ember!!

VISSZHANG
Ember!!

TROCKÁJA
Ember!!

VISSZHANG
Ember!!

TROCKÁJA
(rádöbben, hogy önmagát kereste. Halkan) Testvér...

VISSZHANG
(hallgat)

TROCKÁJA
Megvagy.

VISSZHANG
(hallgat)

TROCKÁJA
Bronstein!!!

VISSZHANG
(hallgat)

TROCKÁJA
Megtaláltalak!!!

VISSZHANG
(hallgat)

TROCKÁJA
Bronstein!!!

TROCKÍJ
Natasám!!

TROCKÁJA
(elengedi Mercadert) Leírtad, Lev drágám?

TROCKÍJ
Mióta van itt ez a... mióta próbálsz te ezzel a ..., Natasám drágám?

TROCKÁJA
Egy félórával a kezdés után jöttél, Lev drágám.

TROCKÍJ
(Mercaderre néz) És hányadik közös próbátok ez?

TROCKÍJ
(a feleségéhez) Nem szeretem, ha nélkülem próbáltok, Natasám drágám.

TROCKÁJA
Igazad van, Lev drágám. Megvárhattunk volna vele.

TROCKÍJ
Egyébként hiába véded te is!

TROCKÁJA
Kicsodát, Lev drágám?!

TROCKÍJ
Jól emlékszem rá! Kilencvenkét rubelt fizetett be a Bolsevik Segélypénztárba. De százhármat rabolt!! Százhármat, Natasám drágám!

MERCADER
Már korábban is akartam kérdezni, senor Bronstein, hogy ismeri-e a Lavór-elméletet?

TROCKÍJ
Cirkuszi mutatványok bevált műsorszáma, Don Cristóbal. Beültetnek egy bohócot egy lefordított dézsába, lenyomják a víz alá, majd tíz Mi atyánk múlva fölengedik és kész a hatás. A kádban rekedt levegő megóvja a benne kuporgót a fulladástól. Csak mélyre nem szabad ereszteni a kádat, mert felborul a felhajtóerőtől. A dézsabohócok korán is halnak mind.

MERCADER
Nagyon sajnálatosnak tartom, senor Bronstein, hogy Toscanelli mester tudományos axiómájáról önnek a barcelonai mutatványosok jutnak az eszébe!

TROCKÍJ
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

MERCADER
Tudom, hogy már önnek is eszébe jutott, félre ne értse, nem saját ötletemként akarok előhozakodni vele, de támogatom a tervét, senor Bronstein.

TROCKÍJ
(ilyen terve nem volt) A tervemet... Don Cristóbal?

MERCADER
Hogy hazaindulásunk előtt gyűjtsünk mintákat. Kőzeteket, növényi és állati maradványokat a tenger fenekéről. Ezeket aztán otthon összehasonlíthatjuk majd azokkal, amelyeket önök hoztak az apjával Kínán át.

TROCKÍJ
Azonnal leküldöm a Gyöngyhalász Gomezt, Don Cristóbal. (kiáltana neki fel az árbocra)

MERCADER
Nagyon sajnálatosnak tartom, senor Bronstein, hogy a Toscanelli - féle hidrológia kutatás elméletét egy pondró-halásszal akarja megvalósíttatni. Arról nem is beszélve, hogy senor Gomez nem tagja a Hajótanácsnak, így hát gyűjteményét nem is tekinthetnénk hitelesnek.

TROCKÍJ
Alvarez!! Igen, őt leengedjük, Don Cristóbal.

MERCADER
Helyes, senor Bronstein. Ugye... senor Alvarez példás családi életet él. Tudja, mielőtt hőst csinálunk belőle, körül kell járni a múltját, hogy irigyeinknek ne hagyjunk támadási felületet.

TROCKÍJ
Harmonikus házasságban él Juanitával, Don Cristóbal! Igaz, ugyanilyen kiegyensúlyozott volt Pilárral, Carmennel és Evitával is a házasélete... valóban... talán küldjünk mást.

MERCADER
És ön, senor Bronstein?!

TROCKÍJ
(megijed) Éppen kérni akartam, Don Cristóbal! Bár, sajnálatos módon klausztrofóbiában szenvedek, úgyhogy én, mint orvos nem javasolhatom magamat.

MERCADER
Üljön bele senor Bronstein!

TROCKÍJ
Egy káposztásdézsába?

MERCADER
Előbb fordítsa fel!

TROCKÍJ
(felfordítja) Üljek bele?

MERCADER
Most még csak így, szájával fölfelé!

TROCKÍJ
(belemászik, fél) Jó kád. Tölgy!

MERCADER
Milyen érzés, senor Bronstein?

TROCKÍJ
Sajátságos, Don Cristóbal. De megtudhatnám, mit kíván tőlem?

