I.
AZ IDEGRENDSZER


1. AZ IDEGELEMEK.

AZ IDEGRENDSZER lényeges alkotó részei a sejtek, a nyújtványaikat tevő idegrostokkal; miért is egy-egy idegsejtet a megfelelő idegrostokkal az idegrendszer elemének mondják. Az idegsejtek rostjai, úgy látszik, egymás közt összefüggnek, bár az újabb vizsgálatok szerint, egyik idegelem a más idegelemmel csak faszerű végágaiknak érintkezése útján illeszkedik egymásra. Ily idegelemet látunk az 1. ábrán (l. a 11. lapon). A sejt szemecskés állományából számos nyújtvány (protoplazma-nyújtványok) veszi eredetét, melyek elágazódva sűrű fonadékot alkotnak. Számos idegsejtnek van még egy, sokszor a sejtmagból eredő feltünő nyújtványa (tn), mely a sejt főnyújtványának tekinthető. Ez utóbbi nyújtványnak feladata az idegizgalmat valamely távol fekvő szövetelemhez, esetleg idegsejthez is, elvezetni. Az ilyen nyújtványnak még külön elszigetelő burka is szokott lenni.

A sejtből, az ő nyújtványaiból és e nyújtványok ágaiból álló idegelemet neuron-nak vagy neurodendron-nak nevezik. Az egész idegrendszer merőben neuronok halmazának tekinthető.

Vannak neuronok a szervezetet alkotó többi szövetelemek közt, melyeknek feladatuk, hogy a környéki végeiken


10

szerzett izgalmakat az agyhoz elvezessék. E neuronok sejtjei az érzékszervekben vannak, nyújtványaik pedig, mint érző-idegek rostjai, a középponti idegrendszerbe vezetnek. És vannak neuronok, melyek sejtjei az agyban vagy gerinczagyban, szóval a középponti idegrendszerben székelnek; az ő feladatuk, hogy az ott szerzett izgalmaikkal a környéki szervet működésre, példáúl az izmokat, összehúzódásra indítsák. Ez utóbbiak rostjai azért a környéki szervben, példáúl az izmokban, végződnek, végágaikkal beléjök kapaszkodnak, hogy őket esetleg összehúzódásra indítsák.

Az izgalmak haladásának sebességét az idegrostokban pontosan meghatározták és másodperczenként középértékben 30 méternek találták. Vajjon mi az a folyamat az idegrostban, mely benne végbe megy, mikor izgalmi állapotban van, ezt még nem sikerült biztosan kimutatni. Hogy nem elektromosság, onnét következik, mert az ideg az elektromosságot sokkal gyorsabban vezeti, mint az izgalmat. Az idegizgalom nem felel meg azon erőalakok egyikének sem, melyeket a fizikában találunk. Az izgalom az idegben való haladása közben nem fogy, ereje nem csökken, sőt némelyek szerint, mennél hosszabb útat tesz az idegben, annál nagyobbra nő; olyan változásnak tekintjük, mely az idegben hullámszerűen tovahaladó erőfelszabadulásban áll.*

Míg az idegrostok az izgalmat vezető pályák, addig az idegsejteknek az a tulajdonságuk is van, hogy a velök érintkező rostok izgalmait felfogják, a bennök, a sejtekben keletkező izgalmakat a tőlük induló rostokon tovább szállítják, úgyszintén az érző idegrostokon hozzájok érkező izgalmak

* Tény, hogy az izgalomban levő idegrész elektronegative viselkedik a nyugalomban levő részhez képest; az elektromosság tehát valamiképen mégis szerepel az izgalom tovaterjedésében. Tekintve, hogy újabb adatok szerint egyik idegelem a másik idegelemmel egyenes összekapcsolásban nincsen, hanem csak nyújtványaik végágainak érintkezése útján illeszkedik egymásra, valószinűnek tetszik, hogy az izgalom indukczió útján terjed tovább.


11

1. ábra. Gerinczagyi idegsejt; tn tengelyszál, mely m magból ered;
pn protoplazma-nyújtványok (DEITERS szerint).


12

következtében, mozgató idegek útján, az izmokhoz izgalmakat küldenek és az izmokat működésre indítják. A sejtek e működésében még munkafelosztás is van, a mennyiben az idegsejtek egy része kiválóan az érző idegrostok útján szerzett külső impressziókat fogja fel és juttatja öntudatunkra, más részök működése különösen a bennök fejlődő izgalmakban nyilvánúl; végre vannak sejtek, melyeknek kiváló feladata, hogy érző impulzusok hatására a környéki végszerveket működésre indítsák. Az idegsejtek ezek szerint elemi középpontok, melyeknek lelki, önindító és úgynevezett reflektorikus működései vannak.

Hogy a lelki működéseknek, tehát az öntudatos érzésben és akaratban nyilvánuló működéseknek székhelyei az idegsejtek, ennek legjobb bizonyítéka az, hogy egyes agyrészek megbetegedése vagy kiirtása következtében bizonyos lelki működések megváltoznak, illetőleg megsemmisűlnek. Az idegsejtek önmagokban a szellemi műveletek végbevitelére elégtelenek. Ha az idegsejt magában önálló egyént alkotna a szervezetben, nem tudna izgalmakat átvenni és más elemekre átruházni. Erre a működő idegelemeknek szakadatlan lánczolata szükséges.

