CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
I.
Tanya
Vigyázok a házra
Egyenesen lép
Utazás hazafelé
Otthon
Kert
Emelik az égbe
Közelről
Elhagyom
Beismerem
Félország, félvilág
Ezért
Add meg
Két év
Mert elfogy
Zöld temető
A nagy gond
Derekuk fáradtságból van
II.
Por keveredik és szél van
Késő ősz
Édestestvéreim
Hatalmas asszonyok
Anyám
Ősz
Hideg vendég
Riadalomban
Otthonunk: e táj
Eltűntem reggelre
Nincsen nyugalom
Megjött
Örülhetünk
Kirándulás e táj
Nem az vagyok
Hiányzol
Hegyekre kiállva
Elviszem magammal
III.
Maradj velünk
Szerelem
A tiéddel élek
Virág
Évek múlva
Ahová eljöhet
Fölkel a hajnal
Megfogyatkozom
Idegen arcot lát
Ismeretlenné lettem
Messze halad
Mikor tudjuk
Valaki járkál
Vajúdás
Gazdátlan
Bölcső
Mintha
Azután
Tavasz
Játék
Lusta lapály
A tó
Úgy kellett
Szél
Nyár
Az égen fényeskednek
Nyár üzemel
Kő tapogatózik
Visszaemlékszem
A kisbokorral
Idegeim
Karácsony
Veszélyre figyel
Kitéve az időnek
Mért csüggedne?
Koratavasz
Helyettem
Éjszaka
Itt jártunk
IV.
Szavaim
Teszem
Ha mégis
Felnőttem volna
Ma és mindennap
Mondják
Lehúzódok
Aki ismer
Legénykedik
Valóban
Ha már
A járdanyomon
Ha fáznék
Munkájából
Lent lépdelnek
Ha igaz
Az örömök
A jó szó is
Szólaltassad!
V.
Mindenkor
Én jövök
Őseim
Magamért, másokért
Fővárosom
Falum
Emlékük tévelyeg
Bezárkózik az ajtó
Hol vannak öregeim?
Mindenütt sietve
Eső zúg
Idő előtt
Hazagondoltok
Akik tisztelték
Kutyák
Úgy éltem itt
Járdával, kövesúttal
Otthon legyek
VI.
Ide tartozom
Ellehettek tőlünk
Félúton
Tapasztaljuk
Szolgáltasson igazat
Meghátráltak
Szolgáltuk volna
Bűntelenül
Ha jönne
Még utána is
Érzékeny gyökerek
Holddal világítottunk
Hiába a tilalom
Nekünk kell pártolni
Hallani még
Kikészül az erő
Eliramodhatok
Ami volt
VII.
Csak a gazdagodás
Kellenének
Közönyből
Így jó
Inkább
Mostanában
Fölélnek
Résein e hazának
Csak a csend
Nyugatnak fordul
Egyre távolibb
Hazámban
Egykék országa
Utánunk
Szedelőzködik
Veszteségeink gyűlnek
Lesöprik
Várható-e?
Vigasztalan
Nem akármiért
Kellett nekem!
Magunkra maradtunk
Eltűnök a szélekről
Ne féltsetek
Ahogy éltem
Ma sem
Toborozz fölkelő virradatot
Irány
Élni segíteni
Őrzöm
VIII.
Kaput nyitok
Arra kellettem volna
Csak ami mérték
Kiben higgyen?
A kanyarok
Elsötétült arcom
Önérzetet magunknak
Sorsomra hagyottan
Elintézett
Hozzájuk is
Távolodnak
Elhallgat hamar
Mutatóban
Gödrök
Ladányi Mihály
Vidék, tartomány
Búcsúírás
Öregek
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
Nélkülük
Nem hív semmi
Csak tavasszal
Hiába sulykolták
Megfizettették
Ismét
Elnémul
Tanulságul
IX.
Ahogy a vályogok
Eliszaposodik
Utolsó hitünk
Nem lesz kegyelem
Mire fölívelhetne
Feledésből az emlékmű
Mindenütt
A mának él
Mások után
Tőlünk fél
Örömeinknek szára szakad
Sintér idő
Út a felszámoltatáshoz
Kellene
Mindig hittem
Egyre feszültebb
Akkor
Ki vigyázná?
Hétvége
Téged keres
Megóvják
X.
Vissza
Nem voltam
Évszakváltó
Nem tavaszt
Akire büszke lehet
Segített volna
Aki nem hódolt be
Fölmagasodni
Nincs miért
Mint az üvegen
A fa
Mindig másnak
Rábízom
Kő bújna
Napfelkeltéig
Vihet az ősz
Más látná
Mi után futok?
Szálfa magasság
Öröm nékünk
Tőlünk is
Delelő mező
Ha égen és földön
Újra
Messzi kanyart
Ismertető
Legújabbkori irodalomtörténet-írásunk a "Hetek" együttesébe, a hatvanas évek közepén indult Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József csoportjába sorolja a költőt - elsősorban a közös, falusi élményvilág révén. Ez a válogatás is azt bizonyítja, hogy mindvégig hű maradt gyermekkora világához, melyet felnőttként - még a városban élve - sem hagyott el lélekben.
Dalok, zsáner- és életképek, epikus elemeket bőségesen tartalmazó versek sorában eleveníti fel a tanyavilágot (Közelről; Tanya; Őszvég), az ötvenes években súlyos gondokkal küszködő, szorongó, megfélemlített paraszti életet (Riadalomban). A munkássors ábrázolása sem hiányzik költészetéből: a falu-város között ingázó hajdani parasztok, a műhelyekben gyárakban robotoló munkások - "derekuk fáradtságból van" sorsával, életérzésével azonosulva vallja: "Ott vagyunk, ahol a küzdelem izzad, ma és mindennap". Az elmúlt évtizedek sok közéleti gondja is foglalkoztatja; a falu elnéptelenedéséről - "Üres falvak hallgatnak elnémulva" -, a születések számának csökkenéséről (Egykék országa) ír. Évezredes történelmünket elsősorban a falu szemszögéből láttatja, a nevezetes történelmi eseményekből minduntalan kimaradó néppel érez együtt, s felteszi a kérdést: "A történelemben, a mi ügyünkben mikor lehettünk itt jelen?" Több versében és versprózájában követendő elődök (Illyés Gyula) és kortársak (Kalász László, Ratkó József) portréja villan föl. - A valóságközeli líra híveire számít a három és fél évtized termését reprezentáló válogatás.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk