Tétel adatlapja
CÍMLAP
Anatole France
Angyalok lázadása

TARTALOM, FÜLSZÖVEG



Tartalom

Első fejezet
amely röviden elbeszéli egy francia család történetét
az 1789-i esztendőtől napjainkig

Második fejezet
amelyben hasznos dolgok tudhatók meg arról a könyvtárról,
amely nemsokára különös események színhelye lesz

Harmadik fejezet
amelyben titokzatos eseményekről leszen szó

Negyedik fejezet
amely hihetetlen rövidséggel az érzékelhető világ
határszélére sodor bennünket

Ötödik fejezet
amelyben a Saint-Sulpice-beli Angyalok kápolnája némely
elmélkedést sugalmaz a művészetről és a teológiáról

Hatodik fejezet
amelyben Mariette apó megtalálja kincseit

Hetedik fejezet
amelyben elég érdekes és tanulságos eseményekről leszen szó,
és amelyek remélhetőleg megnyerik majd az átlagos olvasó
tetszését, mert ezzel a fájdalmas felkiáltással jellemezhetők:
"Hová sodorsz, ó gondolat", mert hiszen általánosan elfogadott igazság az,
hogy a gondolkodás egészségtelen, és az igazi bölcsesség
titka az, hogy az ember ne gondolkodjék semmiről

Nyolcadik fejezet
amelyben szerelemről esik szó; ez tetszik majd az olvasónak,
mert regény szerelem nélkül olyan,
mint a véreshurka mustár nélkül: ízetlen és élvezhetetlen

Kilencedik fejezet
amelyben kiderül, hogy a régi görög költő szava szerint
"semmi sem édesebb, mint az aranyos Aphrodité"

Tizedik fejezet
amely merészségével még Dante és Milton látomásait is felülmúlja

Tizenegyedik fejezet
Miképpen maradt az ifjú Maurice égi őrző nélkül, miután az angyal,
egy öngyilkos földi maradványaiba öltözködve, eltávozott

Tizenkettedik fejezet
amelyben arról esik szó, hogy Mirar angyal, amikor malaszttal és vigasztalásokkal telítve járta Párizsnak a Champs-Élysées negyedét, miképpen pillantotta meg az egyik zenés kávéház Bouchotte nevű énekesnőjét, és gyulladt szerelemre iránta

Tizenharmadik fejezet
amelyben a szép Zita arkangyal megismertet bennünket
nagyra törő terveivel, és amelyben meglátjuk Mirar szárnyait,
amelyeket a szekrényben féreg foga rág

Tizennegyedik fejezet
amelyben megismerkedünk az emberiség üdvén munkálkodó
kerubbal, és amely befejeződik a fuvola csodájával

Tizenötödik fejezet
amelyben arról értesülünk, hogy az ifjú Maurice még kedvese
karja között is sajnálkozva gondol elvesztett angyalára,
és amelyben Patouille hívságos téveszmének bélyegzi az angyalok új lázadásának gondolatát

Tizenhatodik fejezet
amelyben egymás után lép színre Mira, a jósnő, Zéphyrine,
Amédée, a végzet embere, és amely Sariette úr szörnyű példájával
bizonyítja Euripidész ama gondolatának igazságát,
hogy akit Jupiter el akar veszejteni, annak eszét veszi

Tizenhetedik fejezet
amelyben Sopharról megtudjuk, hogy úgy vágyódott az arany után, mint Mammon, és a mennyei hazájából Franciaországba, a Takarékosság és Hitel ígéretföldjére csábította, és amely újból megtanít bennünket arra, hogy akinek van valamije, az ellensége minden változásnak

Tizennyolcadik fejezet
amelyben megkezdődik a kertész elbeszélése, és amelynek során elébünk tárul a világ sorsa éppoly emelkedett és nagyszerű szempontokkal teljes előadás keretében, mint amilyen korlátolt és kicsinyes Bossuet-nek Értekezés a világ történetéről című műve

Tizenkilencedik fejezet
amelyben folytatódik a kertész elbeszélése

Huszadik fejezet
amelyben folytatódik a kertész elbeszélése

Huszonegyedik fejezet
amelyben folytatódik és befejeződik a kertész elbeszélése

Huszonkettedik fejezet
amely megismertet bennünket Guinardon mesternek
egy régiségkereskedésben megbújó vétkes boldogságával,
amelyet azután egy szerelmes asszony féltékenysége zavar meg

