Ismertető

A klasszikus gyerekkönyv, az Alice Csodaországban párdarabja, "folytatása" a regény. Jellege, felfogásmódja, különös technikája, iskolát teremtő abszurd humora teljességgel a híresebb műhöz hasonlóvá teszi. Alice elmaradhatatlan (de mégis gyakorta elvesző, majd megkerülő) cicájával itt sem sokat töpreng azon, miként került egyetlen szempillantás alatt egy olyan országba, ahol az emberek csupa sakkfigurák, az írásokat, meséket, verseket tükörírással írják, ahol a királynak és a királynőnek - méreteik miatt - jó fél óráig kell a kandalló rácsain mászniuk, hogy elérjék az asztalt, ahol valaki teljes erejéből fut, s akkor éppen csak helyben tud maradni stb. A könyv legfőbb vonzereje, hogy ezeket a mesékben is szokatlan - mert látszólag értelmetlen és teljességgel funkciótlan - csodákat rövid idő alatt az olvasóval is el tudja fogadtatni, hogy amiként Alice pillanatok alatt beleszokik a számára teljesen új viszonylatrendszerbe, akként az olvasó is átveszi ennek az abszurd világnak a logikáját, egyáltalán azt, hogy lehetséges ilyen világokat elképzelni, megteremteni, bennük berendezkedni.

A történet a kisebb gyerekek számára saját fantáziájuk meghosszabbításának, kacagtató és ingerlő epizódok izgalmas láncolatának tűnhet, a felnőtt olvasó azonban nemcsak az új világ, Tükörország törvényeit tanulja meg belőle, hanem beavatódik egy új irodalmi jelrendszerbe is, amely jelrendszer nyelvén aztán véresen komoly szatírát kap a viktoriánus Angliáról, az egyre bornírtabbá váló századvégi világképről és életérzésről is. A kitűnő és remekül fordított könyvet nem csak a gyerekkönyvtárakba érdemes beszerezni.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk