SPIRÓ GYÖRGY

HONDERŰ

(komédia)

1997

 

SZEREPLŐK:

ANNAMARI
FRÍDHOF
PUKÁNSZKY
ZOLTÁNFFY
VANCSURA

TÖRTÉNIK: 1997-ben, Budapesten

SZÍNHELY: egy századfordulón épült budapesti belvárosi bérház leválasztott lakásának nagyszobája. A középtől kissé balra hátul az előszobába vezető ajtó. Az előszobából a nyitott ajtón át látható a fal egy része. A baloldali falnál elöl pianínó, előtte zongoraszék. Az ajtótól jobbra hátul három szegmensből álló régi típusú ablak, mögötte halvány derengés, a függöny fehér vászonból készült, áttetsző, de nem átlátszó, rajta finom, ízléses virágminta. Az ablaküveg mögött hiányos vakolatú tűzfal. Az ablaktól jobbra hátul régi dívány, rajta takaró, díszpárna. A díványtól jobbra a sarokban fésülködőasztalka háromszárnyú tükörrel, előtte puff. Jobbra elöl két régi, vedlett bőrfotel, előtte dohányzóasztal. A padlón szőnyeg. A mennyezetről sok karú csillár lóg le, valamennyi karban gyertya ég. A pianínó tetején petróleumlámpa, világít. Mellette, szintén a pianínó tetején zsebrádió és telefon. Körben a falaknál végig régi könyvespolcok a mennyezetig, tele könyvekkel. A pianínó mögött a balsarokban cserépkályha, előtte kovácsoltvas kályhaelőke, benne piszkavas.

 


 

I. felvonás

1. jelenet

(ANNAMARI, 82 éves hölgy, a fésülködőasztalka előtt ül a puffon és a sminkjét tökéletesíti gondosan. Elegáns, sötét, csipkékkel díszített ruhában van, nyakában sál. Lábán magas sarkú cipő.)

(Csöngetés)

ANNAMARI
Megyek már, megyek, repülök!

(ANNAMARI feláll, kisiet, az ajtót nyitva hagyja. Ajtónyitás hangja.)

VANCSURA hangja
Csókolom. Özvegy dr. Belogorodszky Aurélné?

ANNAMARI
Belohorodszky, "h"-ával! Mint a kocsik hátulján a H betű...

VANCSURA hangja
Remek. Annyira örülök, hogy megismerhetem a nénit! Én most itten benyomulok...

ANNAMARI
De kérem!...

VANCSURA hangja
Nem kell megijedni, kezicsókolom... Az igazolványom... ez vagyok én...

(VANCSURA megjelenik a szobaajtóban. Harminc év körüli fiatalember, öltönyben van, nyakkendőben, kezében aktatáska és igazolvány. ANNAMARI belohol utána)

ANNAMARI
Maga kicsoda, mit akar?! Hívom a rendőrséget! Sikítok!

VANCSURA
Hát a végrehajtó, kezicsókolom. Tessék megnézni, ez itten én vagyok, ugye. Tessék nyugodtan leülni, nem lesz semmi baj... Milyen szépen fel van öltözve a néni! Ez jó, mert van, ahol pizsamában, hálóingben...

ANNAMARI
Hogyhogy végrehajtó?

VANCSURA
A néni megkapta a fizetési meghagyást, alá is tetszett írni, hogy át tetszett venni... és nem tetszett fellebbezni... kétfelé tetszik adósnak lenni, gáz meg villany, és nekünk ugye akkor ki kell jönni, itt a végzés, és mi reggel hattól este tízig a törvények szerint bármikor. Tessék nyugodtan létezni... egy kicsikét foglalok itten, aztán máris megyek...

ANNAMARI
Uram, ma nekem nem alkalmas!

VANCSURA
Hát nagyon sajnálom, de én nem tudok csak úgy máskor...

ANNAMARI
Én minden hivatalos levelet kidobok. Olvasatlanul visszaadom a postásnak, dobja ki a szemétbe.

VANCSURA
Igen? Hát ez hiba. Akkor ki írja alá?

ANNAMARI
Én mindet aláírom, de fel se bontom, a postás odalent kidobja.

VANCSURA
Jó, hát én erről nem tehetek. Most itt ugye már jogállam van, tetszik tudni, adós fizess. - Tessék leülni, főzni, akármi, például van, ahol kávéval kínálják az embert, azt ugye el szoktam fogadni, mert mért bántsam meg őket a micsodájukban... Én fél óra alatt felbecsülöm, akkor szépen alá tetszik írni, azt úgy hívják, hogy jegyzőkönyv, és én már itt se vagyok.

ANNAMARI
Nem érti, hogy ma a legkevésbé sem alkalmas?

VANCSURA
(Kinyitja a táskát, kotorászik) Özvegy micsodáné, özvegy dr. Belohorodszky Aurélné, itt van a két végrehajtási lap, ugye, az összes tartozás meg az eljárási díj, ebben benne van a bíróság, meg a végrehajtás költsége, meg a kamatok, tessék, 44 ezer 536 frongász. (leteszi a papírt az asztalra) Ha ezt most ki tetszik egyenlíteni készpénzben, én már itt se vagyok, kezicsókolom.

ANNAMARI
Foglaljon le, amit akar, de jöjjön máskor! Jöhet holnap reggel hatkor is akár!

VANCSURA
Az egy módszer, kezicsókolom, ugye, hogy az adós az ingóságait elrejti, de az már büntetendő.

ANNAMARI
Holnap reggel viheti az összes bútoromat, ha akarja!

VANCSURA
Elvinni, így a két kezemmel? Még sose tetszett végrehajtva lenni?! Én felbecsülöm, ami van, és felveszem a jegyzőkönyvet, amit alá tetszik írni, és akkor én elmegyek, és minden itt marad. Majd valamikor jönnek a szállítók, és elviszik a Margit körút 16-ba, ahol van egy árverési csarnok. És mondok egy jó hírt: addig a néni továbbra is úgy használhatja, mintha a sajátja lenne. Világos vagyok? Szóval használni lehet, csak elvinni nem és főleg eladni nem, mert az már zártörésnek számít és az bűncselekmény, tetszik érteni?

ANNAMARI
Akkor végezzen gyorsan.

VANCSURA
Ez itt nekem a negyedik ügyem ma, és még van legalább tizenöt, de nekem itten ugye föl kell becsülnöm. Azért az egy munkavégzés, tessék nekem elhinni.

ANNAMARI
De miért éppen ma!

VANCSURA
Azt én döntöm el, szabadon, mint önálló bírósági végrehajtó, hogy kinél mikor. Ne tessék nekem mondani, hogy nem tetszett erre számítani. Csak feltűnt a néninek, hogy levonnak a nyugdíjából?!

ANNAMARI
Nem vettem észre.

VANCSURA
A legalacsonyabb öregségi nyugdíj mentes, afölött letiltanak, ugye, egy adósságnál 33%-ig, aztán többnél 50%-ig... És itt több van, az Elmű is, tessék nézni, meg a Díjbeszedő Rt.

ANNAMARI
Nekem özvegyi nyugdíjam van... Annyit kapok, mint régen.

VANCSURA
Akkor a néninek a legalacsonyabb öregségi alatt van, vagyis most az 13 ezer... Hát van ilyen... Attól még nekem foglalnom kell. A nyugdíjasok mind melóznak feketén, az ilyen özvegy doktornék például jósolni szoktak, ha még eddig nem tetszett, hát tudom ajánlani. Na akkor most tessék nyugodtan létezni, mintha itt se lennék, az idő pénz, tetszik tudni. És az nem jó, ha az adós akadályozza a foglaló munkáját. Annak ugye következményei vannak, jogi meg minden. Ugye ha fizetni tetszett volna, ez az egész nincs. Dehát. Viszont még meg lehet gondolni, ha megvan ez a mennyi, ez a 44 ezer, akkor én adok egy nyugtát és kalap. És ha kételkedni tetszik, hogy én, az én vagyok, akkor be tetszik telefonálni, hogy így meg így néz ki, és akkor ők bent megmondják, hogy az bizony tényleg én vagyok. Telefon van? Vagy ki lett kapcsolva?

ANNAMARI
Azt fizetem, az nincs kikapcsolva.

VANCSURA
Mert van nálam ilyen mobil, bunkofón! (nevet) És azon is lehet hívást eszközölni. Az adós költségére, persze. Végrehajtási kifogást is lehet ellenem tenni, azt majdnem mindig szoktak, csakhát hiába, én törvényesen működök.

ANNAMARI
Meddig tart egy ilyen becslés?

VANCSURA
Attól függ, ugye, csókolom. (körülnéz) Nade ezekből ki fog jönni. Ez a gyakorlattól van, tetszik érteni. Majd megnézem például azt a pianínót, az már önmagában valamennyi... Ez a csillár, ez is lehet mennyi, három-négyezer... Ebben mi van, gyertyák? Hogyhogy gyertyák?

ANNAMARI
Valamivel muszáj világítanom.

VANCSURA
Nade gyertyával, a húszadik század végén!? És az ott micsoda, petróleumlámpa?

ANNAMARI
Az.

VANCSURA
Nade minek, kezicsókolom!?

ANNAMARI
Mert kikapcsolták a villanyt...

VANCSURA
Dehát attól még! Kezicsókolom! Hát olyat nem tetszett hallani, hogy lopni az áramot?!

ANNAMARI
Hallottam.

VANCSURA
Hát akkor?!

ANNAMARI
Amikor kikapcsolták, felajánlották, hogy ők maguk feketén rögtön visszakötik... miután leplombálták az órát... a gázosok szintén...

VANCSURA
Hát akkor?! Mért, túl sokat kértek?

ANNAMARI
Nem kértek túl sokat... De én nem.

VANCSURA
Nadehát kezicsókolom, jobb így, hogy gyertyával kell vacakolni?

ANNAMARI
Jobb. Azt nem tudják kikapcsolni.

VANCSURA
De viszont le lehet foglalni, a csillárral együtt.

(Csönd)

VANCSURA
Jó, hát nem az én dolgom... De akkor se mosógép, se fridzsider!...

ANNAMARI
Mosógépem sose volt, a fridzsidert elajándékoztam.

VANCSURA
És a tévé?!

ANNAMARI
Nincsen tévém. Nem jó az, kedvesem, ha mindene megvan az embernek. Akkor nem tartja össze semmi. Valahányszor jó sorom volt, csak őrjöngtem unalmamban és megőrjítettem magam körül mindenkit.

VANCSURA
Na ne tessék itt nekem. Minden nyugdíjas a tévét bámulja egész nap. El van az dugva.

ANNAMARI
Nem hiszem, hogy a maga felhatalmazása gyanúsítgatásra is szólna, uram.

VANCSURA
Mi?

ANNAMARI
Gyorsan becsülje föl, és hordja el magát.

VANCSURA
Én udvariasan, kezicsókolom, úgyhogy én erre nem szolgáltam rá. (kotorászik a táskájában, elővesz valami papírt) Itt az van, hogy bankszámla vagy takarékbetétkönyv nem lett megállapítva.

ANNAMARI
Nem lett megállapítva...

VANCSURA
De ugye nekünk jogunk van, hogy a matracba meg akárhova rejtett készpénzt is lefoglaljuk, a tartozás fejében. (kis csönd) A végrehajtó jogosult. Viszont a személyi motozás tilos. Tetszik engem érteni? (kis csönd, VANCSURA sóhajt) Nem tetszik valami nagyon értelmes néni lenni... Egy özvegy doktorné!... Kárpótlási jegy is jó...

ANNAMARI
Nincs. Kárpótlás!... Undorító!

VANCSURA
Néni kérem, én elkezdem itt a bútorokkal, addig a néni kimegy... Harisnyába könnyen be lehet dugni, és én nem veszem észre, mert én piszmogok itten... Sose fogom megtudni, mennyi készpénz lett eltitkolva... Tetszik engem érteni? (Csönd) Mi emberségesen szoktunk, én meg aztán pláne, hát hogy magyarázzam meg jobban!!

ANNAMARI
Maga ne kiabáljon, ez az én lakásom! Végezze a dolgát és aztán takarodjék!

VANCSURA
Na jó, hát ilyen hangon is lehet, én azt hittem, a néni egy nem hülye néni, egy özvegy doktorné, de tudok én másképp is, aztán lehet fellebbezgetni évekig! Annak nincs halasztó hatálya! Tetszik tudni, mi az?!

ANNAMARI
Én a maguk bükkfanyelvét jobban ismerem, mint maga. Végezze már a dolgát, mire vár?!

VANCSURA
Tessék nézni... egy szék marad, egy asztal marad... egy huszonötös égő marad... Ezért is hiba, hogy nem tetszik lopni az áramot... Marad véletlenül két szék, például, véletlenül... És lehet mondani, hogy a foglalás után tetszett venni... Ha nagyon tetszik ragaszkodni mondjuk a pianínóhoz, mert azon tetszett a néninek klimpírozni kislánykorában, akkor én mondjuk észre se veszem, hogy van ott egy pianínó...

ANNAMARI
Foglalja le szépen a pianínót, oda is láncolhatja a kályhához.

VANCSURA
Jó, hát ha a néni ilyen... (ANNAMARI nevet) Most mit tetszik vihogni?! Ahol én megjelenek, ott nem vihognak, ott siránkoznak, ott könyörögnek!

ANNAMARI
Nahát, én ezt el fogom mesélni! (nevet)

VANCSURA
Följelenteni, azt lehet. Csak ne nagyon tessék reménykedni.

ANNAMARI
Följelenteni, én, magát? Jóember, hova gondol! - Na mit szólna egy jó erős kávéhoz?

VANCSURA
Kérem? - Jó, hát lehet... Csak ne tessék azt képzelni, hogy valami mérget tetszik beletenni...

ANNAMARI
(hahotázik) Mérget! Huhú! (leül az egyik fotelba, keresztbe teszi a lábát, nevet) Ha megengedi, édes fiam...

(VANCSURA zavartan nézi, csönd)

ANNAMARI
Ez egy jó nap...

(Csönd)

VANCSURA
Tessék idefigyelni... Tessék előszedni a tévét, és akkor még valamit foglalok, és ennyi volt. Na?

ANNAMARI
Aha.

VANCSURA
Na. (csönd) Nekem jó a modorom, jobb is a hatásfokom. Küldhetek olyan palit, aki olcsón átköti a villanyt, és a plombának kutya baja se lesz. És akkor a néni előszedheti a tévét a pincéből, és tetszik bámulni, amíg el nem viszik. És majd vehet a néni használtan egy másikat.

ANNAMARI
Édes gyermekem, nekem nincs tévém. Régen persze volt, némelyik férjem nézte, de amióta véglegesen özvegy vagyok, nincs. Elajándékoztam. Színes volt, nagyképernyős, távirányítós... És akkor még volt áramom... (rágyújt) Gyermekem, maga nem dohányzik?

VANCSURA
De. (zavartan áll)

ANNAMARI
Ha nem kér kávét, van whisky, konyak... a legjobb márkák... Vagy azt is le lehet foglalni? Majd maga előtt bontom fel az üveget, hogy lássa, nem töltök bele semmit, jó, kicsi fiam?

VANCSURA
Nem, én... Munkaidőben, ugye... Úgyhogy nem...

(Csöngetnek. ANNAMARI felpattan, kisiet. VANCSURA zavartan áll. Kint ajtónyitás hangja.)

ANNAMARI hangja
Ja, csak maga az...

HANG
Kezicsókolom... Köszönöm... Csókolom!

(ANNAMARI bejön, kezében egy levél)

ANNAMARI
A postás. (megnézi a borítékot) Írt az unokám! Boldog nap! Én ugyan megírtam neki, hogy írjon angolul vagy franciául, de ő inkább kínlódik a magyarral, pedig magyarul sose tanult írni... Én is írok neki angolul, franciául, hogy gyakoroljam, de általában nem küldöm el neki, minek terheljem egy vénlány sirámaival?... Honnan a csudából írt most? Kanadából? Hogy kerül ő Kanadába? (leül a zongoraszékre, kezdi felbontani a levelet) A legutóbb Venezuelából írt... Hogyhogy most Kanadából?! Azok odaát mind lököttek, a gyökereiket keresik, a boldogtalanok... - Nézze, ezt a kisrádiót is tőle kaptam, elemes, de világvevő... kilenc éve, és remekül szól most is!

VANCSURA
(odanéz a pianínón levő kisrádióra) Háromszáz forint. - Ha a néni fölemelné végre a fenekét, akkor én most felbecsülném a zongoraszéket, nekem drága az időm.

(ANNAMARI feláll, a levelet felbontatlanul a pianínóra teszi)

VANCSURA
Nyikorog, a lakkozása lepattogzott, az illesztések lötyögnek... százötven forint, és akkor jólelkű voltam...

ANNAMARI
Nagylelkű, kisfiam. Azt úgy mondják magyarul.

VANCSURA
Van énnekem szakvizsgám. (valamit följegyez, majd a könyvespolchoz lép) Ezek itten micsodák?

ANNAMARI
Könyvek, kisfiam.

VANCSURA
De milyen könyvek?

ANNAMARI
Azok ott latin nyelvűek, a görögök kissé jobbra találhatók...

VANCSURA
Na ezek nem érnek semmit.

ANNAMARI
Nem?

VANCSURA
Ki vesz ma könyvet? A könyvtáraknak nincs rá pénzük, és raktározni se bírnak. Tessék nézni, ez az összes könyv itten lehet úgy néhány mázsa... be tudom számítani hulladék-papír áron, ha tetszik akarni... (valamit följegyez, tovább lép)

ANNAMARI
Csak nem akarja lefoglalni a könyveimet?!

VANCSURA
Azok is érnek valamennyit, talán két-három ezer forintot is, ennyi könyv...

ANNAMARI
Foglaljon le mást, csak a könyveket ne!

VANCSURA
Na szóval most rátapintottunk valami lényegre, ugye. Én igazán a legjobb akarattal, emberségesen, és akkor a néni azon a hangon! Hát mi a fenét foglaljak le én itt? Ez a két fotel... (próbálgatja a foteleket) A rugók kiállnak, a huzat kidörzsölve, lyukhiányos, ugye, és a lábak lötyögnek, a karfa lötyög, minden lötyög... Darabját beszámítom 600 forinttal, és akkor még állati jólelkű voltam... Ez az asztal, ez 100 forint, csókolom... Hát így nehezen lesz ki a negyvennégy ezer, úgyhogy sajnos a könyveket is be muszáj számítani.

ANNAMARI
Francia, német, olasz, angol első kiadások, némelyik tizenhetedik-tizennyolcadik századi! Több milliót ér ez a könyvtár!

VANCSURA
A Lajtán túl, kezicsókolom, de nem itt. Tetszett volna odaszületni a néninek. A gyűjtők rég disszidáltak vagy átálltak minden másra, csókolom, a könyvnél még az alpakka is jobb. Ha több milliót érnek ezek itten, akkor mért nem tetszett eladni kettőt-hármat, és törleszteni az adósságot? Na? Ez egy kérdés a nénihez.

ANNAMARI
Vigye a pianínót, akármit, csak a könyveket ne!

VANCSURA
Hát nem tetszik a buta fejének felfogni a néninek? Itt marad, amíg árverésre kerül a sor, hát nem mondtam már? Mondtam!...

ANNAMARI
Nézze meg a díványt, még az első férjem csináltatta! Mahagóni!

VANCSURA
Én szívesen megnézem azt a díványt, de ugye a néninek másik fekhelye nincsen... és akkor énnekem hivatalosan ezt a díványt nem kell megnézni, mert egy ágy, az a törvény szerint marad. Tetszik engem érteni?