MERCADER
(körbejárja, kopogtatja a dézsát) Egyik-másik hajósomat meggyötörte az út. A skorbut, a sárgaláz... de hisz tudja... Azt akarom, senor Bronstein, hogy nyugtassa meg őket.

TROCKÍJ
(ki akar szállni, de Mercader tekintetével visszaparancsolja)

MERCADER
Nyugtassa meg a kétkedőket, hogy célbaértünk! Meséljen nekik gyerekkori indiai élményeiről! Valami színes történetet Suhanó Nyíl nagyfőnökről. Amikor még pusztakézzel taglózta le a bivalyokat. Kötél nélkül kúszott a szirtre és hátulról cserkészte be a pumát. Meséljen róla bármit! Az se baj, ha igaz.

TROCKÍJ
Bocsásson meg, Don Cristóbal, de...

MERCADER
Valami anekdotát a mesés kincsekről!

TROCKÍJ
Nem tehetem, Don Cristóbal.

MERCADER
Ez sokkal személyesebb és megnyugtatóbb volna, mintha nyálkás csigák, kúszó férgek, otromba kavicsok bizonyítanák ittjártunkat.

TROCKÍJ
Nem tudom, hogy hinnének-e nekem, Don Cristóbal.

MERCADER
Tegye meg, Bronstein!

TROCKÍJ
Nem hiszem, hogy meghallgatnának, Don Cristóbal.

MERCADER
A királyért, Kasztíliai Izabelláért és Aragón Ferdinándért!

TROCKÍJ
(hallgat)

MERCADER
A hajóstársaiért!

TROCKÍJ
(hallgat)

MERCADER
A családja kedvéért!! (csend) A gyerekeiért, senor Bronstein!!

TROCKÍJ
(őszintén, önváddal, körben Trockája, aki eddig takarította matrózként a hajót, őszintén, halkan sírni kezd) Nekem nincsenek gyerekeim.

MERCADER
Hát Nyina?

TROCKÍJ
Akár a krimi rózsa. Olyan volt. Nyinámat tuberkulózisban vesztettem el. Elintéztem a gyógykezelését, csak nem kapott vízumot, amiért az apja vagyok. Huszonhat éves volt... de én írtam neki. A GPU visszatartotta a leveleimet, de én írtam neki. És ő tudta, hogy én írok neki, még ha nem is kapta kézhez azokat.

MERCADER
És Zinaida Volkova?

TROCKÍJ
Zinámat öngyilkosságba kergették. A férjét agyonlőtték, a kisfiát állami gondozásba vették, harminc éves volt. Nem írtam neki, mégis halálragyötörték.

MERCADER
És Szergej?

TROCKÍJ
Neki soha nem írtam pedig, mégis beperelték. Száműzték, majd agyonverték. Pedig nem is írtam neki!!

MERCADER
És Lev Szedov? (Trockája hangosan zokog)

TROCKÍJ
Őt két éve mérgezték meg Párizsban. Minden írásomat publikálta. Ő volt a legjobb. Fiú. Ifjúmunkás és forradalmár. Sudár, akár egy odesszai nyírfa. Harminckét éves volt.

MERCADER
Tehát nem. Pedig újabb megbízatás várna önre. Elnököt keresek az India-Hispán Baráti Társaság élére.

És, bár alávetem magam a hajótanács döntésének, én magam olyan emberre szavaznék, aki ismeri mind a két nép nyelvét, szokásait, múltját. Ezért senor Bronsteint látnám szívesen a Társaság élén.

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal.

MERCADER
Van-e ellenszavazat? (körülnéz) Senki. Tartózkodás? Senki. Mielőtt azonban senor Bronsteint megszavaznánk, egy alaptalan, de mégiscsak a Hajótanács elé kívánkozó bejelentést kell tisztáznunk beiktatása előtt. Senor Bronstein!

TROCKÍJ
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

MERCADER
Nem mintha foglalkoznék mindenféle rémhírekkel, de az egyik hangulatjelentésben azt olvastam, hogy ön... hogy ön hazug.

MIND
(felzúgnak a védelmében)

MERCADER
Hogy ön szélhámos.

MIND
(felzúgnak a védelmében)

MERCADER
Hogy ön... közönséges kalóz.

MIND
(felzúgnak, de már megoszlik a véleményük)

MERCADER
Informátorom azt állítja, hogy Levi Dávid Bronstein soha nem járt Indiában.

MIND
(felhördülés)

TROCKÍJ
Apámmal két alkalommal is eljutottam Indiába, Don Cristóbal.

MERCADER
Én elhiszem.

TROCKÍJ
Kínán át, Don Cristóbal.

MERCADER
És beszéli a nyelvüket.

TROCKÍJ
Minden szavukat értem.