Hogy az idegelemeknek önindító tehetségök van, mely minden külső hatástól ment, úgy hogy az idegelemekben az izgalmak mintegy önmaguktól fejlődnek, bizonyítja a lélekzés, szívmozgás és szervezetünknek olyan más funkcziója, mely öntudatunk és akaratunk minden hozzájárulása nélkül fennáll és bizonyos idegrendszeri részek kiirtására megszünik. De, bár izgalmak külső hatás nélkül is támadnak, mégis belső ingerek, bennünk támadt hatások okozzák őket. A különbség ez idegelemek működése és azoké között, melyek külső ingerek hatására izgulnak, abban van, hogy itt az ingerek magukra az önindító tehetséggel bíró idegsejtekre hatnak. Így példáúl, a vér bizonyos alkatrészei a lélekzés


13

önindító középpontját alkotó sejteket izgatják és így tartják fenn a lélekzést. Azonban az önindító működéseket fenntartó idegelemekre más idegelemek izgalmainak módosító, változtató hatása van. A lélekzést akaratunkkal változtatni és mélyen vagy felületesen, szaporán vagy ritkán lélekzetet venni tudunk.

Igen fontosak az idegsejtek reflexműködései is, vagyis azok a működések, melyekkel érző hatások révén környéki végszervet, izmokat, mirigyeket működésre tudnak indítani. Az idegelemek e működéseit illetőleg felvilágosítást nyújt a 2. ábra.

2. ábra. Az idegsejtek egymással való érintkezésének sémája (OBERSTEINER szerint).

Az I-nél elkülönülten álló sejtet valamely érzékszerv végkészülékének tekinthetjük, melynek izgalmát az idegrost más idegsejtekhez vezeti el és izgalomba ejti őket végágaik útján, melyek a sejtet vagy sejteket sűrűn körülhálózzák. E sejtek nyújtványai részben a kerület felé valamely szervhez, példáúl


14

izomhoz vezetnek és ez úton, a kapott izgalom révén, az izmot összehúzódásra indítják. Sémánk a képzelhető legegyszerűbb ilyen reflex-berendezést tünteti fel. Valósággal igen sok idegelem van egymással ilyen kapcsolatban. Bizonyos érző ponttól bizonyos izomhoz igen sok út vezethet az idegrendszeren keresztül.

Az önindító és a lelki működéseknek, valamint a reflexeknek székhelyűl szolgáló idegelemek, nagy feladatuknak megfelelőleg, az agyat és gerinczagyat, mint külön idegszervet, alkotják. Ide vezetnek az érzékszervektől kiinduló idegrostok és innen erednek az izmokhoz és más működésre indítható szervekhez vezető idegpályák is.


2. A GERINCZAGY ÉS A MAGASABB AGYRÉSZEK MŰKÖDÉSE

A legtöbb környéki idegrost a gerinczagyból indúl ki, vagy ide tér vissza. A gerinczagytól ered a legtöbb mozgató és ugyanabba vezet a legtöbb érző idegrost. Közelebbi vizsgálatokból kiderült, hogy a mozgató idegrostok elülső részében hagyják el a gerinczagyat, az érző impulzusokat vezető pályák pedig a gerinczagy hátsó részébe térnek be (BELL-féle törvény). Mindig több az érző, mint a mozgató idegrost. Az érző idegek útjai, a gerinczagyba visszatérő izgalmak okozzák az előbbi pontban leírt reflexműködéseket, még pedig akként, hogy a gerinczagyban olyan sejteket ejtenek izgalomba, a melyektől a mozgató pályák veszik eredetöket. A reflexekben az érző impulzusok nem terjednek át egyszerűen a mozgató pályákra, hanem az érző idegek izgalmai külön sejtműködést váltanak ki. Ezt bizonyítja, a többi között, az a tapasztalat is, hogy a reflexmozgás aránytalanúl hosszú idő alatt fejlődik ki. Mert, hogy érző ideg izgalmára,


15

reflex útján, izom húzódjék össze, erre 12-szer annyi idő kell, mint a mennyi idő alatt az izgalom hasonló hosszú idegen végig jár, vagy mint a mennyi idő alatt ugyanakkora útat megtenne az izgalom akkor, ha a mozgató ideg valamely érző idegnek közvetetlen folytatása volna.

A gerinczagy különböző sejtjeihez menő idegnyújtványokon kívül vannak nyújtványok, melyek a gerinczagyon keresztül egyenesen az agyhoz vezetnek és az érző idegek izgalmát öntudatunkra juttatják, valamint vannak az agy idegsejtjeitől eredő olyan idegpályák is, melyek a gerinczagyban idegsejtet hálóznak körül és a sejt a maga tengelyfonál-nyújtványának izgalma következtében izmot indít összehúzódásra. Csak az ilyen közvetetlen vezetésből érthető, hogy mikor testünket valamely hatás éri, a támasztott érzésből a hatás helye iránt is tájékozódunk, a mi lehetetlen volna, ha az izgalomnak át kellene haladnia a gerinczagyban foglalt sejtek és nyújtványaik útvesztőjén.

3. ábra. Az ember nyakgerinczagyának keresztmetszete (FLECHSIG szerint).

Ha gerinczagyat szélességében kettévágunk, már szabad szemmel is az egésznek mintegy köpenyét alkotó külső fehér és belső szürke színű állományt ismerünk fel rajta. A 3. ábrán a világos, vonalazott és pontozott rész a fehér, a fekete rész pedig a szürke állománynak felel meg.

A fehér állomány elülső kötegének a-val jelzett részében


16

haladnak az agy idegsejtjeitől induló mozgató idegpályák; a b-vel jelzett rész inkább a gerinczagy különböző pontjainak összekötésére szolgáló idegpályákból áll. Az utóbbihoz hasonló a fehér állomány oldalsó kötegei azon részeinek működése is, a melyek c-vel és d-vel vannak jelezve. Ellenben az oldalkötegeknek f-fel jelzett részei szintén az agytól eredő mozgató pályákat tartalmazzák, az e-vel jelölt részek pedig a gerinczagyat az úgynevezett kisagygyal kapcsolják össze és minden valószínűség szerint mint érző útak szerepelnek. Úgy látszik, az utóbbiak (e) izomérző vagyis olyan útak, melyek izgalmaik révén a kezek, lábak helyzete iránt való tájékozást, valamint az izmoktól emelt súly nagyságának megitélését teszik lehetségessé és a fáradság érzetét juttatják tudomásunkra. Ez utak a gerinczagy fehér állományának g-vel és h-val jelzett hátsó kötegeiben, kiválólag pedig a h-val jelölt részben, a bőrnek érző útján haladnak az agy felé. Számos érző idegrost azonban a gerinczagy szürke állományába is betér és ott elágazódva, gerinczagy-idegsejtet hálóz körül.