ANNAMARI
Én lemondok róla. Egy ilyet ma százezerért se lehet kapni!

VANCSURA
Azt nem a néni mondja meg, mert a néni nem egy szakértő. És lemondani nem lehet a fekhelyről, ha csak az az egy van belőle, mert a törvény emberséges, tetszik érteni? De az ezüst étkészletek meg ilyenek, azok becslésre kerülnek. Csak ólomkristály vázával ne tessék jönni, mert az ki van menve a divatból.

ANNAMARI
Ki van menve?

VANCSURA
Mondom, hogy ki van menve.

ANNAMARI
(nevet) Ki van menve!

VANCSURA
Nem tetszik felfogni? Ki van menve!

ANNAMARI
Értem én, ki van menve! (nevet)

(Kis csönd. VANCSURA a falakat tanulmányozza.)

ANNAMARI
Maga a falakat is felméri?

VANCSURA
Neeem, kezicsókolom, csak szokták, hogy a képeket leveszik, eldugják, ugye, főleg az ilyen özvegy doktornék, de a helye az ott marad, azt a szem látja...

(Csöngetnek)

ANNAMARI
Én most ki vagyok menve... (kimegy)


2. jelenet

(Ajtónyitás hangja. VANCSURA a falakat tanulmányozza.)

ANNAMARI hangja
Na végre! A többiek?

FRÍDHOF hangja
Azt hittük, már itt vannak...

ZOLTÁNFFY hangja
Csókolom, drága Annamari... Nahát, maga milyen fess!

ANNAMARI hangja
Mért, mit várt?

ZOLTÁNFFY hangja
Ezt vártam, drága Annamari! Pont ezt vártam, de mégis le vagyok nyűgözve! Valóság és képzelet! Ég és föld, ahol a föld a menny!

(Bejön ANNAMARI, FRÍDHOF, ZOLTÁNFFY, megállnak az ajtóban. FRÍDHOF is, ZOLTÁNFFY is 82-83 éves, mindketten sötét öltönyben, fehér ingben, mellényben, nyakkendőben, sötét cipőben vannak, nagyon elegánsak. FRÍDHOF kezében orvosi táska, meg egy másik táska)

ANNAMARI
Ez a fiatalember végrehajtó, mondtam neki, hogy ma nem alkalmas, de nem tágított... Hátha gyorsan végez.

ZOLTÁNFFY
Ó az ördögbe! Hát hogyhogy?! Drága Annamari, ha tegnap erről minket felvilágosít!

ANNAMARI
Nem tudtam, hogy ma jön. Azt se tudtam, hogy valaha foglalni fognak nálam.

VANCSURA
Kidobálja a hivatalos értesítéseket, meg se nézi, mi van bennük, ő mondta.

ANNAMARI
Édes fiam, én csak a privát leveleket veszem át, azokból is főleg a szerelmes leveleket. A többinek nincs értelme.

FRÍDHOF
Jó napot, fiatalember.

VANCSURA
Napot.

(Csönd)

FRÍDHOF
(örömmel) Zoltánffy, akkor ez ma tárgytalan.

ZOLTÁNFFY
Mondja, maga hatósági ember... mennyi időt vesz igénybe a maga itteni ténykedése?

VANCSURA
Hát azt előre ugye nem lehet tudni...

FRÍDHOF
Annamari, mennyi a tartozásod?

VANCSURA
Negyvennégyezer forint, itt van, a végzés, tetszik tudni a bácsiknak, mi az a bírósági végzés?

(Kis csönd)

ZOLTÁNFFY
(FRÍDHOFra néz) Negyvennégyezer?

FRÍDHOF
(körülnéz) Te Annamari... van neked egyáltalán áramod?

ANNAMARI
Áramom, az nincs nekem.

FRÍDHOF
Mióta?!

ANNAMARI
Egy ideje.

FRÍDHOF
De mért nem szóltál, az ég áldjon meg!

ZOLTÁNFFY
Összedobtuk volna, drága Annamari, miért nem szólt?!

ANNAMARI
Nem hiányzik.

VANCSURA
Azt mondja a néni, még tévéje sincs... És ezt én higgyem el.

ZOLTÁNFFY
Néni? Ki az?

VANCSURA
Hát a néni.

ZOLTÁNFFY
Mit mond, maga hivatalos ember?

VANCSURA
Kérem?

ZOLTÁNFFY
Néni?!

FRÍDHOF
Zoltánffy, moderáld magad.

ZOLTÁNFFY
Néni!? Tudja, ki ez az asszony?! Tudja? Nem tudja! Ez az asszony Magyarország leggyönyörűbb asszonya!

VANCSURA
(röhög) Hát ahogy így elnézem...

ZOLTÁNFFY
Milyen hangot használ maga?!

FRÍDHOF
Zoltánffy!

ZOLTÁNFFY
Ó, ha lenne kardom!

FRÍDHOF
Zoltánffy!

(Csönd)

VANCSURA
Mit mond, fater?

FRÍDHOF
Fiatalember! Mi nem tudtuk, hogy Annamarinak tartozása van... De összedobjuk...

ANNAMARI
Eszetekbe ne jusson!

FRÍDHOF
Dehát kikapcsolták nálad az áramot!

ANNAMARI
Fizettem, amíg annyira fel nem emelték, hogy úgy döntöttem, nem fizetem többé. Ez elvi kérdés. A közös költséget sem fizetem, a közös képviselő erőszakos, sumák állat, egy tipikus nyilas-bolsi, elsikkasztja a felújítási alapot... De a banknak a részleteket törlesztem, nehogy már elvegyék a lakást, mert a kölcsönnel jelzálogot szereztek rá... és a telefont is fizetem... Arra szükségem van... Nehogy összedobjátok azt a nyavalyás 44 ezret! Hajtsanak végre, kit érdekel! Csak a könyveimet ne vigyék el.

FRÍDHOF
Gyertya a csillárban...

ZOLTÁNFFY
Petróleumlámpa!

ANNAMARI
Eleinte nem tudtam, hol lehet petróleumot szerezni, de most már tudom.

ZOLTÁNFFY
Az büdös.

ANNAMARI
A háborúban is azzal világítottunk, ötvenhatban is...

ZOLTÁNFFY
Akkor is büdös volt.

ANNAMARI
Mit isztok?

FRÍDHOF
Semmit.

ANNAMARI
Hozattam whiskyt, konyakot - a legjobbat...

FRÍDHOF
Most nem iszunk.

ZOLTÁNFFY
Nem iszunk.

VANCSURA
Én nem értem a nénit, drága italokat vesz, és közben nem fizet!

ZOLTÁNFFY
Kálmánék még nem jöttek?

ANNAMARI
Nem.

ZOLTÁNFFY
Csak nem fognak késni?

ANNAMARI
Egyáltalán, mi ez az egész?

FRÍDHOF
Figyeljen ide, fiatalember. Most nincs nálunk annyi pénz, de estére biztosan lesz.

ANNAMARI
Frídhof! Megmondtam, hogy nem fizetek! Ez elvi kérdés! És ti sem fogtok helyettem fizetni!

ZOLTÁNFFY
Frídhof, szerintem tiszteletben kell tartanunk Annamari méltóságát.

FRÍDHOF
Annamari, adj egy cigarettát. Leszoktam hat éve, úgyhogy nincs nálam...

(ANNAMARI cigarettával kínálja, FRÍDHOF rágyújt.)

(Csönd)

ANNAMARI
Fiatalember, igyekezzék.

ZOLTÁNFFY
Mit fürkészi a falakat, handlé úr? Széfet keres?

ANNAMARI
Az értékes festmények helyét keresi...

VANCSURA
Én nem vagyok handlé!

ZOLTÁNFFY
Bocsánat. Akkor vigéc.

VANCSURA
Hogy mi?

ZOLTÁNFFY
Vigéc.

VANCSURA
Az mi?

ZOLTÁNFFY
Az olyan, mint a handlé, csak pont magára hasonlít.

FRÍDHOF
Hagyd békén, elég bajt csináltál már.

ZOLTÁNFFY
Frídhof, vond vissza.

FRÍDHOF
Jó, visszavonom.

ANNAMARI
Mi bajotok van nektek?

FRÍDHOF
Fiatalember, a vigéc kereskedő, tudja, az utcán árult, be-becsöngetett a lakásokba, a járókelőket németül köszöntötte hajdanán, ilyesformán: Wie geht's Ihnen, vagyis: Hogy van; innét ragadt rá a név...

ZOLTÁNFFY
Csak nem fogsz ennek németleckét adni?

FRÍDHOF
Jó, nem fogok. (idegesen szívja a cigarettát)

ZOLTÁNFFY
Frídhof, figyelem: Honderű!

(ANNAMARI és FRÍDHOF elneveti magát, aztán ZOLTÁNFFY is nagyot nevet)

VANCSURA
Maguk rajtam röhögnek?

ZOLTÁNFFY
Vigéc urat úgy hívják, hogy Honderű?

VANCSURA
Honderű? Nem úgy hívnak...

ZOLTÁNFFY
Akkor miből következtet arra, hogy magán nevettünk?

VANCSURA
Mi az, hogy Honderű?

ZOLTÁNFFY
Frídhof, ez az állami ember nem tudja, mi az, hogy Honderű.

FRÍDHOF
Volt egy magyar gróf, kedves fiatalember, Széchenyi István nevezetű, és ő a múlt század közepi Pest-Budát szerette volna Honderűnek elnevezni...

ZOLTÁNFFY
Csak aztán felhívták a figyelmét... (nevet)

FRÍDHOF
Ez a szó franciául úgy hangzik, hogy "az utca szégyene", honte de rue, úgyhogy Széchenyi gróf elállt az ötlettől, így lett a város neve Budapest.

(Csönd)

VANCSURA
Mi olyan röhejes akkor?

(ANNAMARI, FRÍDHOF, ZOLTÁNFFY nevet)

VANCSURA
Nem lesz jó, ha a munkámat akadályozzák. Az ennek a legszebb magyar néninek baromira nem lesz jó.

ZOLTÁNFFY
Jól hallom, Frídhof, amit hallok, azzal a maradék fél fülemmel?

FRÍDHOF
Fiatalember. Felteszem, maga most mint becsüs működik, és aztán felvesz egy jegyzőkönyvet. Hát vegye fel. Aztán mi a pénzt elvisszük a megfelelő helyre, hiába tiltakozik Annamari, és árverés már nem lesz.

ANNAMARI
Én ezt a nyavalyás 44 ezret ki tudnám fizetni. Az unokám évek óta havi száz márkát küld nekem, és én abból nem költöttem el egyetlen fillért sem.

FRÍDHOF
Hány éve küldi az unokád?

ANNAMARI
Nyolcvannyolcban járt Magyarországon először és utoljára, úgyhogy azóta.

FRÍDHOF
Kilenc éve?

ANNAMARI
Kilenc éve.

VANCSURA
Dehát az egy csomó pénz! Kamattal együtt, tessék várni...

ANNAMARI
Csak nem képzeli, hogy bankba teszem?

VANCSURA
Mért nem?

ANNAMARI
Egy ilyen országban?!

ZOLTÁNFFY
Handlé úr csak nem bankban tartja a megtakarított pénzecskéjét?!

VANCSURA
Persze, hogy bankban...

ZOLTÁNFFY
O, sancta simplicitas! Itt nemzedék nemzedéktől soha nem tanul! Á, a boldogtalan handlé úr még nem tudja, milyen országban él. De megnyugtathatom, majd megtudja egyszer. Garantálom a handlé úrnak, lesz itt még államosítás, lesz itt még társbérlet, lesz kenyérjegy meg internálás meg román-szerb megszállás...

VANCSURA
Dehát az kamatos kamattal sokkal több lenne mára! ... (számológépet vesz elő) Így csak a csúszó leértékelést tetszik kivédeni... (ütögeti a gépecskét) 10.800 márka! Több, mint egy millió forint! Tessék várni, kiszámolom... csak az évi kamatokból meglenne a néni havi rezsije, villannyal, gázzal együtt... körülbelül havi 12 ezer, csak a kamatokból!!!!

ANNAMARI
Több. Havi 18 ezer, ha lekötném...

VANCSURA
Dehát akkor mi ez a 44 ezer a néninek?! És ha itt van elrejtve, akkor át tetszik nekem adni 410 márkát körülbelül, de pontosan is kiszámolhatom, és akkor nem kell foglalni!

ANNAMARI
Ahhoz a pénzhez én nem nyúlok, azt nem én kerestem, abból lesz az unokám hozománya. Pont olyan hebrencs lány, mint én voltam, ami pénze éppen van, azt elszórja. Kivéve ezt a havi száz márkát. Én vagyok a bankja. Kamatot nem tudok felszámolni neki, de majd így is vehet belőle egy szép kelengyét.

VANCSURA
Hát én ezt nem értem...

ZOLTÁNFFY
Frídhof, Annamarinak igazsága vagyon. Nem fizetünk helyette. Szép ez a csillár, így tele gyertyával, nekem tetszik. És a petróleum illata is tetszik. Otthonos. A háborúra emlékeztet, a nagy orosz télre emlékeztet, a mínusz húsz fokos áldott fedezékre emlékeztet, mikor odakint mínusz negyven volt, az ötvenes évekre emlékeztet, a kitelepítésre emlékeztet, kifejezetten heimlich. Meleg érzés támad tőle az embernek a szíve tájékán.

FRÍDHOF
Mégis költőnek kellett volna menned, Zoltánffy. - Annamari, adjál még egy cigarettát. (Megkapja, rágyújt)

VANCSURA
Mondja, fater, akkor én most foglaljak, vagy ne foglaljak?

ZOLTÁNFFY
Ha én vagyok a fater, handlé úr, akkor foglaljon.

VANCSURA
Nem vagyok handlé.

ZOLTÁNFFY
Akkor vigéc. Végezze a kötelességét, vigéc úr.

(VANCSURA gyanakodva néz rájuk, aztán a pianínóhoz megy, nézegeti.)

ANNAMARI
Üljetek le, fiúk. Tényleg nem isztok?

FRÍDHOF
Most nem.

ZOLTÁNFFY
Egy kávét azért szabad, nem?

FRÍDHOF
Csak ne legyen túl erős. - Úgyis fel fog menni a vérnyomásod, nehogy aztán agyvérzést kapjál itt nekem.

ANNAMARI
Gyönge kávét csináljak?

ZOLTÁNFFY
Gyönge kávét kérünk, nagyságos asszonyom.

ANNAMARI
Frídhof, mi ez a vérnyomás?

FRÍDHOF
Ha a fiatalember végez...

ANNAMARI
Ti tudjátok. Mindig őrültek voltatok.

ZOLTÁNFFY
Ezért vagyunk olyan helyesek.

(ANNAMARI kimegy. FRÍDHOF és ZOLTÁNFFY leül a két fotelba, némán nézik VANCSURA ténykedését.)


3. jelenet

ZOLTÁNFFY
Rég itt kéne lenniük. A Kálmán nem szokott késni. Idióta, de késni nem szokott.

FRÍDHOF
Jobb lenne, ha el se jönnének.

ZOLTÁNFFY
Frídhof, ez kérlek nem volt auzgetippelt lovagias megnyilatkozás.

(FRÍDHOF hallgat.) Na és hogy vagytok? A fiad?

FRÍDHOF
Jövőre fog érettségizni.

ZOLTÁNFFY
Kedves nejed?

FRÍDHOF
Könyvelői tanfolyamra jár... utánam nem sok özvegyi nyugdíjat fog kapni, legyen egy jó szakma a kezében.

ZOLTÁNFFY
Hány éves is most?

FRÍDHOF
Negyvenhét.

ZOLTÁNFFY
Már ilyen öreg?! Amikor te száznyolcvanhárom éves leszel, ő száznegyvenhét... egy vén banya! Ideje lecserélned egy fiatalabbra.

FRÍDHOF
Nekem is eszembe jutott.

ZOLTÁNFFY
Na és megcsal?

FRÍDHOF
Ha van esze!? Okos nő. Nem mindegy? Szeret.

ZOLTÁNFFY
A kóros beképzeltségen kívül mid van még neked, Altzheimer-kórod?

FRÍDHOF
Á, csak reuma, meszesedés, hallásromlás, gerincsérv, érszűkület, cukorbaj, na meg gyógyíthatatlanul progrediáló kopaszodás... Hát neked?

ZOLTÁNFFY
Énnekem, kérlek? Hát a süketség... a vakság... Meg ez meg az... Te írtál föl nekem tegnap millió gyógyszert, nem? Nem is emlékszel rá? Senilitas delectat... (FRÍDHOF nevet) Már csak három perc alatt úszom a százat...

FRÍDHOF
Gyorson?

ZOLTÁNFFY
Háton. A gerincem miatt. És már csak egy kilométert futok másodnaponta... A tenisz még menne, dehát a partnerek... Se szó, se beszéd, egyik hétről a másikra kinyiffannak... Evezni is csak módjával, a hályogműtétem óta...

FRÍDHOF
(bólogat) Hályogműtét után gyakori a retinaleválás. Kirándulni jársz még?

ZOLTÁNFFY
Turisztikázom, kérlek, havonta egyszer. Kimegyünk a hegyekbe a fiatalokkal, és begyűjtjük a szemetet.

FRÍDHOF
Fölszeditek az egyik csúcson, és lerakjátok a másikon...

ZOLTÁNFFY
(nevet) Hát igen, elég sziszifuszi... .

FRÍDHOF
Feljöhetnél egyszer...

ZOLTÁNFFY
Te is eljöhetnél... A nejedet ne hozzad, mert elcsábítom... Bár egy kicsit öregecske...

FRÍDHOF
Előtte majd felírok neked búgatóport...

(VANCSURA a fésülködőasztalnál az öregekre figyel, vigyorog)

ZOLTÁNFFY
Maga mit bámul, handlé úr?

(VANCSURA a fésülködőasztal felé fordul, a fiókjait húzogatja)

VANCSURA
(mormol) Lötyög a gombja...

FRÍDHOF
Zoltánffy... Nekem ez a dolog nem tetszik. Ezt már tegnap is mondtam.

ZOLTÁNFFY
Emlékszem, kérlek, hogy mondtad. Nekem jó a memóriám. Fel tudom mondani az összes Cicero-beszédet. Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra... Quamdiu furor iste tuus nos eludet...

FRÍDHOF
Ne!

ZOLTÁNFFY
Akkor alea iacta est.

FRÍDHOF
Meg vagytok ti őrülve. Azt reméltem, mára elmúlik a dühöd...

ZOLTÁNFFY
Negyven éve azt tanácsoltad, hogy vigyázzak, mert kolerikus alkat vagyok. Én vigyáztam, és nem is kaptam agyvérzést. Infarktust is mindössze kettőt, és egyik se volt hátsófali. Arról nem tehetek, hogy kilyukadt a dobhártyám és leszakadt a retinám, és forrasztópákával kellett visszaszögecselni. Azok nem pszichoszomatikus dolgok.

FRÍDHOF
Minden pszichoszomatikus. A halál is.

ZOLTÁNFFY
Mit hallok!

FRÍDHOF
Meghal a pszichéd is, meg a szómád is, ráadásul egyszerre. Ha ez nem pszichoszomatikus, akkor semmi sem az.

ZOLTÁNFFY
(nevet) Frídhof, te hülye vagy. (VANCSURÁhoz) Mondtam már, handlé úr, hogy ne bámuljon, hanem végezze a dolgát!

VANCSURA
A bácsinak orvosnak tetszik lenni?

ZOLTÁNFFY
Hallod ezt a tősgyökeres szózatot, Frídhof?

FRÍDHOF
Igen, orvos vagyok.

