Tartalom

Első fejezet,
amelyben arról van szó, hogy egy egyszerű falusi nemesember kalandokról álmodozik, és lovagnak csap fel

Második fejezet,
amelyben Don Quijote elindul, egy fogadóhoz érkezik, sisakkal a fején halat eszik, és nádszálon szívja a bort

Harmadik fejezet,
amelyben őrt áll a fogadó előtt, öszvérhajcsárokkal viaskodik, és lovagként távozik

Negyedik fejezet,
amely Don Quijote első lovagi tettét, az András nevezetű juhászbojtár megmentését meséli el

Ötödik fejezet,
amelyben megint egy öszvérhajcsárral gyűlik meg a baja. Rocinante elesik, és Don Quijotét elverik, mint a kétfenekű dobot

Hatodik fejezet,
amelyben falubeli szomszédja rátalál az országúton heverő lovagra, szamarára ülteti, és visszaviszi otthonába

Hetedik fejezet,
amelyben hősünk könyvtára eltűnik, de lovagi álmai megmaradnak. szerződteti fegyverhordozónak a jámbor és oktalan Sancho Panzát, és most már kettesben indulnak újra útnak

Nyolcadik fejezet,
amelyben a szélmalmok ellen harcol Don Quijote

Kilencedik fejezet,
amelyben Don Quijote varázslónak nézi a bencés barátokat, párbajt vív a biscayai hölgy egyik kísérőjével, legyőzi, de a küzdelemben elveszti fél fülét

Tizedik fejezet,
amelyben Don Quijote aranysisak helyett réztányért zsákmányol, de Sancho Panza új nyerget kap a régi helyébe

Tizenegyedik fejezet,
amelyben Don Quijote gályarabokat szabadít, s megismerkedik az emberi hálátlansággal

Tizenkettedik fejezet,
amely Don Quijote remeteségét, őrjöngését és Sancho Panza küldetését meséli el

Tizenharmadik fejezet,
amelyben Sanchót küldetése közben a lelkész és a borbély felismeri és kivallatja. Dorottya, Don Quijote unokahúga, hercegnőnek öltözik, és kicsalja a lovagot a hegyek közül

Tizennegyedik fejezet,
amelyben Don Quijote végighallgatja Micomicon királynőjének szomorú történetét, leüti Sanchót, majd kibékül vele

Tizenötödik fejezet,
amelyben a lovagot foglyul ejtik barátai, és ökrös szekéren viszik hazafelé

Tizenhatodik fejezet,
amelyben Don Quijote elvarázsolt lovagnak véli magát, és semmiképpen sem érti, hogy miként került haza szülőfalujába

Tizenhetedik fejezet,
amelyben Don Quijote és Sancho Panza újra szabadon ügetnek az országúton. Toboso felé mennek, hogy Dulcineát megkeressék

Tizennyolcadik fejezet,
amelyben Sancho is becsapja a hiszékeny lovagot, aki látta és mégse látta imádott Dulcineáját

Tizenkilencedik fejezet,
amelyben Don Quijote legyőzi a tükrök lovagját, és ismételten meggyőződik a varázslók hatalmas erejéről. ugyanebben a fejezetben csődöt mond a lelkész és a borbély újabb mentési kísérlete

Huszadik fejezet,
amelyben Don Quijote csodálatos lakodalomban vesz részt, és megvédelmezi a csodaszép menyasszony szegény kérőjét. Sancho ennek következtében nem eheti végig az ínycsiklandozó lakodalmas ebédet

Huszonegyedik fejezet,
amelyben hőseink a hercegi párral találkoznak, s bár a bemutatkozásnál mindketten a földre pottyannak, mégsem történik semmi baj. kiderül az is, hogy a hercegi pár olvasta e történet korábbi fejezeteit, s szereti hőseinket

Huszonkettedik fejezet,
amely a búsképű lovag és Sancho Panza vendégeskedését írja le a hercegi pár vadászkastélyában. Sancho összeakasztja a szekérrudat egy udvarhölggyel, de végül is a hercegtől elnyeri rég vágyott szigetét

Huszonharmadik izgalmas fejezet,
amelynek tartalmából csak annyit árulunk el, hogy Sancho hosszasan szabódva ugyan, de mégis vállalja Dulcineáért a háromezer-háromszáz korbácsütést

Huszonnegyedik fejezet,
amelyben Sancho Panza elfoglalja kormányzói székét, és bölcs bíráskodásával megnyeri alattvalói bizalmát

Huszonötödik fejezet,
amelyben Sancho összezördül udvari orvosával, s végül mégis megtömi bendőjét, igazságot mond, és bölcseket beszél

Huszonhatodik fejezet,
amelyben Sancho teknősbéka módjára viselkedik, majd önként leköszön kormányzóságáról

Huszonhetedik fejezet,
amelyben Don Quijote de La Manchát legyőzi a fehér hold lovagja. Dulcinea hírnevén nem esik folt, de a búsképű lovag egy esztendeig nem nyúlhat fegyverhez

Huszonnyolcadik fejezet,
amelyben a búsképű lovag elhatározza, hogy pásztornak csap fel. szó esik Sancho közmondásairól is

Huszonkilencedik fejezet,
amelyben hosszas alkudozás után Sancho mégis elkezdi a vezérlést Dulcineáért - a maga módján

Harmincadik fejezet,
amelyben a búsképű lovag hazatér falujába

Harmincegyedik és egyben utolsó fejezet,
amely a búsképű lovag kijózanodásáról, betegségéről, végrendeletéről, haláláról és halhatatlanságáról számol be