Ezek a mozgató és érző pályák útközben, előbb-utóbb a tulsó oldalra kerülnek; sokszor már a gerinczagyban, mindenesetre pedig a folytatását tevő nyúltvelőben van a kereszteződés. Innen van az, hogy az agy egyik oldalán történő sértés, a testnek a sértéssel ellenkező oldalán okoz bénulást.

A gerinczagy érző és mozgató neuronjait kerületi neuronoknak lehet mondani, ellentétben azzal az óriási neurontömeggel, mely a gerinczagy közvetetlen folytatását tevő agyat alkotja.

Az ember agyának 1.2-2.0 kg a súlya. Egész tömege egymásra és egymás mellé halmozott, igen sokféleképen elrendezett és egymásra ható neuronokból van alkotva. Az agy pályáinak óriási bonyolúlt voltáról némi fogalmat szerzünk, ha meggondoljuk, hogy egyedűl a nagy agykéregben foglalt idegsejtek számát, épen nem túlzottan, kétezer mil-


17

lióra becsülik. Mint föntebb láttuk, a legtöbb érző és mozgató izgalom a gerinczvelőn átjut az agyba. Vannak azonban olyan érző idegpályák is, melyek a gerinczagy kikerülésével egyenesen az agyba jutnak s ezek között találjuk épen a látás, hallás, szaglás és ízlelés idegpályáit is.

A neuronok felette bonyolódott elrendeződése az agyban oka annak, hogy ugyanazon szerveket számos pálya köt össze egymással, melyek egymást helyettesíthetik is. Hasonló dolog már a gerinczagyban is előfordúl, az agyban azonban akkora kiterjedésben történik, hogy valamely agyrész működése sokszor a terjedelmes agysértések ellenére sem szenved hiányt, a míg a vezetés meg nincsen szakítva. Ez a berendezés is hasonlít a telegráf-hálózat berendezéséhez, a mennyiben egy ugyanazon helyre szintén sok úton lehet sürgönyözni, úgy, hogy midőn az útak közűl egyik meg is van szakítva, a sürgöny másik vagy harmadik úton mégis eljut rendeltetése helyére. A neuronok egyszersmind úgy vannak csoportosítva az agyban, hogy bizonyos működések, példáúl bizonyos mozgások mindig együtt következnek be, sőt gyakorlat útján az együttmozgásokat, részben egymástól függetlenné lehet tenni, részben igen nagy tökéletességre lehet vinni. Az újszülött példáúl kezét, lábát mind együtt mozgatja és csak később tanúlja meg külön-külön is mozgatni őket. Mikor valamely testmozgást először akarunk végbevinni, akkor számos, a tervezett mozgáshoz nem szükséges izmot idegzünk be. Ha példáúl súlyt emelünk, arczizmainkat is működtetjük. A ki zongorázni kezd tanúlni, nem tudja egyes ujjait külön-külön a billentyűkre ütni, azok mindig együtt mozognak; ellenben a ki kellő gyakorlatra tett szert, az impulzust olyannyira megtanúlta helyhez kötni, hogy a kivánt mozgást gyorsan úgy hajtja végre, a mint a felesleges mozgás elkerülésével csak végbevihető. Sőt annyira fejlődhetik ki ügyességünk


18

gyakorlati irányban, hogy az impulzus nem is az akarat székhelyétől indúl ki, hanem az érző idegek egyenesen azokhoz a sejtcsoportokhoz vezetik izgalmaikat, a melyektől a kivánt mozgásra szükséges impulzusok erednek. Példa erre a zongoraművész, a ki mindazon ujjmozgásokat, miket tesz, sokszor nem öntudatosan cselekszi; ha egyszer megindultak, mintegy maguktól folynak le.

4. ábra. Az agy vázlata (GEGENBAUR szerint).

Hogy az agyműködések iránt annyira, a mennyire tárgyunk megértésére szükség, tájékozódhassunk, e végből az agyon több részt különböztetünk meg, melyek a 4. ábrán fel vannak tüntetve. Alul az ábrán a gerinczvelő látható, rajta meg van jelölve a kisagy oldalköteg-pályája, valamint a mozgató impulzusokat vezető, úgynevezett piramis pálya. A gerinczagy közvetetlen folytatása a nyúltvelő. A nyúltagyvelőn és az ábra többi részein magnak nevezett részek szürkeállományú góczok, melyekben idegsejtek vannak. Ilyen góczok nagyobb számmal fordúlnak elő a nyúltvelőben. Az agy felé a nyúltvelő egyfelől a hídba, másfelől a kis agyvelőbe folytatódik.


19

A híd az agykocsányok útján a nagy agyvelővel függ össze. Ebben, mint szürke állományú góczok első sorban feltűnnek az ikertestek, a vörös mag, a csíkolt testek, a farkalakú magok és a látó telepek; az utóbbiak a vázlatos rajzon nincsenek feltüntetve. A szürke állományú góczokat tisztán vezetőpályákból álló fehér állomány köti össze a nagy agyvelő legfelületesebben fekvő, az egészet köpenyszerűen beburkoló, külső agykéregnek nevezett részével, melyben egyszersmind a legtöbb idegsejt van és mely, mint látni fogjuk, a szellemi működésnek tulajdonképi székhelye.