VANCSURA
Én mondok a doktor úrnak valamit. Itt van ez a fésülködőasztal, például. Én ezt felbecsülöm, rendes áron. Mondjuk... húszezerért. Meg itt van a pianínó, nem egy márkás darab, de az legyen huszonnégy. Mi? És a doktor úr leperkál nekem negyvennégyezret, mi az egy doktor úrnak, és akkor kalap. A néni kap egy foglalási jegyzőkönyvet, ő azt hiszi, le van foglalva, de mert a doktor úr kifizette, sose jönnek érte a szállítók... És kész vagyunk. Én ugye megkapnám a bruttóból a százalékot, hivatalosan. Tehát én marha rosszul járok ezzel, amit mondok... De én egy emberséges pali vagyok. Ha a néni nem akarja, akkor amíg kint van, csak tessék sietni. Tőlem nem tudja meg. Én kiállítom a jegyzőkönyvet, és a néni aláírja, és kalap. Nekem még van tizenöt ügyem mára, én nem érek rá gatyázni.

(Csönd)

ZOLTÁNFFY
Hallod ezt, Frídhof? Még egy lovagias ügy!

(Csönd)

FRÍDHOF
Honderű.

(ZOLTÁNFFY nevet. Csönd)

VANCSURA
Maga mit röhög? Rajtam röhög?

ZOLTÁNFFY
Ó, dehogy, handlé úr. Maga nem tudhatja, hogy a doktor úr egykor szegénységi fogadalmat tett... a doktor úrnak sose volt egy fillérje se... és nemcsak szegénységi fogadalmat tett, hanem szüzességi fogadalmat is, és be is tartotta harminc évig...

FRÍDHOF
(élesen) Zoltánffy!

(Csönd)

ZOLTÁNFFY
Bocsánatot kérek. Hülye állat vagyok. - Maga végezze a dolgát, handlé úr, amíg szépen mondom!

VANCSURA
Szép kis rokonok maguk!

FRÍDHOF
Nem vagyunk mi testvérek!

VANCSURA
A néni rokonai, nem?

ZOLTÁNFFY
Annál mi sokkal többek vagyunk. A barátai vagyunk!

(VANCSURA a fejét csóválja, visszafordul a fésülködőasztal felé)

FRÍDHOF
Hova rakta Annamari a cigarettát?

ZOLTÁNFFY
A dohányzás, kérlek, árt az egészségnek.

FRÍDHOF
Most hallom először.

(VANCSURA a csillárt kezdi tanulmányozni.)

ZOLTÁNFFY
Nem hiszem, hogy Annamarinak lenne megfelelő magasságú létrája... De mi majd bakot tartunk a vigéc úrnak, hogy közelebbről felbecsülhesse a gyertyák állagát, hőértékét és miegymását, már ami a gyertyáknak általánosan szokott lenni.

VANCSURA
Nincs neki létrája? Akkor hogy bírta meggyújtani?

ZOLTÁNFFY
Tudja, régen az operaházakban hatalmas, többszáz karú, gyertyás csillárokkal világítottak. Azokat is meg kellett gyújtani valahogy. És elmés emberek kitalálták, hogy egy emelő segítségével a csillárt fel lehet kurblizni a mennyezetre, és le lehet kurblizni a földszintre. Érti? Magának csak a kurblit kell megtalálnia, vigéc úr.

VANCSURA
Kurblit?

FRÍDHOF
El van rejtve valahol a falban.

VANCSURA
A kurbli?

FRÍDHOF
A kurbli, természetesen. Az ilyen kurbli sok százezret ér, mert ritkaság.

(Csönd. FRÍDHOF és ZOLTÁNFFY igen komolyan néz VANCSURÁra, aki nem tudja, higgyen-e nekik. Csönd.)

ZOLTÁNFFY
(komolyan) Honderű.

FRÍDHOF
(komolyan) Honderű.

VANCSURA
(kifakad) Mi az isten az a honderű?

ZOLTÁNFFY
Már mondtuk, handlé úr: Budapest neve, másképpen.

(Csönd)

FRÍDHOF
Te Zoltánffy, az valóban érdekes kérdés, mennyit ér az a fésülködőasztal. Nem?

ZOLTÁNFFY
Mire célzol, Frídhof?

FRÍDHOF
Szerintem a fiatalember nem mondott tisztességtelen árat. A piacon, gondolom, megadnak érte vagy harmincezret.

VANCSURA
Annyit nem, de huszonötöt igen... Nem vágom át magukat, tényleg!

FRÍDHOF
(Nem figyel VANCSURÁra) Csakhogy, mint tudjuk, a piaci érték sok szubjektív érték eredője. Objektív érték, nemdebár, nincs is. Mármost szerintem az a fésülködőasztal sokkal többet ér, mint húszezer forint... .

VANCSURA
Mondom, huszonötezret megér...


4. jelenet

(Bejön ANNAMARI, kezében tálca, azon kávé, csészék, poharak, megáll)

FRÍDHOF
Tekintve, hogy a fésülködőasztal Annamarié, legalább kétszázezret ér.

ZOLTÁNFFY
Megér az négyszázezret is, éppen mivel Annamarié.

(ANNAMARI elmosolyodik)

VANCSURA
Na ne tessenek velem!...

FRÍDHOF
A fiatalember nincs tisztában azzal, hogy valójában egyetlen átszellemítetlen tárgy sincs az ember környezetében.

ZOLTÁNFFY
Fogalma sincs róla.

FRÍDHOF
Fiatalember! Tartanak egy árverést mondjuk Londonban vagy New Yorkban, és a tárgyak között akad egy közönséges tonett-szék, amely azonban valaha Beniamino Giglié volt, vagy Toscaninié. Maga mennyire becsülné fel azt a széket?

VANCSURA
Kicsodáké?

ZOLTÁNFFY
Gigli. Toscanini.

VANCSURA
Azok kicsodák?

ZOLTÁNFFY
Honderű... .

FRÍDHOF
Mondjuk az a szék Michael Jacksoné. - A fiam szokta hallgatni, rémes. - Mennyire becsülné maga azt a széket?

VANCSURA
Hát az egy vagyon lenne.

FRÍDHOF
Na látja. Ez a fésülködőasztalka Annamarié. Elfogadom Zoltánffy úr becslését, hogy emiatt négyszázezer forintot ér. De az is lehet, hogy még ennél is többet.

ZOLTÁNFFY
Megér az egy milliót is!

FRÍDHOF
Reális. Akkor az a lötyögő fiókgomb, a fésülködőasztalka egyik fiókján, egymagában bőven fedezi Annamari tartozását. Nem nyilatkozhatom ugyan Annamari nevében, de szerintem belemegy, hogy maga azzal a lötyögő fiókgombbal a kezében diadalmasan távozzék, fiatalember.

(Csönd. VANCSURA értetlenül bámul. ANNAMARI nevet és az asztalkára teszi a tálcát.)

VANCSURA
Most mit tetszik szólni!

ANNAMARI
Ezek már csak ilyen lurkók, aranyom. - Magának is hoztam kávét, cukrot meg tejet maga tegyen bele. - Én már sokszor gondoltam, feladok egy hirdetést, hogy "zöldövezeti lakásomat csöndes környéken eladom"...

VANCSURA
Zöldövezeti? Csöndes? Ebben a kerületben?

ANNAMARI
(Feláll, elhúzza a függönyt) Tekintse meg a kilátást, fiatalember.

(VANCSURA feláll, az ablakhoz megy, kinéz) Mit lát?

VANCSURA
Hát egy tűzfalat. Ja hogy ezért kell nappal is világítani!

ANNAMARI
Ide sose süt be a nap. Csak a cselédszobába, délután, félórára.

VANCSURA
Cselédszoba is van?

ANNAMARI
Ott halmoztam fel a húsz kiló aranyékszert. - Ez volt a cselédtraktus, mielőtt leválasztották. Szemben volt egy üres telek, mert láncosbomba érte azt a házat, aztán a hetvenes években ideépítették az irodaházat, a tűzfala elvette a kilátást. Na, eltelt egy-két év, már kezdett mállani a vakolat az új tűzfalon, amikor észlelem, hogy a repedésekben fák kezdenek nőni... Ecetfák. Látja? (VANCSURA bólint.) Nyomorult kis ecetfák, igénytelenek - de a levelük zöld. Azóta megnőttek, és én az ecetfák lombjára látok. És amióta itt van a tűzfal, nem hallatszik be semmi, még a bűz se jön be. Csöndes, zöldövezeti a lakás, vagy sem?

(FRÍDHOF és ZOLTÁNFFY nevet. Töltenek a kávéból. VANCSURA is az asztalkához megy, de a két fotel foglalt. ANNAMARI a zongoraszéket az asztalkához húzza, leül. VANCSURA áll.)

FRÍDHOF
Az ecetfát is vegye leltárba, fiatalember.

ZOLTÁNFFY
Bólogat, bólogat az ecetfa lombja...

VANCSURA
(mogorván) Milyen vicceseknek tetszenek lenni.

ANNAMARI
Nyáron késő délelőtt fél órán át egészen különösek a fények - az ecetfák lombja olyankor halványlila. Gyönyörű. Főleg a vakolathibák rajzolatával mint háttérrel együtt. Azt a fél órát nyaranta sose mulasztom el. - Édes fiam, húzza ide azt a puffot, üljön már le, kihűl a kávéja!

(VANCSURA odahúzza a puffot, leül, tölt magának. Csönd.)

ANNAMARI
Képzeljétek, ez a kedves fiatalember azt hitte, mérget akarok tölteni a kávéjába...

(ZOLTÁNFFY majd megfullad a nevetéstől, FRÍDHOF is cikákol egy kicsit, VANCSURA sértetten hallgat)

ZOLTÁNFFY
Honderű! Honderű!

ANNAMARI
Ugye megbocsátja? Figyelmeztettem magát, hogy el fogom mesélni...

ZOLTÁNFFY
Drága Annamari, én mindig sejtettem, hogy magában egy Lucretia Borgia rejlik... A szemének a babonás színe, az orrának a merész hajlása, a fülcimpájának a nemes íve mind-mind kékvérű Borgiára vall!

FRÍDHOF
De pont kávéba?! Az fantáziátlan. Már megbocsáss, Annamari, de tőled eredetiséget vár az ember.

VANCSURA
Mért, engem bottal, konyhakéssel, mankóval szoktak fogadni... pitbullt uszítanak rám... ez nem olyan nevetséges! Mikor én a munkámat végzem! De veszélyességi pótlékot, azt persze nem kapunk!

FRÍDHOF
Tahókardia. A bunkokrácia foglalkozási betegsége.

ZOLTÁNFFY
A bunkócskák, a drá-á-ágák.

(ANNAMARI és ZOLTÁNFFY nevet. Csöngetnek. ANNAMARI feláll.)

ANNAMARI
Na végre. (kimegy)

VANCSURA
Mi az, még jönnek? Olyan vén szivarok, mint maguk? A temetők meg üresek?

(Kis csönd, FRÍDHOF int ZOLTÁNFFYnak, aki összeszorítja a száját.)

FRÍDHOF
Olyanok jönnek. Még ketten.

ZOLTÁNFFY
Minket az utolsó békeévben ütöttek össze, de már az első háborúba születtünk bele... és azóta isten tudja, miért, de egyhuzamban élünk...

FRÍDHOF
(nevet) Tudja, fiatalember, a praxisom legmélyebb tapasztalata, hogy öreg ember soká él.

(ZOLTÁNFFY nevet)


5. jelenet

(Ajtónyitás hangja.)

PUKÁNSZKY hangja
Itt vannak már?

ANNAMARI hangja
Itt vannak.

PUKÁNSZKY hangja
Szia.

ANNAMARI hangja
Szia.

(Bejön ANNAMARI és PUKÁNSZKY, aki szintén 82-83 éves lehet, és ő is elegánsan van öltözve. PUKÁNSZKY egyik kezében hatalmas hajókoffer, de könnyedén hozza, másik kezében nagy csokor virág. PUKÁNSZKY megáll, leteszi a koffert)

PUKÁNSZKY
Helyettem kis virág...

ANNAMARI
(elveszi a virágot) Timeo Danaos et dona ferentes...

(FRÍDHOF, ZOLTÁNFFY ÉS PUKÁNSZKY nevet)

PUKÁNSZKY
Labor omnia vincit...

ANNAMARI
Negyven éve nem vettél nekem virágot.

PUKÁNSZKY
Már negyven éve? Milyen szemét vagyok. (a többiekhez) Szervusztok. Mi az, a Kálmán nincs itt?

FRÍDHOF
Szervusz. Nincs itt. Úgy volt, hogy együtt jöttök, nem?

PUKÁNSZKY
Úgy volt. Ott várom a sarkon egy órája. Azt hittem, elfelejtette, és rögtön idejött. A marha. Mindig egy marha volt... De akkor hol van?

FRÍDHOF
Honnét tudjam?

PUKÁNSZKY
Ez az ürge meg kicsoda?

FRÍDHOF
Végrehajtó. Éppen foglal.

PUKÁNSZKY
Pont ma?!

FRÍDHOF
Pont ma. Úgyhogy én azt hiszem, a mai nap ezért nem is alkalmas...

PUKÁNSZKY
Majd a végrehajtó szépen távozik. Frídhof, légy szíves, kérdezd meg Zoltánffytól, szerinte alkalmas-e.

(Csönd)

PUKÁNSZKY
Frídhof!

FRÍDHOF
Zoltánffy, a Pukánszky azt kérdezi, szerinted ma alkalmas-e.

ZOLTÁNFFY
Frídhof, mondd meg a Pukánszkynak, hogy nekem alkalmas.

(Csönd)

PUKÁNSZKY
Frídhof!

FRÍDHOF
Zoltánffy azt mondja, hogy neki alkalmas.

PUKÁNSZKY
Nahát akkor. (leül ANNAMARI helyére)

ANNAMARI
Mi az, ti nem vagytok beszélő viszonyban?

(Csönd.)

PUKÁNSZKY
Hoznál nekem egy csészét?

ANNAMARI
Máris ugrom, szívem. Szaladok, boldogságom.

(VANCSURA értetlenül bámul. ANNAMARI kimegy. Csönd.)

PUKÁNSZKY
Ott várom a sarkon, tévedés kizárva, még ő kérte, hogy ott találkozzunk!...

ZOLTÁNFFY
Frídhof, kérdezd meg a Pukánszkytól, hogy elhozta-e.

FRÍDHOF
Pukánszky, a Zoltánffy azt kérdezi, hogy elhoztad-e.

PUKÁNSZKY
Frídhof, mondd meg a Zoltánffynak, hogy elhoztam.

FRÍDHOF
Azt mondja, hogy elhozta.

(Csönd. ANNAMARI hozza a csészét meg egy vázát vízzel, benne a csokorral, leteszi a csészét az asztalra, a vázát a pianínóra állítja.)

PUKÁNSZKY
Nálad nincs villany?

FRÍDHOF
Se gáz, se villany. Kikapcsolták.

PUKÁNSZKY
Akkor a kávét mivel főzted?

ANNAMARI
Spiritusz-kockával. Van egy hódolóm a boltban.

ZOLTÁNFFY
Ne tegyen féltékennyé, drága Annamari!

(ANNAMARI nevet. PUKÁNSZKY feláll, kifelé indul)

ZOLTÁNFFY
Frídhof, kérdezd meg a Pukánszkyt, most hova megy.

FRÍDHOF
Hova mégy, Pukánszky?

PUKÁNSZKY
A konyhába, hokedliért.

FRÍDHOF
A konyhába megy, hokedliért.

ZOLTÁNFFY
Mondd meg neki, hogy a csészét is behozhatta volna ő maga, micsoda dolog Annamarit ugráltatni.

FRÍDHOF
Azt mondja a Zoltánffy, a csészét is behozhattad volna, nem szép, hogy Annamarit ugráltatod.

PUKÁNSZKY
Mondd meg a Zoltánffynak, hogy ezt a kérdését a különleges körülményekre való tekintettel válasz nélkül hagyom, különben a képére másznék. (kimegy)

FRÍDHOF
Erre nem hajlandó válaszolni.

ZOLTÁNFFY
Csak ennyit mondott?

FRÍDHOF
Csak ennyit.

(Csönd)

ANNAMARI
(leül a fotelba) Mi ez, valami fogadalom, hogy csak tolmács útján érintkeznek egymással?

ZOLTÁNFFY
Olyasmi...

ANNAMARI
(VANCSURÁhoz) Ezek ilyen fiúk, tudja. Egyszer ők ketten elhatározták, hogy azontúl magázódni fognak, és aki tévesztett, fizetett tíz pengőt.

ZOLTÁNFFY
Ötvenöt éve, és évekig tartott... Speciel én nyertem, legalább kétszáz pengővel vertem a Pukánszkyt... bár akkor már millpengőben számoltunk...

(FRÍDHOF és ANNAMARI nevet)

FRÍDHOF
Na és mit vettél rajta?

ZOLTÁNFFY
Semmit, kérlek, mert bejött a forint...

(ANNAMARI és FRÍDHOF nevet. Bejön PUKÁNSZKY a hokedlivel, az asztalnál leteszi, ráül.)

VANCSURA
A bácsik ilyen régen tetszik ismerni egymást?

FRÍDHOF
Együtt jártunk gimnáziumba. Tíz éves korunktól tizennyolc éves korunkig... Az nagy idő... Főleg, ha bennlakásos... Gyerekkortól felnőttkorig... nyolc éven át közös dormitóriumban...

PUKÁNSZKY
Akkor egy tizennyolc éves ember felnőtt volt, nem úgy, mint ma...

ZOLTÁNFFY
Mi négyen maradtunk meg az osztályból.

PUKÁNSZKY
Bambini di Budapest.

VANCSURA
A néni is abba az osztályba járt?

(ANNAMARI, FRÍDHOF, PUKÁNSZKY nevet)

PUKÁNSZKY
Honderű!

((Erre még ZOLTÁNFFY is nevet)

VANCSURA
(idegesen) Ez is honderűzik!

FRÍDHOF
Mi tiszta fiú osztályba jártunk... vagy hetven fiú...

VANCSURA
Egy osztályban?

FRÍDHOF
Egy osztályban. Akkoriban még nem kellett fegyelmezniük a tanároknak... Minden diák boldog volt, ha bekerülhetett...

PUKÁNSZKY
Még csak az kellett volna, hogy lányok is járjanak! Tönkretették volna a színvonalat! Nekünk még paptanáraink voltak, szerzetesek!...

FRÍDHOF
Szóval nem Annamari a negyedik, hanem a Kálmán, aki késik...

VANCSURA
Melyik gimibe tetszettek járni?

FRÍDHOF
A ciszterekhez. Később József Attila lett belőle, most megint Szent Imre, ha jól tudom...

ZOLTÁNFFY
Mi voltunk a második legjobb gimnázium Budapesten! Rögtön a piaristák után! Tudja, ki mindenki járt oda?! Például a Várkonyi Zoltán... felettünk járt pár évvel, minden ünnepségen ő szavalt, és nyolcadikos korában megnyerte az országos magyar versenyt... Utálta is az egész iskola...

PUKÁNSZKY
Frídhof, mondd meg a Zoltánffynak, hogy csak második lett...

FRÍDHOF
Csak második lett.

ZOLTÁNFFY
Mindegy. Én felléptem vele, mi színdarabokban is játszottunk, meg operákban, a Rajeczky Benjamin tanította be... apród voltam...

PUKÁNSZKY
Én is játszottam benne, én nyitottam ajtót a Várkonyinak!

VANCSURA
Az kicsoda, akiről beszélni tetszik?

(Csönd)

ANNAMARI
Maga nem tudja, ki volt Várkonyi Zoltán?