Huszonharmadik fejezet
amelyben megismerjük Bouchotte csodálatos jellemét,
aki ellent tud állani az erőszaknak, de behódol a szerelemnek, úgyhogy
ennek elolvasta után senki sem állíthatja a szerzőről többé, hogy nőgyűlölő

Huszonnegyedik fejezet
amelyben Vendôme nagymester Lucretius-ának viszontagságairól esik szó

Huszonötödik fejezet
amelyben Maurice rátalál angyalára

Huszonhatodik fejezet
Tanácskozás

Huszonhetedik fejezet
amelyben világosság derül arra a rejtelmes és mélyenjáró okra,
amely oly gyakran teszi egymás ellenségeivé a birodalmakat,
és készíti elő a győzők és legyőzöttek romlását,
és amelyben a bölcs olvasónak (ha ugyan van ilyen, amiben én kételkedem)
módja lesz elmélkedni erről a kemény igéről: "A háború üzlet"

Huszonnyolcadik fejezet
amelyben kellemetlen családi jelenetről lészen szó

Huszonkilencedik fejezet
amelyben látni fogjuk, hogy az emberré vált angyal ember módra viselkedik, vagyis megkívánja más asszonyát, és elárulja barátját. De egyúttal az is kiderül e fejezetből, mily helyesen viselkedik a fiatal d'Esparvieu

Harmincadik fejezet
amely lovagias ügyet mesél el, és lehetővé teszi annak a kérdésnek az eldöntését, vajon nem téves-e Arcade-nak az az állítása, hogy hibáink megismerése jobbá tesz bennünket

Harmincegyedik fejezet
Ebben elképedhetünk azon, milyen könnyen követhet el becsületes, szelíd és félénk ember is borzalmas bűnt

Harminckettedik fejezet
amelyben hallani fogjuk Nectaire fuvoláját Clodomit kocsmájában

Harmincharmadik fejezet
Arról szól, mikképp félemlíti meg egy borzalmas merénylet Párizst

Harmincnegyedik fejezet
amelyben Bouchotte és Maurice letartóztatásáról, a d'Esparvieu könyvtár pusztulásáról és az angyalok útra keléséről esik szó

Harmincötödik fejezet
amely egyúttal az utolsó is, és amelyben kibontakozik előttünk a Sátán fenséges álomlátása



Fülszöveg

Anatole France-nak, "az utolsó klasszikusnak" utolsó nagy regénye, az Angyalok lázadása, közvetlenül az első világháború kitörése előtt jelent meg. Ezekben az években Anatole France - aki már a 80-as évektől kezdve mindjobban felfigyelt korának társadalmi mozgalmaira - egyre nagyobb rokonszenvvel tekint a szenvedőkre, és egyre több kétellyel, gúnnyal, csömörrel és megvetéssel szemlélte, ami körülötte zajlik: a harmadik Köztársaság válságos periódusát - a regényben szereplő angyal szavaival: "...a mozdulatlanság leple alatt minden rothadóban van... Elaggott közigazgatás, elaggott hadsereg, elaggott pénzügyi szervezet." S miközben megértő kétellyel meséli csípős és ájtatos történeteit és legendáit, új mítoszt teremt, s újra a földre hozza a lázadó angyalokat. Egy fantasztikus-szatirikus regény keretében megírja, hogyan döntik majd meg a zsarnok Jehova trónját a szabadság és az emberiesség jegyében. Természetesen France, aki az irónia egyik legnagyobb mestere - Swift és Voltaire egyenes örököse -, sikamlós vidám történetekkel fűszerezi mély életbölcselettel teli, moralizáló regényét. Miközben a regényben megelevenedik az egész európai kultúra sűrített története, az örök kételkedő gúnyos-bölcs mosolyával, elnéző szigorúsággal bírálja kora társadalmát. E sokszálú, több síkon mozgó, rendkívüli művészettel megírt művéből félreérthetetlenül kirajzolódik Anatole France jellemző kettős arca: a rebellis, aki fellázad kora minden csúfsága és képmutatása ellen, és a másik: a szépség, az ifjúság és az emberi értelem örök szerelmese.


×