A gerinczagy közvetetlen folytatását alkotó nyúltvelőben, a gerinczagy pályái közűl többen idegsejtekkel állanak érintkezésben, illetőleg az ott levő idegsejtektől veszik eredetöket. Itt van a lélekzést fentartó izmok együttmozgásának középpontja. Innen van, hogy állatok, melyeknek agya a nyúltvelőig el van távolítva, vagy torzszülöttek, melyek agyidegrendszerének csak nyúltvelője van meg, még lélekzenek. Ugyanitt van számos más együttműködés középpontja is, ilyenek a rágás, nyelés és más együttműködés középpontjai. A legtöbb gerinczagyi idegpálya azonban csak keresztül halad a nyúltvelőn és vagy az agy alapját tevő szürke állományú góczokba tér be, vagy egyenesen a nagy agykéregig halad elő.

Az agy szürkeállományú góczain át kiválóan a mozgásokat rendező impulzusok haladnak. Ezt bizonyítja az a körülmény, mely szerint az agykocsányok és látó telepek sértése mozgászavarral jár és a csíkolt testek megbetegedése gyakran túloldali bénulást okoz. Ugyane szürkeállományú góczokkal függnek össze a látó idegek s ez okozza azokat a reflexmozgásokat, melyek a fény hatására be szoktak következni, milyenek a szemmozgások, a szem zárása, a szivárványhártya mozgásai és a szem alkalmazkodása.

A halló idegrostokat is ide lehet követni, azért ezek is


20

kihatnak a testmozgásokra. A halló szervben fogunk úgynevezett ívjáratokat találni, melyekben a halló idegrostok egy része végződik. Ez ívjáratoknak és idegrostjaiknak azonban a halláshoz semmi közük, kiirtásuk állaton, megbetegedésök emberen sem süketséggel, sem zavart hallással nem jár. Galambokon, emlős állatokon az ívjáratok átmetszését a testtartásban különböző zavarok követik. Három ívjárat van a fej minden oldalán és ezek a tér három egymásra merőleges síkjában feküsznek. Egyik oldali vízszintes ívjárat átmetszésére az állat feje vízszintes síkban ingaszerűen jobbról balra és vissza mozog; más ívjárat átmetszésére más síkban következik be zavart mozgás. Kevés idő múlva az állat lecsendesül ugyan, a mozgászavar megszünik; mihelyt azonban megmozdúl, a mozgászavar is újra kezdődik. Még feltünőbbek a zavart mozgások, ha az ívjáratok átmetszése mindkét oldalon megtörtént. Az így sértett állat enni, inni nem tud, zavart mozgásai miatt eledelét megragadni nem birja; azonban mesterségesen táplálva életben tartható. A galamb repülni nem tud; szabadon bocsátva, a földre esik. Az ívjáratok kiirtása után az izmok is sorvadnak.

Ezek szerint az ívjáratok a testmozgásokkal állanak kapcsolatban, e kapcsolat a test egyensúlyban tartásáról gondoskodik. Az ép, sértetlen ívjáratokban levő idegvégkészülékeket az ívjáratok belsejét kitöltő folyadéknak a fejmozgásokkal járó áramlása izgatja, ez izgalmak pedig mozgásainkat öntudatlanúl úgy rendezik, a mint testünk egyensúlyban maradásához szükséges. Az ívjáratokban a búvárok mintegy hatodik érzéket, az egyensúly-érzéket ismerték fel. Ha az ívjáratok átmetszésével a folyadék, mely bennök volt, kifolyik, az idegvégek rendes beidegzése is elmarad és bekövetkeznek azok a mozgások, melyeknek meggátlása épen amaz ívjáratoktól kiinduló izgalmak feladata volt.

A mozgásokra még a bőr érző idegei felől nyert impresz-


21

sziók is hatással vannak. Ezek is a szürkeállományú góczokhoz terjednek el és itt nagyrészt kihatnak a testmozgásokra.

A gerinczagyhoz, innen a nyúltvelőhöz, majd a kis agyhoz és az agyféltekék szürkeállományú góczaihoz eljutó ideg-utak végre utolsó pályájukon az agykéregbe kerülnek. Ez s az a körülmény, hogy legtöbb idegsejt az agykéregben van felhalmozva, bizonyítja már, hogy ebben van az idegrendszernek az a legmagasabb része, melyhez az érzőszervek izgalmai eljutnak és melyektől a mozgásszervekhez izgalmak indulnak.


3. AZ AGYKÉREG MŰKÖDÉSE

Az agykéreg a magasabb szellemi működések székhelye. Itt jutnak öntudatunkra az érzőszervek útján nyert izgalmak, innen indúlnak ki az akarattal megindított működések. Az agykéreg sejtjeinek munkája: az öntudat, akarat, érzés és figyelem; mindezek szellemi működések, melyek ama sejtekben lefolyó chemiai és fizikai folyamatoknak eredményei.

A figyelem az agykéreg sejtjeinek azon tulajdonsága, melynél fogva az egy időben ható sok érzéki impulzus közül egyetlen egy jut vagy egyesek jutnak öntudatunkra; míg a többieket észre nem veszszük. A sok ezer érzéki impresszió közűl, mely bennünket ér, aránylag csak kevés jut öntudatunkra és még kevesebb marad vissza figyelmünktől lekötve mint emlékkép. Az emlékképek onnan vannak, hogy az öntudatunkra jutott hatások kisebb-hosszabb ideig fennálló változásokat okoznak az agysejtekben. E változások következtében az egyszer támadt érzést, mint már jelenvoltat, fel tudjuk ismerni. Az agykéregben folynak le azok a működések is, melyek segedelmével a nyert hatások alapján képzeleteket és itéleteket alkotunk.