VANCSURA
Hát nem...

ANNAMARI
Színész, meg rendező...

(Csönd)

ZOLTÁNFFY
Tízegynéhány évvel utánunk odajárt a Latinovits, arról se hallott?

VANCSURA
Az a színész, aki vonat alá ugrott.

FRÍDHOF
Oda járt a Rősler Endre, az operaénekes... a Wehner Tibor, a zenész... a Walkó György, az irodalmár... a Lékai László, aki ma bíboros érsek...

PUKÁNSZKY
Odajárt a Staud Géza...

VANCSURA
Kicsoda?

PUKÁNSZKY
Staud Géza! Színháztörténész! Így se ugrik be?

VANCSURA
Hát nem...

(Csönd)

ZOLTÁNFFY
A Staud Géza tartotta a magasugrás rekordját évekig...

FRÍDHOF
Harminckettőig.

ZOLTÁNFFY
Már huszonnégyben ugrott 160-at!

FRÍDHOF
Mi még ollózva ugrottunk magasat.

ZOLTÁNFFY
Mi voltunk a jövendő magyar elitje...

PUKÁNSZKY
(nevet) A keresztény középosztály... A Bitter Illés volt a diri, egy igazi címzetes clairvaux-i apát!

ZOLTÁNFFY
Amikor az új épületbe költöztünk, 29-ben, mert addig a Váli utcába jártunk, akkor maga Horthy Miklós jött az avatásra...

FRÍDHOF
Meg a Klebelsberg Kuno...

PUKÁNSZKY
Meg a teljes püspöki kar... a Werner Adolf, a zirci főapát... Ott volt a Sipőcz Jenő, a polgármester...

FRÍDHOF
Mi álltunk sorfalat, mint kiscserkészek... Ott vonult el a Kormányzó Úr... Ilyen közel voltam hozzá, mint most magához! Bizony ám!... A Krantz Tibi mondta az ünnepi verset, ő maga írta...

ZOLTÁNFFY
"El nem felejtjük a szent ezerévet,
A történelem bármit is akar,
Szent Imre földjén nem lesz egyéb élet,
Nem lesz itt más, mint keresztény s magyar!"

(Csönd)

FRÍDHOF
Te erre így emlékszel?

ZOLTÁNFFY
"Ex scholis omnis nostra salus, omnis felicitas, divitiae omnes ac splendor constansque stabilitas..." Ez volt az avatási felirat.

FRÍDHOF
Szép.

ZOLTÁNFFY
Non scholae, sed vitae discimus... Handlé úr netalán azt se tudja, ki volt Szent Imre.

VANCSURA
Hát valami szent...

ZOLTÁNFFY
Legalább sejti, milyen nemzetiségű volt?

ANNAMARI
Ne bántsa, nem tehet róla.

ZOLTÁNFFY
Magyar volt, az istenfáját, Szent István fia volt és szűz! Megnősült, de szűz maradt! A liliomos királyfi! Így se tudja?!

VANCSURA
Megnősült, de szűz maradt?

ZOLTÁNFFY
Most képzelje, vigéc úr! Aztán megölte a vadkan.

VANCSURA
Ne tessék velem viccelni, az a Zrínyi Miklós! Azt én is tanultam!

FRÍDHOF
A legenda szerint Szent Imrét is vadkan ölte meg, huszonhárom éves korában.

ZOLTÁNFFY
O tempora, o mores! Habár a Kállay Miklós drámájában ledöfi egy Urkund nevű szereplő, aki Vazul híve...

FRÍDHOF
(nevet) Urkund! Frenetikus! Őskund... Ősbúvár Urkund... Urkund Abigél...!

PUKÁNSZKY
(nevet) Frídhof, mondd meg a Zoltánffynak, hogy aquila non captat muscas.

FRÍDHOF
Pukánszkynak az a nézete, Zoltánffy, ami nekem is, hogy aquila non captat muscas.

ANNAMARI
Ez latinul van, tudja, és azt jelenti, hogy a sas nem kapdos legyeket.

PUKÁNSZKY
(nevet) A háború után ezt úgy mondtuk, hogy Aquinoi Szent Teréz nem fogdos muszkákat.

(ANNAMARI, FRÍDHOF és ZOLTÁNFFY nevet, VANCSURA hallgat)

PUKÁNSZKY
(feláll) Hol a csudába marad ez a Kálmán? Felhívom. (körülnéz) Hova lett a telefon?

ANNAMARI
Ott van a pianínón.

PUKÁNSZKY
De nem ott volt!

ANNAMARI
Most ott van.

PUKÁNSZKY
Egyáltalán, hogy néz ki ez a szoba?! Semmi sem ott van!

ANNAMARI
Édesem, azóta átrendeztem.

PUKÁNSZKY
Ezért reménytelen ez az ország, semmi folytonosság, semmi állandóság, itt mindenki fütyül a hagyományra.

ANNAMARI
(nevet) Édesem, nekem azóta volt legalább három férjem.

PUKÁNSZKY
Hát aztán?! Tetszett volna minden férjet ugyanabba a kalickába kényszeríteni.

VANCSURA
Maguk régen?...

ANNAMARI
A Pukánszkynak is voltam a felesége, igen. Hány évig is?

PUKÁNSZKY
Két évig szép volt, a többi nem számít.

ANNAMARI
A legszebb az első este volt... Tudja, mi akkor presszókba jártunk, én akkor elég sokat ittam, szerelmi bánatból kifolyólag, mindegy, na és ott asztalozott a Pukánszky, úgy ismertem meg...

VANCSURA
Asztalozott?

ANNAMARI
Asztalozott. Vicceket mesélt a haldoklóknak, akiket azért vittek a rokonaik a presszóba, hogy a Pukánszky felvidítsa őket egy kicsit. És ezért fizettek is neki. Akkor ebből élt a Pukánszky. Odaült az asztalukhoz és megnevettette a haldoklókat. Na szóval észrevett végre a Pukánszky, és meghívott egy teára a lakásába. És akkor levitt egy mocskos bérház pincéjébe, ahol egy pincerekeszben lakott akkoriban, volt a Pukánszkynál gyertya, meggyújtotta, bokáig állt benn a víz, volt benn egy vaságy matrac nélkül, valami rongyok voltak ráterítve, patkányok szaladgáltak, ő körbemutatott így széles gesztussal és felkiáltott: "Ha óhajtja, nagyságos asszonyom, itt minden a magáé!"

(Mindenki hahotázik)

VANCSURA
Egész jó fejeknek tetszenek lenni!

ZOLTÁNFFY
Mennyit röhögtünk mi akkoriban!

ANNAMARI
Azok voltak a legszebb évek, sose röhögtünk annyit, mint akkoriban...

ZOLTÁNFFY
Azért a háború alatt is sokat röhögtünk...

ANNAMARI
A háború alatt is röhögtünk, de az ötvenes években még többet röhögtünk...

PUKÁNSZKY
Nekünk Annamarival sokáig volt összesen két szoknyánk, egy bricseszünk és három klottgatyánk, és mégis milyen szépen éltünk!

(Nevetnek. Csönd. PUKÁNSZKY a pianínóhoz megy, felveszi a telefont, tárcsáz)

PUKÁNSZKY
Haló, itt Pukánszky, a Kálmánt kérem... (csönd) Értem. (leteszi a kagylót, áll)

ZOLTÁNFFY
Mi az, otthon van még?

PUKÁNSZKY
Otthon van.

ZOLTÁNFFY
Nem is jön? Mit képzel? Vele beszéltél?

PUKÁNSZKY
Az unokájával.

ZOLTÁNFFY
De miért nem jön?

PUKÁNSZKY
Nem jön.

ZOLTÁNFFY
És otthon van?

PUKÁNSZKY
Otthon van. Meg van halva. Ma reggel.

(Csönd)

ZOLTÁNFFY
Hát ez jellemző a Kálmánra. Mindig ilyen megbízhatatlan volt, egész életében. Most már eszerint bízvást állíthatjuk, hogy egész életében.

PUKÁNSZKY
Hát igen, mindig ilyen hülye volt a Kálmán.

ZOLTÁNFFY
Mindig ilyen hirtelen, átgondolatlan elhatározásai voltak.

PUKÁNSZKY
Most aztán a hülye Kálmán miatt battyoghatunk ki a temetőbe... Fejemet rá, hogy hideg lesz, eső, szél, jól megfázunk... és a pap órákig fog hablatyolni...

ZOLTÁNFFY
Mindig ilyen hülye volt a Kálmán.

FRÍDHOF
Emlékeztek? Mikor váratlanul elhatározta, hogy indul helyből távolugrásban, és rögtön az első ugrásnál eltörte a karját!

(FRÍDHOF, PUKÁNSZKY, ZOLTÁNFFY nevet)

PUKÁNSZKY
Kistarcsán például, én ott csak három hétig voltam, aztán vittek a Csillagba... őt meg jóval később valahova, talán Recskre...

FRÍDHOF
De nem, az az Elemér volt...

PUKÁNSZKY
Az Elemér?

FRÍDHOF
Az Elemér, akit agyonvertek, mert le akarta szoktatni őket a suksüközésről...

PUKÁNSZKY
Kistarcsán kérlek a Kálmán azt magyarázta, hogy ezt már nem fogják tűrni az angolok meg az amerikaiak, és fel fognak minket szabadítani!

(FRÍDHOF, PUKÁNSZKY, ZOLTÁNFFY nevet)

ZOLTÁNFFY
Összefutok a Kálmánnal a fronton, egy ukrán faluban, mínusz negyven fok, mondja nekem a Kálmán, most már biztos, hogy két héten belül felváltanak minket, hallotta a vezérkarnál... hogy az egész hadsereget felváltják... a tiszteket is... na aztán le is húzott két évet a sarkkörön túl, valahol Norilszkban... na ott volt mínusz ötvenöt is...

PUKÁNSZKY
Mindig hülye volt a Kálmán.

(Csönd)

FRÍDHOF
Heute rot, morgen tot.

PUKÁNSZKY
Szép halál.

ZOLTÁNFFY
Mindig a hülyéknek van szerencséjük.

(Csönd)

PUKÁNSZKY
Na most akkor mi legyen?

FRÍDHOF
Így nem lehet.

ANNAMARI
Miről beszéltek ti?

(Csönd. PUKÁNSZKY visszaül a hokedlira, VANCSURÁra néz, aztán FRÍDHOFra. Megint VANCSURÁra néz, megint FRÍDHOFra. Csönd.)

PUKÁNSZKY
Na?

FRÍDHOF
Szó sem lehet róla.

PUKÁNSZKY
Miért nem?

FRÍDHOF
Csak makulátlan előéletű úriember lehet.

PUKÁNSZKY
Frídhof, te obstruálsz!

FRÍDHOF
Nem állíthatod, hogy úriember!

PUKÁNSZKY
Honnét tudod, hogy nem az?!

FRÍDHOF
Ne légy nevetséges, Pukánszky.

(FRÍDHOF, PUKÁNSZKY, ZOLTÁNFFY merőn nézi VANCSURÁt.)

PUKÁNSZKY
Olyan lény, hogy kitölti a testével az űrt, mely a teste nélkül üres volna.

FRÍDHOF
Nem pontos. Olyan lény, hogy pont annyit szorít ki a térből, amennyi a tömege.

ZOLTÁNFFY
Nem pontos. Olyan lény, hogy nem szorít ki többet a térből, mint a tömege.

VANCSURA
Mit bámulnak rajtam?

PUKÁNSZKY
Fajsúly tekintetében bármely közegben lebeg.

ZOLTÁNFFY
Maga a közeg.

ANNAMARI
Szerintem troglodita.

PUKÁNSZKY
Attól még lehet úriember.

FRÍDHOF
Úriember ilyen munkát nem vállal.

VANCSURA
Mit tetszik mondani?

PUKÁNSZKY
Egy földesúr lehet úriember?

FRÍDHOF
Lehet.

PUKÁNSZKY
Kizsákmányoló egy földesúr?

FRÍDHOF
Marxistán fogalmazva feltétlenül.

PUKÁNSZKY
És mégis lehet úriember. Ha bebizonyítom, hogy a kérdéses egyed kizsákmányoló, akkor lehet úriember, igaz?

ZOLTÁNFFY
Igaz.

PUKÁNSZKY
Frídhof?

FRÍDHOF
Ha kizsákmányoló, akkor úriember? (nevet) Jó. Bizonyítsd be. Én fogom védeni. Ki lesz a bíró, Annamari?

PUKÁNSZKY
Egy nőnemű asszonyállat? Soha!

ZOLTÁNFFY
Akkor én leszek a bíró.

(VANCSURA feláll, a pianínóhoz megy, felhajtja, nézegeti)

ANNAMARI
Én nagyon örülök, hogy itt vagytok, rég nem láttalak benneteket, de ez most micsoda?

PUKÁNSZKY
Nem értem, szívecském, ezt a szemrehányó árnyalatot a hangodban. Te is meglátogathattál volna minket!

ANNAMARI
Én nem járok ki... Elcsúszom, aztán combnyaktörés... És ezen a környéken!... Leütnek, kifosztanak... A nyanyákkal is csak telefonon diskurálok... Már presszóba se járok velük... különben is, majdnem minden barátnőm meghalt már... Van egy bejárónőm, az jön hetente egyszer, az be is vásárol, meg elmegy a patikába... Néha a fiatalok is... akiknek franciaórát meg németórát tartok... Kedvesek... De nem is az, hogy félek... csak nézem az embereket... és valami rémes, üveges üresség van a szemükben... Én itt már annyi nemzedéket megismertem... azokat is kár volt... én ezeket már nem akarom megismerni... látni se akarom őket...

PUKÁNSZKY
A szégyen utcái... Les rues du l'honte.

ZOLTÁNFFY
Les rues de l'honte.

FRÍDHOF
De la 'honte.

PUKÁNSZKY
Jó, akkor de la honte.

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY VANCSURA hátát nézi. VANCSURA pötyögni kezd a zongorán: "Száz forintnak ötven a fele...")

PUKÁNSZKY
Annamari, nekünk néha vád- meg védőbeszédet kellett tartanunk latinul, a római jog fogalmaival... és az egész osztály szavazott, kinek az érveit fogadja el... A leghülyébbek padsora, az ablak felől, az volt a cigányok padsora... A nihilistáké... Capite censi... És a mindenkori leghülyébb gyerek volt kinevezve cigányvajdának... De ők is szavazhattak... Nemcsak a plebs, meg a szenátus...

FRÍDHOF
Át lehetett kerülni egyik padsorból a másikba, ha tanult valaki. Ott még nem számított más, csak a tudás.

ZOLTÁNFFY
Latinul nem vállalom. Annyira még nekem se jó a memóriám.

PUKÁNSZKY
Magyarul.

FRÍDHOF
Hagyja már abba azt a klimpírozást!

VANCSURA
(abbahagyja) Én kérem a munkámat végzem. Én szeretem a melómat, sok helyre be bírok jutni, ahova különben nem... Én szeretek bánni az emberekkel...

ZOLTÁNFFY
Bánni... Az emberekkel... (bólogat)

VANCSURA
Nem mindenki ilyen micsoda. Mért, kicsodák maguk?! Mire vannak föl? Mindjárt összeírom a lefoglalt tárgyakat, és akkor az adós aláírja a jegyzőkönyvet, mert azt úgy hívják, hogy jegyzőkönyv, abból egy példányt itt hagyok, és kalap. Hiába próbáltam itten emberségesen segíteni...

FRÍDHOF
Hagyjuk futni.

PUKÁNSZKY
Frídhof! Ez nem is obstrukció, ez már úriemberhez méltatlan gyávaság!

ANNAMARI
Mi van veletek?

(VANCSURA irkál valamit, végigjárja lassan a lakást)

ZOLTÁNFFY
Ügyész úr, védő úr, mindennémű morális és szociális megfontolást tegyenek félre. Ez bíróság.

PUKÁNSZKY
Igenis. Nos tehát. Kizárólag gazdasági szempontból szemlélve az ügyet, teljességgel értelmetlen nyugdíjasoktól közüzemi díjhátralékot foglalással behajtani. A szolgáltató vállalatok kinnlevőségei legalább fele részben nagyvállalatok adósságát képezik, ezeket az állam politikai okokból el szokta engedni, és a szolgáltatók előbb-utóbb leírják. A kisfogyasztók tartozása nem sokat számít a szolgáltatók mérlegében.

FRÍDHOF
Az adósság mindenképpen tartozás, és tartozást foglalással behajtani jogszerű. Az összeg nagysága jogilag közömbös.

ZOLTÁNFFY
Így van.

PUKÁNSZKY
Felteszem, a szolgáltató az adósság behajtása érdekében a bíróságnál eljárást indít, majd a végrehajtási végzést követően megtörténik a foglalás, majd az árverés, majd az elárverezett tárgyak elszállítása. Ezek a költségek előlegként a szolgáltatót terhelik. Mire ezt is be tudja hajtani, a pénz romlott. Az árverezés szerény bevételt hoz csupán, a kinnlevőség alig csökken.

FRÍDHOF
Sok kicsi sokra megy. Az ilyen árverezés, amennyiben publicitást kap, visszatartó erejű lehet.

ZOLTÁNFFY
Így van.

PUKÁNSZKY
Az eljárás munkát ad egész sor embernek: a bíróknak, a gépíróknak, a végrehajtónak, a kikiáltónak, a szállítóknak... meg azoknak, akik az ilyen peres ügyekkel a szolgáltatóknál foglalkoznak, a bürokratikus gépezetet duzzasztva és hatékonyságát rontva. Mindezek sem az államnak, sem a szolgáltató vállalatnak nem hajtanak hasznot, csakis saját maguknak. Ráadásul olyan rétegeket fosztanak ki végképp, amelyeket sem az állam szociális gondoskodása, sem civil szervezet nem véd.

FRÍDHOF
Ez nem ide tartozik.

PUKÁNSZKY
Kérem. Az olyan embert, aki végrehajtónak áll, kénytelen vagyok élősdinek, tehát kizsákmányolónak tekinteni.

FRÍDHOF
Hol az extraprofit, amit egy végrehajtó lefölöz? Utasítást kapott, hogy egy adósságot, amelyet nem vitat senki, behajtson. Ez nem kizsákmányolás.

PUKÁNSZKY
Egy végrehajtó nem katonai szervezet tagja, nem kényszerrel sorozták be, amit cselekszik, azt nem parancsra tette. Ha nincs szakképesítése, utcaseprést is vállalhatna. Ő azonban a megélhetésnek ezt az alantas és könnyű formáját választotta.

FRÍDHOF
Ez demagógia! A vád mintha azt sugallná: ha senki sem vállalna erkölcsileg problematikus állást, akkor senki sem menne el végrehajtónak, s így a társadalom kikényszeríthetné az adósságok eltörlését... Ez felforgató nézet. Szép eszme, csak utópisztikus.

PUKÁNSZKY
Egyes dél-amerikai országokban az áramszolgáltatás ingyenes. Esténként csodálatos látványt nyújtanak a ragyogóan kivilágított nyomornegyedek. A dolog anyagilag is megéri, a turisták miatt. Konszenzus kérdése, milyen szolgáltatásért kell fizetni...

ZOLTÁNFFY
Gazdagság kérdése...

FRÍDHOF
Visszautasítom, hogy a magyar jogrendet távoli jogrendekkel hasonlítsák össze. Vannak saját törvényeink, amelyek olyanok, amilyenek, de a betartatásukról a társadalomnak gondoskodnia kell.

PUKÁNSZKY
Engem börtönbe kell dugni, Annamarit le kell csukni, a Zoltánffy védőurat ki kell telepíteni... Akkor is voltak törvények, ugye, és be kellett őket tartatni...