MERCADER
Mi megbízunk önben, senor Bronstein. De, kérem mutassa meg az indiánok képviselőjének is. (rámutat egy indiánra) Mutasson be neki valami emléket, amit gyerekkorában kapott tőlük.

TROCKÍJ
Sajnos...

MERCADER
Na! Egy gyöngyfüzért.

TROCKÍJ
Nincsen...

MERCADER
Egy nádsípot.

TROCKÍJ
Nincsen.

MERCADER
Egy csontfaragást.

TROCKÍJ
Az sincs.

MERCADER
Vagy énekeljen neki törzsi énekükből!

TROCKÍJ
Nem ismerem az éneküket.

MERCADER
Vagy táncoljon rítustáncaikból!

TROCKÍJ
Nem ismerem a táncaikat.

MERCADER
Vagy csak beszélgessen el vele. Kérdezze meg, hogy van.

TROCKÍJ
Nem beszélem az ő nyelvüket.

MERCADER
Vagy tanítson meg bennünket a farkasfogó csapda hurkolására!

TROCKÍJ
Magam léptem bele, Don Cristóbal...

MERCADER
Vagy mondjon egy imát... Bronstein.

Igen! Azt hiszem, mégiscsak igaza van, senor Bronstein. Merülőexpedícióját mégiscsak kénytelen vagyok engedélyezni. (a hajósokhoz) Senor Bronstein ugyanis arra kért az imént, hogy ő királyi felségei, Izabella és Ferdinánd királyok...

MIND
A Föld gömbölyű, Don Cristóbal!

MERCADER
...színe elé ne mende-mondákkal, hanem tudományos bizonyítékokkal menjünk. Figyelmembe ajánlotta Toscanelli mester hidrológiai találmányát, a mélymerülőt. Leengedjük senor Bronsteint, hogy mintákat gyűjthessen ittjártunk bizonyságául.

TROCKÍJ
(felfordítja a dézsát, alábújik, nem látszik) Engedhetitek!

SYLVIA
Várj, Bronstein. Előtte szeretnélek megvizsgálni.

TROCKÍJ
Már megint?

SYLVIA
Most az egészségi állapotodat. Mégiscsak mélyre merülsz!

TROCKÍJ
Nem bánom.

SYLVIA
De... megkérnélek egy szívességre!

TROCKÍJ
Tudom, Alvarez. Hozzak gyöngyöt a feleségednek.

SYLVIA
Nem!

TROCKÍJ
Kagylót?

SYLVIA
Arra kérlek, inkább vizsgáld meg magad te! Elvégre te vagy az orvos.

TROCKÍJ
Jól tartom magam. (megkopogtatja a dongákat) Viszont ez a dézsa... megkérnélek, te meg vizsgáld meg ezt a kádat! Elvégre te voltál bognár, mielőtt tengernagy lettél.

SYLVIA
(körbekopogtatja) Maga a dézsa nem fog szétesni.

TROCKÍJ
Megnyugtattál, Alvarez.

SYLVIA
Te is, Bronstein.

TROCKÍJ
Jó! Akkor...

SYLVIA
Várj! A... fogaid egészségesek?

TROCKÍJ
Mind a harminckettő. Úgyhogy...

SYLVIA
Várj! A ...szemedre nincs panaszod?

TROCKÍJ
Hiszen én láttam meg a partot! Úgyhogy...

SYLVIA
Várj! Az elmeállapotod?

TROCKÍJ
Hiszen én láttam meg, hogy ez nem az a part! Úgyhogy...

SYLVIA
Várj! A ...vérnyomásod?

TROCKÍJ
Majd a mélység kiegyenlíti. Engedhettek, Alvarez!

SYLVIA
Csak azt akarom mondani, szeretném, ha tudnád, hogy én mindig barátod voltam.

TROCKÍJ
Ahogy én is neked.

SYLVIA
Csak akkor berúgtam.

TROCKÍJ
Mással is megesik, Alvarez.

SYLVIA
"Mással is megesik". Hiszen majdnem följelentettelek! Te védtél meg tőle! Azzal, hogy föladtad magad, amikor én azt kiabáltam tántorogva, hogy "idegen van a hajón!" És nem hagytál nekem időt, hogy megnevezzelek, mert kiálltál a fedélzetre, és válaszoltál Don Cristóbalnak. Ott álltál és annyit mondtál: én vagyok.

TROCKÍJ
Részeg voltál, Alvarez. Azért történhetett.

SYLVIA
Nem igaz, Bronstein! Nem ittasan súgtalak be, hanem leittam magam, hogy legyen erőm föladni téged. Értsd meg! Elfogyott a káposztánk, Bronstein. Megavasodott a zsírunk, Bronstein! Zsizsikes lett a babunk, Bronstein!! Tizedelt a skorbut. Nem mentség, tudom. De akarom, hogy tudjad, mielőtt elmerülsz, Levi Dávid.