Hogy az agykéreg az öntudatos működések székhelye, azt


22

számos tapasztalat igazolja. Így a gerinczagy, kisagy és többi hozzáférhető agygóczok sértése, a lelki működéseket csak akkor zavarja meg, ha az agykéreg velök együtt sértve van, holott az agykéregnek minden kiterjedtebb sértése vagy megbetegedése már egymagában maga után vonja a lelkiműködések zavarát. Békán, madarakon és emlősökön is sokszor kiirtották az agykérget. A béka ilyenkor mozdulatlanúl egy helyen ül s ha nem bántják, elfoglalt guggoló helyzetében ott hal el. Hátára fektetve, azonnal visszafordúl és természetes ülő helyzetét foglalja el. Vízben úszik, míg csak akadályba nem ütközik. Minden bántalmazásra bizonyos határozott mozgást tesz, melyet legtöbbször előre meg lehet mondani. - Akaratra valló mozgásokat tehát nem tesz az állat. Megvannak ugyan a vezető idegpályák és a középpontok, melyekben a mozgások egyberendezése és a reflexek történnek, de hiányzik az öntudatos működés, mely az egyébként jelenlevő ideggépezetet kormányozza.

Az agykérgétől megfosztott madár ott gurnyaszt behúzott fejjel s behúnyt szemmel. Nem repül el; ha elejtjük, csaknem függélyesen esik a földre. Ételt és italt nem keres, Tantalus kínját nem ismeri. Csak ha csőrébe adják az ételt, nyeli le s etetve életben tartható. Ha meg akarjuk fogni, nem igyekszik menekülni. Lövésre összerezzen ugyan, de menekülni nem igyekszik. Kimozdítva helyéből, több lépést tesz előre s e közben az útjában levő akadályok elől ki is tér, egyensúlyát mindig megtartja. Itt is tehát az öntudat és akarat hiánya az, a mi szembe ötlik.

Számos hasonló kisérlet történt kutyán és majmon. Az agykéreg kiirtása után az állat többnyire alszik, csak erős lármára vagy ha felrázzák álmából, ébred föl. Ilyenkor a bántalmazó kéz felé harap, melyet soha el nem talál. Ha ételt sokáig nem kapott, nyugtalan lesz, de az ételt szintén csak akkor eszi, ha szájába adják, mert felkeresni képtelen.


23

Az agykérgétől megfosztott kutya lábaival csontot tartani nem tud. Embereket, kutyát, figyelembe nem vesz; ijesztő alaktól nem ijed meg, hízelgő szavak, reákiáltás hatástalanok maradnak reá, bár különben hall. Ha a kutya be volt tanítva, hogy felhivásra lábát nyújtsa, az agykéreg kiirtása után már nem teszi. Mindazok a tünetek hiányoznak nála, melyek az emlékezet és megfontolás eredményei. Az állatok viselkedése bonyolódott reflexgépezetnek felel meg.

Embereknél az agykéreg hiányos kifejlődése bárgyúsággal jár; nyomás az agykéregre az öntudat vesztését okozza.

Az öntudatos működés egészen hiányzik ép embereknél és állatoknál a hipnózis alatt, valamint alvás közben is. Hipnotizált egyén öntudata, a hipnózis mélysége szerint, csökken vagy teljesen hiányzik. Az ilyen egyént érzéki hatások mozgásra indítják a nélkül, hogy öntudatukkal bírna vagy hogy figyelmét reájok irányíthatná. Állatokat lehet hipnózisba ejteni, ha egyideig szokatlan helyzetben tartjuk őket. Békát, tyúkot példáúl úgy, hogy hátára fektetve tartjuk csendesen. Emberek egyenletesen tartó érzéki hatások alatt jutnak hipnózisba. Fényes tárgy tartós megtekintése, óra ketyegésére való tartós figyelés, éppen úgy ejti hipnózisba az embert, mintha kezünkkel valakinek arczát ismételten végig símítjuk. Olyan egyéneknél egyébiránt, a kiket már ismételten hipnotizáltak, mindez felesleges, elég, ha reájok parancsoljuk, hogy hipnózisba essenek. Sőt a gondolat, hogy a hipnotikus álomnak bizonyos időben be kell következni, elegendő a hipnotikus állapot előidézésére. Egyébiránt nem minden egyén hipnotizálható; szükséges az illető részéről az ingerlékenységnek bizonyos magas foka.

A hipnózis mélysége különböző s a legfelületesebb hipnózis alig különböztethető meg a félálomtól. A hipnotizált egyén szemei csukódtak, lélekzése és szívverése gyengült, testtartása pedig az egyes részek súlyától okozott helyzetnek


24

felel meg. Mélyebb a hipnózis akkor, midőn az illető egyén végtagjai minden helyzetet elfoglalnak, a melybe teszszük őket (kataleptikus állapot), és abban mindaddig meg is maradnak, míg a hipnózis tart, vagy míg a végtagokat más utasítással elfoglalt helyzetökből fel nem szabadítjuk.

A hipnózisra felette alkalmas egyéneken, nevezetesen hiszteriás egyéneken, a hipnózis olyan állapota is megfigyelhető, melyben a hipnotizált egyén a kapott utasításokat híven végzi, az előtte tett mozgásokat utánozza, vagy a rendeleteket minden ellenállás nélkül teljesíti. Az ilyen egyének a szemök elé tartott fényre felállanak és követik az előttük mozgatott fényt; a kezökbe adott kötőtűvel kötnek. Ha előttük karunkat felemeljük vagy más mozgást teszünk, ők is utánozzák. Ha jól hallható lépésben előttük elmegyünk, lépteinket követik. Hipnotikus álomban levő ily egyén megteszi és elhiszi, a mit neki mondanak, azaz szuggerálható. Így a tentát bor helyett iszsza meg, hagymába harap, ha alma helyett adják neki. Sőt a szuggesztiónak még utóhatása is van, azaz a hipnózis alatt kapott utasításokat ébrenlétkor is végrehajtja. Bizonyos mondott napon és órában példáúl, látogatást tesz s ott azt viszi végbe, vagy mondja el, a mit hipnózis alatt neki parancsoltak.