ZOLTÁNFFY
Ez nem tartozik a tárgyhoz.

FRÍDHOF
Én is erre akartam figyelmeztetni.

PUKÁNSZKY
Visszavonom. Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy aki maga értéket nem termel, és aki a legszegényebbek további elnyomorodását cselekvőleg segíti elő, az kizsákmányolónak tekintendő. Igaz, hogy a mai magyar társadalomban a kreativitás abban merül ki, hogy a meglévőt élik fel és osztják el újra - ez a norma azonban civilizált államban nem tekinthető normálisnak...

FRÍDHOF
Ez szociális és erkölcsi érvelés, amellyel egy bíróság nem tud mihez kezdeni. Védencem jogállamban törvényes és bevett munkát vállalt. Nem tekinthető kizsákmányolónak.

ZOLTÁNFFY
Uraim: minden jogrendszer a társadalom legerősebb rétegeinek az érdekeit védi, ergo magát a kizsákmányolást és a jogtalanságot védi, a társadalom működőképességének érdekében. Elvont igazságosságra a szónokok ne hivatkozzanak. - Ószeres úr!

VANCSURA
Nem vagyok ószeres!

ZOLTÁNFFY
Akkor vigéc úr! Mennyi a maga javadalmazása?

VANCSURA
Kiszállásonként kapok minimum kétezret... és a becsérték százalékát, összegtől függően degresszíve... négy százaléktól fél százalékig... van költségátalány, összegtől függően degresszíve nyolc százaléktól egy százalékig... De ebből fizetem az irodabérletet, a titkárnőt, a telefont, mindent!

ANNAMARI
Rendes a pasas. Felajánlotta, szerez valakit, aki feketén beköti a villanyomat...

VANCSURA
A gázt is!

ZOLTÁNFFY
Mi is ezt csináltuk, mikor a TÜKER-nél voltam lehordó: megbuheráltuk a mérleget, és az utolsónak eladtuk, ami a platón megmaradt...

FRÍDHOF
Ez nem tartozik a tárgyhoz.

ZOLTÁNFFY
Bocsánat. - Amit a tanú előadott, az nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény. Tudatosan meg akarja rövidíteni a végrehajtást kérő államot vagy szolgáltatót. A vád érveit nem tudom elfogadni, a védelem érveit igen, de a tanú vallomása alapján azt az ítéletet hozom, hogy a vádlott kizsákmányoló.

(Kis csönd)

PUKÁNSZKY
Ha kizsákmányoló, akkor úriember. Akkor pedig felkérhető.

FRÍDHOF
Ez amolyan hegeliánus, még inkább brechti dialektika. Semmi valóságtartalma.

PUKÁNSZKY
Dehát ebben egyeztünk meg az elején! Azt nem lehet utólag felrúgni! Az nyilas - bolseviki eljárás lenne! Kérdezd meg a Zoltánffyt, felkérhetjük-e!

FRÍDHOF
Felkérhetjük, Zoltánffy?

ZOLTÁNFFY
Ha úriember, akkor igen.

PUKÁNSZKY
Kizsákmányoló, vagyis úriember, a feltételek szerint.

(Csönd)

VANCSURA
Miről beszélnek maguk?

PUKÁNSZKY
Egyet se féljen, vigéc úr, maga a magyar jövő.

ANNAMARI
Gyerekek... mit akartok ti művelni az én lakásomban?

PUKÁNSZKY
Annamari, telefonban nemigen tudtuk volna... Illetve hát el tudtam volna mondani, de akkor te ma be se engedsz ide minket... Ha ez az úr nem lett volna itt, már rég túl lennénk rajta... Illetve nem, mert a Kálmán nem jött el... talán szerencse is, hogy itt van ez az úriember...

ANNAMARI
Mit akartok itt csinálni?!

FRÍDHOF
Nézd, Annamari, ha lennének még olyan helyek... Bay Béla vívóterme mondjuk, vagy Hátszegié... Én nagyon nem szívesen veszek részt ebben...

PUKÁNSZKY
Megígérted!

ZOLTÁNFFY
Megígérted!

FRÍDHOF
Megígértem.

ANNAMARI
Mit akartok művelni a lakásomban?!

FRÍDHOF
Pukánszky, vedd elő.

PUKÁNSZKY
(a hajókofferhez megy) Stílszerűbb lenne egy hegedűtokban... de az rövid.

ANNAMARI
Mi van abban a kofferban, Pukánszky!?

PUKÁNSZKY
Darabokra szerelt gépágyú, összecsukható műanyag karácsonyfának álcázva.

ANNAMARI
(önkéntelenül elneveti magát) De hülye vagy te, Pukánszky.

(PUKÁNSZKY kinyitja a koffert, kivesz belőle két hosszú, rozsdás kardot és feltartja őket. ANNAMARI felsikolt. Függöny)

 

II. felvonás

1. jelenet

(Mint az első felvonás végén. PUKÁNSZKY leereszti a kardokat, majd a pianínóra teszi őket. Csönd)

PUKÁNSZKY
Rozsdamarta, nem ragyog. (nevet) Pisztolyt könnyebb lett volna szerezni, még aknavetőt is árulnak potom áron... De igazi kardot nem.

(VANCSURA odamegy a pianínóhoz, nézegeti a kardokat)

ANNAMARI
Gyerekek, ne csináljátok! Frídhof!

FRÍDHOF
Én próbáltam őket lebeszélni...

PUKÁNSZKY
Nem is sértés volt, de gyalázkodás!

ZOLTÁNFFY
Ha a Pukánszky annak fogja fel, úgy én hajlandó vagyok lovagias elégtételt adni.

VANCSURA
Ezek igazi kardok! A maguké?

PUKÁNSZKY
Annamari, a Zoltánffy azt merészelte állítani, hogy te megcsaltál engem, még amikor a feleségem voltál. Ez nem sértés? A Zoltánffy a becsületedbe gázolt, Annamari!

ZOLTÁNFFY
Ellenkezőleg! Mindig is mélységesen megragadott, ma is meghat és rajongásra késztet Annamari ellenállhatatlan, tüneményes nőiessége! És ha megcsalta a férjét, akármelyik férjét, biztos, hogy neki volt igaza! És csak azt sajnálom, hogy nem velem!

PUKÁNSZKY
Az az igazság, hogy én csaltam meg őt. Ő pedig engem soha... már ameddig a férje voltam.

ZOLTÁNFFY
Ez az igazán sértő állítás, nem pedig az enyém! Jól tudjuk, ha a férjnek mással van viszonya, arról mindig a feleség tehet! Az nem is valódi csalás, az csak kényszercsalás! A volt feleségedet hibáztatod a saját disznóságodért! Te sértegeted őt, nem én!

PUKÁNSZKY
Vigéc úr, jegyezze meg: ha egy nőt meg akar tartani, akkor folyamatosan csalja meg. A nő csak azt szereti, aki után kapaszkodnia kell.

FRÍDHOF
Annamari, megcsaltad te a Pukánszkyt?

ANNAMARI
Nem emlékszem... Isten bizony, nem emlékszem!

PUKÁNSZKY
Teljesen mindegy, mi történt a valóságban! A sértés attól még sértés!

FRÍDHOF
Pont úgy veszekedtek, mint mikor arról volt szó, ki dobta messzebbre a füles labdát! És ki segítette át a másikat nyújtón a nagykelepnél!

PUKÁNSZKY
Én őt.

ZOLTÁNFFY
Én őt.

ANNAMARI
De hogyan, mikor?

FRÍDHOF
Tegnap a presszóban. Odahívott a Pukánszky, hogy valamit megbeszéljünk, közben véletlenül betért a Zoltánffy, leült, beszélgettünk, és akkor... Aztán felhívtuk a Kálmánt, jöjjön le a presszóba... Én addig békítgettem őket... Aztán a Kálmán is... Ő még idegesebb lett, mint én... Nem sikerült. Annamari, próbáld meg te.

PUKÁNSZKY
A sértés egy hölgyet ért, aki maga nem kérhetett elégtételt, kértem tehát én, mint a hölgy becsületének képviselője.

ANNAMARI
Magam is meg tudom védeni a becsületemet!

PUKÁNSZKY
Irreleváns. Én vagyok a kihívó.

ANNAMARI
Ha a Zoltánffy bocsánatot kér, elmarad a párbaj?

PUKÁNSZKY
Akkor el.

ANNAMARI
Zoltánffy, kérjen bocsánatot!

ZOLTÁNFFY
Nem kérek. Én semmi sértőt nem mondtam, és ha ezt mégis sértésnek fogja fel, akkor meg kell verekednünk.

ANNAMARI
Frídhof!

FRÍDHOF
Tudod, hogy ilyenek.

(Csönd)

ANNAMARI
A párbajhoz négy segéd kell! Orvos is kell...

PUKÁNSZKY
Orvosnak itt van a Frídhof. Segéd meg lesz kettő... szükséghelyzet.

ZOLTÁNFFY
Én lovagiasan hozzájárultam, hogy csak két segéd legyen, és az egyikük egyúttal az orvos is, a Frídhof. A másik segéd a handlé úr lesz... ha már a Kálmán volt olyan aljas, és meghalt ma nekünk...

PUKÁNSZKY
Nem segéd, annak azért nem eléggé úriember, hanem tanú.

ANNAMARI
Mi a különbség?!

PUKÁNSZKY
Jogilag semmi. De azért mégis.

ZOLTÁNFFY
Valóban. Nem second, hanem témoin.

PUKÁNSZKY
Ha a Brisits tanár úr hallaná a kiejtésedet, forogna a sírjában!

ZOLTÁNFFY
"Brisits Frici, Frici, mért maga oly pici, pici"...

ANNAMARI
Gyerekek, ez valami új vicc?

FRÍDHOF
Nem úgy fest.

VANCSURA
Maguk itt mit fognak?... Ezekkel a kardokkal?

PUKÁNSZKY
Frídhof! A segédek állapodjanak meg a feltételekben!

ZOLTÁNFFY
A segéd, meg a tanú.

PUKÁNSZKY
A segéd, meg a tanú.

FRÍDHOF
Ajánlatos lenne, ha a tanú úrnak mindenki bemutatkozna. Ahogy szokás.

VANCSURA
Mi vagyok én?

PUKÁNSZKY
Tisztelt tanú úr, engedje meg, hogy bemutatkozzam: Pukánszky Béla Géza tüzérszázados, biztosítási ügynök, faipari rabmunkás, asztalozó vicctulajdonos, aszfaltmunkás, villanyszerelő, jogtanácsadó, jelenleg nyugdíjas... Kiválóan tudok hegeszteni, bütübe gyalulni... (összevágja a bokáját, tiszteleg)

FRÍDHOF
Mikor Újvidékre vezényelték, epilepsziát színlelt, rögtön visszahelyezték Budapestre... sose volt muszáj disznóságokban részt venni, tudja... még ebben a században sem... hazudik, aki ezt állítja... fel is mentette 45-ben a népbíróság...

PUKÁNSZKY
45-ben még igen... .(nevet)

ZOLTÁNFFY
Zoltánffy Károly lovassági százados, minisztériumi osztályvezető, internált föld- és pályamunkás, TÜKER-lehordó, gépkocsivezető, üzletkötő, vállalati SZB-titkár, jelenleg nyugdíjas... (összevágja a bokáját)

FRÍDHOF
Dr. Ajtósy Gyula gyermekorvos.

VANCSURA
Maga nem micsoda, Frídhóf?

PUKÁNSZKY
Az csak a magyarosított gúnyneve, akkor kapta, amikor megtudtuk, hogy sebész akar lenni... Friedhof németül azt jelenti, hogy temető.

ZOLTÁNFFY
A Frídhof elfajzott alak, sose volt más foglalkozása, még csak le se sittelték... egy dezertőr... egy dögész...

VANCSURA
Hogy mi, halottkém?!

FRÍDHOF
(nevet) Dehogy, csak orvos... az Eötvös Kollégiumban hívtak így minket, orvostanhallgatókat...

ZOLTÁNFFY
Mégse sebész lett, hanem gyerekorvos...

PUKÁNSZKY
Miért, sebészként a Pommersheim mellett volt adjunktus a Rókusban!

VANCSURA
Kicsoda mellett?

PUKÁNSZKY
A Pommersheim mellett! A híres Pomi! Nem hallott róla? Még negyven éve sincs, hogy meghalt!

VANCSURA
Én még nem is éltem akkor!

PUKÁNSZKY
Az nem kifogás. Tessék megtanulni az országot, ahol élni méltóztatik. Micsoda dolog. A Frídhof különben most itt csak segéd lehetne, de szerencsére okleveles sebésztudor is, ahogy a párbajkódexben áll... Jó szakma az övé... Az ugyan nem biztos, hogy szép honunkban egyáltalán lesz-e még gyerek, de beteg gyerek, az mindig lesz...

ZOLTÁNFFY
Tanú úr ismeri a háziasszonyt?

VANCSURA
Özvegy... doktorné...

ZOLTÁNFFY
Özvegy dr. Belohorodszky Aurélné, korábban özvegy Káposztás Kornélné, korábban özvegy dr. Benvoli Olivérné...

PUKÁNSZKY
Továbbá volt Pukánszky Béla Gézáné, volt báró Weiss Samuné, volt gróf Abonyi Móricné... Mi aztán tudjuk, mi a szerelem, vigéc úr!

FRÍDHOF
Fiatalember, fogadjon el egy tapasztalatot: azt még kibírjuk valahogy, ha minket nem szeretnek, de azt nem bírjuk ki, ha nincsen kit szeretnünk.

PUKÁNSZKY
Az embert sose szerethetik eléggé.

ZOLTÁNFFY
Az embert túlságosan szeretik néha, ahhoz képest...

PUKÁNSZKY
A Weiss bárót, Annamari második férjét én bújtattam a háború alatt, mert a báró úr származása nem volt makulátlan... egy szekrényben csücsült a báró úr hónapokig a legénylakásomban... Közben meg Annamari megcsalta - na nem velem, hanem egy vezérőrnaggyal...

ANNAMARI
Mindenkinek azt kellett hazudnom, hogy a Weiss lelépett Svájcba, engem itthon hagyott a hűtlen ember, és ezt csak úgy tudtam hitelesen elmesélni, hogy valóban el is hittem. Ő lelécelt, engem meg itt hagyott egyedül! És megharagudtam rá, és bosszúból meg is csaltam...

ZOLTÁNFFY
Annamari, magát ezért senki sem hibáztatja! Maga akkor ment hozzá a Weisshez, amikor az már életveszélyes volt!

ANNAMARI
Én azt akkor nem tudtam, én csak beleszerettem.

ZOLTÁNFFY
A Kassai-Schwerer is ezzel jött, egy osztálytársunk, mikor elvett egy zsidó lányt... hogy beleszeretett...

PUKÁNSZKY
Szép lány volt...

ZOLTÁNFFY
Kedves is volt...

PUKÁNSZKY
Kedves is volt...

ZOLTÁNFFY
Na mikor jöttek a zsidótörvények, a feleség mentesülhetett volna mint árja-párja, de ő inkább leugrott az ötödikről, kezében a csecsemővel... és a nagyobbik gyerek, az ötéves fiú, ott állt és nézte...

PUKÁNSZKY
Aztán felnőtt a nagyobbik gyerek, lediplomált, és huszonöt évvel később felballagott ugyanazon a lépcsőn az ötödikre és leugrott ő is...

ZOLTÁNFFY
Le bizony.

ANNAMARI
Komolyszemű, érzékeny lány volt, nem túlélő típus... Később úgyis elpusztult volna az ostrom alatt, vagy még később a kitelepítésben...

FRÍDHOF
Annamari férjeiről is köteteket lehetne írni...

PUKÁNSZKY
Annamari legnagyobb hőstette a Káposztás... Tudja, ószeres úr, Annamari már hatvan körül járt, és meghirdette a cselédszobát, és a Káposztás is jelentkezett albérlőnek... És szentül fogadta, hogy nők nem fognak járni hozzá, dehogy járnak hozzá nők... de aztán kiderült, hogy jártak viszont hozzá a fiúk... Annamari bepipult, elcsábította, és megtérítette a Káposztást... hatvan évesen... a Káposztás mennyi volt akkor, negyvenöt?

ANNAMARI
Miért, a Dénes Zsuka kilencvenkilenc évesen is aktív volt, maga a Szepi mesélte... A Káposztás, az édes fiú volt... Nagyon szerettem... Kár, hogy beteg lett... ápoltam két évig, mégis meghalt... negyvenhét évesen... .

FRÍDHOF
Pedig akkor még nem volt AIDS.

ANNAMARI
Azóta nem kísérleteztem albérlővel.

PUKÁNSZKY
Hányszoros özvegy is vagy? Háromszoros? Akkor neked voltaképpen háromszoros özvegyi nyugdíjat kellene kapnod!

ZOLTÁNFFY
Annamari... én itt most tanúk előtt kijelentem, hogy ha a párbaj után életben maradok, megkérem a maga kezét!

ANNAMARI
(nevet) Előbb is eszébe juthatott volna, Zoltánffy!

ZOLTÁNFFY
Drága Annamari, nekem hatvan éve más sem jár a fejemben! Én titokban a maga minden félrelépését följegyeztem...

ANNAMARI
Akkor miért nem kért meg előbb?

ZOLTÁNFFY
Mert hol maga volt férjnél, hol én voltam nős. Hol maga volt börtönben, hol én voltam internálva...

VANCSURA
A néninek börtönben is tetszett lenni?

ANNAMARI
Tetszettem.

PUKÁNSZKY
Az Annamari már elvált a második férjétől, de lefogták az első férjét, a grófot, aki nem emigrált idejekorán, és világos volt, hogy Annamarira is vadászni fognak... A vagyonból maradt annyi, hogy nyitott egy trafikot... és akkor ráfogták, hogy összeesküvő, mert nem fogadja el a forintot... négy évvel a forint bevezetése után!

ANNAMARI
(nevet) Elterjedt a rémhír, hogy a százforintost le fogják bélyegezni... vagyis érvénytelenítik... és mindenki szabadulni akart a százasától, mindenki százassal fizetett, én meg hiába próbáltam aprót beszerezni, nem tudtam visszaadni... és följelentettek, hogy nem fogadom el a forintot...

PUKÁNSZKY
Daliás idők. Miután kijött a börtönből, akkor jöttem én.

ANNAMARI
Dehogy, előtted volt egy... aki elhagyott... akkor kezdtem inni, éjjel a presszókban...

ZOLTÁNFFY
Akkor még reggelig voltak nyitva a presszók... Istenem, az ötvenes évek!

PUKÁNSZKY
Ja igaz. Mindegy. Aztán én szereztem állást Annamarinak... Sofőr lett a TEFU-nál.

VANCSURA
Hogy micsoda?

ANNAMARI
Teherautósofőr. 56-ig. Jobb, mint traktoristának vagy buszsofőrnek lenni.

PUKÁNSZKY
56-ban kimehettünk volna...

ANNAMARI
Bocsáss meg, édesem, mi akkor már el voltunk válva.

PUKÁNSZKY
Ja persze.

ANNAMARI
Hogy mehettem volna ki? Negyvenegy évesen?! A férjem kiment a lányommal... Azóta se láttam a lányomat, csak az unokámat, egyszer, nyolcvannyolcban...

VANCSURA
Lett egy lánya a néninek?

ANNAMARI
Mielőtt letartóztattak. Azért utál a lányom azóta is, mert hagytam magam börtönbe csukni, és ő anya nélkül nőtt fel... Dehát amikor kijöttem, vele akartam élni!... de a férjem nem akarta, méghogy az ő lánya, egy börtöntöltelék és osztályidegen anyával?!... az egy vonalas pali volt, aztán ő ment ki 56-ban elsőként...