TROCKÍJ
(csend) Én be sem rúgtam, Alvarez. Mégis feljelentettelek.

SYLVIA
Mit csináltál?!

TROCKÍJ
Kétszer is. Először azt írtam rólad, lopod a tojást.

SYLVIA
Tojást?!

TROCKÍJ
Tizesével.

SYLVIA
De hisz nem is hoztunk magunkkal tojást. Se tyúkot.

TROCKÍJ
Tudom. De valamit mégiscsak jelentenem kellett rólad!

SYLVIA
Kellett?!

TROCKÍJ
Hetente egyszer.

SYLVIA
Kinek?!!

TROCKÍJ
Don Cristóbalnak.

SYLVIA
De miért, Bronstein?!!!

TROCKÍJ
Most már mindegy, elmondhatom. Indulásunk elején Don Cristóbal megbízott a belső elhárítás megszervezésével.

SYLVIA
Téged?!!! Téged bízott meg vele?!!!

TROCKÍJ
Mit tehettem, Alvarez? Megbízott, én pedig jelentgettem.

SYLVIA
Hiszen én vezettem a belső elhárítást!!! Én írtam hetente jelentéseket!!! Én kutattam az eltűnt hajós után!!!

TROCKÍJ
Hát téged is...?!!!

SYLVIA
És téged is...?!!!

TROCKÍJ
Akkor mindnyájunkat figyeltetett.

SYLVIA
Mindnyájan egymást figyeltük egész úton!

TROCKÍJ
Pedig én egy ideig hittem Don Cristóbalnak.

SYLVIA
Ahogy mi is, mindahányan.

TROCKÍJ
És azt se bánnám, hogy figyeltetett, csak vitt volna el bennünket Indiába!

SYLVIA
De hisz itt vagyunk, Bronstein!! Ha bele is roppantunk mind, de itt vagyunk!!

TROCKÍJ
Eltévedtünk, Alvarez. Ez nem India.

SYLVIA
Nem igaz!! Hazudsz!! A gyűlölet beszél belőled!! Meghurcoltatásod vette el az eszedet!! Jó! Igaz. Vétkeztünk ellened. De bosszúból nem kérdőjelezheted meg utunk sikerét!! A törvényt nem mi hoztuk ellenetek, Bronstein!! És te sem Torquemada ellen fordulsz, hanem Cristóbal ellen?!!! A dézsa sötétjében sem lehetsz olyan vak, hogy ne lásd be, Bronstein!!

TROCKÍJ
De mit, Alvarez?!

SYLVIA
Hogy mit vétesz! Ellenünk!!

TROCKÍJ
Én nem alkudozom!! És nem árusítom ki az igazságot!!

SYLVIA
Te csak meg akarod személyesíteni azt. Mások pedig veled kufárkodnak, te szerencsétlen!! Mit gondolsz? Hitler...(helyesbít) mit gondolsz, Torquemada minden ok nélkül hagy téged velünk utazni a Santa Marián?

TROCKÍJ
Én nem kértem tőle... (most érti meg) tőle kegyelmet.

SYLVIA
Mégis megkegyelmez majd neked. Neked, Bronstein. Nem a fajodnak, nem a népednek, csak neked!! De nehogy azt hidd, hogy te kellesz neki, Bronstein!! Csak a te igazságod, amíg Sztálinnal... (helyesbít) amíg Cristóballal szemben állsz!!

TROCKÍJ
Torquemada tisztel engem!! És Cristóbal is!!

SYLVIA
Don Cristóbal ma téged küld alá! Holnap engem, mert tudja, hogy én is tudom a titkát! Tőled tudom. Aztán Gomezt küldi. Sorban, mindenkit, akivel beszéltél róla. Vagy ha nem is beszéltél, csak beszélhettél volna vele. Vagy csak ismerted! Vagy csak azt hiszi, hogy ismerted.

Holnap majd én merülök alá, mégpedig miattad. De most előreküldöm a hóhéromat!! (int fölfelé, hogy engedhetik, de Trockíj felborítja a dézsát és vele együtt a jelenetet is. Kimászik alóla)

TROCKÍJ
Ageloff kisasszony!!!

SYLVIA
Mi a baj, Lev Davidovics?

TROCKÍJ
(jelzi némán, hogy mostantól nem barátok)

SYLVIA
Bocsánat. Mi baj van, Trockíj elvtárs?!

SYLVIA
Mi baj van, kérem?

TROCKÍJ
(halkan) Hát maga is?

SYLVIA
Mit csináltam, kérem?

TROCKÍJ
Mindenki elárul egyszer?

MERCADER
Sylvia csak mondta a szerepét, Trockíj elvtárs.

TROCKÍJ
De nem az én szövegkönyvem alapján!