Mind e tünemények tehát, az akarat teljes hiánya mellett tanúskodnak. És minthogy a hipnotizált egyén is, úgy mint az agykérgétől megfosztott állat, teste egyensúlyát megtartja, lélekzése és érverése zavartalan, nyilván következtetjük, hogy itt egyedül az agykéreg működése hiányos.

Alvó emberen az egész idegrendszer ingerlékenysége megkisebbedik. A rendes álomban levőhöz hiába beszélünk, hiába érintjük, reakczió nem következik be, legfeljebb álmából költjük fel. Az idegrendszer elfáradása az alvás oka. Fáradt agyunk a tartós nyugalom és csökkent hőképzés révén új erőt gyűjt. Fokozódott szellemi vagy testi munkában


25

kimerült emberek könnyen alszanak el, kivált könnyen teljes nyugalom vagy egyenletesen tartó izgalmak hatása alatt.

Minden külső inger hiánya tetemesen elősegíti az alvást. De egyenletesen tartó egyhangú inger is épen úgy hat, mint minden inger hiánya: a molnár elalszik a malom kelepelése alatt és felébred, mihelyt a kerék megáll és a megszokott hang megszünik.

Közel elalvás előtt bizonyos tárgyról helyesen gondolkodhatunk, de felette nehezünkre esik gondolatunkkal más tárgyra átmenni és ha mégis megteszszük, egészen újra ébredünk fel. Ilyenkor az agykéreg legnagyobb része már pihen és az izgalom csak korlátolt kis részre szorúl; a felébredéssel a korlátozottság megszűnik. Az alvajárás, holdkórosság - somnambulismus - szintén ilyen részletes alvás. A házfedélen járó ember czélszerű, rendezett mozgásokat végez, öntudatos akarat és észrevevés hatása nélkül. Az is előfordúl, hogy valaki alszik, de bizonyos hang mégis könnyen felkölti álmából. Így az anya felébred, ha gyermeke csak megmozdúl, holott különben elég jól és mélyen alszik. Az ébredés felé az öntudat újra éledni kezd, működése zavart álomban nyilvánúl.

Hogy az agykéreg a szellemi működések székhelye, még számos tapasztalat erősíti meg. Ilyen az is, hogy mennél kevésbbé van valamely gerinczes állat agykérge kifejlődve, annál alacsonyabb fokon áll szellemi tehetsége is. A halaknál és békáknál az előző fejezetben (4. ábra) bemutatott agyrészek elülről hátrafelé egymásután következnek. A galambok agykérge már jóval nagyobb és az ikertesteket részben, kutyánál már egészen fedi. Az ember agykérge még a kisagyat is teljesen elborítja.

Felette érdekes az agy és test súlya közti viszony is. Az agy súlya a test súlyához viszonyítva, általában annál nagyobb, mennél nagyobb valamely állat szellemi tehetsége; a növekedést az agysúlyban kiválóan az agykéreg


26

okozza. Az agy súlya a test súlyához, példáúl a csukánál, úgy aránylik, mint 1 : 1300-hoz, a békánál, mint 1 : 1100-hoz, a juhnál, mint 1 : 331-hez, a galambnál, mint 1 : 104-hez, kutyánál, mint 1 : 103-hoz, majomnál, mint 1 : 40-hez és embernél, mint 1 : 30-35-höz. Kivétel csak olyan állatoknál van, melyeknek aránytalanúl nagy a testök súlya, mint a teknősbékánál (1 : 2240) vagy elefántnál (1: 500). De sőt az egyes emberek között is a nagyobb intelligencziával bíró egyének agya átlag súlyosabb a szellemi tehetség alantabb fokán állókénál. A hülyék és mikroczefalok (kisfejűek) agya az ember középagyi súlyánál (1500 g) jóval kisebb; a nagy szellemű emberek agysúlya pedig a középsúlynál nagyobb. Így példáúl lord BYRON agya 2283, CROMWELL-é 2233, TURGENYEV-é 2120, CUVIER-é 1829, VOLTA-é 1745, PETRARCA-é 1602 g-ot nyomott. Azonban a nevelés és gyakorlat a kisebb agyú ember szellemi tehetségét épen úgy fokozhatja bizonyos határig, valamint a nagy agygyal bíró egyén elhanyagolt nevelés mellett szintén tudatlan maradhat. Ha valahol, úgy az agy működése terén gyakorlat tesz mesterré.

Az utolsó 20-25 év alatt tett búvárlatok tanúsága szerint, az agyműködések annál inkább vannak lokalizálva, annál inkább el vannak különítve egymástól, mennél magasabb az állat szellemi tehetsége. Az agykéreg egyes részei tehát különböző lelki működéseknek szolgálnak és a külön működésre rendelt agykéregpontok annál számosabbak, egymástól annál inkább el vannak különítve, mennél intelligensebb valamely állat. Bizonyos érző impulzusok, bizonyos érző szervet érő hatások, csak az agykéregnek bizonyos helyén jönnek öntudatunkra, épen úgy, valamint az agykéreg bizonyos helyéről kiinduló impulzusok csak bizonyos izmokat indíthatnak összehúzódásra és másokat nem.

Az agykéreg mozgató és érző pontjai iránt való könnyebb tájékozására szolgál az 5. és 6. ábra.


27

5. ábra. Emberi agykéreg felülete, oldalról tekintve (ECKER szerint).


6. ábra. Emberi agykéreg felülete a medián vonalban,
a két agyfél kétfele választása után (ECKER szerint).