ZOLTÁNFFY
Annamari, az a főmufti magának nem volt a férje! Én ezt pontosan tudom!

ANNAMARI
Tényleg. Mindegy, a lányom apja.

ZOLTÁNFFY
Annamari, hozzám jön feleségül?!

ANNAMARI
Eddig miért nem kért meg? Ismerjük egymást évtizedek óta...

ZOLTÁNFFY
Mert olyan jó volt álmodozni magáról... . egész életemben... aki még ott van a talonban... jó volt tudni, hogy van egy ideál... akire lehet vágyva vágyni... Az elérhetetlen... Az eszmei... Jobb volt így, mintsem elvenni magát egy időre... De most, hogy maga is sokszoros özvegy, meg már én is özvegy vagyok... Nincs közöttünk többé akadály! Meg hát, korábban maga még nem is volt érett.

PUKÁNSZKY
A házasságra, úgy érted?

ZOLTÁNFFY
Úgy.

PUKÁNSZKY
Volt neki hat férje, legalább hat huzamos élettársa...

ZOLTÁNFFY
Az én kezemre nem volt érett!

PUKÁNSZKY
Az más. - Annamari, menj hozzá!

ANNAMARI
(nevet) De mért nem akar elvenni egy fiatalt?

ZOLTÁNFFY
Mert azokban nincsen meg az alázat. Az alázat a szerelem iránt, az alázat a másik ember iránt. Kísérleteztem az összes évjárattal, higgye el, és mondhatom, hiába simább a bőrük, hiába peckesebb a mellbimbajuk - nem tudnak azok semmit, csak hisztériázni. Jöjjön hozzám feleségül, Annamari!

ANNAMARI
Ha ezt a párbaj-hülyeséget abbahagyják, akkor igen.

ZOLTÁNFFY
Azt nem lehet.

PUKÁNSZKY
Hát nem is. - Frídhof, légy szíves.

(Csönd. FRÍDHOF elővesz egy könyvet és kinyitja.)

FRÍDHOF
Mint vezető segédnek, a békítéssel kell kezdenem!

PUKÁNSZKY
Tessék az elejéről!

ZOLTÁNFFY
Legyen szabályos!

VANCSURA
Maguk párbajozni fognak?! Ezzel a két rozsdás karddal?!

PUKÁNSZKY
Nem valami gyors a felfogása magának. - És mi az, hogy rozsdás?! Patinás! Egy múzeumból loptam. Tudtam én, hogy ezek az urak bénák és nem szereznek... Gondoltam, először is ki kell kapcsolnom a riasztót... még jó, hogy voltam villanyszerelő... Nézem a portásfülkében, hát be sincs kapcsolva... Aztán kiderült, hogy a rézkábelt is kilopták a falból...

VANCSURA
Dehát azt nem lehet! Az gyilkosság! Nem veszek részt!

FRÍDHOF
Mentem mortalia tangunt...

VANCSURA
Mit mond?!

ZOLTÁNFFY
"Lelkét megérintette az emberi sors..." Vigéc úr itt van velünk egy órája, és még mindig nem tud latinul!

PUKÁNSZKY
Nem túl tanulékony az ipse.

VANCSURA
Micsoda... idejétmúlt izé!

PUKÁNSZKY
Idejétmúlt?! Hol él maga? Mi ugyanis a középkorban élünk, vigéc úr. Keresztesek vonulgatnak át édes hazánkon ENSZ-lobogó alatt, az utcán bármikor ledöfhetnek valami gyiloklesővel, világi törvénykezés szinte nincs, cuius religio, eius regio, ráolvasással gyógyítanak, gazdasági racionalitás nem létezik, és akkor elavult a párbaj? A maga feje tele van sötétebb babonákkal, mint azoké a boszorkány-égetős középkorban!

VANCSURA
Magukat megőrjítette a sok rendszerváltás...

PUKÁNSZKY
Nem a rendszer a lényeg, hanem hogy mit művelnek egymással az emberek.

ZOLTÁNFFY
Minden rendszer az emberre hasonlít, handlé úr.

FRÍDHOF
Az emberből sose jön ki más, csak ami benne van... Legföljebb nem tud róla, de az van benne... és az jön ki belőle, nem más...

ZOLTÁNFFY
Persze kérdéses... Csupa szerepet játszottam világéletemben... eljátszottam a gyereket, a fiatalt, az érettet, az öreget... és egyik se volt az igazi...

PUKÁNSZKY
Na gyerünk.

FRÍDHOF
A feltételeket én mint vezető segéd írásban már rögzítettem. Ahogy szabályos. Szigorított kardpárbaj, első vérig. Majd a tanú úr jóváhagyja. (Elővesz egy papírt) Helyszín Annamari lakása, dátum ma, felek neve itt van, segédek neve... Kihúzom a Kálmánt, és beírom a tanút. Szabad az igazolványát... (VANCSURA átadja a fényképes igazolványát) Vancsura László Károly Ignác önálló bírósági végrehajtó...

PUKÁNSZKY
De sok neve van magának!...

ZOLTÁNFFY
Apage satanas!

FRÍDHOF
Beírom... (az igazolványt visszaadja VANCSURÁnak, aki elteszi) Amint látja, Vancsura úr, ez a könyvecske Clair Vilmos párbajkódexe. Singer és Wolfner irodalmi intézet Rt kiadása, Budapest, tizenhatodik kiadás.

PUKÁNSZKY
(elővesz egy könyvet) Én is elhoztam...

FRÍDHOF
Ez azért sértő!

PUKÁNSZKY
Csak a biztonság kedvéért... A szerző 1929 május havában kelt előszava szerint, idézem: "Nincsen nemzet a világon, ahol annyi becsületügyet intéznének el lovagias úton, mint éppen minálunk, Magyarországon. Társadalmunk és igazságszolgáltatásunk hiányos berendezése is jelentékenyen hozzájárul, hogy így legyen... Azt a merénylőt, aki az ember morális élete, egyéni méltósága, becsülete ellen tör, egyszerű pénzbüntetéssel sújtják, és csak ritka esetben fogházzal... Amíg a törvény csak így védelmezi a becsületet, addig a párbajok nemcsak fölöslegesek, de szükségesek..." - Szóval már akkor is... A párbajról, Vancsura úr, jegyzőkönyv készül, és mindenki aláírja. Maga is.

FRÍDHOF
A negyedik paragrafus szerint, idézem, "párbajt vívhat mindenki, akit erkölcsi élete és az ellene vagy általa elkövetett sértés lovagias fegyverekkel való elégtételre minősít, illetve kötelez. Párbajképes, aki életének férfikorát már elérte..." (körülnéz) Ez stimmel. "... és akit a becsülettel összeférhetetlen cselekmények vagy üzelmek nem terhelnek..." Tanúsítom, hogy őket nem terhelik. "A párbaj színhelyén csak a vívófelek, a segédek vagy tanúk és az orvosok lehetnek jelen..." Vagyis Annamari kimegy.

ANNAMARI
Nem megyek ki!

FRÍDHOF
Pillanat... (visszalapoz) "Nők sem mint vívófelek, sem mint segédek vagy tanúk nem szoktak szerepelni..."

PUKÁNSZKY
"Nem szoktak". Vagyis nincs kizárva. Clair Vilmos nők párbajait is említi! Például Jeanne D'Arc párbaját Montmorency herceggel... Meg azt a két hölgyet, akik Richelieu bíboros szerelméért vetélkedve párbajoztak egymással...

FRÍDHOF
Jó, felőlem Annamari bent is maradhat. Majd leül szépen a fotelba, és végignézni, mint Gertrudis végignézte Hamlet és Laertes párbaját.

ZOLTÁNFFY
És hol lesz a méreg?

FRÍDHOF
A Vancsura végrehajtó úr kávéjában.

ZOLTÁNFFY
Honderű!

FRÍDHOF
Nem egyszerű sértést írtam be a jegyzőkönyvbe, hanem gyalázást annak alapján, hogy, idézem a 10. paragrafusból: (lapoz) "A megcsalt férj sérelme a tettleges bántalmazás kategóriájába tartozik és annak legsúlyosabb esete... A nő ellen elkövetett sértés egyenlő értékű az illetőnek védelmére feljogosított férfiún esett sérelemmel..."

PUKÁNSZKY
Helyes.

ANNAMARI
Frídhof! Hogyhogy te ezt a tébolyt támogatod?!

FRÍDHOF
A következő passzust mindazonáltal megfontolásra ajánlom, idézem: "Ha azonban nem törvényes házastársról van szó, a sértés jóval enyhébben minősítendő."

PUKÁNSZKY
Mit akarsz ezzel mondani?

FRÍDHOF
Hogy kénytelen leszek a gyalázást kihúzni és sértéssel helyettesíteni, és akkor a párbajfeltételek is enyhébbek.

PUKÁNSZKY
Ne viccelj velem, Frídhof! Én a férje voltam Annamarinak!

FRÍDHOF
De a sértéskor már nem voltál a férje.

PUKÁNSZKY
De a sértés tárgya én mint férj voltam, illetve Annamari feltételezett házasságtörése - amikor még én voltam a férje!

FRÍDHOF
A kódex semmiféle halasztott sértésről nem tud. Így a sértés nem sértés, és párbajnak nem lehet helye.

ANNAMARI
Remek, Frídhof! - Gyerekek, elmarad a párbaj.

(Kis csönd)

ZOLTÁNFFY
Add ide a kódexet, Frídhof. (elveszi a könyvet, lapoz, keresgél, olvas) Azt mondja, 15/e paragrafus: "Nő ellen elkövetett sértés esetében a nőt a férje s ha a nő még hajadon vagy özvegy volna, a fivére, vőlegénye, esetleg fia, az édesatyja vagy elsőági unokafivére, ha pedig hivatott védője nem volna, egy idegen gentleman is képviselheti..." Pukánszky idegen gentleman, mert már évtizedek óta nem a férje Annamarinak, így megvédheti.

FRÍDHOF
Add vissza a könyvet. (visszaveszi, olvas) "... egy idegen gentleman is képviselheti, akit a megsértett nő a sértés színhelyén és a sértés első pillanataiban védelmére felkért." Ezt nem olvastad fel, Zoltánffy! Felkérte Pukánszkyt Annamari a védelemre tegnap délben a presszóban? Nem kérte fel. Pukánszky téged ki se hívhatott! Párbaj tehát nem lesz.

PUKÁNSZKY
Pillanat. Azt olvastátok fel, hogy a sértett nő vőlegénye is képviselheti a sértettet. Így van? Akkor Zoltánffy, mint Annamari kérője kihívhat engem, mert szerinte én sértettem meg Annamarit.

ZOLTÁNFFY
Ki is hívlak.

PUKÁNSZKY
Én pedig elfogadom a kihívást.

FRÍDHOF
Pillanat. Zoltánffy csak a kérője Annamarinak, de még nem a vőlegénye!

PUKÁNSZKY
Mondjál igent, Annamari, és máris a vőlegényed!

ANNAMARI
Nem szeretem, ha az exférjem szerez nekem vőlegényt... Tudok én magam is szerezni, ha akarok...

PUKÁNSZKY
Frídhof, kérdezd meg Zoltánffytól, megverekszik-e velem, ha te sem vállalod a levezetést, és más sem.

FRÍDHOF
Hát nem is vállalom.

ZOLTÁNFFY
Megverekszem.

FRÍDHOF
Ti nem beszélhettek egymással!

PUKÁNSZKY
Kénytelenek vagyunk, ha a vezető segéd ilyen.

ZOLTÁNFFY
Egyetértek.

ANNAMARI
Miért akartok ti verekedni mindenáron, az ég szerelmére?!

FRÍDHOF
(lapoz) "33. paragrafus. Tényleges tisztek a kardpárbajt vissza nem utasíthatják. Kivételt képeznek a világháborúban vagy egyébként megrokkant, de tényleges szolgálatban álló tisztek, akiknek rokkantsága lehetetlenné teszi, hogy kardpárbajt vívhassanak." Bénák vagytok, süketek, vakok, én aztán tudom, én írom fel nektek az orvosságot...

ZOLTÁNFFY
Pardon, mi nem vagyunk már tényleges tisztek. Ez a paragrafus ránk nem vonatkozik. És ha vonatkozna is, csak arról van benne szó, hogy visszautasíthatjuk a párbajt, de mi azt nem tesszük.

PUKÁNSZKY
Éppen ellenkezőleg.

FRÍDHOF
(olvas) "88. paragrafus. A segédek a kardpárbajt megtagadhatják: a/. Ha megbízójuknak karja annyira béna, hogy azzal a kardot kezelni képtelen. b/. Ha megbízójuknak jobb karja vagy egyik lába hiányzik." Fiatalember, maga a Pukánszky tanúja a Kálmán helyett. Közlöm magával, hogy a Pukánszky jobb karja béna.

PUKÁNSZKY
Majd vívok ballal.

ZOLTÁNFFY
Akkor én a jobbik helyet követelem! Balkezes vívóval szemben az engem megillet!

ANNAMARI
Kétbalkezes...

PUKÁNSZKY
Annamari, ez most komoly.

FRÍDHOF
Tanú úr, felhívom a figyelmét, hogy Pukánszkynak izomsorvadásos a ballába, és nem bírja használni.

PUKÁNSZKY
Van rajta ilyen modern micsoda, elasztikus merevítő, ha akarja, letolom a nadrágomat, megnézheti.

FRÍDHOF
Tanú úrnak felhívom a figyelmét, hogy Pukánszky vesebajban és prosztatabajban szenved...

PUKÁNSZKY
Grósztata-prosztata... Kit érdekel?! Különben is, mindez csak a testünk, az nem számít. Add ide azt a könyvet. (lapoz a saját könyvében) Idézem: "Ha azonban ezen testi hibában szenvedő egyének családi állás ellen való sértést követtek volna el, mindezek a tekintetek mellőzendők."

(Csönd)

ZOLTÁNFFY
Talán kezdjük. (odamegy, elveszi a pianínóról az egyik kardot)

FRÍDHOF
A másik végén van a markolat!

ZOLTÁNFFY
Köszi. Egy pillanat. (felteszi a szemüvegét) Csak a test romlékony, a szellem szabad, a lélek halhatatlan. (kitörést mutat) Tus á gós! Tus á droát!

PUKÁNSZKY
A Brisits tanár úr megint forog a sírjában.

ZOLTÁNFFY
Ezt a kardot megfogni se lehet rendesen...

PUKÁNSZKY
Mert ez igazi.

FRÍDHOF
Annamari, én mindent megpróbáltam. - Mint vezetősegéd, tisztemnél fogva felszólítom Önöket a békülésre. Közlöm továbbá, hogy amennyiben a sértő fél bocsánatot kér, az elégtétel meg van adva, és párbajra szükség nincs.

PUKÁNSZKY
Dehogy kérek bocsánatot!

FRÍDHOF
Nem neked kell bocsánatot kérned, hanem a Zoltánffynak!

ZOLTÁNFFY
Nem kérek bocsánatot.

FRÍDHOF
Pillanat. Nekem mint orvosnak kötelességem a kardokat tökéletesen fertőtleníteni. Az urak szíveskedjenek megmutatni a kardjukat. (megszemléli a két kardot) Ezek, uraim, felettébb rozsdás kardok. Ezeket a nálam lévő szerekkel fertőtleníteni nem tudom. (olvas) "A segédek becsületükkel felelősek azért, hogy a párbajnál használt fegyverek feltétlenül tiszták legyenek." (csönd, megint olvas) "Jusson eszünkbe Kerr Alfonz híres mondása: 'Nem a golyók, nem a pengék ölnek, hanem a segédek.' "(csönd)

ZOLTÁNFFY
Szerezz másik pár kardot, ha tudsz.

PUKÁNSZKY
(olvas) 128. paragrafus: "A kardvizsgálatnál különösen nagy súly helyezendő a fegyverek tisztaságára, mert a legparányibb tisztátalanság, például rozsda, a legkisebb sebzést is végzetessé teheti." (felnéz) Beáll az általános szkepszis... (nevet, majd tovább olvas) "Fölötte ajánlatos az is, hogy az orvosok közvetlenül a párbaj előtt fertőtlenítsék a kardok pengéit." Na kérlek szépen. Fölötte ajánlatos. De nem kötelező.

ZOLTÁNFFY
Fölötte ajánlatos, de nem kötelező.

PUKÁNSZKY
Nagy súlyt helyeztél, Frídhof, a kardvizsgálatnál a rozsdára, ezt nyugtázzuk. Figyelmeztettél bennünket. Köszönjük. Kezdhetjük.

ZOLTÁNFFY
Kezdhetjük.

(Csönd. PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY vívóállásba helyezkedik)

FRÍDHOF
Az urak szíveskedjenek ingujjra vetkőzni.

PUKÁNSZKY
Pardon. Máris.

(PUKÁNSZKY leveti a zakóját és a mellényét. ZOLTÁNFFY is leveti a zakóját és a mellényét. Megint vívóállásba helyezkednek.)

FRÍDHOF
Nadrágtartó nem maradhat, nadrágszíjjal kell helyettesíteni.

(PUKÁNSZKY leveszi a nadrágtartóját. ZOLTÁNFFY vár, neki nadrágszíja van.)

PUKÁNSZKY
Annamari, valamelyik férjedtől csak maradt egy nadrágszíj!

ANNAMARI
Nem tudom... Ki szoktam dobálni mindent, úgy évtizedenként...

(PUKÁNSZKY összefogja a nadrágtartót és megköti a derekán. PUKÁNSZKY is, ZOLTÁNFFY is vívóállásba helyezkedik)

FRÍDHOF
Kéretik a magyaros menzúrát megtartani!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY kinyújtott karral és karddal egymás kardjának hegyét érintik. Annamari leül a fotelba, tűnődve nézi őket)

FRÍDHOF
Felhívom az urak figyelmét, hogy a corps á corps támadás tilos. (PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY bólint.) Az urak négy vezényszót fognak hallani. Az első: En garde. Ennek hallatán az urak tisztelegnek egymásnak. A második: Prêt! Ezt hallván az urak vívóállásba helyezkednek. A harmadik: Allez! Ezt hallván az urak megkezdik a támadást. A negyedik: Halte! Vívás közben bármelyik segéd vagy tanú ezt a vezényszót kimondhatja, s önöknek kötelességük azonnal megállni. Az urak tisztában vannak e vezényszavak jelentésével?

PUKÁNSZKY
Igen.

ZOLTÁNFFY
Igen.

FRÍDHOF
Minthogy gyalázkodásról, nem pedig egyszerű sértésről van szó, az urak a kardjukkal nemcsak vágni, de szúrni is jogosultak.

VANCSURA
Jézusmária...

FRÍDHOF
Maga fogja be! (kis csönd) S 'il vous plait! En garde!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY tiszteleg a karddal)

FRÍDHOF
Prêt!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY vívóállásba helyezkedik)

(Csönd. VANCSURA gyorsan kitölti a két űrlapot)

VANCSURA
Maguk meg vannak veszve. (Annamarihoz) Itt tessék aláírni.

PUKÁNSZKY
(leereszti a kardját) Alá ne írd!

VANCSURA
Azt is lehet. Majd egy tanú a házból aláírja. Mindig szoktak akadni...

(VANCSURA az ajtó felé indul.)

ZOLTÁNFFY
Frídhof, nézz oda...

(ZOLTÁNFFY VANCSURA felé int. PUKÁNSZKY is odanéz. PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY eldobja a kardot, megelőzik VANCSURÁt és fenyegetően az ajtóba állnak. VANCSURA megáll.)

