Előszó

A Budapesti Katholikus Kör elnöksége, ez idei nagybőjti felolvasó estéit, tárgyukban összefüggő és egységes felolvasások által kivánta betölteni, s ezek megtartására alulirottat kérte fel.

Szives készséggel vállalkoztam a munkára. Felolvasásaim tárgyát az a körülmény határozta meg, hogy ez estéket legnagyobbrészt hölgyközönség látogatja.

A keresztény nőről szóltak azok, a mint élete utjait bevilágítja a boldogságos szűz Anya példájának vezérlő fénye.

Tehát a nőről: eszményi magasságban.

Megismételem a mit bekezdő felolvasásom folyamán mondtam: Biztatást e gondolatokhoz az asszonyok legelsőjének, a szűz Anyának szent oltáráról vettem, és jogot azok előadásához amaz édes emlékekből merítettem, melyek a papot is közel állítják egy reá nézve áldott nőnek: az édes anyának még dobogó szívéhez, vagy beborult sirhalmához.

Századunk nagy alakjainak, Dupanloup, Bougaud, francia püspököknek példája, kik éveken át tartottak beszédeket a nő, az anya hivatásáról, arra tanított, hogy helyes dolog azon szivekhez beszélni, melyeken nevelődik a jövő.

Hogy a gondolatok, melyeket hallgatóságommal közöltem, szélesebb körbe is eljussanak, könyvbe foglalva továbbítom azokat, megtartva mégis felolvasási alakjokat, a mint azok eredetileg világra jöttek.

Szivesen hallgatták, talán szivesen olvassák is e gondolatokat, s a mit a jó akarat megalkotott, Isten áldása gyümölcsözővé teszi a szivekben.

Egyébkint pedig tartsuk emlékezetünkben Wiseman biboros szavát, melyet ugy látszik keserü tapasztalatok adtak ajakára: «Engedjetek mindenkinek annyi jót tenni és ugy, a mennyit és a miképp kiki csak tehet.»

Budapest, 1897. A fájdalmas Anya ünnepén.

Ruschek Antal