28

A mint az ábrákból kitűnik, az agykéreg felülete nem egyenes sima; rajta számos emelkedés és mélyedés, tekervények és barázdák találhatók, melyeknek mind külön anatomiai nevök van. A barázdák és tekervények működését, feladatát a szervezetben, állatokon agykéregrészek kiirtása és izgatása, embereken a kórágyon tett tapasztalatok útján tudták meg. Igy a központi barázda (s. centralis) környéke, az ember agykérgének mozgató középpontja. E mozgató zóna alsó részei, a középponti barázda alsó vége körüli agykéregrészek az arcznak, felső részei pedig a végtagok mozgásait kormányozzák. Közelebbről a karok agykéreg középpontja: a középponti barázda melletti karélyocska (lobulus paracentralis), a két központi tekervény (gyrus centralis) felső háromnegyedrésze és a fali felső karély (lob. parietalis sup.) Az alsó végtag agykéregbeli középpontjai szintén a középponti barázda melletti karélyocska (lob. paracentralis), a hátsó középponti tekervény (gyrus centralis posterior) felső fele és az elülső középponti tekervény (gyrus centralis anterior). Az arczizmok mozgató idegeinek agykéregbeli középpontja az elülső középponti tekervénynek (gyrus centralis anterior) és a hátsó középponti tekervénynek (gyrus centralis posterior) alsó harmada. A nyelvmozgató idegnek agykéregi középpontja, úgy látszik, ott van, hol a középső homloki tekervény (gyr. frontalis medius), az alsó homloki tekervény (gyr. frontalis infr.) és az elülső középponti tekervény (g. centralis ant.) összetalálkozik. - Mind ez agykéregrészeknek betegségben való elpusztulása az agy egyik felében, bénulást okoz a test túlsó oldalán, mely eleintén tökéletes ugyan, később azonban az együttjáró mindkét oldali mozgások ismét helyreállanak, de tökéletlenűl végezhetők maradnak mindazok a mozgások, melyek betanúlt kézi ügyességen alapúlnak, miket az akarat indít meg.

Felette érdekes a beszéd vesztése (aphasia), mikor a


29

Sylvius-féle hasadék (fissura Sylvii) alsó része és közvetetlen környéke, nevezetesen az alsóhomloki tekervény (g. frontalis inf.) és a felső halántéki tekervény (g. temporalis sup.) a bal agykéregfélen megsérül. A sértés kiterjedése szerint a beszélő tehetség vagy teljesen elvész, vagy csak kisebb-nagyobb fokban meg van zavarva. Csak felette ritkán jár hasonló sértés a jobb oldalon ugyanolyan beszédzavarral, a mennyiben csak balkezes egyéneken szokott előfordúlni. A mint különösen a baloldali agykéreg a beszédben részt vesz, úgy használja a legtöbb ember jobb kezét is, tehát tekintve az idegpályáknak a mélyebb agyrészekben való kereszteződését, a bal agykérget, a miből következik, hogy általában a bal agykéreg a jobbnál gyakorlottabb, ügyesebb. Süketnémáknál a beszéd középpontját kevésbbé, majmoknál pedig csak csökevényekben találták kifejlődve.

Az érző középpontokat illetőleg a tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy bőrünk egyes helyeinek tapintó-érző középpontjai a megfelelő mozgató középpontokkal esnek össze. Emberben a fent jelzett mozgató középpontok sértését a mozgás és érzés bénulása szokta követni. A homloki tekervények (g. frontalis) legnagyobb részének sértése soha sem okoz érzészavart, épen úgy a nyakszirti (occipitalis) és halántéki (temporalis) lebenyeké sem. Marad tehát a három homloki tekervény (g. frontalis) hátsó vége, a két középponti tekervény (g. centralis), a középponti barázda melletti karélyocska (lob. paracentralis) és a két fali karély (lob. parietalis) Ugyanazon agykéreg-részek, melyek a mozgások középpontjai is, itt van tehát a bőrérzések (lásd a 37. lapot) és izomérzések (lásd a 41. lapot) agykéregbeli középpontja. Ez agykéreg-középpontok részben egymásba is átterjednek és aránylag igen szűk térre szorúlnak. Igen feltünően lehet ezt látni a házinyúlon. Ez állat agykérgén van egy csekély barázda, mely az ember középponti barázdájának felel meg.


30

Ha a nyúl agykérgének egyik oldalán azon barázda felső végén, lencsemagnál nem nagyobb részt távolítunk el, az állat túlsó oldali elülső lábát többé nem használja úgy, a mint eddigelé tette. Ha ezt a lábat óvatosan kihúzzuk, legtöbbször ott felejti azt, míg különben lábát alig lehet kihúzni és ha ki is húzzuk, akkor, a mint teheti, azonnal visszahúzza azt a lábát, melyet kinyújtottunk. Az állat tehát nem veszi észre lába helyzetét; e szerint azt az agyrészt vesztette el, a mely ama láb izomérzéseit öntudatára juttatja.

A szaglás és ízlelés középpontja, úgy látszik, a kampó tekervényben (g. uncinatus) és az Ammon-tekervényben (g. hippocampi) van. Úgy találták, hogy az agykéregnek e részei betegedtek meg olyan egyénekben, a kiknek szagló és ízlelő érzésök zavarva volt. Összehasonlító anatómiai adatok szerint a szaglás középpontja a szagló dúczból és szagló huzamból, a szagló gumóból, a mellső likacsos lemezből, a boltozattekervényből (gyrus fornicatus), az Ammon-féle szarvból és a fogazott pólyából (fascia dentata) áll.

A halló középpont a halántéki lebenyben (g. temporalis sup. med. inf.) van. E hely teljes elpusztulása az egyik oldalon, süketséget okoz a túlsó oldali fülben; baloldali részletes elpusztulására az ember a különben ismert szavakat és hangokat teljesen elfelejti. Ilyen egyén olvas, hallja a szavakat, sőt után is tudja mondani, de jelentőségükről semmi fogalma nincsen. A hallott szó előtte érthetetlen zörej; úgy tetszik neki, mintha egészen idegen nyelven beszélnének hozzája. Vannak azonban az agykéreg betegségeinek olyan esetei is, melyekben valaki a szavakat teljesen elfelejti, de hallása ép; ez arra vall, hogy a hallott szavak felfogása az agykéreg más helyén, mint látszik a felső halántéki tekervényben (g. temporalis sup.) történik, míg emlékképeik ismét más helyen, igen valószínűleg a megfelelő oldali többi halántéki tekervényekben őríztetnek.