VANCSURA
Nálam van spray, velem nem lehet! Hatóság elleni erőszak! Az súlyos!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY egyszerre ráveti magát VANCSURÁra, leteperik, kicsavarják a kezéből a sprayt, ZOLTÁNFFY elszedi a mobilt és zsebrevágja, VANCSURA mellére térdel, VANCSURA nyüszít, rugdal, FRÍDHOF is odasiet, lefogja, PUKÁNSZKY körülnéz, feltápászkodik, kihúzza a telefont és a telefonzsinórral összekötözi VANCSURA kezeit meg lábait, majd ZOLTÁNFFY és FRÍDHOF segítségével a pianino elé gurítja.

ANNAMARI
Ne csináljátok, gyerekek, mit csináltok, az ég szerelmére?! Frídhof!

FRÍDHOF
Inkább a fiúkat féltenéd.

ANNAMARI
Ti megőrültetek!

FRÍDHOF
Hát meg.

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY megigazítja a ruháját, lihegve, támolyogva visszabotorkálnak középre, nagy nehezen, nyögdécselve felveszik a kardjukat. FRÍDHOF is rendbeszedi az öltözékét, középre megy. Csönd.)

PUKÁNSZKY
Még szerencse, hogy nincs bennem a katéter... Ki van már vezetve.

ZOLTÁNFFY
Az a legrosszabb, amikor csövek lógnak ki az emberből.

PUKÁNSZKY
Annál csak az rosszabb, amikor csövek lógnak bele az emberbe.

ZOLTÁNFFY
Meg mikor reggel elviszik a melletted levő ágyról az estvéli hullát...

PUKÁNSZKY
Annál csak az rosszabb, amikor egy fiatal gyógyultan távozik...

ZOLTÁNFFY
Azért kicsit erőlködhettél volna!

PUKÁNSZKY
A jobb kezem béna, isiász...

ZOLTÁNFFY
Csúzom, csúzom, mondd meg nékem...

PUKÁNSZKY
Írni se bírok vele, megtanultam írni ballal... A bal lábam merev... Megtanultam csak jobbal járni... Miért, te olyan fickós voltál!

ZOLTÁNFFY
Én félig nem is látok! Lehajolnom nem is volna szabad!

PUKÁNSZKY
Nemigen fogunk mi már bosztont vagy shymmit járni...

ZOLTÁNFFY
Járunk majd slow-foxot...

FRÍDHOF
(VANCSURÁhoz, aki a földön nyüszít) Nem lesz semmi baja, fiatalember, csak viselje jól magát.

ANNAMARI
Ti meg vagytok veszve, ez rajtam bosszút fog állni!

PUKÁNSZKY
Nem fog. Elmetéljük neki a nyakát.

ANNAMARI
Frídhof, csinálj velük valamit!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY vívóállásba helyezkedik)

FRÍDHOF
En garde... Prêt... Allez!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY összecsap, majd hátrálnak. Nem történt sérülés. ZOLTÁNFFY támad, PUKÁNSZKY véd. PUKÁNSZKY támad, ZOLTÁNFFY hátrál. Cseleznek. Összecsapnak. Semmi.)

FRÍDHOF
Halte!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY megáll, középre mennek, várnak.)

FRÍDHOF
En garde... Prêt... Allez!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY összecsap. Egyszerre megszólal a telefon ZOLTÁNFFY zakójának zsebében. PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY megáll)

FRÍDHOF
Mi az ördög?

VANCSURA
A mobilom! Adják ide, tartsák a fülemhez!

(FRÍDHOF ZOLTÁNFFY zakójához megy, kiveszi a mobilt)

FRÍDHOF
Hol kell ezt elzárni?

VANCSURA
Adja ide!

FRÍDHOF
Földhöz vágom, ha nem mondja meg!

VANCSURA
Azt a zöld gombot ott lent...

ZOLTÁNFFY
Így nem lehet vívni, ilyen körülmények között! Párbaj közben megszólal egy telefon, hát ki hallott még ilyet?!

PUKÁNSZKY
A vezető segéd úr ne egy telefonnal piszmogjon! Nevetséges!

FRÍDHOF
Hol van itt zöld gomb?

ZOLTÁNFFY
Színvak a vezető segéd, ilyen nincs! - Add ide!

(FRÍDHOF odaadja a mobilt ZOLTÁNFFYnak)

ZOLTÁNFFY
Haló... Igen, igen...

VANCSURA
Ne beszéljen az én nevemben!

ZOLTÁNFFY
Egy kicsit zajos helyen vagyok, csókolom... Tessék csak mondani... Hogy az adós még tartozik a kamatokkal? Hát ilyen van, kezicsókolom... Hogy oda tetszik menni, és fejbe tetszik vágni? Hány éves a néni? Hetvenkilenc? Á, az nem kor... én aztán tudom... Hogy az ügyvéd mit mond?

VANCSURA
Ez az én ügyem, hát hogy képzeli!?

ZOLTÁNFFY
Semmi, csak egy másik ügyfél... Csókolom, üzenem az ügyvéd úrnak, hogy inkább ő menjen oda és ő vágja fejbe az adóst... Hát fejszével, kezicsókolom... Kisbaltával, ahogy szokták... (elzárja a mobilt és a nadrágzsebébe dugja) Na, ez most hatástalanítva van.

VANCSURA
Ha nem megyek haza, megnézik a kompjúterben a mai címeket és idetalálnak! A titkárnőm hívni fogja a rendőrséget! A rendőrség ide fog jönni! Magukat le fogják tartóztatni!

PUKÁNSZKY
Hű, de megijedtünk!

ZOLTÁNFFY
(a pianínóhoz megy és a kardot VANCSURA nyakához szegezi) Ne vinnyogjon, kisfiam! Maga egy lovagias ügyben tanú, becsülje meg magát! Legyen büszke, kisfiam, hogy megtapasztalhatja, milyen is a magyar virtus. Ilyen manapság már ritkán adódik, kisfiam. És vigyázzon, mert ez a kard nagyon rozsdás. Ettől vérmérgezést lehet kapni, kishaver.

PUKÁNSZKY
Ószeres úr, ne bőszítse a Zoltánffyt, mert a Zoltánffy egy nyakas kálvinista!

FRÍDHOF
Tudja, Vancsura úr, jártak hozzánk evangélikusok meg kálvinisták is, nemcsak katolikusok...

PUKÁNSZKY
A Zoltánffy mindig ellógta a hittant, azt füllentette, hogy ő külön hittanra jár...

ZOLTÁNFFY
Na. (visszamegy a helyére) Mi van? Ez párbaj, vagy történelmi lecke fiúknak?

FRÍDHOF
Elnézést az uraktól. En garde... Prêt... . Allez!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY megint feláll, nekiveselkednek, lihegnek, igyekeznek, sántítva és félig bénán hadonásznak. PUKÁNSZKY támad, de ZOLTÁNFFY kivédi, és alulról megvágja PUKÁNSZKY hasát. PUKÁNSZKY hasán az ing véres lesz.)

FRÍDHOF
Halte!

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY leáll, leengedik a kardjukat)

VANCSURA
Vérzik!

FRÍDHOF
Uraim, megállapítom, hogy az önök között fölmerült ügyben a megsértett becsület lovagias úton elégtételt nyert.

ZOLTÁNFFY
Pukánszky, bocsánatot kérek.

PUKÁNSZKY
Én is bocsánatot kérek, Zoltánffy.

(PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY összeölelkezik. ANNAMARI a tenyerébe temeti az arcát. PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY arcon csókolja egymást. Aztán leteszik a kardot a földre. Csönd.)

VANCSURA
Dehát vérzik, nem látják?!

FRÍDHOF
(odamegy PUKÁNSZKYhoz, kezében az orvosi táska) Vesd le az ingedet, megnézem, kitisztítom...

PUKÁNSZKY
Semmiség, nem kell...

FRÍDHOF
Hadd nézem meg...

PUKÁNSZKY
Noli me tangere!

FRÍDHOF
Pukánszky, ne hülyéskedj!

PUKÁNSZKY
Ugyan, kérlek, semmiség! Ne félj, Annamari, a szőnyegedet nem fogom lecsöpögtetni, majd befelé fogok vérezni... (Nevet, felveszi a mellényét, majd a zakóját, és leül a szabad fotelba) Annamari, hozhatnád a piát.


2. jelenet

(ANNAMARI kimegy. ZOLTÁNFFY is fölveszi a mellényét meg a zakóját, leül a hokedlire. FRÍDHOF leteszi az orvosi táskát. Csönd)

VANCSURA
Dehát vérzik!... El fog vérezni!

PUKÁNSZKY
(ZOLTÁNFFYhoz) Szép vágás volt... Kvintből indítva... Tercre számítottam...

ZOLTÁNFFY
(nevet) Te vágtál meg mindig ezzel a csellel... Mindig tercre számítottam...

PUKÁNSZKY
Ha tudnám használni a jobbkaromat, sose vágtál volna meg.

ZOLTÁNFFY
Mért, nekem volt rosszabb, egy balkezes ellen! (VANCSURÁhoz) Tudja, ószeres úr, mi rengeteget vívtunk hajdanán... Már a középiskolában elkezdtük, jártunk külön vívásra a Düpponghoz...

PUKÁNSZKY
Ő volt a Szent Imrében a tornatanár... Nála vívtunk heti két órában, de bármikor lemehettünk a tornaterembe...

FRÍDHOF
Kedves kis emberke volt... Minden osztálynak ő tartotta a testnevelést...

ZOLTÁNFFY
Illetve, volt nekünk még egy testnevelőnk, a Nándor... a rajztanár...

(FRÍDHOF, PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY nevet)

PUKÁNSZKY
Még egy testnevelés be volt írva, amit csak a Nándor tartott... a rajztanár!... ugyanis ő tartotta a lövészetet... A zsidók meg a rövidlátók fölmentést kaptak, a mázlisták... Nekünk magyar fiúknak nem lett volna szabad lőnünk, ugye, Trianon után... a békeszerződésben megtiltották a nagyhatalmak... erre találták ki a furfangos magyarok, hogy még egy testnevelést írtak be, és a rajztanár tartotta... jól átvertük a nagyhatalmakat...

ZOLTÁNFFY
Mi mindig pompásan átvertük a nagyhatalmakat, ebben az évszázadban különösen...

(FRÍDHOF, PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY nevet)

FRÍDHOF
A Nándor volt az egyetlen, aki pofozta a kölyköket. Az ilyenek találták fel a kerékpáros zászlóaljakat a téli Kárpátokba...

PUKÁNSZKY
A Düppong Mihály kedves pofa volt. Tőrvívásban országos második lett a csapatunk!

ZOLTÁNFFY
Aztán sokat vívtunk a Ludovikán is...

PUKÁNSZKY
A Ludovikán tarolt a Boronkay Lajos, fölöttünk végzett a Szent Imrében, öttusázott, mindig ő nyerte kardban a dandárbajnokságot, sebesülten esett fogságba 43-ban és nem került elő, maradt utána három gyerek...

ZOLTÁNFFY
A Demjanovich Jóska is jól vívott, aki magyarosított Barankayra... De a Boronkayt sose bírta megverni... Rohamtüzér-parancsnok volt, 44 augusztusában esett el... Nőtlen volt, nem marad utána gyerek...

FRÍDHOF
Osztálytársak voltak, a Boronkay meg a Barankay, aki Demjanovichról magyarosított... 27-ben érettségiztek...

(Csönd)

PUKÁNSZKY
Érdekes, párbajozni mi sose párbajoztunk. Megvetettük azokat, akik párbajoznak...

ZOLTÁNFFY
Sose párbajoztunk. Éppen ideje volt már.


3. jelenet

(Jön ANNAMARI tálcával, rajta poharak, néhány üveg jó ital. Leteszi a tálcát az asztalra, szétpakol, majd leül a fotelba)

PUKÁNSZKY
(mindenkinek tölt) Kedves egészségetekre!

(PUKÁNSZKY, FRÍDHOF, ZOLTÁNFFY, ANNAMARI iszik.)

ANNAMARI
(VANCSURÁnak) Ugráljon ide páros lábbal, ott van magának a zongoraszék! Nyugodtan igyék, senki nem fog végrehajtási panaszt tenni magára!

ZOLTÁNFFY
Pukánszky, most már elengedhetnénk a handlé urat.

FRÍDHOF
Előbb szépen aláírja a jegyzőkönyvet! Mindjárt meg is írom. Engedelmetekkel... (feláll, a pianínóhoz megy és valamit ír egy lapra, amit a táskájából vesz ki)

ZOLTÁNFFY
A Frídhofnak igaza van, a formákat be kell tartani. - Handlé úr, szökdécseljen ide, magának is töltöttünk!

PUKÁNSZKY
Békaügetés, vigéc úr!

VANCSURA
(fekszik a helyén) Dehát vérzik! Ott folyik ki a vére a zakója alatt! El fog vérezni! Meg vannak őrülve! Ilyen a világon nincs!

PUKÁNSZKY
Te Zoltánffy... Szerinted mennyit ér ez a két kard?

ZOLTÁNFFY
Ez a két rozsdás bökő?

PUKÁNSZKY
Patinás! - Szerintem megérnek vagy 44 ezer forintot.

ZOLTÁNFFY
Szerintem pontosan 44 ezret érnek.

FRÍDHOF
(felnéz az írásból) Vancsura úr, mennyi is volt Annamari tartozása?

(VANCSURA hallgat)

FRÍDHOF
Végrehajtó úr, kérdeztem valamit.

VANCSURA
Őrült gyilkosokkal nem tárgyalok...

ZOLTÁNFFY
Benne is felébredt a magyar virtus! (VANCSURÁhoz megy és a kardot hanyagul a torkának támasztja) A legjobb barátom vérét nem átallom ontani, és akkor a te véredtől megijednék?

VANCSURA
Ott van az asztalon...

PUKÁNSZKY
(felveszi a papírt az asztalról, megnézi) 44 ezer 536 forint. Zoltánffy, mennyit ér akkor egy patinás kard?

ZOLTÁNFFY
Huszonkettőezer kettőszázhatvannyolc forintot.

PUKÁNSZKY
Na ószeres úr. Lefoglalta ezt a két díszkardot, és ezzel az ügy be van fejezve. Magának úgyis enyves a keze. Hand-lés...

ZOLTÁNFFY
Na ne!

FRÍDHOF
Jaj, ne!

PUKÁNSZKY
Pardon. - Maga tölti ki a jegyzőkönyvet, vagy töltsem ki a balkezemmel én?

VANCSURA
Vigye vissza a múzeumba, tolvaj!

PUKÁNSZKY
Dehogy viszem! Ellopni könnyű volt, de visszalopni?! Azt észrevennék, megyek be két karddal, és lógatom fel a falra... Ez olyan, mint liliomtiprás után visszaadni a hölgy szüzességét!

FRÍDHOF
Vancsura úr, úgy gondolom, az ajánlatunk korrekt. El is sinkófálhatja, ha akarja...

ZOLTÁNFFY
Az ilyenek szoktak kulipintyót birtokolni a Balatonon... A többi jobbágytelekre húzott viskó mellett... Az erkélyükön szarvasagancs... (nevet) A kardok majd ott díszelegnek a pozdorja-falon, lehet mutogatni az ámuló zsellérnőknek...

FRÍDHOF
Mielőtt a két kard lefoglalását aláírásával hitelesíti, szíveskedjék a párbajról készült jegyzőkönyvet is aláírásával hitelesíteni.

VANCSURA
Azt hova küldik?!

FRÍDHOF
Sehová. Nincsen már feljebbviteli testület, úgyhogy én fogom őrizni. És a halálom után a fiam. Ha ugyan ki nem dobja azonnal.

VANCSURA
Akkor minek aláírni?!

FRÍDHOF
Mert ez a forma, Vancsura úr. A formák tisztelete nélkül minden szétesik. Majd fogja tapasztalni.

ZOLTÁNFFY
A Düppong szokta volt mondogatni: "A bolseviki tempó ott kezdődik, hogy az ember túlteszi magát a szabályokon..."

FRÍDHOF
Ameddig ezeket nem írja, addig itt fog heverni összekötözve.

(Csönd, FRÍDHOF visszamegy az asztalhoz, leül. Koccintanak, isznak. Csönd)

ZOLTÁNFFY
Nézzétek, gondolkozik! Hallom a kerekek csikorgását az agyában... Már amennyire egy ilyen Jedermann egyáltalán gondolkozni képes.

PUKÁNSZKY
Egy everyman.

ZOLTÁNFFY
Everyman... A te angolszász vonzalmaid!... Inkább homonculus. Az ilyenek miatt volt kibírhatatlan az életünk. Pedig milyen szépen élhettünk volna, még ebben a században is! Sőt még itt, Magyarországon is! Budapest is milyen szép város lenne, üresen!

FRÍDHOF
Honderű.

ZOLTÁNFFY
A börtön se lenne rossz hely, az a baj, hogy ott is emberek vannak.

PUKÁNSZKY
Az járt jól, aki magánzárkába került - de csak ha vallásos volt, vagy gazdag lelkületű.

ANNAMARI
Milyen jó is lett volna egy magánzárka!

ZOLTÁNFFY
Majd szóljatok Szent Péternek, hogy engem ugyan ne támasszon fel embernek az úristen... kóbor macskának igen, ecetfának igen... csak embernek ne, soha többé.

PUKÁNSZKY
Majd szólok. Habár, azok odaát, mesélik, süketek és vakok - a legrohadtabb bürokraták.

(Csönd. Koccintanak, isznak.)

VANCSURA
Aláírom.

FRÍDHOF
Na. (odamegy, megpróbálja kiszabadítani a telefonzsinórból, vesződik)

ZOLTÁNFFY
Drága Annamari, nem győzök csodálkozni a maga fenomenális előrelátásán, amiért ilyen hosszú telefonzsinórt használ!

PUKÁNSZKY
Az a szokása, hogy telefonálás közben készülékkel a kezében mászkál. Rémes. Ez legalább annyira válóok, mint a hideg láb. Nem akarlak lebeszélni, hogy elvedd, de ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.

(FRÍDHOFnak közben sikerül kicsomóznia a telefonzsinórt. VANCSURA a tagjait dörzsöli. FRÍDHOF visszadugja az aljzatba, felveszi a telefont, majd visszateszi)

FRÍDHOF
Van vonal. - Na itt írja alá.

(VANCSURA nagy nehezen feláll, aláírja a párbajjegyzőkönyvet. PUKÁNSZKY felveszi a papírokat az asztalról, odaviszi a pianínóhoz. VANCSURA gyorsan mindkét példányba ír valamit, valami mást áthúz, és aláírja. PUKÁNSZKY az egyik példányt elveszi, belenéz, bólint, visszaviszi az asztalhoz)

PUKÁNSZKY
Annamari, ez a te példányod. Tedd el jól, te kardos menyecske...

ANNAMARI
(átveszi, belenéz) Pecsét is kell rá!

VANCSURA
(odasántikál, előszedi a pecsétjét, lepecsételi, csönd) A mobilom!

(ZOLTÁNFFY feláll, kiveszi a mobilt a nadrágzsebéből, a kardokat és a mobilt ráteszi a pianínóra, majd visszaül az asztalhoz.)

ZOLTÁNFFY
Én a maga helyében nem kísérleteznék följelentgetéssel. A kezünkben van a párbajról készült jegyzőkönyv, handlé úr. A maga aláírásával. Maga ennek a bűnténynek a részese volt. Szükség esetén mi valamennyien tanúsítjuk, hogy maga önként és dalolva. Arról nem beszélve, hogy maga ezeket a kardokat hivatalosan lefoglalta. Hat férj után mindössze két patinás kardot örökölni, az a minimum. De hozzátehetem, ezzel a jegyzőkönyvvel mi nem fogunk visszaélni. Mi úriemberek vagyunk, handlé úr. (kis csönd) Magával egyébként nem az a baj, vigéc úr, hogy rossz ember. Magával az a baj, hogy ember.

