A Comedia Mexicana elé

Rögtön felvetődik a kérdés: szabad-e, lehet-e Lev Davidovics Trockíjról (eredeti nevén: Bronstein) komédiát írni?

Nyilván nem!

Tragédiáért kiáltó életét - gondolhatjuk - megcsúfolná egy róla szóló vígjáték. Hiszen a zsidó Bronstein-Trockíj élete eredendően és végzetszerűen tragikus. Hazájában, Ukrajnában már gyermekkorában találkozott a numerus clausus-szal. Illegalitásban és száműzetésben harcolt a cári, a sztálini és a hitleri önkény ellen. Lételeme volt a lázadás, de egy olyan korban élt, ahol mindig is indokolt volt lázadni, ezért Bronstein-Trockíj - úgy tűnik - okkal és permanensen forrongott.

Elhagyni kényszerült magas hivatalát, (a Vöröshadsereg főparancsnoka volt) gyerekeit, hazáját, majd Európát is. Ostorozta Sztálint és annak legjobb tanítványát, Hitlert. Mindkét gonosz birodalmával harcban állt, amelyek külön-külön is elemésztették volna - miként a sztálini el is emésztette. Permanensen rombolta a maga szerény eszközeivel, leveleivel, cikkeivel a tébolyult hatalmat. Ennek következtében gyerekeit, vejeit, unokáit gyötörték. Mindkét fiát meggyilkolták, lányait halálba kergették, barátait, rokonait perbe fogták, majd kivégezték. Elveszítette, de el is veszejtette mindenkijét, végül önmagát is.

Bronstein-Trockíj élete és halála a század szimbóluma. (Még nevét is egykori rabtartójáról, bizonyos Trockíj nevű börtönőréről vette fel.) Anarchisták, pitiáner és állami szintre emelt terroristák, forradalmárok és bérgyilkosok századának volt a permanens ellenzéke, miközben sodró élete folyamán néha maga is volt mindaz. Amikor hatalmon volt, ő sem szállt szembe más népek leigázásával. Sokáig nem emelt szót a más osztálybeliek (ahonnan ő maga is jött) és a másként gondolkodók (aki ő maga is volt) lemészárlása ellen.

Amikor tehette volna, nem váltotta le Sztálint.

Gondolhatnánk, ez lett a veszte. De ha megtette volna, ő lett volna a másik Sztálin, hiszen: akik rossz irányba tartanak, azok között a különbség csak árnyalatnyi lehet. Lev Davidovics Bronstein-Trockíjnak lételeme volt az illegalitás. Született vesztes volt, permanensen ellenzéki. Minden idegszálával mást akart. Mást, mint Lenin, mást, mint Sztálin.

"Proletárdiktatúrát, de másképpen!!!" Örök száműzöttként, örök üldözöttként, örök elnyomottként, de mégis csak a rosszért, a diktatúráért harcolt.

Ezért nem írhatunk Lev Davidovics Bronstein-Trockíjról tragédiát. A Comedia Mexicana a sztálinisták, a fasiszták, az anarchisták és más terroristák áldozataiért szól. Semmi köze Trockíjhoz.

Ő maga egyébként mindig is szerette volna a szerepcseréket. Nyikolájevben pedig Szokolovszkíjjal, első felesége bátyjával írt is drámát. Igaz, ő a hatalomban akarta volna bevezetni a forgóplaccot, nem a színpadon. Elképzeléséért az általa korábban le nem váltott Sztálin - Ramón Mercader (álnevén: Jacques Mornard) - által agyonverette.

Sztálinról tudjuk, hogy postakocsi rablóként kezdte és generalisszimusszá léptette elő magát. Grúz papnövendék volt, későn tanult meg oroszul, de aztán irtotta a papokat, a nem oroszokat, az oroszokat, a nem kommunistákat és a kommunistákat.

Kolombusz, genovai hajósként indult, majd alkirálya lett annak az Indiának, amelyben soha sem járt. Idegen volt Hispániában, ahonnan éppen akkor űzték ki az idegeneket. Ám a hatalom megbocsátotta neki, mert hódító terveihez jól jött az új út "ideológiája". Sztálin sem, Trockíj sem, Kolombusz sem tudhatta meg, hogy valójában eltévedt. Torquemada fő inkvizítor elfogadta, hogy az "egy igaz hit" terjesztésének érdekében az idegen hajós elmehessen téríteni (gyilkolni, rabolni, népeket irtani). Mellesleg egy zsidó asszony, (Santa) Maria nevét foglalta imáiba Torquemada, hogy útjuk sikerrel járjon. Hitler is lepaktált Sztálinnal. Hitler se volt Németország szülötte, osztrák származású szobafestőként kezdte és birodalmi Führerként borította lángba a világot.

Mindezeket a kézenfekvő párhuzamokat csak azért vázoljuk, mert ezekről nem szabad szólnia a COMEDIA MEXICANÁ-nak! Ezekről és Trockíj életéről nem, mert akkor históriás kalendáriummá, életrajzzá, tragédiává anakronizálódna ez a coyoacani vígjáték.

Radosza Sándor