31

A látás agykéregbeli középpontja a nyakszirti lebenyben, nevezetesen az I. II. nyakszirti tekervényben (g. occipitalis I. II.) és az ik-karélyocskában (cuneus) van. E részeknek mindkét oldali elpusztulását teljes vakság követi és izgatásuk, példáúl elektromos árammal, az egész látó térre kiterjedő fény- és színérzéseket, sőt látásérzéki halluczinácziókat is okoz. Hosszú ideig vak emberek hulláiban azt találták, hogy e tájék kéregrészei elsorvadtak. Érdekes a szemnek az agykéregbeli látásközépponthoz való viszonya, a mennyiben a két szemtől az impulzusokat az agyba vezető két látó-ideg útközben félig kereszteződik úgy, a mint a 7-ik ábrából kitűnik.

7. ábra. A látóidegek kereszteződése.

Az ábrán a világos, A-val jelzett vonalak az egyik, a kihúzott, B-vel megjelölt vonalak a másik agykéregfélhez vezető látóideget jelzik. Az ábrából kitűnik, hogy a két szem bal fele az agykéreg bal, jobb fele a jobb oldali nyakszirti lebenye felé küldi látó idegrostjait. Ennek megfelelőleg az egyik agykéregfél látó középpontjának elpusztulását mindkét szemen azonos oldali vakság követi épen úgy, a mint egyik ilyen agykéregrész izgatása, mind a két szem féloldalának megfelelőleg, fényérzéssel jár.

A látásérzéki hatások észrevevése s emlékképeiknek megőrzése az agykéregben, szintén más-más helyen történik. Sőt úgy látszik, a szem minden egyes pontjának megfelelőleg, van a nyert hatások felfogására szolgáló külön pont az


32

agykéregben épen úgy, valamint a szín- és fényérzés is, az agykéreg más-más helyén jön létre. Az utóbbit az bizonyítja, hogy bizonyos agysértésre a színérzés teljesen elvész, ellenben a fényérzés zavartalanúl megmarad.

Az agykéregnek előfelé eső részei, nevezetesen a homloki lebeny (gyrus frontalis sup. med. és inf.) legnagyobb része, sem az érzések felfogására, sem a mozgások megindítására nem szolgálnak. Némelyek az agykéreg azon részeinek tekintik őket, melyekben a szellemi műveletek leginkább lefolynak, mivel az agykéreg homloktájának hiányakor csökkent intelligencziát, sőt hülyeséget észleltek. Mások más működést tulajdonítanak azoknak az agyrészeknek. Azonban bármint legyen a dolog, annyi tény, hogy a homlok-, halánték- és nyakszirti lebenyek az agy azon részei, melyekben a szellemi működések lefolynak és az érzéki hatások öntudatunkra jutnak.

A viszony, melyben az agykéreg az alatta levő s vele idegnyújtványokkal összefüggő, mélyebben fekvő többi agyrészekkel van, leginkább hasonlítható ahhoz a viszonyhoz, melyben a lovas a lovával áll. A ló a lovasától egyszer kapott jelre viszi lovasát a kellő irányban s a kivánt módon. A ló elkerüli az akadályokat, mialatt lovasa egészen másra gondol és ha kell, alkalmazkodik a gazda intéseihez. Ehhez hasonló módon végzik az agy szürkeállományú góczai a kisagy, nyúltvelő és a többi, az agykéreg részéről kapott impulzusok következtében működéseiket, példáúl a járást, varrást, kötést, mialatt az agykéreg, miután az e mozgásokra szükséges impulzusokat megindította, egészen másra gondol. Példa erre az, midőn járás közben valakivel társalgunk vagy gondolatokba merülten megyünk fel s alá. Az egyszer megindított mozgás szakadatlanúl tart, a nélkül, hogy reá gondolnánk, Sőt érzékszerveink hatásai még ellenőrzik is mozgásainkat, hogy hibásan ne történjenek. Azonban figyelmünk minden


33

pillanatban mozgásainkra irányúlhat és mi őket önkényesen megszakíthatjuk vagy megváltoztathatjuk. Az agykéreg működését igen találóan valamely hadsereg főhadiszállásával is hasonlítják össze. A főhadiszállásra tömegesen érkeznek jelentések, melyek ott különböző hatásokat okoznak. A főhadiszállás felfogja a hatásokat, melyek benne örömet vagy aggodalmat keltenek és megfontolás után a történt elhatározásoknak és kiadott rendeleteknek okozóivá válnak. Belőle indúlnak ki a különböző rendeletek, melyek a hadsereg soraiban mozgást, lelkesedést, esetleg sebesüléseket is maguk után vonnak. Igy az agykéreg is felfogja az érzéki hatásokat, pszichikailag feldolgozza és meghozza határozatait, melyeket a kivitel követ. Feladatunk majd az érzéki hatásokat és módjaikat vizsgálni, vajjon miképen támadnak az egyes érzékszervekben azok az izgalmak, melyeknek útját eddigelé az idegrendszerben kisértük, a melyekről láttuk, hogy az agykéregben öntudatunkra jutva, érzésekké fejlődnek és a különböző szellemi funkcziók okozóivá válnak.

Öt érzéket szokás megkülönböztetni, úgymint a tapintás, szaglás, izlés, hallás és látás érzékét; ezek működésével akarunk a következőkben foglalkozni.




Kezdőlap Előre