PUKÁNSZKY
Ha szégyell két karddal mászkálni, ószeres úr, magának ajándékozom a hajókoffert.

(VANCSURA kinyitja a koffert, belerakja a két kardot, becsukja, zsebre vágja a mobilt, elteszi a jegyzőkönyvet)

VANCSURA
Őrültek! (kezében a kofferral kirohan)


4. jelenet

PUKÁNSZKY
Hogy siet!

ZOLTÁNFFY
(kiált) Ne siessen, vigéc úr, odaér! - Ezek még sietnek...

PUKÁNSZKY
Végre magunk között vagyunk. - Azért a Kálmán igazán meghalhatott volna holnap reggel.

ZOLTÁNFFY
Á, mindig linkóci volt a Kálmán. - Az Oppermann Balduin épp egy Arany-balladát elemzett, mikor odanéz: "Mi az, te eszel?" Mire a Kálmán: "Nem, tanár úr kérem, csak a fogamon van valami..."

(Nevetnek)

PUKÁNSZKY
Azt bírta mondani a Schwartznak németből: "Tell schoss das Haupt seines Kindes glücklich ab"!

(Nevetnek)

FRÍDHOF
A Kálmán volt az első táblás, mikor másodikak lettünk sakkban a nyolcadikosok mögött... .

PUKÁNSZKY
Mikor kint voltunk a cserkész világdzsemborin Angliában... Ahol még a Rothermere gróffal is találkoztunk... "Justice for Hungary"... Na ott volt egy fingóverseny, azt a Kálmán nyerte meg... Csak a sátorban volt érvényes... lehetett látni, hogy többszáz méterről egyszerre hárman rohanni kezdenek... be a sátorba... két tanúnak kellett jegyzőkönyveznie... .(nevet) Negyvenöt nemzet fiai nézték, és nem értették, mit rohannak a magyarok!

FRÍDHOF
Megette az aranyhalat, elevenen... (Annamarihoz) Úgy lehetett bekerülni az osztályelitbe... A Zenkóczi írta az USÁ-ból, hogy a fia a Harvardon egy fraternity-be úgy került be, hogy meg kellett ennie egy aranyhalat, elevenen, a hatvanas években...

ZOLTÁNFFY
Mikor a Bosnyák Pongi felhívta latinból, hogy milyen szerkezet ez, és a Kálmán azt mondta, accusativus cum infinitivo... Kérdi a Pongi: "Hol van itt accusativus, hol van itt infinitivus?!" Mire a Kálmán: "Nincsenek kitéve!" (nevet)

(FRÍDHOF és PUKÁNSZKY is nevet)

FRÍDHOF
Nincsenek kitéve! (röhög)

PUKÁNSZKY
Nincsenek kitéve! (vinnyog)

ZOLTÁNFFY
"Hol van itt accusativus, hol van itt infinitivus?" Erre a Kálmán: "Nincsenek kitéve!"

FRÍDHOF
"Hol van itt accusativus, hol van itt infinitivus?"

PUKÁNSZKY
"Nincsenek kitéve!"

(FRÍDHOF, PUKÁNSZKY és ZOLTÁNFFY harsogva röhög.)

FRÍDHOF
Honderű!

PUKÁNSZKY
Halhatatlan honderű!

ZOLTÁNFFY
Verhetetlen honderű! - Nincsenek kitéve!

(Lassan megnyugszanak még fel-felröhögve, koccintanak, isznak. Csönd)

ZOLTÁNFFY
A Horváth Lacika volt az első halottunk, ötödik után nyári szünetben elütötte a villamos...

FRÍDHOF
Milyen jó volt matekból...

PUKÁNSZKY
Ácsorogtunk a németvölgyi temetőben és nem értettünk semmit...

ZOLTÁNFFY
Aztán még a temetőt is felszámolták...

(Csönd)

PUKÁNSZKY
(felnéz a csillárra) Milyen meleg fényük van... "Melo, melo po vszjej zemlje, / vo vszje pregyelü. / Szvecsá gorela na sztole, / szvecsá gorela..."

ZOLTÁNFFY
Mit jössz megint a Don-kanyarral?!

PUKÁNSZKY
Paszternák, a Zsivágó-versekből. "Az asztalon meg gyertya égett, / gyertya égett..." A hatvanas évek elején oroszul akartam tanulni, külker levelező óhajtottam lenni... Felhívtam a Simonffy-Tóth Ernőt, de neki nem volt ideje, tanított a Bolyaiban, ő ajánlotta a Mihály bácsit... Mihail Popov... Nem meséltem?

ZOLTÁNFFY
Kérlek szépen, mi olykor évtizedekre szem elől vesztettük egymást, ha nem csalódom... és ha lenne még családi fészkünk, nem lennénk megint ennyire jóban...

FRÍDHOF
Bezárult a kör.

PUKÁNSZKY
Lehetett hatvanegynehány éves a Mihály bácsi akkoriban... Húsz évvel volt idősebb, mint én... és bácsiztam...

ZOLTÁNFFY
Egy hatvanas taknyost?! Istenem, ha ma lennék hatvan éves!

PUKÁNSZKY
Orvos volt ifjan Pétervárott, a cári gárdaezred orvosa... volt egy szép felesége, két szép kislánya, mikor kitört a forradalom... a feleségét meg a kislányait felkoncolták... na akkor emigrált Párizsba, ott összeveszett a fehérekkel, akkor elment Bulgáriába, ott összeveszett a többi fehérrel, és akkor eljött Magyarországra, a harmincas évek elején. Lefogták és internálták, mint bolsevik ügynököt. Ücsörög a táborban a Mihály bácsi, váratlanul jön egy humanitárius látogató, valami gróf, látja, intelligens a Mihály bácsi arca, beszédbe elegyedik vele franciául, németül, angolul, és pár hét múlva kiengedték Mihály bácsit, és egy év múlva ő lett a magyarországi pravoszlávok főpapja... Én se akartam elhinni, de mutatta a fényképét, gyönyörű férfi abban a papi díszruhában, szakállasan... Mondta, buktak rá a magyar nők, hát el is hiszem... Na jött a háború, lefogta a Gestapo, mint bolsevikot, jöttek az oroszok, kiszabadították és vitték Munkácsra, mint fehér emigránst, és elítélték és felkötötték. És ott lóg az akasztófán a Mihály bácsi, mikor hírnök jő lóhalálában, hogy a Sztálin pont aznap törülte el a halálbüntetést. Na levágják gyorsan a Mihály bácsit, felélesztik, és elvitték a tajgába, ott gürcölt évekig, mínusz hatvan fokban. És közben írogatta a leveleit a Központi Bizottságnak, hogy ő magyar állampolgár, engedjék vissza a hazájába... És csodák csodája visszaengedték, meg is érkezett Budapestre 56 szeptemberében egyetlen fillér nélkül... 56-ot már szimplán megúszta... oroszt tanított aztán... Na a Mihály bácsinak megvolt egy csomó nyugaton kiadott orosz könyv, az 59-ben Párizsban kiadott Zsivágó is, azt olvasgattuk... "Metyel lepila na sztyekle / kruzski i sztrelü, / szvecsá gorela na sztole, / szvecsa gorela..." "A hóvihar az üvegre köröket, nyilakat rajzolt, és az asztalon gyertya égett, gyertya égett..." Akkor mi már nem voltunk együtt, Annamari, mégis rád gondoltam... Most is gyertya ég...

(Csönd)

PUKÁNSZKY
Szegény Mihály bácsi... Mennyi lehet most? Százöt-százhat éves...

(Csönd, FRÍDHOF és ANNAMARI összenéz)

FRÍDHOF
Ők is megkapták a magukét, az oroszok...

ZOLTÁNFFY
Megkapták ők is...

(Csönd)

PUKÁNSZKY
(megköszörüli a torkát) Jó volt nálad, Annamari. Jó volt veletek, fiúk. Mint egy omló szirten... az idő zátonyán... - Zoltánffy, vedd feleségül. Annamari, neki még nem voltál a felesége. - Frídhof, köszönöm...

FRÍDHOF
Ne írjak neked gyógyszert?

PUKÁNSZKY
Nem kell, van mindenem. (feláll)Megyek... még nincs kész a leckém... Kínai nyelvtanfolyamra járok, másfél éve... Nehéz nyelv... Jó nehéz... De már nem adnának el a pekingi piactéren... Fiatalokkal tanulok együtt, helyesek... Még nincs kész a leckém holnapra... Hazamegyek.

FRÍDHOF
Várjál, elkísérlek.

PUKÁNSZKY
Nem kell, majd a körúton fogok egy taxit.

(A többiek is felállnak. PUKÁNSZKY megcsókolja ZOLTÁNFFYt, FRÍDHOFot arcon, majd kezet csókol ANNAMARInak és kimegy.)


5. jelenet

ZOLTÁNFFY
Én is indulok... (feláll) Ja, mielőtt elfelejteném: Annamari, jöjjön hozzám feleségül! - A gyerekeim nem törődnek velem, az unokáim nem törődnek velem... Addig jó, amíg kicsik a gyerekek, őket könnyű imádni... aztán felnőnek, az baj, de akkor jönnek az unokák, amíg kicsik, könnyű őket imádni... de azok is felnőnek... és akkor van a baj... azt már többnyire túl se lehet élni, hálistennek... dehát nekem pechem van, látja... mióta megözvegyültem, mászkálok otthon a négy fal között, az egy koporsó, én meg mint egy rovar... nem lehet folyton futni, úszni meg evezni... szinte felmászom a falra, szinte felmászom a mennyezetre... mint egy rovar... ha hozzám jönne, visszamásznék a padlóra... - Olyanokat álmodom, hogy belépek egy felvonóba, tele van, miattam nem indul, kitessékelnek... páternoszterral kísérletezem, de nem tudok beszállni, és ha mégis, nem tudok kiszállni ott, ahol szeretnék...

FRÍDHOF
Én azt szoktam álmodni, hogy meccsen vagyok a fiammal, kigyullad a stadion, menekülnénk, de nem tudunk a tömegtől...

ZOLTÁNFFY
Ez jó álom, még van kit féltened... - Eleinte az apámhoz kezdtem hasonlítani, az jó volt, aztán a nagyapámhoz, még az is jó volt, most a dédapám néz rám a tükörből, akit sose láttam... és közben a lelkem olyan, mint egy kamaszé!

ANNAMARI
Nem az a baj, hogy megöregszik az ember. Az a baj, hogy a vágy nem öregszik.

FRÍDHOF
Írjak neked gyógyszereket?

ZOLTÁNFFY
Tegnap írtál a presszóban, nem emlékszel? (kezet csókol Annamarinak) Én aztán nem csalnám meg... Csak legyen kivel veszekedni, legyen kit utálni! Nem bánom, ha megcsal, de engem csaljon meg! Jöjjön hozzám feleségül! Szeretnék eldicsekedni vele a srácoknak... Nagyot néz majd a Kálmán!... Meg a srácok mind... Ajtósy, Angyal, Árendás, Bán, Biczó, Boncz, Cseresznyák, Csizmazia...

FRÍDHOF
Országos első lett latinból, a Csizmazia...

ZOLTÁNFFY
Ne zavarj! - Cseresznyák, Csizmazia, Czoba, Dózsa, Erődi-Harrasch, Fetsch, Fischer, Folláth, Földes, Gáspár, Glédula, Gonda... (kis csönd) - Na szia, Frídhof!

FRÍDHOF
Szia.

(ZOLTÁNFFY kimegy.)


6. jelenet

(Csönd. ANNAMARI leül. FRÍDHOF leül. Isznak. Csönd. Sötétebb lesz, már csak a petróleumlámpa és a gyertyák világítanak.)

ANNAMARI
Egy csomó altatót kellett volna felírnod a Pukánszkynak. Sok-sok altatót.

(Csönd)

FRÍDHOF
Gondoltam rá.

ANNAMARI
Írathatnál magadnak az orvos barátaiddal. Írhatnál nekem, én aláírom a vényt, te pedig kiváltod és odaadod a Pukánszkynak...

FRÍDHOF
Csokonai matematikát tanult a halálos ágyán... (csönd) Tele van áttétellel. Csoda, hogy az agyát még nem támadta meg.

ANNAMARI
Biztos, hogy vérmérgezést kap most?

FRÍDHOF
Nem biztos. De lehet. (Csönd) Az első euthanáziám... Milyen lehet otthon, egyedül bevenni azt a rengeteg gyógyszert? Így könnyebb volt neki... (Csönd) Én még sose öltem embert... Illetve egyszer igen...

ANNAMARI
(élesen) Frídhof! Nem te ölted meg a kislányodat, hanem a feleséged! Nem tehetsz róla, hogy megtébolyodott a feleséged!

FRÍDHOF
Dehogynem tehetek róla. Én ragasztottam rá a magam bajait...

ANNAMARI
Harminc éven át vezekeltél! Nem volt elég? Harminc éven át gyerekek ezreit gyógyítottad vezeklésül!

FRÍDHOF
Minél kevésbé láttam az élet értelmét, annál dühödtebben gyógyítottam a gyerekeket...

ANNAMARI
Gondolj a fiadra! Kárpótlásul küldte őt neked vénségedre az isten!

FRÍDHOF
"Vitézek, mi lehet e széles föld felett..." Hát a semmi... Milyen furcsa, hogy mégis van bűntudat, mégis van vezeklés... - Alig látom a srácot, korán megy, későn jön... Reggel még jó, kimegyek a konyhába, nézem, amikor reggelizik... az az álmos kamasz, abban még benne van a gyerek, aki az enyém... pár szót beszélgetünk... az jó... Próbálom előre látni, mi lesz belőle, tiszta ember-e, mocsok ember-e... és nem tudom, mit kívánjak neki... Sokat gondolok a Kelemen adjunktusra... a Pommersheim mellett dolgozott... elgázosították a feleségét és a két kicsi gyerekét... a háború után elvett egy szép, rigid és frigid nőt, azzal a feltétellel, hogy sose lesz gyerekük, és nem is lett... Egész életében bosszút akart állni... . De kicsodán? Aztán meghalt infarktusban... a felesége rákban, pár éve... (Csönd) Érdekes, bármennyire imádom is a fiamat... és bármennyire nem vagyok is hívő... mostanában úgy érzem, nemsokára találkozom az én kicsi lányommal... vár rám valahol... Most negyvennyolc éves lenne, talán egy fiatal nagymama... de ő négy évesen vár engem... és ez megnyugtat, örömmel tölt el, az örömtől sírok... Ne haragudj, Annamari...

ANNAMARI
Írjál nekem altatót.

(FRÍDHOF vényt vesz elő, kitölti, leteszi az asztalra, feláll)

ANNAMARI
Szerinted a Zoltánffy tudta?

FRÍDHOF
Én nem mondtam meg neki... A Pukánszkynak se úgy mondtam meg tegnap... Hívott, nézzem meg a leleteit... Nem lehet őszintén megmondani, nem igaz, hogy lehet... Végig az volt bennem, mit mondjak a Pukánszkynak, ha sok altatót akar felíratni... De nem kérte... És akkor bejött a Zoltánffy, és valahogy nagyon hamar összekapott a Pukánszkyval... Hetvenkét éve elkezdték ugratni egymást a Verpeléti úton és sose hagyták abba, most meg mintha komolyan... A Zoltánffy fura pasas... az egyik leghülyébb volt az osztályban, aztán kitűnően érettségizett, nem is értettük... Ő nem olyan, aki tudja... de mindent érez...

ANNAMARI
Véletlenül járt arra a Zoltánffy?

FRÍDHOF
Azt mondta... És összekaptak... Először nem vettem komolyan... Aztán odahívtuk a Kálmánt... nem látszott maródinak, csak rettentően felizgult... (csönd) Lehet, hogy a Kálmán ebbe halt bele?! Akkor ez nem egy euthanázia, hanem kettő!... (csönd) Hogy ezek összebeszéltek a hátam mögött?... És a Kálmán rögtön felfogta?...

ANNAMARI
Szerinted a kardokat tegnap délután szerezte a Pukánszky? Bement lóhalálában az első múzeumba és csak úgy leakasztotta őket a falról?

(Csönd)

FRÍDHOF
A szemetek! (nevet) Hát, lehet... (csönd) Annamari, hívjuk fel a Pukánszkyt, odamegyek, kitisztítom a sebét, van nálam a táskában tetanusz... Én orvosi esküt tettem!

ANNAMARI
Ez nem orvosi ügy.

FRÍDHOF
Mégis, hívjuk fel!

ANNAMARI
Mindig ilyen volt, a házasságunk alatt is ő provokálta ki, hogy megsértsem... Ez a jó neki... (Csönd) És mit kívánjunk neki? És mit kínáljunk neki? (Csönd) Milyen alapon akarjuk őt felülbírálni? Ő is felhívhat téged, ha meggondolja magát.

FRÍDHOF
Nem fog felhívni, ismerem. (Csönd) Menj feleségül a Zoltánffyhoz, Annamari. - Ne haragudj, az ital...

ANNAMARI
(aláírja a receptet) Ne felejtsd itt.

(FRÍDHOF elteszi a receptet, kezet csókol ANNAMARInak és kimegy.)


7. jelenet

(ANNAMARI a telefonhoz megy, fölveszi, belehallgat, majd leteszi. Megigazgatja a virágot, keresztet vet. Tárcsáz)

ANNAMARI
Haló... Már otthon? Ja, hogy taxival... Maga csak fut, de sétálni nem bír? Én nem fogok magával futkorászni, hallja? Figyeljen ide, Zoltánffy... Én feleségül megyek magához... Ne üvöltsön, megsüketülök! - Találkozzunk holnap... A maga kedvéért hajlandó vagyok lemenni az utcára... Ne örüljön, várjon... Van egy feltételem. Kötünk házassági előszerződést, vagy mi a neve... A vagyonunk külön marad... Én a saját lakásomban maradok, és maga is a sajátjában... Ne üvöltsön, még nem a férjem!... Hogy miért? Mert magának olyan zseniális ötlete is támadhat, hogy az egyik lakást adjuk ki, és akkor éjjel-nappal szagolhatom a maga hónaljszagát... én abból már kinőttem... Jó... holnap délután négykor... (leteszi a telefont, felveszi a pianínó tetejére tett levelet, közelebb húzza a petróleumlámpát, feltesz egy szemüveget, hangosan betűzgeti a levelet) "Kedves Nagyike, remélem a pénzt kapod meg. Ha kéne töb, írd hozám és én küldöm neked akor még. Remélem jól vagy Nagyike. Én a Bernardot otthagytam fakép és most van nekem szerető Juan, egy tüzes mexikói és megyek vele hamar Grönland ahol ő ás. Juan nagyon szép csak van neki család Mexikóba és négy gyerek, nagyon szereti őketek, csak nem a feleség szereti, de engem nagyon szeret. Hát nem tudok. Lehet hogy két év múlva megyünk Európe, ha ott lesz neki meg a projekt, akkor tenálad is beugrunk. Nagyike, vegyél emailt a computer... (újra betűzi, még közelebb húzza a petróleumlámpát) Vegyél emailt a computeredba és akkor gyakraban írok hozád. Adig hozám írjál, te sose nem írsz, de azért én nem haragszok és én nagyon szeret tégedet. A Juant te biztos nagyon szeretni fogol..."

(Függöny)